Csak ősszel jön az új Need for Speed (kódnév: Carbon), de már most világgá röpítették a hírt, hogy a játék hostja Emmanuelle Vaugier topmodell lesz. Van egy olyan érzésünk, hogy az EA Games egyre kevésbé van meggyőződve arról, hogy a játék fejlesztésével lehet újabb sikereket elérni a gémereknél. Ezért inkább a kerettörténeten igyekeznek csinosítani. Például egy topmodellel, például a játékrészeket összekötő sztorikkal. Nyilván vannak, akik egy videójátékra öntött film szereplői szeretnének lenni, de azért örvendetes lenne, ha azokat sem kedvetlenítenék el, akik egyszerűen csak játszani szeretnének, és nem fogékonyak a rizsára.

Kísértetiesen ugyanaz zajlik le most a Golden Blog-jelölés körül, mint tavaly. Miért nem került be ez, miért került be az? Ja, a focivébére sem csak azok a csapatok jutottak ki, akiket szerettem volna. Ja, és ráadásul nem is az nyert, akit szerettem volna. Csalás. Összeesküvés. Fújfúj.

Egy csomó blog nem került be a 130-ba, akik nekem szimpatikusak. (Nyilván meglepődnének, ha most ideírnám őket. De nem.) De szerintem az is igaz, hogy bárki is állítson össze egy ilyen listát, mindig lesznek mások, akik szerint alantas-ordas szándékok miatt hagyták ki éppen az ő blogját. 

Sajnos az összeesküvés-elméletek, a rosszindulatúság eleve feltételezése olyan mély kulturális pattern, hogy megpróbálni érvelni ellene széllel szemben pisilés. Látni kell, hogy az ilyen versenyek nem abszolút fokmérők. Nehogy már azért blogoljon valaki, hogy bekerüljön ilyen versenyekbe. És nehogy már amiatt kedvetlenedjen el valaki, mert nem kerül be. 

Én az egészet nem venném ennyire komolyan. A Bloggieson sem azok nyernek, akiket én a leginkább szeretek olvasni. És? Megismerek egy csomó új blogot, amit mások nagyon szeretnek olvasni és jónak tartanak. Kezitcsókolom.

Állítólag "reális esélyünk" van arra, hogy 2012-ben a horvátokkal együtt rendezhessünk futball Európa-bajnokságot. Emellett pedig ez a focivébé is szar volt, a védekezésről szólt, maga Bicskei Bertalan is megmondhassa. Itt még egy magyar válogatott is labdába rúghatott volna. Ehhez képest most jött a hír, hogy az Újpest (Bicskei csapata) hazai pályán 4-0-ra kapott ki egy olyan liechtensteini csapattól (FC Vaduz), mely története során még sosem nyert idegenben. Liechtensteinben egyébként kevesebb mint 34 ezer ember él összevissza, focicsapatuk éppen ezért a svájci bajnokságban kénytelen játszani. Nekünk magyaroknak meg marad a menetelés a dicsőséges 2012-ig. 

Napokig tartotta lázban a népeket, hogy mit mondhatott Materazzi a döntőben Zidane-nak, amiért kapott egy mellkasfejest. Most megszólalt a francia sztár. Azt mondja, anyját és húgát szidalmazta az olasz játékos. Azt tudni kell, hogy Zidane anyját néhány még a döntő előtt szállították kórházba. Azt is mondja Zidane, hogy nem kíván bocsánatot kérni azért, amit tett, mert az azt üzenné, hogy Materazzi jogosan mondta, amit mondott. A gyerekektől viszont bocsánatot kért, amiért látniuk kellett ezt a fejelés-dolgot. Ennyi. 

Mostmár csak percek kérdése és kikerülnek a kategóriákba rendezett top 100 blogok, akik közül kikerülhetnek majd a legjobbak, miután a zsűri, és még inkább: a közönség szavazott rájuk.

