Aztán mégis
úgy döntöttünk, hogy lenézünk a Fészekbe. A szokásos belterjességet
árasztja magából a normálisan színészpalánták, művészjelöltek és
alkeszek (nem csak) éjjeli menedékhelye. Meglepetésünkre a bejáratnál
csak annyit kérdeznek, hogy a "hávégésre jöttetek?". Mondjuk, hogy ja,
és már bent is vagyunk a virtuális arcok valóságos buliján. Néhány ismerős, sejtelmes kérdés-feleletek arról, hogy te melyiket írod. Még sejtelmesebb válaszok. Szóval vannak az ismerősök, és vannak azok, akiket csak mi ismerünk, meg persze az ismeretlenek. Az egész teljesen olyan, mintha egy anonim párkereső bulin lennénk. Az idő előrehaladtával módosítunk: olyan, mint az anonim alkoholisták utolsó nagy eltévelyedése. Felülreprezentáltak a kváziértelmiségi fiatalok és a mégkvázibbak. Talán jövőre népszokássá nemesül a blogolás, és akkor mennyivel viccesebb lesz majd kismamák, maffiózók, szteroidőrült aerobikcsajok és kiugrott politikusok, valamint üzemi munkások, tejfeldolgozók és felszolgálók közt egyensúlyozni egy anonim borospohárral.
A nagy észosztók valahogy itt is csak észosztanak. Borzasztó fárasztó elméleti vitában állnak magukkal. Arrébb is megyünk. Van még egy-két szendvics. A kaspókban meg üres poharak és tányérok. Az ingyenkoktéloknak csúfolt színes italra valaki a "mojito" kifejezést használja - a többiek szemráncolva fordulnak felé. Egy anonimitással kevesebb. ("Élvezed nagyon, cukrozott takony, pokoli aranykor".) Visszatérünk a félédes fehérre és a még félédesebb vörösre. Csakhát holnap péntek. Ami ezen a héten még biztosan munkanap.
Lényeg, hogy a kisboltban van cigi, és a sarki homleszek erősen vitatják, hogy nincs a zsebemben egy forint se.
- Ingyenbuliban vagyunk. A hetivilággazdaság fizeti.
- Na elmentek a picsába.
