Minden újságolvasó, tévénéző találkozott már híradásban vagy újságcikkben olyan megfogalmazásokkal, hogy "többek szerint", "sokak szerint", "sokan úgy vélik", stb. Ez a megfogalmazás bizonyos esetekben egy elég konkrét újságírói vagy szerkesztői gyakorlatot takar. A módszer a következő: a cikk vagy híradás készítője beszámol egy történésről, ám a beszámoló önmagában nem írja le elég egyértelműen az adott történés valódi okát. Az újságíró nem írhatja le, hogy valami márpedig így és így van - mivel ez márcsak jogilag is támadható -, ezért inkább hivatkozik egy meghatározatlan és homályos common sense-re: a "sokakra", a "többekre". Így a cikkbe nem az kerül be, hogy "a politikus nem mond igazat", hanem az, hogy "többek szerint a politikus által elmondottak nem fedik teljesen a valóságot."

Gyakorta találkozunk ezzel a megfogalmazással akkor, mikor valamilyen kényes vagy nem bizonyítható állítást kellene tenni bizonyos emberekkel vagy kijelentésekkel kapcsolatban. Így olvashatunk olyanokat, hogy "Az Európai Unió jelenét és jövőjét sokak szerint nem az országok, hanem a régiók határozzák meg." "A sokak szerint rasszista írás egy kerületi MIÉP-es lapban jelent meg." "[K]ötelességének érzi, hogy szót emeljen a többek szerint rasszista indíttatású támadás ellen." "[A] kioldott hőgránátok sokak szerint tűzet okozhatnak odalent." "[S]okak szerint sérti Izrael állam zsidó jellegét." "Egyesek szerint azonban a per hátterében politikai okok húzódnak meg."

Magáról a "többek szerint"-effektusról vélekedhetünk úgy, hogy
(1) kódoltan a common sense-t (a vélt közvélekedést) közvetíti az olvasó felé, de vélekedhetünk úgy is, hogy
(2) egy nem hivatalos információt akarnak megosztani velünk, és persze gondolhatjuk úgy is, hogy
(3) az újságírói magánvélemény jelenik meg ebben a formában.