Ez a lista sem tökéletes. Lesznek, akik kimaradnak, pedig nagyon jók, és lesznek akik kimaradnak, pedig jónak tarják magukat. (Nekem például tetszik egy csomó a kimaradtak közül is. De erről majd máskor, részletesen...) Szóval ez így van rendjén. Tökéletes lista nincs. Sőt, majdnem tökéletes lista sincs.

A kategóriák nem lesznek meglepőek: egoblogok, fotóblogok, gasztroblogok, techblogok, közéleti blogok meg ilyenek. Néhány blogot csak nagyon erőltetve lehet bepréselni egy kategória alá, de mégis. Végül mindenkit utolért a végzet. Idén lesznek újblogok is, akik bár még nincsenek két hónaposak, de már most sejthető hogy népszerű és élvezetesek lehetnek. Ha nem, hát nem.

Szóval a lista nemsokára kikerül a hivatalos oldalra. Szavazzon mindenki, aki szavazni szeret.

Az angol lapok szájról olvasó szakértők bevonásával állítólag megfejtették, mit mondott Materazzi Zidane-nak, mielőtt a francia játékos belefejelt volna a mellkasába. Materazzi visszahúzta Zidane-t és állítólag ezt vágta a képébe olaszul:

Hold on, wait, that one's not for a nigger like you.

We all know you are the son of a terrorist whore.

So just fuck off.

Mindenki eldöntheti, hogy mit reagált volna egy ilyen beszólásra. Mondjuk ha egy külföldi azt mondaná nekünk: 

Várjá' már, ez nem szőröstalpú magyaroknak való.

Mindenki tudja, hogy egy mongoloid paraszt kurva kölyke vagy.

Úgyhogy elmehetsz a picsába.

A Golden Blog miatt egy kicsit körbenéztem a magyar blogoszférában. Igen, azért ilyenkor rácsodálkozom, hogy bizony hiba nem olvasni magyar blogokat. Merthogy vannak nagyon jók. Egyrészt hogy melyik blog tetszik, az - whatasurprise - részben szubjektív. Főként a stílus, ami számít. És nem árt, ha valaki le tud írni mondjuk egy összetett mondatot. A tökéletes helyesírás persze nem feltétel, de azért jó, ha felismerem a betűtengerben a szavakat.

Objektív oldalról nyilván a jó blog egyrészt rendszeresen frissül, másrészt tekintettel van arra, hogy egy blogot jó esetben nem csak írnak, hanem olvasnak is. Nem, nem a populizmusra gonolok itt, hanem arra, hogy ha már az ember arra szánja el magát, hogy írjon, akkor azt legalább részben azért teszi, hogy kommunikáljon másokkal.

Én eleve csak olyan blogra/hírszájtra tudok rászokni, ahova érdemes visszanézni. Persze alapfokon odáig kell eljutnom, hogy betegyem az amúgy is zsúfolt feedjeim közé. Onnantól jön a második menet: ha azon kapom magam, hogy nem kattintok a feed-olvasóból az adott blog postjaira, akkor irány a kuka. (Jelenleg 0 magyar blog feedje van az olvasómban. Ez azért nem igazságos. Talán a Golden Blog után...)

Blogokat olvasni azért jó, mert nincs patikamérlegen kiegyensúlyozva a tartalom. Azért írja éppen azt, amit ír, mert úgy gondolja. Nem azért, mert rászóltak, hogy írja meg, vagy mert meg kell írni. Blogolni sosem lehet kényszerhelyzet. Nem a hírügynökségeket, magazinokat kell mennyiségben és gyorsaságban beelőzni. Ki kell emelni, ami tetszik, ami érdekes vagy felháborító. A többit mindenki olvassa el a hírügynökségi oldalakon. Az egoblogoknál meg: nem könyvet vagy novellát ír az ember, hanem egy naplót. Amiben nyugodtan lehetnek következetlenségek, hibák, elírások. Elhibázott gondolatkísérletek. Csak legyen a bloggerben önreflekszió, önirónia, és maradjon autonóm. Ne kezdjen el megfelelni mondvacsinált feltételeknek, elvárásoknak vagy miknek.

