A spamekhez és a vírusokhoz kezdünk hozzászokni. Ma már nem nagyon hökkenünk meg azon, ha az antivírus program nagy vörös felkiáltójele jelzi, hogy trójai fúrta be magát gépünkre. Amerikában már meg is van a legújabb mumus. Úgy hívják, keylogging. Féljetek, meneküljetek.

A keyloggerek olyan programok, melyek csendben, a háttérben installálódnak gépünkre, és a fertőzött gépen realizálódott billentyűleütéseket tárolják, és nagy kussban küldözgetik ezeket az adatokat vissza a hackernek. A legnagyobb probléma a keyloggerekkel, hogy egy átlag felhasználó gyakorlatilag sosem fogja észrevenni, hogy minden billentyűleütését kifecsegi a gépe.

A láthatatlan veszély pedig terjed és terjed. Az iDefence adatai szerint 2000-ban még csak 300 körül volt a keylogger-támadások száma, ám ez az adat idén év végére már elérheti a 6191-et. (Fogalmunk sincs, hogy jött ki ez a prímszám, főleg, hogy becsülték.)

Az viszont biztos, hogy ha az ember a munkahelyén kinyitja a mailboxát, már fel sem szisszen egy-egy láncban beérkező spamcsomag láttán. Pedig néhány éve még az volt, hogy fúúú, vírusos lett a gépem, dobhatom ki az egészet. Komolyra fordítva a szót, adatainkat nem csak ellopják, de mi magunk is kiadogatjuk lépten-nyomon. Aki vett már fel hitelt, vásárolt telefont vagy előfizetést, az észlelhette, amint a személyiére nyomtatott képmását tapogatja a fénymásoló szeme.

Aztán jön a papír, hogy itt tessék lemondani személyiségi jogairól, és azon nyomban kapjuk is a hitelt/telefont/előfizetést kárpótlásul. Másik, ami eszünkbe jutott, hogy a keyloggereket teljesen jól lehetne alkalmazni blogolásra. A legőszintébb blogok amúgy is azok lennének amik tartalmaznák mindazokat a leírt/gépelt mondatainkat, amiket körültekintően ki szoktunk törölni, mielőtt kiposztolnánk a bejegyzést. (Így van ám ez ebben az esetben is.)