Eponychium, Frenum Glandis, Glabella, Lunnule, Otolithis, Phalanx, Philtrum, Pudendum, Canthus.

Szeretem a Digg új menüjét. Elsősorban azért, mert a többszintű, horizontálisan elhelyezkedő, egymás almenüjeként funkcionáló sávokat sikerült egy esztétikus és logikus megoldással megdizájnolniuk.



Szóval a megoldás legalábbis nekem tetszik. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy rossz döntés volt felülre, vízszintes szalagba tenni a menüpontokat. Túl messze vannak a hasznos tartalomtól. Régen balra lent, a hasznos tartalom mellett voltak az alrovatok menüpontjai. Akkor használtam is.

Mennyivel másabbak az ünnepek, ha esik a hó. Na persze ne essen túlságosan, csak éppen annyira, mint a karácsonyi filmekben. Szálldogáljon, szépen, vékonyan lepje be az utcákat, tereket, a szoboralakok kalapját, telepedjen a kopár faágakra és a templomok süvegeire. Valamint ne legyen csúszós, ne latyakosodjon, s mikor belegyalogolunk vagy hóangyalt formázunk a szűz hóba, néhány perc múlva tűnjön el a seb, hogy elölről kezdődhessen megint a játék. Tom Hanks meg szeressen bele Meg Ryanbe.

Az van, hogy idén, legalábbis Budapesten elmaradt az ünnepi hó. Ezért is különösen fontos ennek a lelki igénynek legalább látszólagos kielégítése. A Yahoo News-on olvasom, hogy egy coloradói házaspár havat árul az eBayen.

Nem ám akármilyen, hóágyútölteléket, hanem hamisítatlan, ropogós tiszta havat a Front Range-ről. Persze nem arról van szó, hogy teljesen elment volna az esze ennek a coloradói házaspárnak. Legalábbis az AP-nek azt mondták, hogy csupán mosolyt szerettek volna varázsolni licitjükkel a netezők arcára. Csak hiszik. Nyilván napokon belül meg fognak nyílni az első hókiszállító kiskereskedések.

Kedves borsodiak, ti, akik az MTI szerint heveny hóesésben részesültetek az elmúlt napokban, szánjátok meg szűkölködő honfitársaitokat: az éj leple alatt szállítsatok utcáinkra egy picit a fehér aranyból. Nem leszünk hálátlanok.

Na, ez a mai földrengés jól felébresztett. Megspóroltam egy kávéfőzést. Életem első lábon kihordott, érzékelhető földmozgása. Ez is még 2006-ban történt.

Jó, most sorolhatnám a jó albumokat ebből az évből. Részemről az év kiemelkedő albuma a CSS (Cansei de Ser Sexy Belefáradtam, hogy szexinek kell lennem) 2006-os, amerikai kiadású, selftitled albuma. Nálam ez a cucc szoros versenyben, jobb híján döntetlenre áll a Yeah Yeah Yeahs finomkodóbb, háttérzenésített Show Your Bones című korongjával. Szóval a São Pauló-i electro-indie-rock-akármi CSS egyik legfontosabb szerzeménye az Off The Hook ami ugyan 2005-ös, de akkor is, meg a Fuckoff Is Not The Only Thing You Have To Show. Az nem szilveszteri buli, ahol nem ezek az utolsó számok.
Mindenkinek békés, boldog szétesést kívánok.



Akinek ennyi nem elég, annak meg itt a Zune-sláger:

Középiskolás voltam, mikor olvastam André Maurois regényét, a Gondolatolvasó gépet. Soha nem gondoltam volna, hogy a könyvben pszichográfnak nevezett szerkezet valaha is valóság lehet. A lényeg, hogy amikor gondolkodunk, gégefőnk finoman berezeg, s az így keletkező hullámok dekódolhatóak: megtudható, mit gondoltunk "némán".

A naív olvasó, mint amilyen én is voltam, érzi, hogy a világ azért nem ilyen egyszerű, de mint elméleti lehetőséget azért nem tudja kizárni ezt a módszert: ettől élvezetes az amúgy harmatosan megírt regény.

Ha nem is pont ezt, de valami hasonlót már kifejlesztettek. Legalábbis a National Geographicon megjelent hír szerint:

The system uses electrodes attached to the throat to detect biological signals that occur as a person reads or talks to him- or herself. The signals can then be converted into text or synthesized speech.

(A regény egyébként persze elsősorban arról szól, hogy a hazugságnak, illetve az igazság elhallgatásának milyen szerepe van életünkben. Nem árulok el nagy titkot: egyszer pozitív, egyszer negatív. A gondolatolvasó gép tehát végülis éppen annyira üdvös, mint amennyire ártalmas. Merthogy néha hazudni kell. Akár magunknak, akár másoknak.)

Az Ars Technica egyelőre szkeptikus. A videó itt van:

Az év végi nagytakarításkor kigyűjtöttünk egy csomó olyan ruhát, amit már biztosan nem fogunk hordani. Aki tud valami helyet, ahova nagyobb mennyiségben lehet adományozni használt ruhákat karitatív célra, kommentezze be vagy dobjon mailt. (A bevásárlóközpontokhoz kitett karitatív konténerek állandóan meg vannak telve. Azt már próbáltuk.)

Nak kolléga Sanghajban járt. Fogalmam sincs, mihez kezdene magával, ha egyszer otthonfelejtené a gépét. Szerencsére sose. Fotókért klikk a képre.

Van az, amikor az ember azt érzi, hogy nem jók a dolgok úgy, ahogy vannak. Valahogy ezek a nagy igények a megújulásra év végére erősödnek fel. Ilyen pszichés izék lehetnek emögött. Meg sem kísérlem megérteni.