A blog mindig attól érdekes, hogy nincs benne ez a "közölte-tudatta-jelentette ki" borzasztó újságírói bikkfanyelv, ami olyan fárasztó és unalmas tud lenni, hogy az már ejdenagyonnemjó. A blog attól is érdekes, hogy jó esetben nem tartalmaz kurta magyarázó körmondatokat. Linkelni kell, sokat. Akit érdekel, kattintson a linkekre. Akit nem, azt meg ne terheljük hosszú magyarázó mondatokkal. Ja, és egy jó blog az én fejemben rövid, lényegretörő postokból áll. Úgyhogy akkor most legyen is ennyi.

A Népszabadság elérkezettnek látta, hogy írjon valami nem túl komolyat a blogokról. 2006 július 7-én sikerült megjelentetni egy se hús se hal írást. Olyan nevetséges és bumfordi mondatokat facsar ki írógépéből a megfáradt újságíró, mint:

"Bár gondolatait bárki nyilvánosságra hozhatja, de pont a világháló lehetőségeiből adódó előnyök vesznek el a gondozás hiánya miatt: nem fog tudni kialakulni egy közösség, amelyik folyamatosan és interaktívan követi az eseményeket."

A Népszabadság szerint tehát aki blogol, az szükségképp nem gondolkozik. Nem mintha ennek a mondatnak bármi értelme is lenne, de a következtetés az érdekes: a blog/web lehetőségei miatt az azt használók nem gondolkodnak, viszont közösségek sem alakulhatnak ki. Ennyire primitív cikket csak nagyon ritkán olvashat az ember. Tényleg érdemes megjegyezni.

Néha elmerengünk azon, hogy vajon a magyar szeriőz napilapok miért nem fogllakoznak technológiai témákkal, a webkultúra aktuális fejleményeivel? Ha ők, homokba dugott fejjel, csakis a New York Times-t tartják mérvadónak, akkor miért nem veszik a fárdtságot, és lapozzák fel végre az amerikai lapot. Ámulni és bámulni fognak: újságot írni nem csak a kőkorszak színvonalán lehet, hülyének, ostobának, debilnek nézett olvasóknak. Találkozott már valaki olyan emberrel, aki szerint a Népszabadság cool?

A Népszabadság továbbra is csak az Új Gazdasági Mechanizmus rágcsálásához ért a legjobban. Kihalásra ítélt faj. Ne közelítsünk hozzá.

Vasárnap lezárul a Golden Blog jelölési időszaka. Vagyis akinek a blogját vasárnapig nem külditek be ide, annak tuti esélye sincs bekerülni a versenybe. Jövő hétre kiválasztják azt a 100 blogot, mely végül indul a szavazáson, s amiből majd a közönségszavazatok és a zsűriszavazatok segítségével kikerülnek a győztesek.

Lassan pedig mi is nekirugaszkodunk, és megpróbáljuk feltérképezni a millió magyar nyelvű blogot, hogy legyen valamiféle rálátásunk a felhozatalra, meg hogy érlelődjenek az érvek és ellenérvek. Jó hajrázást. Magunknak is.

A HH idén a zsűri tagja, ezért sem ez a blog sem a Webisztán nem versenyezhet, mindenesetre köszönjük.

Szerdán Japán ENSZ-nagykövete rémülettel az arcán beszélt az észak-koreai rakétakísérletekre adandó diplomáciai válaszokról a CNN-en. A japánok érthető okokból összerezzennek, ha kiejtik azt a szót, hogy nukleáris. Hát még ha nagy hatótávolságú rakéták is szerepelnek a mondatban. Ráadásul egy szomszédos ország az alany.

Majd jött az amerikai nagykövet (határozott és rezzenéstelen arc), és végül a CNN riportere kérdezett egy amerikai diplomatát arról, hogy meddig lehet még pöcsölni ezekkel a diplomáciai erőfeszítések nevű gumicsonttal. 

