Náci fogolytáborok az USA-banVoltak-e náci fogolytáborok az USA-ban? Mi az hogy, nagyonis. Nem sok kutatás folyt ebben a témában a tengerentúlon, arról nem beszélve, hogy Európában pedig végképp homályba burkolózik ez a téma. Tán csak néhány történész tud erről, a sajtó pedig egyáltalán nem értekezik a témáról. Pedig.
Én magam is teljesen véletlenül értesültem erről a történelmi tényről. Éppen amerikai hírműsorokat nézegettem a neten, mikor rátaláltam az egyik texasi tévécsatornára. A hír lényege az volt, hogy Hearne városka turisztikai bevételeket remél attól, hogy renoválják, és kvázi egy skanzent csinálnak a második világháború idején létesített náci fogolytáborukból. A hír lényegében arra épít, hogy egy amerikai történész feltárta a ma már igencsak lepusztult táborhelyet.
De mi is volt ez az egész?
A második világháborúban Rommel afrikai hadtestének katonái közül sok hadifoglyot ejtettek az amerikaiak. Egy bizonyos cél érdekében tömegesen elkezdték az USA-ba szállítani ezeket a német foglyokat. Az USA-ban egyébként a II. vilháború alatt több száz fogolytábort létesítettek. A cél az volt, hogy a háború folyamán a foglyul esett amerikaiakért cserébe az USA is tudjon adni német hadifoglyokat. Vagyis a "fiaink megmentsése" hazafias gondolat vezette az amerikai döntéshozókat.
Nos, a nevezett táborban, Camp Hearne-ben több ezer náci foglyot szállásoltak el (Ez volt a legnagyobb ilyen tábor az USA-ban). A kisváros azért szerette volna, ha náluk épül fel a tábor, mert gazdasági hasznot reméltek a több ezer hadifogoly és többszáz amerikai katona elszállásolásából. Ez be is jött, hiszen a kisváros sosem volt prosperálóbb, mint ezekben az években. Az amerikaiak egyébként nagyon büszkék voltak arra, hogy ezekben a táborokban a Genfi Konvenció értelmében tartották a foglyokat. Vagyis legalább olyan ellátásban részesütek, mint amerikai fogvatartóik. Ennek eredményeként a németek a táborokban egy amerikai kisváros életét élték. Saját kocsmájuk, éttermük, zenekaruk volt, és a foglyok közül a művészet iránt fogékonyabbak képzőművészeti alkotásokkal is megörvendeztették egymást (képek lejjebb).
Ugyanakkor voltak lázadások is. A német katonák közt kisebbségben, de voltak hitleristák, akik rendre megpróbáltak megszökni. Az egyik ilyen esetben, egy mississippi-i táborból szöktek meg német hadifoglyok, akik azt tervezték, hogy eljutván a keleti partra ellopnak egy repülőt, majd Grönland érintésével eljutnak Európába. A terv nem sikerült. Alabamában elfogták őket. Érdekes, hogy az amerikaiak azért a déli államokban létesítették ezeket a táborokat, hogy ne kelljen a fűtésre költeni. Tudom, hogy meseszerűen hangzik ez az egész, de mégis igaz. Sőt, Kanadában is létesültek ilyen fogolytáborok, ahol - kutatásaim szerint - például magyar katonákat is fogva tartottak a háború alatt.
Hogy mi lett a sorsa a tengerentúlon őrzött náci katonáknak? Egy részüket még a háború alatt kicserélték amerikai foglyokra. Többségüket azonban csak a háborút követően szállították vissza Európába, ahol a belgák és franciák az újjáépítésben alkalmazták őket néhány évig, majd hazaengedték őket. Az USA déli államainak sajtója rendre beszámol azokról a találkozókról, melyen az egykori fogvatartók és fogvatartottaik találkoznak. Vannak olyan németek, akik a háborút követően visszatértek az USA-ba, és ma már jó amerikai állampolgárok azon a földön, ahol egykoron hadifoglyok voltak.
Sajnos eleddig egyetlen olyan magyarra sem bukkantam, aki megjárta volna valamelyik kanadai vagy amerikai fogolytábort. De az biztos, hogy több kanadai fogolytábor - ma is létező - temetőjébe is áll olyan sír, melyen magyar hangzású név áll. Egyébként Kanadában és az USA-ban ezek a táborok igen kieső helyeken létesültek, és miután a foglyokat visszaszállították Európába, funkció nélkül maradtak. Ma ezek szellemvárosokként léteznek, és általába a turisták keresik fel e helyeket, mint kultúrtörténeti érdekességeket.
Íme néhány kép.
Akit a téma jobban érdekel, klikkeljen ide. A képen pedig kattintgass a piros pontokra.
Akit az érdekel, hogy a Camp Hearne hogy néz ki manapság, klikk ide. És szintén a piros pontokra kell aztán klikkelni.
Egy történet a témával kapcsolatban az amerikai médiában: German POW Finds Home In America
És egy könyvből vett részlet arról, hogy azért nem volt minden fenékig tejfel: One German POW's Story
