1072 millió kilométer óránként - ennyivel száguldanak az adatok Ázsia technikailag kimagaslóan fejlett országaiban. Amíg Európában egyesek szerint elérkezett a megfelelő adatátvitelt (1-5 Mbps) biztosító internethozzáférés kora, addig a világviszonylatban is vezető helyen álló Dél-Koreában például nem elég, hogy 73 százalékos a szélessávú net elterjedtsége, de 2 év alatt az 1-3 Mbps-os sávszélességről megugrottak az 50-100 Mbps-os adatátvitelre.

Ez azt jelenti, hogy egy átlag dél-koreai 50-szer gyorsabb internettel rendelkezik, mint mondjuk egy magyar kábelnetes. Hogy miért van szükség ilyen brutális gyorsaságú adatátvitelre? Azért, mert Dél-Koreában vagy Japánban a netezés már nem csak honlapok nézegetésében, mp3-fájlok vagy képek letöltésében merül ki. A hiperszélessáv az internetes hang- és képátvitelhez (telefonálás, videózás, tévézés) és az online játékokhoz létszükséglet.

Persze már középtávon nem csak ezért éri meg kiépíteni ezeket a hálózatokat. A versenyképesség, produktivitás, maga az IT-szektor és az e-kereskedelem is növekszik. Arról se feletkezzünk meg, hogy a dél-koreai és japán kormány időben kapcsolt, és került amibe került, megvalósította azt, ami a jövő sikeres országához mindenképpen szükséges. Ennyi.

Mi még a magyar reklámon röhögünk. Tudják, amiben hülyén beszélő japán szerepel digikamerával (ezek a hülye japánok, ugye), és a betárcsázós netet használó ember a viccelődés tárgya. A japánok meg már az európaiakon röhögnek. "Nini" - kérdi a tökkelütött európai turista Japánban, kezében a 2 megapixeles műanyag kamerájával - "ő még 1,5 Mbps-os netet használ?" Mire a japán idegenvezető: "Ja, mikor Tokióban a lúzerek is 30-szor gyorsabb neten küldik..." És szusit eszik, de tényleg.