A phenjani Kedves Vezér persze nem kommentál, csak tesztel. Sőt, további teszteket akar. Vajon minek? Hogy felbőszítse az amerikaiakat, hogy csendes szövetségeseit, a kínai és orosz kormányokat kellemetlen helyzetbe hozza az ENSZ-ben és úgy egyébként, a diplomácia minden területén?

Észak-Korea elsősorban  kuriozitás. Az élő sztálinizmus, egy zárvány, ami mindnekit nagyon izgat, merthogy nagyon zárt és titokzatos világ, amúgy meg politikai vezetése agresszív, így nyilván nem olyan valószínűtlen, hogy amerikai katonák kattintgatják hamarosan a gépeiket ott, ahol a világ legszerencsésebb webdizájnere járt nem is olyan rég.

Diktatúrákban persze a fokozott katonai hepciáskodás általában annak a jele, hogy már megint nem sikerül kaját adni az embereknek. Ki tudja, lehet, hogy Kim Dzsongil rossz helyen szocializálódott, és így tud csak segítséget kérni: gyertek, és hozzatok sok food aid-et. Sztálin nem szólt, hogy a Nagy Fordulatba belehalhatunk...

Emlékszik még valaki a Magellanra? Az InfoSeekre? Ja, bocs, akkor még nem volt divat a belső nagybetű, szóval: Infoseekre? Danny Sullivan, a SearchEngineWatch főembere írt egy hiánypótló cikket a letűnt, vagy gyökeresen átalakult keresőmotorokról, kis rövid megjegyzésekkel.

A kilencvenes évek Google-ja, az AltaVista (mégicsak divat volt a belső nagybetű) nem tűnt el, csak elfáradt. A Magellan bezárt 2001 tavaszán. Szintén a lufival pukkant ki az Infoseek. Nem találták a pénzt a keresőmotorban. A bevételek elvtelen és agyatlan hajkurászása zűrzavarba torkollott. Hol volt még a tőzsdei Google? A címkefelhők? A képkeresők? Semmi. Nagy idők, a punk internet kora.

Tegnap többször is beszélgettem az egyik legnépszerűbb angolszász bulvárlap munkatársával. A téma persze a Blikk Robbie Williams-cikke volt. Persze hogy érdekelte a sztori, ám miután kiderülni látszott, hogy a cikk alapállításai nem igazak, őszintén értetlenkedett, hogyan írhat egy bulvárlap olyan állításokra alapozva cikket, melyek igazáról nem bizonyosodott meg.

Mondtam neki, hogy Csányi is cáfolta, amellett, hogy a Velvet helyre tette a sztorit, és azzal váltunk el, hogy a bulvárlap nyilván bocsánatot kér holnap, és ezzel nyilván ki is pukkan a lufi. Aki a mai Blikk címlapját meglátta az újságárusnál, láthatja, hogy a magyar bulvárlapnak esze ágában sincs helyre tennie korábbi tévedéseit, hanem stratégiát váltott: egy lovász szájába adja azt, amit egy nappal korábban még maga állított. Az üzenet: kedves milliárdos Csányi úr, önnek a lovásszal van vitája, mi csak leközöltük, amit ő állít.

Az egész ügy mindenesetre arra kiváló volt, hogy helyre tegyem magamban: szerencsésebb országokban a bulvármédia - bár ott sem válogat az eszközökben, de azért - azt a luxust nem engedi meg magának, hogy fals alapsztorira épít, majd miután borul a bili, kitart a saját csökönyös tévedései mellett, és próbálja a kisemberre hárítani a felelősséget.

[update1] Hétfőn váratlanul bejelentették: távozik a Blikk főszerkesztője. Hogy mennyire hirtelen jött a döntés, jól mutatja, hogy ideiglenesen az eddigi főszerkesztő-helyettes veszi át a bulvárlap vezetését, amíg nem találják meg az új főszerkesztőt. Itt a történet vége.

Na, mostantól él a szájt (goldenblog.hu), lehet jelölni a blogokat. Én meg rávetem magam a magyar blogoszférára, hogy egy kicsit jobban megismerjem az új blogokat. Szóval hajrá.