Nyilván a világot, meg a saját életünket is azért akarjuk folyton korszakokban elképzelni, mert valahogy úgy érthetőbb, értelmezhetőbb az egész. Mindannyian hegeliánusok vagyunk ebből a szempontból.

Ja, merthogy nem is csak az, hogy korszakokban szeretünk gondolkodni, hanem valami eszement késztetéstől vezérelve azt is képzeljük, hogy az egész fejlődést mutat. Ok, ha nem képzelnénk ezt, talán sosem határoznánk el magunkat "nagy dolgokra".

Ha viszont úgy gondolunk a világra, meg benne a mi kis életünkre, mint amit sorsesemények határoznak meg, akkor némileg más a helyzet. A sorsesemény mindig olyan, mintha nem mi tehetnénk róla. Mintha csak úgy jönne, és mi elszenvednénk. Sorsesemény persze úgy lesz valamiből, ha van akaratunk és merszünk belevágni valami olyanba, melynek kimeneteiről nem tudunk mindent. Ha tök egyszerűen akarnánk megfogalmazni, azt mondanánk: a bevállalósoknak van nagyobb esélye sorseseményeket átélni.

Persze van az is, amikor a sorseseménynek télleg csak passzív elszenvedői vagyunk. Jön valami korábban nem várt, előre nem kalkulált, alapvető változás. Megéljük, s utólag azt érezzük: soha többé nem leszünk már ugyanazok, mint azelőtt.

Minek ilyenekbe egyáltalán belegondolni? Biztos hogy segít, ha tudatosak próbálunk lenni ilyen kérdésekben? Nő a komfortérzetünk? Nem valószínű. Néha mégis valahogy odajut az ember, hogy gondolkodik ilyeneken. Ez is van.

Magyar idő szerint ma reggel véget ért egy korszak. Ha a legnagyobbak panoptikumában csak két hely lenne kiadó, akkor Elvis mellett a másik bérelt hely biztosan James Browné lenne. (Lemmy Kilmister? Johnny Ramone? John Lennon? Andy Wood? Ööö..) A soul, az r'n'b meg a disco ma biztosan nem az lenne, ami, James Brown nélkül.

Az ilyen alapvetően meghatározó emberekkel mindig az van, hogy lehet nem szeretni őket, de azért a Papa's Got a Brand New Bag vagy a Living in America, az I Feel Good egészen mélyen be volt/van bújva a bőrünk alá.

Azt szokták erre mondani, hogy a kultúránk része. Mármint az egész nyugati világé. Sokáig nem értettem, sőt kifejezetten rühelltem a soult meg az r'n'b-t. Semmilyen szinten nem hozzám szólt. Nagyon másmilyennek képzeltem a jó zenét. Egy nevetségesen gagyi borítójú James Brown kazetta azonban fellazította ezt az ellenállást.

Ha nem is lettem feltétlen híve a soulnak, nem tudtam többé azt mondani, hogy amit James Brown hozott a huszadik század könnyűzenéjébe, az mellékes, zárójelbe tehető, figyelmen kívül hagyható. Yeah. Come on.

In matching blue raincoats,
our shoes were our show boats
we kicked around.
From stairway to station
we made a sensation
with the gadabout crowd.
And oh, what a bargain,
we’re two easy targets
for the old men at the off-tracks,
who’ve paid in palaver
and crumpled old dollars,
which we squirreled away
in our rat trap hotel by the freeway.
And we slept-in Sundays.

Your parents were anxious,
your cool was contagious
at the old school.
You left without leaving
a note for your grieving
sweet mother, while
your brother was so cruel.
And here in the alleys
your spirits were rallied
as you learned quick to make a fast buck.
In bathrooms and barrooms,
on dumpsters and heirlooms,
we bit our tongues.
Sucked our lips into our lungs
'til we were falling.
Such was our calling.

And here in our hollow we fuse like a family,
but I will not mourn for you.
So take up your makeup
and pocket your pills away.
We’re kings among runaways
on the bus mall.
We’re down
on the bus mall.

Among all the urchins and old Chinese merchants
of the old town,
we reigned at the pool hall
with one iron cue ball
and we never let the bastards get us down.
And we laughed off the quick tricks--
the old men with limp dicks--
on the colonnades of the waterfront park.
As 4 in the morning came on, cold and boring,
we huddled close
in the bus stop enclosure enfolding.
Our hands tightly holding.

But here in our hollow we fuse like a family,
but I will not mourn for you.
So take up your makeup
and pocket your pills away.
We’re kings among runaways
on the bus mall.
We’re down
on the bus mall.
We’re down
on the bus mall.
Down on the bus mall.
oh ooh oh

Hogyan legyünk jófejek, ha internetes szolgáltatást üzemeltetünk?

As a small christmas present, we disabled a few adverts for the next few days! :)

Az elmúlt hetekben minden online megrendelt, ajándéknak szánt termék rendben megérkezett. Az utolsó napokban volt egy kis izgalom. Mert hiába adtuk le online a rendelést, az Akadémiai Kiadó csak nem akarta kiküldeni a cuccot. Telefonálgatás és levelezést követően sikerült megkerestetni velük a rendelést, és gyötrelmesen ugyan, de megérkezett az ajándék.

Volt még egy mellékprojekt. Lévén az Amazontól csak könyvet meg cédét/dévédét lehet rendelni, kerülőúton, de sikerült beszereznünk két csomag Cubeworldöt. Ismerősünk ismerőse, aki Angliában tartózkodott, megrendelte ottani címére, hazahozta repülőn, és tegnap este végre kezünkbe vehettük.

A Projekt Kosárbavele ezzel végetért. Általánosságban az a tapasztalatunk, hogy nagyon jó érzés kimaradni a szokásos offline karácsonyi bevásárlás-őrületből. A rendelések 90 százalékban hiba nélkül történnek, még ebben az elmebeteg időszakban is.

