Az elmúlt évben mintha a marslakók inváziója és a gigantikus meteorok becsapódása kevésbé lett volna érdekes. Az elsőszámú világhisztéria szerepét végleg átvette a globális felmelegedés.

Nincs hét, hogy ne írná le valamelyik tekintélyes napilap hasábjain egy újabb, semmiből jött tekintélyes szakértő, hogy globális felmelegedés van/nincs. A Holnapután után Al Gore adta meg a végső nagy lökést, amitől felforrósodott a bulvártudományt egyre jobban kedvelő sajtó. (Magellán-effektus...)

Közben lassan már ott tartunk, hogy vallási kérdés lett a téma. Vannak, akik abban hisznek, hogy a gonosz amerikai tudósokat maga Bush tömi pénzzel, hogy azt mondják, globális felmelegedés márpedig nincsen, vagy ha mégis van, akkor az természetes velejárója a természet történéseinek, és nincs köze ahhoz, hogy megnyitottak még egy gyárat Detroit-külsőn.

A becsületes és szociábilis EU meg a globális felmelegedés-rajongók pártján áll. Kimondják, hogy van, és ezzel el is van intézve. Ja, mert ha az USA aláírná végre a kiotói jegyzőkönyvet, akkor minden megoldódna, és az Antarktiszba is visszaépülnének a jégtömbök, mint a T1000-es modellbe a cseppek.

A Google News 1989-1991 között 9400 olyan találatot ad, melyben előfordul a global warming szókapcsolat. 2003-2005-ben 86900 találat, és csak tavaly: 107 ezer.

Ha valaki gyorsan szeretne meggazdagodni, dobjon piacra egy bármilyen terméket "Globális felmelegedés" néven. Tuti venni fogják, mint a cukrot.

A globális felmelegedés-hiszti mögött egyértelműen az van, hogy az emberiséget a kezdetektől fogva érdekli, hogy milyen lesz, amikor minden elpusztul, elenyészik, nincs tovább. Az apokalipszis-tudat mélyen bennünk van, mint a végső nagy para. A kereslet tehát megvan. És a kínálat is elég csinos.

Olvad az Antarktisz, mindenki féljen.