Mindenki nevezze be saját blogját és a kedvenceit is. Akit nem jelölnek, az nem is nyerhet. Akinek nincs ötlete, de mindenképpen szeretne nyerni azok a Golden Blog oldalán random válogathatnak a magyar blogszolgáltatók kínálatából.

Én például azt fogom böngészgetni a következő napokban. De azért ne keseredjenek el a saját domainesek se. Őket is meg fogjuk találni.

Nevezni csak július 9-éig lehet. Aztán összeül a zsűri, és jól kiválasztjuk a százas induló listát. Na azok közül fognak nyerni páran sokféle mindent és persze elismerést. Aztán buli. Részt venni persze nem kötelező. Aki utálja az ilyen versengésesdiket, az jobb ha hátra dől, s csak passzívan leköveti a következő hetek blogcunamiját.

Amikor dizájnt készítünk egy oldalhoz, még a legegyszerűbb szinten is elgondolkodunk rajta, hogy milyen színű is legyen az oldalunk. Nincs ez máshogy a blogoknál sem. A Blue Anvil "The use of colour" című írása ebben adhat eligazítást. Most nem vennénk végig az egész cikket.

Nézzük azt, ami kifejezetten ránk vonatkozik. A cikk szerint "a lila rejtélyes, kreatív szín. A fenségességre és egzotikus dolgokra asszociálhatunk, mint például a csokitábla, melyet a lila csomagolás fennköltté tesz." (via digg)

A Google térképalkalmazásaiban az a gyönyörű, hogy a világot (több időpontban fotózott) egyetlen megfagyott pillanatban láthatjuk. Az igazi spotterek persze azokat az eseményeket keresik a műholdképeken, melyek kifejezetten ritkának, s így még érdekesebbnek számítanak. 

Ilyen a Kaliforniában történt légi utántöltésről készült fotó is. Aki hasonlóan érdekes sightingokat szeretne látni, vegye fel kedvencei közé a Google Sightseeinget.

A régi tech kütyük pontosan ugyanazért érdekesek és sokszor megmosolyogtatóak, amiért a régi sci-fi könyvek is: tükrözik egy korszak jövőképét, elképzeléseit, mely - köszönet a modernitásnak - mindig valami akkor és ott ésszerűnek látszó fantazmagória a jövőről.

Így vagyunk ezzel az 1947-es karra erősíthető rádióval, vagy ezzel az 1953-as kétlencsés fényképezőgéppel, melyet a légierő számára fejlesztettek ki, hogy dupla (s így megbízhatóbb) bizonyítékokat szerezzenek az UFO-król, és az 1935-ös videójátékkal, illetve a mellékelt ábrán látható 1954-es Ford-csodával.

Az utóbbi hónapokban az egyik kedvenc blogommá vált a ModernMechanix, mely átmenti ebbe a korba a Popular Mechanics századeleji futurisztikus életérzését. Akik már nagyon unják az ezerpixeles, bluetoothos, infraportos izébizé mai kütyüket, azoknak mindenképp ajánlott néha ez az időutazás a letűnt modernitás korába.

A 9 kedvencem:

1. lőjük a vonat után a csomagokat

2. vitorlázzunk a vízre feküdve

3. motorozzunk biztonságosan

4. füstmentesen cigizzünk

5. írógépujjak

6. hamumetesen cigizzünk

7. drive-in bank

8. parókás bukósisak, csak nőknek

9. a tank-traktor

Döntő fordulat következett be a hazai blogoszféra történetében. A Sesblog bevezette a legalantasabb gerillakampányt, amit csak blogger el tud képzelni. Próbára teszik az olvasóikat, valamint egyben kiválóan meg is jegyeztetik a néppel az új blog nevét. Sietve leszögezzük, hogy ez is csak egy hint. Igen, bezony, minket is beszippantott a gépezet. Kegyetlen az élet.

Mud-sucker motherfucker helyett? A filmek sok mindenre képesek ha káromkodó szereplőket szeretnének, de azért a legkisebbeket sem akarják kizárni a moziból. Korrektül, gyermekbarátan káromkodni meg úgy lehet, ha halandzsanyelvre váltunk. A fiktív káromkodások közül talán a legbájosabb a nutty fudgekins (Simpsons) és a Sugar Honey Iced Tea (Madagaszkár).