A magyar viszonteladók is próbálnak felnőni a feladathoz. Bár náluk még az utánvétes fizetés a trendi. Ez nem is olyan nagy baj. amiben viszont gyengébbek: hogy kevés az akció. Amerikából, Nyugat-Európából gyakran - mindent egybevéve is - olcsóbban rendeltünk termékeket, mintha a sarki plázában próbálkoztunk volna beállni a sor végére.

Arról nem beszélve, hogy sok olyan termékhez jutottunk hozzá, amit idehaza mégcsak hírből sem ismernek. Vagyis az ajándékok többségükben egyediek, valódi meglepetések lesznek. És ez is cél volt, mikor belevágtunk dombornyomott kártyánkkal a nagy online projektbe.

Valószínűleg jövőre is így fogjuk lerendezni a karácsonyi vásárlást. Sajnos fenyőfát nem lehet online venni, úgyhogy azért most el is ugrunk. Boldog karácsonyt nektek, és ne féljetek online vásárolni.

A kávékultúra, ezen belül is a latték engesztelhetetlen hívei vagyunk. A pörkölmény finoman kábító illatai, a kecses csészék és mélabús bögrék belsejét belülről melengető krémes ízesszenciák engesztelhetetlenjei. A mélybarna, sűrű espresso és a légies, gőzölgő tej taója. Mondhatni tehát, egyik gyengénkre tapintott (egyik) kedvenc blogunk, mikor a latteművészet szűk keresztmetszetét villantotta meg néhány nappal ezelőtt.

A tudatlanok szerint a latte egyszerű tejeskávé. De ez körülbelül olyan rémálom, mintha azt mondanánk, hogy a vers valójában egy bevásárlócetli tartalmának kicicomázása. A latte életérzés, melynek egyértelmű bizonyítéka a tejhabba rajzolt kép, forma. Nem, nem a kávézaccból kiolvasott szerencsemondáshoz hasonlatos ez, hanem: a felhörpintés előtti pillanatok játékos rituáléja. A latte birtokosa a tejhabba kanyarintott rajzzal jelzi: kész önfeledt lenni a következő percekben.

Ezer szó helyett előbb maga az akció, a latte art, szakavatott baristától:


Majdan a link a blogra, sok képpel. És még sokkal több...
Latte art bacchanalia itten.

A kérdés:
 
És a válasz:
 

Megint a Magyar Távirati Iroda egyik hírével foglalkozunk. Ne feledjük, az MTI továbbra is súlyos összegeket kér el "szolgáltatásáért". A legszánalmasabb részeket boldoltuk:

Ottawa, 2006. december 20., szerda (MTI/AFP) - A YouTube internetes csereportálra tette fel a kanadai rendőrség azt a videofelvételt, amely egy gyilkosság lehetséges szereplőit örökítette meg: a világháló ilyen használata először fordult elő és aggodalmat is keltett egyes internetezők szemében. Az Ontario kanadai államban lévő Hamilton rendőrségének felvételén egy bárba érkező vendégek láthatók: a helyszínen hiphop-bemutatót tartottak, amelyen két banda összecsapott és két fiatalt megkéseltek: egyikük belehalt a sérüléseibe. A rendőrség szóvivője elmondta, hogy az internetezőktől segítséget várnak a bár vendégeinek azonosításához. Hozzáfűzte: korábban csak a saját honlapjukon voltak láthatók az ilyesfajta felvételek, de ott kevesen kattintottak rájuk. A YouTube portált viszont reményeik szerint többen fogják felkeresni a húsz év körüli korosztályához tartozó fiatalok közül. A nyomozók reménye nem volt hiába való. A Kaliforniában alig 18 hónapja létrehozott portálra naponta százmillióan látogatnak el (ez felkeltette a Google érdeklődését, amely ősszel 1,65 milliárd dollárért megvette a YouTube-ot). A hamiltoni rendőrség videóját már több millió ember látta - egyesek üdvözölték az új nyomozási módszert, mások viszont az internet szabad terének megsértését látják ebben. A vita még tart - viszont a nyomozás is, mert eddig a YouTube-on sem ismert rá senki a hamiltoni gyilkosra.

You've reached the end of the internet
We're in the midst of a scheduled upgrade which will take no more than a couple of hours. Come back after 2 pm (Pacific) today and you will see the del.icio.us you've come to know and love. For live updates, please see our blog.

Az elmúlt napokban az éjszakába, sőt reggelbe nyúló munka könnyedén sodort ismét a jetlag állapotába. (Utoljára a New York-i utazás idején éltem át. Főként hazaérve volt nehéz a visszarázódás.) Az ember ilyenkor egy kicsit aliennek érzi magát: máskor kel és máskor fekszik, mint a többi ember. Az éjszakában frissebb az agya, s - lévén december közepe van - a nappali, világos órákból szinte alig kap valamit.

A jetlag, worklag, vagyis az ébrenléti napszak drasztikus eltolódása azonban néhány pozitív következménnyel is jár. Az egyik, hogy nem kell félnünk, ha ezekben a napokban bulizni megyünk: tuti bírni fogjuk végig. Hiszen eleve a reggeli elalvásra vagyunk beállva. A másik előny, hogy olyankor vagyunk ébren, mikor a többi rendes ember alszik, és ebből az állapotból nézve a világ egy sokkal nyugodtabb, csöndesebb (és persze sötétebb) helynek tűnik.

The condition of jet lag generally lasts a few days or more, and medical experts have deemed that a recovery rate of "one day per time zone" is a fair guideline.

Ha ezt vesszük alapul, még legalább egy hetem van, hogy visszaálljak. Addigra pedig már betéve fogom tudni az utolsó és első műsorokat a tévéadókon.

