Indeed, God is a deejay. As we know it. A nyugati istenhívők kánaánjában - a.k.a. USA - három napos bloggerkonferenciát rendeznek. Kit érdekel? Nos, abban első ez a konferencia, hogy hívő bloggerek osztják majd az észt egymásnak arról, hogy Jézus - ha tehette volna - miről blogolt volna (kopirájt: AP).

A kezdeményezés valódi célja, hogy összehozza a hívő bloggereket, s a médiakereszténység már ne csak a televízióban (televangelism) terjedjen, hanem a webnaplókban is (blogevangelism?). Hogy miért jó keresztény blogot írni? Egyes résztvevők szerint azért, mert a hívők olyan dolgokról is beszélhetnek, amik nem illeszkednek bele az egyház médiapolitikájába.

Vagyis nem annyira az abortuszellenesség, a homoszexualitás megvetése inspirálja az amerikai hívő bloggereket, hanem például a világszerte érzékelhető szegénység, nyomor, háborúk. A konferencián olyan témák is lesznek, mint például, hívő létünkre hogyan írjunk olyan blogot, mely a nemhívőknek is érdekes lehet.

(Magyarországon az úttörő hívőblogger persze László atya, akinek rózsaszín blogja inkább a megszerettetés, a pap lazaságának bemutatása a célja. Engem ugyan nem nagyon érdekel a dolog, de akit igen, az most tud róla. A másik a gyóntatóblogok kultusza. Azért a katolicizmusból átjön, amire van kereslet.)

Éppen ma volt szerencsém percekig időzni az egyik televangelista műsoránál. Arról beszélt, hogy legyünk pozitívak, mert Isten pozitív. Az egész szónoklatban igazából vajmi kevés szó esett bibliai tanításokról, a keresztény erkölcsiségről. Még a "God" kifejezés is csak hébe-hóba jött elő. Sokkal inkább egy lelkisegélyszolgálatot hallgattak élőben ezrek: közösen tanultak boldogabban élni.

Aztán egy másik adón egy magyar pap prédikált arról, hogy a fogyasztói társadalom öl, butít és nyomorba dönt. A nemhívők szerencsétlenek, és aki nem keresztény, az ellenünk van. Meg persze finom célzások arra, hogy "hallgass a szívedre..." God is a deejay, na.