Asszem mi vagyunk az utolsók, akik beszámolunk a nagyszerű hírről, hétfőn lesz az első magyar webkettes izé konferencia. Már mondjuk maga a konferencia szó is leginkább öregurak kedélyes csevelyét, bele-belealvó családtag-nézőközönséget vagy valami hasonlót jelent a magyar értelmező kéziszótár szerint, hát még ha nyakkendős yuppiék adják elő, hogy hol is tart a magyar web.

Az egész konferenciával egy nagy bajunk van: az úgynevezett webkettes szcéna Magyarországon gyakorlatilag nem létezik. Így a konferenciának igazából olyan áradozó előadásokból kellene állnia, melyek a Szilícium-völgyben felcseperedő kisvállalkozások innovációit csodálják - előlről és hátulról. Ha idehaza foglalkozik is pár ember a webkettővel, az elsősorban a kaliforniai innovációk elemzését, az ottani trendek számbavételét jelenti, és nem a hazai - nem létező - webkettes kisközösségekről (értsd: fejlesztőkről és innovatőrökről) szól.

Magyarországon persze abban az értelemben létezik webkettő, hogy sikerült sikeresen lekoppintani a social network-jelenséget (iwiw, myvip), a linkmegosztók technológiai hátterét (linkter, internetmedia), valamint mintha lennének egyéb, elsőre jópofának látszó lenyúlások is. Meg persze van néhány elsőre reményt keltő, mint például az Inneoo vagy bizonyos értelemben a hazai blogszolgáltatók (freeblog, blogter, blog.hu, stb).

Ami a leginkább hiányzik, amit a leginkább importálni kéne Kaliforniából, az a gondolkodásmód. Az ottani startup cégek sikere elsősorban a kreativitáson és az innováción, na meg a bátorságon alapul. A magyar tartalomszolgáltatók pedig sokszor megelégednek azzal, hogy lekoppintsák az amerikai szolgáltatók egyikét-másikát - ha egyszer más olyan fenemód sikeresek. Jó esetben nyomkövetés zajlik, a kitaposott, biztonsági sávban, ahol sem rizikó, sem kreativitás nem szükségeltetik el-ellavírozgatni néhány hónapig-évig, bizniszileg. Vélt olvasói igények valós kielégítése. Ha növekszik az oldalletöltés, akkor sikeres a vállalkozás. Generáljunk hát oldalletöltést, lehetőleg azzal, ami a kezünk ügyébe akad. És akkor elmondhatjuk: ez itten a netben a vitamin.

Persze eleve magunk kovácsolta hátrányban vagyunk: előbb importálódik hozzánk a fika, az ellenkultúra érvelése és pökhendisége, mint a kreatív, építő gondolkodás. Szinte előbb jelentek meg például a magyar blogoszférában a webkettőt bagatellizáló, lesajnáló, dotkomlufik rémképével és overhype-olással sáfárkodó hangok, mint a valódi - egyszersmind kritikai - gondolkodás arról, hogy vajon mitől sikeres ez, mitől bukik meg az, mi az amit elméleti szinten megérthetünk és elsajátíthatunk ebből az új szemléletből, ha egyáltalán érdemes arra.

A napilapok, hetilapok, netes újságok jelentős része fél leírni szavakat: online kapcsolatépítő szolgáltatás helyett "szociális hálókról" olvas a megzavarodott olvasó, leviszik neki kutyába a témát, hogy a végén egymukkot se értsen a sztoriból. Miért nincs a lapokban technológiai rovat? Ha meg van, akkor is csak valamelyik nagy technológiai cég által szponzorált píárcikkhalmaz, amit senki nem olvas, ellenben nagyon profitábilis. Hol itt az olvasó? A netező? Kit érdekel még, mi történik?

Konferenciákat tartani persze már mi magyarok is nagyon profin tudunk. Van pogácsa, talán még valami repiajándék is csurran-cseppen, épülnek az üzleti kapcsolatok, fejlődik a gazdasági izé. Amíg Magyarországon luxus a szélessávú internet, amíg arra szoktatják az embereket, hogy az internet a.) a pedofil pornó és a bűnözés melegágya b.) a vicces képek és az alantas viccek találkozóhelye, addig csak és kizárólag arra érdemes törekedni, hogy mindez megváltozzon. Nem lehet persze eltagadni annak a néhány embernek az érdemeit, akik mindig nagyobb szabadsággal, nyíltsággal figyelik a webet, a fejlesztéseket, megértik, hogy az internet története nem zárul le azzal, hogy tudunk levelet küldeni, és vannak vicces tartalmak, ingyen pornó és lehazudható médiafájlok.

Persze erre sokan mondják, hogy az itthoni netezők mások. Egyszerűen nem harapnak az odaát bevált szolgáltatásokra. Jajongás van, hogy de jó lenne tudni azt a bizonyos differenciát a magyar és mondjuk az amerikai netező között, aminek segítségével megmondható lenne, hogy pontosan hogyan kell úgy lenyúlni egy amerikai innovációt, hogy közben hozzáadjuk a "speciális hazai igényeket". Jó szórakozást.