A disznóölés a városlakó számára kínos csökevénye a letűnt kultúrának. Eleve faluhelyen bizonytalanul mozog az ember. Ez a sok csöndes utca, ez a sok, csak egymásnak ismerős ember. Ez a mérhetetlen ingerszegény környezet. Valódi túlélési terep, na.

Az osztálykirándulás-élményt a felnőttkori életúntsággal ötvözni a falu végében, mindenesetre érdekes kísérletnek tűnt. A hely és az idő adott volt: falusi verőfényes decemberi hétvége.



A disznótorról röviden csak annyit, hogy már gyerekkoromban túlestem a releváción, hogy a csülök nem kerül csak úgy az asztalra. Ez jóval azután volt, hogy a Mikulás és a Jézuska fogalmakról lehámlott a kegyes szülői hazugság. Nem is kegyes ez, hanem inkább szeszélyes, játékos. Na de mindegy.

A disznótorról az első élményem valami olyasmi, hogy sok, gyerekfejjel nézve hatalmas ember egy - megintcsak gyerekfejjel - még hatalmasabb disznót próbált arra kényszeríteni, hogy kijöjjön végre az ólból. Ez valahogy sehogy sem akart összejönni, így ketten a nagy emberek közül bementek utána, és valami eszement sivítás repedt föl a disznóból.

Aztán folyt is a vér, kint az ól előtt, és beindult a gépezet a műveleti terület körül. Nénik jöttek, kondérokkal, miegymás, kezdődött a darabolás a hidegben. És ekkor jött a nap legelképesztőbb fordulata: a Hogyan is készül a hurka meg a kolbász? krimi. Azt hogy a bélbe, meg egyébként is.

Szóval azért a gyerekfejnek is voltak még nehezen stimulálható szegletei. És itt snitt. Pontosabban a most hétvégi disznótor ad mégis egy keretes szerkezetet a sztorinak. Nem minthogyha bármi változott volna disznóölés terén az elmúlt években. Na jó, annyi mégis, hogy most jobban érthető, hogy az alkohol hatására hogyan lesz ez mégis egy elfogadható konkurenciája a szupermarketes, lenejlonozott, ez-csak-egy-áru húskultúrának. Vissza, a semmi ágán...

Ma és holnap egy-egy blogkönyvről írunk a Webisztánon. Amazonról rendeltük őket, még a Projekt Kosárbavele legelején. Holnap meglepetés is lesz. Na de arról majd holnap, ott.

Folytatódik a projekt. Újabb gyors ajándékkiválasztás a gyártó oldalán, majd rendelés, és néhány nap elteltével már ki is érkezett az újabb pakk. (Termékneveket továbbra sem írunk, lévén ez egy publikus webhely, és ajándékba leszen szánva minden megrendelt portéka.)

Annyit azért ideírnánk, hogy néhány elektrotechnikai termék a neten jóval olcsóbban is beszerezhető mint az offline boltokban. Ezúttal kifejezetten magyar oldalról rendeltünk, s minden korrektül és rendben történt.

Általános tapasztalatunk, hogy idehaza jobban járunk ha utánvéttel fizetünk. A hazai viszonteladók egyelőre erre vannak ráállva. PayPallal vagy egyéb online fizetési módszerrel jobb ha nem is próbálkozunk. Ha van is lehetőség online fizetni, "nincs kipróbálva", bejáratva, szóval bizonytalan.

Amit érdemes feljegyezni az az árgép.hu, az olcsobbat.hu vagy az addel.hu. Nekünk legalábbis első alkalommal jó tapasztalataink voltak. Arra jók, hogy tisztában legyünk az adott termék hazai árfekvésével, és ez az információ már nagyban megkönnyíti a gulglizásos ajándékkeresést. Ami persze nem áll meg a határoknál.

Ha külföldről rendelünk, mindenképpen próbáljuk meg elkerülni hogy a Magyar Posta megkaparintsa ajándékunkat. Így még akkor is érdemes DHL-lel, UPS-szel és a többivel kiszállíttatni a cuccot, ha ez esetenként akár egy ezressel is megdobja az összköltséget. Nincs annál szörnyűbb, mikor a külföldi viszonteladó azt válaszolja ideges emailünkre, hogy ők dokumentáltan leszállították Magyarországra a cuccot, úgyhogy a Magyar Postánál tűnt el. A Magyar Postát felhívni sem érdemes. Végtelen átkapcsolgatás kezdődik, és a végén még minket fognak lebaszni azért, mert meg mertük kérdezni, hogy hova tűnt a csomagunk.

Az Amazon egyébként ultrarendes, és ha a Magyar Posta le is nyúlja a csomagunkat, ők megkísérlik mégegyszer kiküldeni. Ha akkor sem érkezik meg, akkor meg visszafizetik az árát. Mi meg pironkodhatunk, hogy ilyen postával vagyunk megáldva.

Félreértés ne essék, idén még nem volt eltűnt csomagos kalandunk (csak korábban). Lekopogjuk. Csak így tovább. Egyébként még ezen a héten van értelme rendelni. Az átlag egy hetes kiszállítási idő ugyanis néha picit több. Úgyhogy még egy utolsó nagy ajándékvadászat és készen is vagyunk.

Az űrturista betette a magyar trikolórt hivatalos címerébe. A honlapján található magyarázat szerint azért, mert magyar születésű, magyar az anyanyelve s Magyarországon nőtt föl. Riszpekt.

A West Wing nem azért érdekes sorozat, mert bepillantást enged egy olyan világba, aminek belső működéséről inkább csak feltételezéseink és előítéleteink vannak, hanem azért, mert például jól mutatja be egy sajátos munkakörnyezet működését.

Arra gondolunk, hogy a Fehér Ház belső körös munkatársának lenni, speciális környezet. A szerepek bár adottak, mindenkinek megvan a feladata, a munka specialitásából adódóan sok aprómunkát is ezeknek a vezetőknek kell elvégezniük.

