Biztos vagyok benne, hogy azért így is lesz ott olyan karakán újságíró/blogger, aki feltegye Kóka Jánosnak a kérdést, hogy mit értett egészen pontosan azalatt, hogy szerinte Magyarországról fog kikerülni a következő Google. Sajnos a választási eredmények ismeretében Tarlós István nem lesz jelen, így őt nem lesz mód szembesíteni a bewifizzük egész Budapestet-jellegű választási ígéretével. (Neki már nem áll módjában elkúrni.) De azért valaki kiáltsa bele az éterbe, hogy mikorra lesz kész a tudásalapú társadalom és a kakaóbiztos szélessávú magyarhon?
Míg tavaly a szokásos mellébeszélés folyt, idén az ultimate trendi témára váltott a rendezvény. Hirtelen mindenki elkezdett érteni ahhoz, aminek egy éve még a létezését is tagadta. Bár őszintébb lett volna idén is a szolgáltatás-klónozásról, a közösségi old school portálok és feles bannerek jelenéről, a PI-imádatról és -generálási technikákról, a "legyen nekünk is olyanunk oszt jónapot" életérzésről workshopot tartani. Kiváló téma lett volna továbbá kerekasztal-beszélgetésekhez a hogyan csináljuk úgy, mintha közösségi szolgáltatásunk lenne, valamint, hogyan tudjunk le fontos fejlesztéseket egyszeri felvásárlásokkal, illetőleg a mit jelent ez a fránya innováció kifejezés.
Nyilván időszűke miatt ezek a témák jövőre tolódtak. Addig is hallgassuk, hogy a kormányzat mennyi mindent tett az internetpenetráció serkentéséért, a digitális szakadék megszüntetéséért, a szélessávú internet ára pedig milyen rohamosan süllyed a piaci verseny következtében az elfogadható szintre, hány és hány középületben lehet már ingyen és vezeték nélkül elérni a világhálót, mennyi mindent tett a közpolitika, maga az állam, és az érintett vállalatok a hazai internetkultúra
A tihanyi állami konferenciaturizmusnak megvan az a bája, hogy jó érzés kimaradni belőle.