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a Bush Budapestre látogatásáról szóló mai Blikk-cikkben van egy olyan mondatkezdés, hogy "Az US. Army egyik hatalmas szállítógépe..." Egyrészt ebből kiderül, hogy nem tudják leírni az amerikai hadsereg nevét (US Army), másrészt, hogy nem tudják kiejteni sem, különben "az" helyett "a" névelőt használtak volna. De így: "az úesz armi" vagy "az usarmi" az olvasata. Helyesen így kéne persze: "a US Army", vagyis "a júeszarmi". Na de ez tényleg mellékes.

Egy másik mondat még bántóbb a szemnek: "A Blikknek sikerült az egyik elnöki autóról fotókat, valamint a Cadillac DTS Limousine 2006 műszaki és felszereltségi leírását is megszerezni." Ez szó szerinti idézet volt. A Blikk nagyon jól értesültségéhez egyetlen dologra volt szükség: a Google-ban rákeresni erre a nyamvadt járműre. Itten van.

A másik értesülés, vagyis a kocsi műszaki leírásáról meg itt van egy rakat találat. Gratulálunk a Blikknek, hogy "sikerült megszerezni" a Google nyitóoldalának címét, és sikerült úgy beállítani ezt a hatalmas felfedezést, mintha valami senki más által nem ismert információ birtokába jutottak volna.

A cikk záró mondatai már tényleg az örömjáték kategóriába tartoznak: "(...) Bush akárhol is jár, elnöki jogkörét zavartalanul gyakorolhatja. Akár az atombombát is elindíthatja."

Idén a tavalyi nyertesek nem indulnak a Golden Blogon, vagyis a hvg saját blogversenyén. (Így mi sem.) Cserébe zsűritagok leszünk. Az biztos, hogy sokkal nehezebb lesz már a merítés is, mint egy éve, amikor tizedannyi blog nem volt, mint ma.

És végre mi is jobban megismerkedhetünk a hazai blogoszférával. Nevezni a versenybe állítólag június legvégétől lehet. (Közelebbről: jövő héttől.) Megint monstre lesz a verseny, nyereménycunamival. Mindenki jelölheti sajátmagát is, a legfontosabb pedig, hogy lesz minden kategóriában közönségszavazás. Iwiw-re a kortesdalokkal!

Közben majd persze irogatunk aktuális dolgokról. Addig is mindenki csinosítgassa magát, még egy utolsó redizájn, még egy utolsó brillírozó post, és kezdődjék a tánc. Szólunk, ha lőnek a startpisztollyal.

[update] a Golden Blog hivatalos honlapja - meglepő módon - a www.goldenblog.hu lesz. Most még a tavalyi verseny oldalára van átirányítva, de ha megindul a verseny, itt lesz a bázis. A nevezés két hétig tart, aztán listaállítás és végül mehetnek a közönségszavazatok a szerencsésekre. A fődíj is dereng már, na de arról már tényleg csak jövő héten...

Eleged van az Apple-főnök igénytelen öltözködéséből: öltöztesd fel te. Az Apple-kritikusok nem is késlekednek. A lényeg azonban nem ez, hanem hoyg erősödnek a blogoszférában a pletykák (vágyálmok?) arról, hogy a következő generációs iPodnak már nem lesz navigációs kereke. Miért? ez az egyetlen dolog ami jó az iPodban...

Ha Om Malik és Bob Scoble főállású blogger lehet, akkor mások miért ne? - írja Frank Barnako blogjában. A MarketWatch bloggere mindjárt meg is nevez 5 embert, akik nem főállású bloggerek, de jó lenne ha azok lennének:

• az okos, lényegretörő analítikus Timesos
• az utazás, turizmus mindentudója
• az új és régi média szakavatottja
• az érdeklődő intelligens NPR-es
• a perspektivikus séf

Adódik persze a kérdés, hogy idehaza vajon vannak-e olyan emberek, akiknek a blogolásból kellene élniük, mert nagyon jól írnak, mert jók a meglátásaik, mert olyan területen dolgoznak, ami sok embert érdekel, vagy csak egyszerűen jó bennnfentes információik vannak, valami olyat csinálnak, ami irigylése méltó, amit érdemes lenne naplózni...