Egyszerűen azért, mert annyira bizlamas dolgokról van szó, amiket nem lehet alsóbb szintekre kiosztani. A chief-of-staff-nak kell utánanéznie adatoknak, neki kell szöszmötölni a bizalmas dokumentumokkal. Nem adhatja ki alsóbb szintekre ezeket a munkákat.

Mindez pedig érdekes helyzetet teremt: a belső körös csapat tagjaitól összetettebb, koncentráltabb munkát igényel. Nagyon sok az átfedés: gyakran megtörténik, hogy egy adott munkafolyamat részkérdéseiben egymás főnökeivé válnak a belső kör tagjai: az egyik kérdésben az egyik a kompetens a döntésben, a másik kérdésben a másik.

Ugye normál esetben az autoritás, vagyis a tekintély adja meg a döntések súlyát, legitimitását. Van a felettes, akinek döntő a szava, nem illik vitatkozni vele, hogy úgy mondjuk: kikényszerítő erejű a megoldási javaslata. (John Locke is sokat foglalkozott ezzel a problémakörrel. Igen, az általa fontosnak tartott értelem és tolerancia nélkül nem létezne konszenzusos döntés.) A tekintélyelv bár mélyen beépül kultúránkba, speciális esetekben ettől el kell tekintenünk. Ha Locke-ot követjük, azt mondhatjuk: ez csak az értelem (érvelés) és tolerancia (konszenzuskeresés) előfeltételeivel lehetséges.

De akkor mi legitimálja a döntést, ha nem a tekintély? Ha a felek elkötelezettek, mind ugyanazt akarják, jól végezni a munkát (a West Wing esetében: szolgálni az elnököt, sikerre vinni a Bartlet-adminisztrációt), érthetők és világosak a kompetenciák, megbíznak egymás hozzáértésében a felek, akkor a munkavégzés működhet a tekintélyelv nélkül is.

Ehhez persze magas fokú intelligencia, belátás, a személyes kicsinyességeken való felülemelkedés szükséges. Utóbbi márcsak azért is fontos, mert ha mindenki egyenrangú, és csak bizonyos esetekben van felettesi helyzetben, nincs fix alá-fölérendeltségi viszony, akkor fokozottan fontos, hogy a felek megbízzanak egymásban, elfogadják egymás hozzáértését, megbízzanak döntéseikben akkor is, ha nem teljesen értenek vele egyet.

Egyes konszenzusos döntéshozatali elméletek kiemelik, hogy a konszenzuskeresés folyamatában szerencsés, ha a felek nevét nem is rögzítik, csak az érveket és véleményeket. Merthogy nem az a fontos, hogy ki mondta (tekintély), hanem hogy mit mondott (érvelés). Az érvet nem az azt megfogalmazó személy, hanem a létező probléma idézi elő. A probléma létezése miatt lehetséges egyáltalán az érvelés. Ha valami nem problematikus, érvek sem hangozhatnak el. Ha valami problematikus, érveknek is el kell hangzaniuk.

A West Wing belső körös csapata sokat vitatkozik, ám mivel naponta fontos döntések sorozatát kell meghozniuk, a rendszer csak úgy működhet, ha naponta többször is konszenzusra jutnak az aktuális kérdésekben.

Igen, a konszenzuskeresés és a konszenzusra törekvés ellentéte a tekintélyelvű döntéshozatalnak. A konszenzus ugyanis nem az, amikor ráerőszakolom a véleményem másokra, hanem amikor olyan döntésre jutunk, ami mindenki számára világosan és egyértelűen alkalmas arra, hogy a célt el is érjük. (Előfeltétel: a cél többféleképpen is elérhető lenne.) Ez pedig csak úgy lehetséges, ha magukra az érvekre és a lehetséges megoldásokra koncentrálunk. Megbízunk a másik jó szándékában, és az érvek összecsapását sosem próbáljuk meg személyes szintre terelni. Ebben az esetben ugyanis elveszítjük a célt, és a konszenzuskeresés autoritási harccá alakul, mely a tekintélyelv felé vezeti a feleket. Ez pedig gátolni fogja a jövőbeli gyors, nagy számú döntési helyzetben magát a döntéshozatalt.

A tekintélyelvű döntéshozatalnak és a konszenzusos döntéshozatalnak is megvan a maga helye és ideje. Akkor vagyunk szerencsés helyzetben, ha felismerjük, hogy aktuálisan melyikkel állunk szemben.

(A fenti ábrán két kritikus mozzanatot fedezhetünk fel: a Concerns Raised - Discussion, valamint a Concerns Raised - Stand Aside folyamatokat. Az első esetben nagy erő és lélekjelenlétre van szükség, hogy belássuk, alapjaiban kell újragondolnunk a javasolt megoldást. A második esetben pedig azt kell elfogadnunk, hogy a felmerült aggályok nem fontosak a konszenzusos döntés eléréséhez. Mindkét folyamat kritikus, mert ezekben a helyzetekben kell hitet tennünk amellett, hogy a konszenzusban hiszünk, s nem kívánjuk tekintélyelv alapon továbblendíteni a döntéshozatal folyamatát.)

Tegnap három nagy csomagot is kaptunk. Ugyebár idén minden karácsonyi ajándékot online szeretnénk megvenni, ezért egyre fontosabb, hogy időben megérkezzenek a szállítmányok. Mivel telik az idő, talán még ezen a héten nagy bizonsággal rendelhetünk a világ bármely pontjáról.

Na de. Tegnap egyrészt megérkezett a francia Amazontól a pakk. Valamint a Bookline-tól is. Sőt, volt egy harmadik rendelésünk. A Kalyber Joe első két részét vettük meg. A rendelés úgy ment, hogy írtunk a képregény szerzőjének, aki elkérte címünket, majd utánvéttel kifizettük. Sosem vettem még könyvet szerzőtől. Mondjuk kérhettem volna dedikálást, vagy mit szokás ilyenkor...

