
De hogy állunk idehaza? Nézzük meg a nagyobb hírportálok, webes szolgáltatások nyitóoldalait. A jóöreg 5 évvel ezelőtti elvek, beidegződések köszönnek vissza: poros dizájnok, merev struktúrák, zavaros színkezelés, apróbetűs szövegtengerek, kéklink-óceánok: a "funkcionalitás", a "felhasználói élmény", a "személyre szabhatóság" ismeretlen fogalmak a .hu világában.
Miért van ez és meddig kell még várnunk az épkézláb magyar nyitóoldalakra? Még 5 évet? Közben pedig ahogy haladunk előre az időben, a fokozatosság elve miatt le is fogunk maradni, talán örökre. Egy portál a legritkább esetben lép előre nagyot, és hozza be egyszerre összes lemaradását egy redizájn során. A lassú, megfontolt lépésekben hisz mindenki, elsősorban azért, hogy a felhasználót ne rémíssze el egy teljesen megváltozott, idegen új élményvilággal.
Vagyis az élen járó, rendszerresen redizájnoló amerikai nyitóoldalak egyre távolabb kerülnek a magyar kistestvérektől. De miért kellene a magyar netezőnek megelégednie a magyar felhozatallal? Nem lehet a végtelenségig megbocsátani....