Ugyanakkor Manhattan történelmének megmarad egy szépséghibája, melyet semmilyen jó várospolitika nem tudott elkaparni. A huszas évektől kezdve Manhattan északi része (a 125. utcától északra) folyamatosan pusztult le. A holland Haarlem mintájára alakult kistelepülés átváltozott az olcsó, lepukkant ingatlanok mekkájává.
Miután a háztulajdonosok - fehér érdeklődő hiányában - feketéknek kezdték el kiadni a lakásokat, a fehér lakosság szépen-gyorsan kezdett elszivárogni a városrészből. A szegregálódás hiánytalanul ment végbe: Harlem 100 százalékban fekete negyeddé vált. Dzsessz, lepukkant századelős háztömbök, baptista templom overload. A fehér ember fehér holló. Black culture, remedy. Íme Harlem:
A harlemi szubkultúrát a Morningside Heights bölcsészes-egyetemi légköre váltja fel. Haladunk vissza, lefelé a Broadwayen. A Columbia Egyetem, a Tom's Restaurant és a Central Park irányába. Egészen a Strawberry Fieldsig. John Lennon emlékhely a sötét parkban. Hipsterek éneklik a beatle dalait. Long Island-i hipster kér cigit. Azt mondja, én vagyok a harmadik magyar akitől életében lejmolt.
Foglama sincs, hogy hol ez a Magyarország. Long Island sem a kánaán. Neki nincs amerikai álma. Lennon-dalok, lsd, lógás a sötét parkban. Mögöttünk a belvárosi felhőkarcolók fényei. Az az igazi erdő, nem ez. Ő sose tartozott oda. But it's okay.
