friss a hírbehozó blogon

Nincs megjeleníthető elem




Karácsonyi délelőtt

2005.12.23. 09:49 hírbehozó

Még középiskola volt. Könyvtári példánnyal ülök a földalattin. Lapozgatom, tartalomjegyzék, és íme egy teljesen aktuális cím: "Dróteső az Operánál." Karácsony van. Már mindenki túlvan a nagy bevásárláson, mostmárcsak a hazajutás a fontos. Hamar otthon lenni, azokkal, akikre gondoltunk ott, a boltban, mikor ajándékért érdeklődtünk. Megvan a csomagolópapír is, mostmár tényleg nincs értelme utazni. Kevesen vagyunk tehát. Inkább csak akkori kortársak, akik szokásból, szenteste délelőttjén (sic!) találkoznak az Oktogonon, ajándékot cserélnek, és mennek a szokásos beszélgetések. Ünnepnapon, szünnapon osztálytársnak lenni jó. Alkalmi kapcsolatok voltak - utólag kiderül. Érettségi után mindenki sodrásban volt. Akkor és ott, huszonnegyedikén, az utolsó ajándék megvásárlása körüli időben, a csikorgó, rázó földalattiról kettővel arrébb szálltam le. Mire visszagyalogoltam a találkahelyre, ők már épp indulni készültek. Mit olvasol? Á, semmit. Nem lényeg. Elszakadt a kabátod, ott. Á, izé, drót. Mi van? Semmivan. Mindegy.

"A földalattiból jövök föl, mikor elébem toppan hangtalanul, hogy lenne egy kérése. Kérés tehát, a gyakorítás üres alázkodása és tompa rutinja nélkül, s ezzel inkább lehetőséget ad, mintsem kikényszeríti azt, hogy együtt szégyelljük magunkat, s lelkem rajta, ha nem veszem észre, hogy már a néma testtartásával, a puszta ottlétével tudatja, hogy bár e pillanatban, sajnos, státusaink közt mérhetetlen a különbség, azért ugyanazon az oldalon volnánk, s hogy nincs se kettő, se több oldal, nincs, drága uram, nincs." >>tovább

komment Címkék: idézetek

Ezt a művet Creative Commons 2.5 Magyarország Licenc alatt tették közzé. Hivatkozz! Ne add el! Így add tovább!
Creative Commons License
süti beállítások módosítása