Középiskolás voltam, mikor olvastam André Maurois regényét, a Gondolatolvasó gépet. Soha nem gondoltam volna, hogy a könyvben pszichográfnak nevezett szerkezet valaha is valóság lehet. A lényeg, hogy amikor gondolkodunk, gégefőnk finoman berezeg, s az így keletkező hullámok dekódolhatóak: megtudható, mit gondoltunk "némán".

A naív olvasó, mint amilyen én is voltam, érzi, hogy a világ azért nem ilyen egyszerű, de mint elméleti lehetőséget azért nem tudja kizárni ezt a módszert: ettől élvezetes az amúgy harmatosan megírt regény.

Ha nem is pont ezt, de valami hasonlót már kifejlesztettek. Legalábbis a National Geographicon megjelent hír szerint:

The system uses electrodes attached to the throat to detect biological signals that occur as a person reads or talks to him- or herself. The signals can then be converted into text or synthesized speech.

(A regény egyébként persze elsősorban arról szól, hogy a hazugságnak, illetve az igazság elhallgatásának milyen szerepe van életünkben. Nem árulok el nagy titkot: egyszer pozitív, egyszer negatív. A gondolatolvasó gép tehát végülis éppen annyira üdvös, mint amennyire ártalmas. Merthogy néha hazudni kell. Akár magunknak, akár másoknak.)