A lényeg hogy az összes könyv megérkezett rendben. Mostmár csak néhány ajándékra várunk, és készen vagyunk a projekttel. Ja, és még mindig nem álltunk sorba egy percet sem, nem vettünk ki szabadnapot ajándékvásárlási kényszer miatt, nem voltunk egyetlen bevásárlóközpontban sem. Úgyhogy egyre inkább az a benyomásunk, hogy nagyon sokat spóroltunk eddig. Pénzben ki nem fejezhetőt.

Múltkor írtunk róla, hogy a cnet szerkesztője családjával együtt eltűnt, és nagy erőkkel indultak az oregoni rendőrök felkutatásukra. Feleségét, Katit és két kisgyerkeküket meg is találták. Kiderült, hogy az elhagyatott tájon elakadtak az autóval, és néhány nappal később Kim nekiindult segítséget kérni. A cnet beszámolója.

Az experiMENTAL-on is látható és olvasható a kísérlet. A miértre azonban ott sem kapunk választ.

Egy MTI-hírből szemezgetünk:

Felsorolni is nehéz mennyi mindenre képes a program, az előadónak is két órájába telt, legjobb gyakorlatban kipróbálni, ami nagyon egyszerű, mert az Apple honlapjáról ingyen letölthető a demo változat. 

A ThinkSecret szellőztet. Egyelőre nem erősítették meg, de ha igaz, amit írnak, akkor a CS3-ra már csak néhány hónapot kell várni. Ha igaz, a következő generációs Photoshop interfésze közelít az After Effects 7-hez:

Palettes can be moved, minimized, customized or collapsed down to a single icon with ease; even that familiar two-column toolbar can be converted into a narrower single column bar, if desired.

És jön ez a Live Filters-dolog is:

The pixel radius of a Gaussian Blur, for example, can be adjusted long after it has been applied with just a single mouse click.

Támogatni fogja a videókat, flasheket, alakíthatók lesznek a 3D objektumok. Ha minden rendben halad, tavasszal be is mutatják.

A Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) nyomott haza néhány nagyon durván jó felbontású képet. Csak a Google Earth részletes térképnézeteihez hasonlítható élmény. Íme:






És a végére a legjobb. Ember által készített szerkezet a Marson. a kis sötét pontocska maga az Opportunity. Éles szeműek láthatják a marsjáró által hagyott keréknyomokat is:

Tegnap söpört végig a technológiai szájtokon, hogy eltűnt a cnet vezető szerkesztője. James Kim családjával (feleségével, Kati Kimmel, és 4 éves, valamint 7 hónapos gyermekével) indult el kirándulni San Franciscó-ból Oregonba, ám azóta nem látták őket. A cnet ma közölt egy update-et, eszerint a rendőrség átfésüli a környéket, de eddig nem jártak eredménnyel.

A családnak múlt szombaton kellett volna megjelennie egy oregoni szállodában, ahol szobát foglaltak. Aznap délelőtt telefonált oda Kim, hogy várhatóan késni fognak. Ám sosem érkeztek meg.

James Kim missing (Google BlogSearch)

Múltkori sikeres Amazon-vásárlásunk kapcsán ismét annyira felbátorodtunk, hogy át is léptük a La Manche csatornát és belevetettük magunkat az Amazon.fr adatbázisába. A vásárlás ezúttal is könnyen ment. Megtaláltuk azt az ajándékot, amit szerettünk volna megvásárolni. Még ugyan nem érkezett meg a csomag, de a levelet már megkaptuk arról, hogy elküldték. Ami érdekes, hogy a brit Amazonhoz képest itt jóval drágább a szállítási költség (kis híján megduplázta a végösszeget). Ezért továbbra is a brit és az amerikai Amazon marad a kedvencünk. De mondjuk vannak dolgok, amiket csak a francia Amazonon lehet kapni. Csak győzzük lenyelni a horribilis házhozszállítási díjat.
A Projekt Kosárbavele hamarosan folytatódik. Még messze nincs meg az összes ajándék.

Már évek óta rendelgetünk a brit Amazonról. Akkor álltunk le róla, mikor harmadik nekifutásra sem sikerült megérkeznie az egyik csomagnak, mert a Magyar Posta - hogy hogy nem - folyton elnyelte azt. Ki érti?

Na de: mostani karácsonyi optimizmusunk nem ismer határokat. Úgyhogy most újabb könyvekkel és dvd-vel próbálkoztunk. És lőn. Siker. Rendben megérkezett. A brit Amazontól Magyarországra egyébként továbbra is csak könyveket és cédéket/dévédéket lehet rendelni. De ez is hatalmas előny, hiszen náluk mindig minden sokkal előbb jelenik meg mint nálunk. És karácsonyi ajándékkal dec. 24 után már nem sok mindent kezdhetne az ember.

A másik meg, hogy az Amazonnak van egy csomó könyve, dvd-je, ami Magyarországon a büdös életbe nem fog megjelenni. Az úgynevezett rétegdolgok (~ érdekesebb dolgok) számítanak ide elsősorban. A könyvek esetében igazán jó a helyzet. Hiszen Magyarországra csak a mainstream izé jut be Nyugatról. A klassz, érdekes, friss kuriózumok valahogy soha.

Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel jobb érzés olyan ajándékokat adni szeretteinknek, melyek nagy eséllyel valóban különlegességnek számítanak idehaza.

Hajrá, irány tovább az online ajándékvásárlás rögös útján.

