Az úgynevezett VIP-részleg a Nagyszínpad tőszomszédságában a Sziget legelvetemültebb helye. Amióta csak létezik ez az intézmény. Eleinte, kezdő újságíróként még találtam benne némi élvezetet: a nagyokkal lenni, megtapogatni a nagyszínpados fellépőket, koktélt inni, miközben kintről beszűrődik a kannásboros gerappa kakofóniája. Szóval amíg az ember nagyon fiatal, és még úgy érzi, hogy a PRESS felirat inkább előny az életben, mint marhabillog, addig inkább csajozásra próbálja használni a VIP-PRESS-ALLACCESS nyakbavaló-karszalag parádét. Aztán...

Aztán a kezdeti, sznobériában és cezaromániában eltelt éveket követően minden jóérzésű backstage-re járó a homlokára csap, a szívéhez kap, visszatartja a levegőt, miközben leesik végre, hogy ez az egész színpad mögötti bennfenteskedés nem szól másról, mint a kuponra koktélt ivásból, a szerencsétlen, buliképtelen kollégákkal való kényszeredett beszélgetésekről, a biztonsági játékról - mindezt egy olyan rendezvény kellős közepén, mely éppen a tervezhetetlen, ad hoc bulizásról szól. Ez utóbbit hívnák ugyanis szigetelésnek, jónapotkívánok.

Andy Vajna pöffeszkedik a sarokban, ám jól látható helyen, asztaltársaságban. Bújkálnak oda az újságírók a donhoz, egy-egy közös fotó reményében, de végül max csak egy kézfogás vagy "meggyújthatomaszivarját" lesz belőle. Egy magazinújságírónak látszó középkorú, dauerolt hajú csávó üvölti mellettem a telefonba, hogy "itt vagyok a vipbe', kurvajó' látni a színpadot, és van mohíttó, valami médnesz jáccik, fasz se tuggya, gyere, majd elintézzük, hogy te is beférj".

A legszörnyűbb ezeken a helyeken mégis az, amikor az ember olyan emberekbe botlik, akikkel semmilyen körülmények közt nem szeretne az életben még egyszer két szót váltani. Ez a része amúgy mindegy. Magánsérelem. Nem közügy. Csak mondom.

A viájpí részlegben is van tánctér és dj. Olyan számokat bír nyomni egy tökéletesközeli Madness koncert után, mint a Personal Jesus, meg még egy szám, aminek most az istennek nem ugrik be a címe, viszont a kilencvenes években minden házibuli anthemje volt, és ahogy lenni szokott, most is ez a backflash fíling könyörögte vissza újra és újra a lemezjátszóba (laptop mediaplayerbe).

Jut eszembe, minden laptop dj-zés legnagyobb veszélye, ha a windowsos hibaüzenet véletlenül beleüvölt a zenébe. Sharam is  belefutott már ilyenbe, úgyhogy egy vip-lovasnak sem róható fel teljes kárörvendéssel, hogy mi a faszért nem képes kikapcsolni a rendszerhangokat a kibaszott gépén.

A fura buliba egy termetes égszakadás szólt csak bele. Lovasi Andrással álltam egy gomba alatt. Egy tévésújságíróféle csajnak magyarázott arról, hogy mi a zene,
per se. Én meg bámultam, ahogy végigcsurog az eső az ereimen. És ahogy fonnyad a menthalevél a sárral kevert sörhab alatt.