
Ennél is érdekesebb adat, hogy a netezők 39 százaléka - akár vásárlási szándék híján is - ráklikkel a spamlevelekre, ami gyakorta egyet jelent számítógépes vírusok, kémprogramok gépükre telepedésével. Így nem meglepő, hogy a spamre klikkelők több mint fele (57%) mondta azt, hogy egyre több kéretlen levelet kapnak. Nem csak a spamelés kifizetődő iparág - hála részben a potenciális klikkelőknek -, de a spamek elhárítása is. Az IDC adatai szerint míg két éve mindössze 200 millió dollárt költöttek az amerikaiak antispam szolgáltatásokra, addig 2008-ban ez az érték már megközelítheti a 2 milliárd dolláros összeget.
Szokás azt állítani, hogy a spamek elsősorban az angolul értő e-mailezőket érintik, mivel a kéretlen levelek döntő többsége ezen a nyelven íródik. Ez ellen az vethető fel, hogy a spamlevelek tárgysorában gyakorta a cég neve és a vásárlásra való buzdítás a két legfontosabb információ, melyet sok, angolul nem beszélő netező is könnyedén dekódol, és sokan közülük klikkelnek is. Maximum utána bosszankodnak egy kicsit. A spam vonzereje abban áll, hogy egy, az intim szféránkban (levelezőrendszerünkben) megjelenő hirdetésformáról van szó, mely eleve alkalmas lehet a bizalom felkeltésére. Arról nem is beszélve, hogy a spamek gyakran olyan termékeket reklámoznak, melyek az intim szféránkkal hozhatók összefüggésbe: a szexualitásra, nemi betegségekre, félelmeinkre reflektáló kétes eredetű termékek adják a kéretlen e-mailekkel terjesztett áruk jelentős részét.