Visszalépsz és elvesznek a kosárba tett dolgaid. Hosszú és bonyolult regisztrációs folyamaton kell átbukdácsolnod. Nem tudsz megfelelően keresni a termékek közt. Nincs szűrő, mellyel szűkíthetnéd a találati listát. Na ehhez hasonló problémák bizony előjönnek, midőn az egyszeri netező arra szánja el magát, hogy a virtualitásban találja meg szerettei (továbbra is materiális!) karácsonyi ajándékait.

A Webcredible hosszasan sorolja az online shopping szájtok buktatóit. Végkövetkeztetésük pedig, hogy:

Providing effective sorting and filtering for product listings can play a major part in helping users find (and ultimately buy) the product(s) they're looking for.

Ha már a felhasználóbarát vásárlószájtoknál tartunk, ismerkedjünk meg a BBC témába vágó cikkével. Ebből többek közt kiderül, hogy a Marks & Spencer oldalán jó vásárolni, mert a felület kényelmesen használható, mi több: az egyik legjobb.

Ja, csakhogy a Webcredible nem vette figyelembe a M&S magyar szájtját. Ez a flashszörnyeteg mintapéldája annak, hogy hogyan rémísszük el a netezőt attól, hogy a jövőben bármikor is visszatérjen ide. Ja, hogy vásárolni a magyar oldalon nem is lehet? Ne csodálkozzunk. Az is csoda, hogy rá mertünk kattintani.

Az idei karácsonyi bevásárlás lesz az első, mikor megpróbálunk gyakrolatilag minden ajándékot az internetről begyűjteni. Optimizmusunk oka, hogy gyűlöljük a sorban állást, a tolongást, a zárórát és a pimasz eladókat, az életünkből elrabolt drága órákat, hétvégéket és fölöslegesen kivett szabadnapokat. Na ezeket mind megspórolhatjuk, ha a neten vásárolunk ajándékokat.
Amit kockáztatunk (zárójelben a veszélyességi faktor):

• nem jön meg időben minden ajándék (alacsony)
• elfogy, és csak drágán tudjuk megvenni (közepes)
• külföldről kell rendelni a szegényes hazai kínálat miatt, s az ártöblettel számolni kell (közepes)
• nem tudjuk kipróbálni, visszaküldeni meg nem lesz idő (közepes)

Na majd meglássuk. Első körben - mintegy tesztként - a brit Amazontól rendeltünk könyveket, meg egy-két kütyü máshonnan. Utóbbiak megjöttek, előbbiek állítólag útban vannak..  Hogy drága volt-e? Lévén itthon egyik megrendelt terméket sem lehet kapni, nincs összehasonlítási alapunk. LOL.

Ha ismertek kiváló online boltokat, csak bátran...

Arról rengeteget esik szó, hogy a hírszájtok mennyit és sokszot mennyire szemérmetlenül másolgatják át mások tartalmait saját oldalaikra. Na de persze a plágium volt és van internet nélkül is.

Paul Collins a Slate-be írt egy cikket arról, hogy a Google Book Search indulásával valójában gyerekjáték mondatról mondatra megvizsgálni, mely könyv szerzője lopott s kitől. A plágiumvadászat tehát akár egy nagy online játékká is alakulhat, aminek nyomán pedig botránycunami meg miegymás várható.

Eddig csak az irodalmárok szemfülességén és tudásán múlott, hogy egy plagizáló szerző lebukott-e. A bújkálásnak azonban lassan vége.

It's invigorating to think that some forgotten authors, long buried and with the dirt tamped down over them by their ruthless rivals, will now get their due. Plagiarism, it seems, will out.

Japán kultúra? Szusizó szamurájok menni manga. Mondhatnánk, pedig legalább ilyen masszív kulturális pattern a Távol-Keleten a dekotora, vagyis a kamionok kipimpelése, elcsúfítása neonos, fityegős, harsány színes izékkel. Van a dekotorának alapműve is, a Torakku Jaro. (Akinek megvan, és tudná nélkülözni egy hétvégére, azonnal szólaljon meg.) És hát ha egy film igazán jó, abból Japánban radikális kultúrforradalom lesz. Klikkeljünk, klikkeljünk, klikkeljünk...

Are Wii Ready?
Wii Won't Rock You
The things Wii do for love
Wii were successful (barely)
Wii would like to play!
To Wii or not to Wii, that is the question!

Igazán nem szeretnénk rávenni senkit arra, hogy kétes kísérleteket végezzen el otthon, de legalább teoretikus magyarázatot jó lenne találni a következő kísérletre:
 

Amikor az emberek közös célért küzdenek, világosak az élérni vágyott célok, s hogy ki, miben járul ehhez hozzá, általában a legkevésbé jellemző rájuk, hogy személyeskedők, kicsinyes érzelmi megfontolások vezetik őket. Ha elvégzendő feladatról, munkáról beszélünk, mindig jó, ha nem keverjük azt érzelmekkel.

Get things done, mondja az angol, főként az amerikai. A célorientáltság, a feladatmegoldásra való fokuszálás eredményezi rendszerint a sikereket. Onnan lehet tudni, hogy egy feladat elvégzésének csökken a sikerességi faktora, hogy a kommunikációban egyre nagyobb számban jelennek meg a hangulati, érzelmi elemek. A focicsapat tagjai már nem a gólszerzés mikéntjén gondolkodnak, egyre inkább elfelejtik az eredeti célt, amiért a pályára léptek, egyre kevésbé keresik a kooperáció lehetőségeit. Nem a racionalitás, a kalkulálás, a célorientáltság, hanem az egyéni forrófejűség vezeti őket. Elkezdik egymás közt keresni az ellenséget, azt aki kevésbé játszik jól, aki - gondolják ők ekkor - a siker elérésének egyetlen gátja, akit rejtett gonosz szándékok vezérelnek. Különben miért haragudnék rá?

