Abban nincs változás, hogy a netezők zöme továbbra sem tudja, mi az a podcasting. Ugyanakkor az már valami, hogy 2005-ben legalább 5 millió amerikai egyszer életében már töltött le podcastot. Legalábbis ezt hazudta a Bridge Ratings kérdezőbiztosának.

Egyébként e cég jóslata szerint jövőre majdnem megduplázódik majd a podcastolók aránya, és 2010-re szeirntük 62 millió fölé emelkedik. Ez elsőre elég nagy ugrásnak látszik, főleg ahhoz képest, hogy egyelőre nem látni, hogy nagyon megváltoztatta volna az internetes hanganyag-hallgatási szokásokat ez a bizonyos podcasting-dolog. (Aki nem tudja mi ez, még nem veszített semmit. Majd öt év múlva, ha téma lesz ez akkor.) 

Aztán van itt még egy mérés. A Taylor Nelson Sofres szerint bár egyelőre több férfi állította, töltött már le podcastot, de a nők viszont - ha már, akkor - gyakrabban használják. E felmérés szerint egyébként már három megkérdezettből legalább egy amerikai felnőtt képes értelmezni a "podcasting" fogalmát. (Nálunk vajon 10-ből hányan?)

Én már egy ideje nem értem, hogy például a Tilosnak meg a nagyobb magyar rádióadóknak miért nincs podcastja... Van, hogy az ember lemarad egy műsorról, de utólag szívesen meghallgatná. Akár az mp3-lejátszóján, akár a gépén. (Jó, tudom, a Tilos kiteszi, na de az .m3u mégse az igazi.) Arról nem is beszélve, hogy "idézhetővé" válna a rádióműsor. Talán félnek tőle, mint a tűztől, mert biztos akkor senki nem fogja bekapcsolni a Szokolt.

Mi, a magunk részéről azért podcastolunk. Jó ez, főleg ha az ember olyan rádióadókat akar hallgatni, amiket egyébként csak netközelben tudna, s akkor is rendszerint elfelejtené. Itt van mindjárt az NYUB podcastja, ami egy hétnél tovább is érdekes.

[update] Szeretném például Bosi Tune-inját is podcastra. (Pofátlanság, hogy az ipod EQ-ban nincs reggae opció.)