Amióta az első képregényt a kezembe vettem, harcban állok azokkal, akik szerint a képregény nem más, mint az olvasni nem szerető emberek pótcselekvése. Képregényt máshogyan kell olvasni, mint könyvet. Éppen úgy, ahogy verset is máshogyan olvas az ember, mint novellát.

Ha a képregényolvasást valamihez hasonlítani kell, akkor leginkább a versolvasás jut eszembe. Verset úgy olvasok, hogy nem el-, hanem kiolvasom a sorokat. A versolvasásban nem az a lényeg, hogy az ember ütemesen haladjon a szöveggel, hanem hogy megélje a textust. A hagymahéjakat lehántsa a sorokról.

A képregényolvasásban is valami hasonló a lényeg. Vannak kísérő- és a buborékszövegek, amiket ismert sorrendben (bal felsőtől a jobb alsóig) elolvasunk, és közben - ha jó a képregény - magát a grafikát is tüzetesebben megnézzük, mert a grafika adja meg a szöveg kontextusát, hogyanját, végső soron: az értelmét.

A képregényekben a rajzok általában azokat a hangulati és akcióelemeket hivatottak pótolni, amik a dialógusból kimaradnak. Miként a drámában - hogy a versnél eggyel "rokonabb" műfajt hozzak elő -, a párbeszédeket a zárójelbe tett helyzetleíró szövegek helyezik kontextusba.

ELSŐ FELVONÁS
1. SZÍN
(Verona. Köztér. Sámson és Gergely karddal, pajzzsal fölfegyverkezve jön)
SÁMSON Na, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni.

Ha a Rómeó és Júlia első jelenetét kellene képregényben ábrázolni, biztosan a helyzetleíró szöveget jelenítené meg a rajzoló. Verona közterét látnánk, ahol Sámson és Gergely halad felénk, karddal és pajzzsal - ahogy írva vagyon.

Sámson első mondatának hangulatfeső eleme lenne a kép. Látnánk, ahogy Sámson Gergő felé pillant, mellette a szövegbuborék, és egy hányaveti mosoly szereplőnk arcán, amint kimondja: "Na, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni." Gergő mellett a szövegbuborék pedig: "Az nem is tanácsos. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják."

A képregényolvasás tehát két szintű. Egyrészt ismerkedünk a párbeszéddel és a kísérőszöveggel, másrészt ezeket a szövegeket értelmezzük a vizuális élménnyel, a grafikával.

A képregényolvasás így sokkal lassabb folyamat, mint azt a képregénygyűlölők gondolnák. Velem gyakran előfordul, hogy egy adott képen vagy képsorozaton hosszú percekig elidőzök. Főként azoknál a képregényeknél történik ez meg, melyeknél a szöveg és a kép kiegészíti egymást. Tehát a kép, a grafika nem csak magyarázó, hangulatfestő, hanem plusz információt is hordoz a szövegbuborékokhoz képest.

A képregényolvasás és a regény- vagy drámaolvasás közti fő különbség, hogy míg utóbbiak esetében képzeletünk szárnyalására van bízva a szereplők, a helyszínek és a cselekmények megragadása, addig a képregénynél az állóképek már eleve irányítják képzeletünket: látjuk, hogy hogyan kell elképzelnünk az adott jelenetet.

A képregény tehát nem a képzelőtehetségünket erősíti. De erősít valami mást. Mivel a képek állóképek, a képregényekben a grafikák gyakran valami mozgást is illusztrálnak. Ez azért fontos, mert a képkockák közti dinamikának a képregényolvasó fejében kell megszületnie, összeállnia.

Ezért a képregényolvasás a dinamikai, elvonazkoztató készséget, valamint a kimondott szövegek és a képi elemek közti megfeleltetés készségét erősíti az olvasóban.

Képregényt olvasni komótosan, merengve szabad csak. A falás a regényolvasás sajátja.