Téridő ugrásunk másodszorra is sikeres volt.

Állunk a stégen: én meg a Blogszakma. Baló György-idézeteken merengünk, a háttérben lassan kihunynak a lampionná duzzad ledlámpák, csöndesedik a közösségiség, az utolsó drága pezsgő pukkan, miközben az "ebből leszek bill gétsz bazmeg, istenkirály!" üvöltés felhangzik, majd csuklásba fullad.

Beljebb lekapcsolják az utolsó konferenciamikrofont, halkan visszhangozza még a mélynyomó láda: kettőpont, kettő, kett.. A hoszteszlányok vihorásznak az otthagyott laptopokon futó preziken. Kattintgatják a nyilakat, és találgatják, melyik szó mit jelenthet.

Mindenki elvan. A sötétben valaki a másnapi előadására készül. Mormolódnak a buzzwordök: a blogok közösségi mik is? Francba. Reccsen a lépcső, árnyas sziluett képében maga Hulk, de lehet hogy csak egy stratégiai befektető. Hideg sikoly rezeg végig a folyosókon.

Büszkén fúj a hideg őszi szél a magyar tenger habjai fölött. Én és Blogszakma állunk a sötétben. Legyen szerencsénk máskor is, dúdoljuk.