Az ember az egyetlen hógolyózó élőlény. Állítólag vannak csimpánzok, akik hólabdát gyúrnak, és körbe-körbe hordozzák azt, de olyan esetet még nem jegyeztek föl, hogy egymás hógolyókkal történő megdobálása örömforrást jelentett volna a számukra. Ehhez a tudományos megállapításhoz persze rögtön hozzátehetnénk, hogy síelni és szánkózni is csak emberek szoktak - nincs ebben tehát semmi meglepő.

Hó témában az emberek általában kétféle véleményen vannak. Egyesek a nyár ellenpontjaként értelmezik a telet, vagyis eleve egyfajta viszolygással viseltetnek a hideg hónapok iránt, és ennek a gondolkodásnak sokszor a havazás is áldozatává válik: "mikor jön már a tavasz", "utálom ezt a latyakot", "már megint el fogok késni"...  A másik csoport viszont kifejezetten romantizálja a téli hónapokat, pontosabban a havas napokat. (Amellett, hogy késni nyilván ők sem szeretnek, és annak ellenére, hogy a középiskolai verselemzésekkor beleverik az agyába, hogy a havas táj az elmúlás és a halál szimbóluma, slusszpassz.)

Mikor a hó beborítja az utcát, a hideg beton, a szürke falak és kopott háztetők kapnak egy új, tiszta és barátságos ruhát. Komfortérzet a mínuszokban. A hó másik fontos hatása, hogy valamennyire elnyeli a hangot. Nyilván ez okozza, hogy a havas utcákat otthonosabbnak érezzük, mint a "szárazakat". A hangok tompábbak, tompítottabbak, és ettől az egész nyugodtabb benyomást kelt.

Persze ide vehetnénk még, hogy a fehér szín is közrejátszik abban, hogy a havas tájat nyugtatónak érezzük. (Képzeljük el azt a lehetséges világot, melyben a hó mondjuk égő lila vagy sötétbarna.)  A karácsonyt jobban szeretjük havasan, mint betonszürkén. A hó teszi ünnepélyessé a karácsonyt vagy a karácsony közeledte teszi ünnepélyessé a havas tájat?

A havas magánpillanatok közé tartozik a reggeli kocsitakarítás. Állunk, mi, szomszédok az utcán, és seperjük a kocsiról a szépnek hazudott hideg és nagyon fehér "koszt". A reggeli szélvédőtakarítás, az esti hólapátolás az alkalmas időpont az idegeneknek a beszélgetésre. Tavaly télen így ismerkedtem meg egyik szomszédommal. Este tizenegykor hordtuk ki a havat, mint a csimpánzok. Építettük a közösséget.

(Jutkának.)