Kommunizmus: "A kommunista rezsimek, melyek a felszabadítás nevében vették át a hatalmat, korunk egyik szégyenfoltja"
Homoszexualitás: "A lényegi morális gonosz"
Rock-zene: "A vallásellenesség motorja"
Világiasság: "Nagyon nehéz pillanatban vagyunk: a radikális világiasság elpusztíthatja a humanizmust"
Klónozás: "Sokkal nagyobb fenyegetettség, mint a tömegpusztító fegyverek"
A nők pappá szentelésének tiltásáról: "Szükséges, igaz doktrinánk védelme, illetőleg annak érdekében, hogy őrködjünk az egyház lelki közössége és egysége fölött, valamint hogy a hűség vezesse lelkiismeretünket."
Abortusz és eutanázia: "Komoly bűnök megtestesülései"
Anglikanizmus, protestantizmus: "nem megfelelő egyházak"
Nem latin nyelvű misék: "Egy tragikus törés"
A török EU-csatlakozás: "Egy hatalmas hiba"
(forrás: The Times)
Az angolok által idézettek persze nem
jelentik azt, hogy Péter legutóbbi utóda szigorúbb lesz, mint János
Pál vala. Egyébként meg abban sincs semmi kivetnivaló, ha a katolikus
egyház a doktriner konzervativizmust, vagyis az evangéliumi tanokhoz
való szoros ragaszkodást tartja szem előtt. Aki hívő katolikus, az
éppen ezt vállalja hitével, vagyis éppen az keltene meghökkenést,
ha hirtelen egy protestáns (sic!) pápa lépne elő a vatikáni balkonra.
Minden hit alapja, a hithez és a szent tanításhoz való ragaszkodás. A
katolicizmus történetében ez különös fontossággal bír. Az persze egy
kérdés, hogy közben történt egy s más Európában (a reneszánsztól a
felvilágosodáson és a reformáción át az ipari forradalmon keresztül az
információs társadalomig), de mindez katolikus szemmel nézve nem túl
fontos, hiszen a kinyilatkoztatott tanításon nem fog az idő. A jövő
kérdése, hogy egy hagyományaihoz igencsak ragaszkodó katholikosz
vallás miként viszonyul majd a szekuláris fogyasztói társadalomban élő
híveihez, illetőleg a más hitűekhez és a nem hívőkhöz. Vagyis miben áll majd a következő évtizedekben a katolikus praxis
- ez itt a legfontosabb kérdés.
A mostani pápa (78) igen idős ahhoz, hogy olyan, középtávon jelentős hatást gyakrolhasson az előbbi problémákra, mint elődje. Nota bene: 300 éve nem választottak meg ennyire idős embert pápának. Mindamellett a következő években ismét erősödhet az európai katolicizmus, és talán ez az egyetlen esélye annak, hogy e vallást ne a latin-amerikai és afrikai hívők dominálják. Latin-Amerikában van a legtöbb katolikus: több mint 300 millió. (Tényleg, vajh miért az elmaradottabb "harmadik világban" erős a katolicizmus?) Persze a Vatikán mindigis Rómában lesz, nem a tengerentúlon. De egy intézményesült vallásnak politikai célokkal is kell rendelkeznie önnönmagára és támogatói jövőjére vonatkozóan. Még valami: a pápa minden esetben az istenség földi helytartója, és mint ilyen, a hívek/hívők szemében tévedhetetlen is. Ahogyan a pápa vezeti nyáját, olyan az adott korban a katolicizmus. Könnyű megmérettetni.
A mostani pápa (78) igen idős ahhoz, hogy olyan, középtávon jelentős hatást gyakrolhasson az előbbi problémákra, mint elődje. Nota bene: 300 éve nem választottak meg ennyire idős embert pápának. Mindamellett a következő években ismét erősödhet az európai katolicizmus, és talán ez az egyetlen esélye annak, hogy e vallást ne a latin-amerikai és afrikai hívők dominálják. Latin-Amerikában van a legtöbb katolikus: több mint 300 millió. (Tényleg, vajh miért az elmaradottabb "harmadik világban" erős a katolicizmus?) Persze a Vatikán mindigis Rómában lesz, nem a tengerentúlon. De egy intézményesült vallásnak politikai célokkal is kell rendelkeznie önnönmagára és támogatói jövőjére vonatkozóan. Még valami: a pápa minden esetben az istenség földi helytartója, és mint ilyen, a hívek/hívők szemében tévedhetetlen is. Ahogyan a pápa vezeti nyáját, olyan az adott korban a katolicizmus. Könnyű megmérettetni.