Ismétcsak visszautalunk az előző bejegyzésünkre. A HVG Háló mellékletében jelent meg egy cikk, mely az online hirdetési piacot nézegeti meg néhány szempontból. Eléggé sablonos írás (nyilván ciki jobban belemenni a témába), de legalább korrekt és nincsenek benne hülye, kitekert-kicsavart magyarítások. 

Na szóval, az előző bejegyzés fényében különösen érdemes lesz megjegyezni ezt: "Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy minél nagyobb egy online hirdetés, annál hatékonyabb. Nem véletlen, hogy a bannerek, pop-underek, szuperbannerek mérete egyre nő. Már az interneten is létezik "reklámzaj" és "főműsoridő", ami megnehezíti a hirdetők életét." Láthatjuk tehát, hogy hiába zavarja iszonyatosan a netezőket az egyre nagyobb és egyre égőbb színű, virulensebb banneráradat, a hirdetési piac mégis efelé megy. Mit nekik AdSense, hogy egyebekről ne is beszéljünk. 

A másik érdekes a cikkben a három infografika. Például az egyik azt mutatja, hogy 2006 első négy hónapjában kik voltak a legnagyobb hirdetők a magyar online piacon. Ha a T-csoportot egynek vesszük, akkor ők költöttek a legtöbbet (T-Com 80, T-Online 73 millió), és aztán máris torzítja a rangsort a választási kampány: az SZDSZ, khm, szűkös választási büdzséjéből 105 millió forintott költött el online reklámkampányra, míg a harmadik az OTP (63M). Aztán jön a környezetvédelmi minisztérium 58 millióval. Láthatjuk, hogy idehaza a legtöbbet költők sem költenek valami sokat.  

A másik infografika a hirdetési kategóriákat rangsorolja:

1. Gépjármű, 2. Bank, 3., Társadalmi szervezet, 4. Turizmus, 5. Tömegtájékoztatás, 6. Állami intézmény és fejlesztés.  Az "Internet" csak a tizedik, a "vezetékes távközlés" pedig csak a 11., míg az "informatika" a tizenharmadik.

A harmadik grafikon a hirdetési formákat rangsorolja. Eszeirnt kis hazánkban továbbra is a normál banner a menő online hirdetési forma. A második a skybox, a harmadik a szuperbanner, és negyedik a "szponzorált cikk". 

Ha az idézett cikk és a benne szereplő számok az USA-ról szólnának, akkor most kétségtelenül 1997-et vagy 1998-at írnánk. Hát így.

Az InfoWorld rövid cikket szentel a témának. Theresa Cunnington usability-szakértő szerint a Flash-animációkat nagyon utáljuk. Azt mondja, a netezők tesznek rá, hogy mennyire néz ki klasszul egy szájt, ha nem praktikus.

Az iFocus összeállítása szerint konkrétan és leginkább a villogó, tolakodó hirdetéseket utáljuk a legjobban, melyek elvonják a figyelmet a hasznos tartalomról. (Ez persze nem fog változni.)

Ennél érdekesebb megjegyzés, hogy a webszájtokon gyakran folyóméternyi hosszúságú szövegek vannak, miközben köztudott, hogy az emberek a számítógép kijelzőjén sokkal lassabban és kevesebb szöveget olvasnak, mint papíron. Röviden, tömören, és ne kelljen szkrollozni és szkrollozni és szkrollozni!

Azt már mi tenénk hozzá, hogy nagyonsok webszájton azt az elvet követik, hogy ha lehet, mindent zsúfoljunk ki a címlapra. Az információkat sokkal jobban kell hierarchizálni. Ja, és nem kell mindent villódzó betűkkel kitenni a nyitóoldalra. Ne nézzük debilnek a felhasználót: egy letisztult, érthető, hierarchizált oldalon könnyebb megtalálni az infókat. 