Kezd személyes szintre terelődni a kommunikáció. Ki mondta, miért mondta, hogyan mondta. Miért úgy csinálja, miért nem érti meg, hányszor kell még elmondani... Miért nem mondta, hogy "kérem szépen", miért haragszik rám, hogy nem passzol, satöbbi. Nem képes kialakulni az a feladatvégzési nyelv, az a kommunikációs tér, melyben mindenki érti, hogy ki mit és miért mond a másiknak. Nem azért figyelmezteti a csapattársát, hogy húzodjon hátrébb, mert "ki akarja oktatni", "meg akarja bántani", "jobban tudja nála", hanem azért, mert más perspektívából nézve a játékteret, így tűnik számára hatékonyabbnak a... siker elérése.

Minél összetettebb a feladatvégzés, minél nehezebb elérni egy adott célt, annál nagyobb értéke van annak, ha a csapat tagjai képesek újra és újra a célra, és a cél eléréséhez szükséges saját feladataik gyors és hatékony megoldására törekedni. Ezek az élethelyzetek gyakran kívülről meglehetősen hidegnek, robotszerűnek, mechanisztikusnak tűnnek. (A résztvevők nem így látják: a feladatmegoldás csak akkor fárasztó, ha a körülmények azt irreálisan nehézzé teszik.) Egy feladat elvégzése tehát csak akkor lenne sikeres ha robotszerűen, mechanikusan, érzelemmentesen fokuszálunk a célra?

Ha a kooperáció szempontjából nézzük, akkor a válasz, igen. De természetesen semmilyen feladatvégzésnek nincs értelme, ha magunkban nem tisztázzuk, hogy miért érdemes nekünk egyáltalán mindebben részt venni. Kell, hogy erős egyéni ambícióink, érzelmi azonosulásunk, elvi egyetértésben legyünk (világos és vállalható legyen a stratégia, és az ebből következő taktika). És végső soron, legbelül élet-halál kérdésként - de legalábbis meghatározóan fontosnak - éljük meg a cél elérését. Ez az a lelki állapot, mely a siker elérésekor eufórikus érzetet kelt az emberben, s arra sarkallja, hogy legközelebb is összefogjon másokkal, hogy együtt nagyobb sikereket érjen el, mint egymaga arra bármikor is képes lehetne.

Focizni nehéz.

#1 borat
#2 lost
#3 saw 3
#4 prison break
#5 casino royale
#6 need for speed carbon
#7 windows vista
#8 battlestar galactica
#9 smallville
#10 heroes

Kevés perverzebb dolgot tudunk elképzelni, mint Nietzsche-idézeteket párosítani gyerekeknek szóló képregényjelenetekkel. Ugyanakkor ebből már lehet sejteni, hogy kiváló timekillerrel van dolgunk. Klikk a képre:

Melyiket higgyük el inkább:
hogy a világegyetem bézs színű vagy hogy állatok potyoghatnak az égből?
a mérgezés hiszterikus táncolást okozhat vagy hogy a Hold távolodik a Földtől?
a köldökpihe az alsógatyából jön vagy hogy a lárvák felgyorsítják a seb forradását?
az állatok maguktól is felrobbanhatnak vagy hogy a halottaknak is van erekciójuk?

Kvízmesterek gondolkodjanak, akik viszont utálják, ha ilyen kérdésekkel túráztatják őket, klikkoljanak errefelé.

A geek szlengként megjelent az irodákban is. Megjelentek közöttünk az alpha geekek, testnácik az agyfingások és a CGI Joe-k és egosurferek. A Betamax is reneszánszát éli: a Microsoft betamaxolta az Apple-t a piacról, so 404! A hardver és a szoftver csipsz és salsa lett. Csipszfrissítés, hálós salsaöntettel? És a Microsoft miatt hívhatják csak egyesek plug-and-playnek azokat az új munkatársaikat, akik külön betanulás nélkül is képesek elvégezni a munkájukat. You blow my buffer, Stress Puppy!

Tudom, mi hiányzi az életemből, de nagyon. Az van, hogy ha a laptopot el akarom vinni az asztalról, mert épp máshol van dolgom, mindig ki kell húzni a tápot, az egeret, meg a külső hangfal jackjét. Egyéb külső eszközökről nem beszélve. Majd, ha visszatérek, megint  mindent vissza kell dugni. Aztán ha menni kell megint, ki az egészet. Ennek a ki-be dugdosásnak sürgősen véget kellene vetni.

A legkézenfekvőbb megoldás egy olyan dokkoló lenne, melybe minden bele van dugva, ami kell és van vezetéke. És csak leemelem a laptopot erről a szuper dokkolóról, ha menni akarok. Ha visszaérek az asztalhoz, akkor meg ráillesztem. Évekkel tovább élnék, ha valaki lenne olyan jófej és lefejlesztené ezt az eszközt, és emberi áron megvásárlásra kínálná. Ha már régen létezik, ne hallgassátok el, és azonnal égessétek a kommentbe a linket.

Úgy tűnik a magyar mainstream média így november hetedikén, az amerikai időközi választások napján nem igazán érzi szükségét, hogy beszámoljon az eseményekről. Jó, tudom időeltolódás, de akkor is. Jó, tudom, hogy odaát elnöki rendszer van, ezért az elnökválasztás sokkal fontosabb. De könyörgöm, mégiscsak a Kongresszusról van szó, és ha nyernek a demokraták, akkor a Mr. Leaderofthefreeworld is talán kénytelen lesz picit visszavenni az adócsökkentéssel egybekötött országlerohanásokból. Vagy nem. Értjük, hogy a átlag magyart nagyon de nagyon nem érdekli a külpolitika. (Ellentétben az átlag amerikaival.) Na de azért, és egyébként is.

Néhány hír és cikk a témában.

Ja, és ahogy múltkor írtuk, indult "fotózd le a szavazóurnád" kampány. Itt lehet nézegetni az eddig beküldött képeket.