Kezdjük a korábbival: a hvg.hu redizájnja egybeesik a print lap megújlásával. Általánosságban egy-két dolog: hangsúlyosabbak lettek a címek a címlapon, ami mindenképp szerencsés fejlemény, miként az is, hogy a rovatmenüt is betették vízszintbe (na végre), és sokkal hangsúlyosabb, áttekinthetőbb a szolgáltatás-dobozsor is a jobb oldalon.

Ami viszont ultraciki, az a sorkizárt szöveg a cikkoldalon, az elbénázott, Firefox alatt kifejezetten suta keretes anyagok. Nem mertek drasztikusabban növelni a kenyérszöveg betűméretén, és megmagyarázhatatlan okból a "+" jeles ikont két külön funkcióra is használják. Az egyik a cikkek melett jelenik meg (miért?), a másik a betűméret állítására szolgál.

A fejléc egy ortomba csíkos háttérrel egyből elveszi a kedvét az esztétikai/dizájn paraméterekre beállított szemnek.

Redizájnolt az origo is. Ők is a fontolva haladás taktikáját választották. Színvilágban erőteljesen eltolódott a hangsúly a fehér felé (dícséretes), és úgy en bloc az egész új felfogás érezhetően a Yahoo nyitóoldalára hajaz.

Ebből pedig már sejthető, hogy szépen ajaxosan, full oldalletöltés nélkül lehet vezetőanyagok közt válogatni, valamint kiemeltebb, fontosabb helyre került új keresőjük, az OK.hu. Megjelent az iWiW is a címlapon, s bár ez finom szinergiára enged(ne) következtetni, valószínűleg nem lesz komlyabb folytatása ezeknek a kísérleteknek.

A cikkoldalon nőtt a betűméret (jó), de nem eléggé (nem annyira jó). A cikkek alatt képes egyéb cikkajánló van (mellőzi a folkszonómiát, relevanciát), ami nem olyan jó. S valami érthetetlen oknál fogva a cikkoldalon ha felnézünk az oldal tetejére, még a régi dizájnra hajazó menürendszert látjuk. Ki érti? A menük egy kicsit össze lettek baszva. Nincs kitalálva, végigvezetve minden oldalon.

Ez a dizájn továbbra is csak a cikkoldalra akarja bevinni az olvasót, és ott magára hagyja. Szép magyar webdizájn hagyományok ezek. Illene szakítani velük.

A címlapra visszaklikkelve a bal oldali menüsorban botrányos a hoverre megnyíló egymondatos magyarázó szöveg. Viszont üdvözlendő, hogy - miként a hvg.hu-nál - az rss-csatornák kiemelt helyre kerültek.

Bár mindkét redizájn egyértelműen biztonsági játék, mégis, fontos lépések ezek, mert látszik, hogy azért alapvető szinten mindkét szerkesztőségben észlelik, hogy a világ milyen irányba tart. Próbálnak is csipegetni a hagyományaiban és szokásaiban is teljesen más alapokon nyugvó amerikai hírszájtktól.

A hvg.hu nagyon helyesen a címlap redizájnját a "kevés cikkünk van, azt kell jól megjeleníteni" szellemében képzelte el, míg az origo "tele vagyunk cikkekkel meg hírekkel, plusz egy csomó szolgáltatással" szellemében indult el a Yahoo-féle "mindent bele" portálosodás felé.

A megfontolt lépés politikája csak akkor sikeres, ha kitartóan folytatják: ha mindkét hírszájt legalább évente, másfél évente redizájnol, és következetesen tartja magát a most megálmodott irányba, akkor egy egyre jobb és egyre haszálhatóbb környezetben lehet majd a magyar weben híreket olvasni.

Ha csak ad hoc az egész, akkor sajnáljuk.

A hvg.hu-nak jár még egy nagy jó pont, amiért immár megengedi, hogy hozzászóljanak a felhasználók a cikkekhez (blogoszféra-hatás). Az origo sajnos továbbra is nettó portálként gondol magára, és a felhasználótól nyilván azt várja, hogy valamelyik kapcsolódó szolgáltatásában fejtsen ki aktivitást. Náluk a szavazógép a csúcs eszköz, a szuperfegyver, ami miatt kötődni fognak szerintük az olvasók a címlaphoz.

Kicsit cinikusak vagyunk akkor, amikor azt feltételezzük, hogy egy kvetkezetes, a jövőre, a következő redizájnra is gondoló elképzelés áll a két redizájn mögött. De menthetetlen optimisták vagyunk. Sőt, egészen odáig merészkedünk, hogy kimondjuk: bizonyára legközelebb a betűméret, letter-spacing, betűszín, szövegkörnyezet, linkhover, kiemelt szövegrészlet megválasztásakor már az olvashatósági szempontok is számítani fognak. (Ilyen betűméret állítgató gombokkal nem lehet letudni a usabilityt. És a usability nem esztétikum kérdése. Főleg nem egyéni ízlés kérdése. Szövegértési tesztek, próbálgatás, olvasás gyorsaságának mérése - ilyeneknek kéne végre megtörténnie. Tényleg naívak volnánk, kezit csókolom.)

Na jól van. Ízlelgesse mindenki. Mi meg megisszuk az első kávénkat.