Valahogy úgy jött össze, hogy ezen a héten már harmadszor foglalkozunk az arab cyberspace-szel. De kell, merthogy úgy tűnik, egyre érdekesebb az amerikai it-cégeknek ez a régió. A Google hivatalos blogjában jelent meg a hír, hogy elindult a GoogleNews arab kiadása. Bár ez már a 36. kiadás, mégis, a Google hangsúlyozza, hogy itt most nem egy országra korlátozódik a hírgyűjtés. A merítés nagyobb: az egész arab világot koverolják. 

Szóval a Google-nak már csak az afrikai piac van hátra, és teljesen lefedei a világot. Kivéve, ha nem lesz antarktiszi kiadás is. Wow, az se lenne rossz. A globalizáció és a nyugati kultúra az arab világba az interneten érkezik. Kérdés, hogy a helyiek, a helyi politikai vezetés meddig fogja elnézni mindezt. Persze amíg csak a hivatalos szócsövek és mikrofonállványok hírei jelennek meg az arab Google Newsban, nincs nagy gond. 

Először is: a tegnap megzenésített mekdonáldszos arab böngésző már működik, úgyhogy lehet becserélgetni az Internet Explorereket, és átélni a McDonald's-életérzést.

Kicsit erre a témára rímel, hogy az AFP francia hírügynökség megkoverolta egy kicsit az arab blogoszféra témát. A riportban elhangzik egy szám is: 1000 blogger tevékenykedik a Perzsa-öböl térségében.

Nyilván egzakt számok nincsenek, pláne arrafelé, ahol blogolni nem épp veszélytelen mulatság. Természetesen abban a térségben az elsőszámú téma a politika, a hatalom, a becsontosodott szokások bírálata, és nem annyira a kütyük, a vicces videók vagy a főzés.

A riportosan megírt cikk sorra vesz néhány arab bloggert, akiknek persze elsősorban a fennállóval van bajuk. Ebben a szubkultúrában a blogolás talán az egyetlen eszköz arra, hogy a nép hallathassa a hangját. Még akkor is ha az arab bloggereknél valószínűleg már csak az arab blogolvasók vannak kevesebben a Perzsa-öböl térségében.

Az elmúlt fél évben szinte minden blogon foglalkoztak a Chuck Norris-igazságokkal, sőt, még maga Norris is megnevezte kedvenceit egy tévéműsorban. És persze logikusan adódott a válasz: Jack Bauer, alias Kiefer Sutherland is legalább akkor antiszínész a 24-ben mint a texasi kopó maga. És akkor jöjjön Top 24 tény. Keep me posted. 

Mi mással kezdődhetne egy kellemes délután, mint a Kuwait Times olvasgatásával. Egyik hírük szerint közel-keleti csúcshonlapot indított a McDonald's. Az oldal, amellett, hogy a focivébét lovagolja meg természetesen, játékra, kapcsolódásra bíztatja azokat a közel-keletieket, akik szeretnének megmártózni egy csepp amerikai kultúrában.

Nem is annyira egy csepp, hiszen a promóoldalt böngészgetve mindjárt találkozhatunk az amerikai kultúra több szimbólumával is: Apple iPod Nanót lehet nyerni valami játékon, és a Google keresőoldalát is reklámozzák.

Utóbbinak nyilván köze lehet ahhoz, amit a Kuwait Times ír, tudniillik, hogy most ingyenes mekdonáldszos Google-interfészen böngészheti a netet a közel-keletiek. A letöltéshez meg kell adnunk egy csomó személyes adatot, még azt is, hogy hogyan tudnak kapcsolatba lépni velünk. Na, de már csorog is le a McDonald's Arabia Browser...

Az installálást követően megjelent az asztalon egy helyes kis mekdonáldsz ikon, el is indítottuk a böngészőt, de valamiért egyetlen funkció sem működött rajta. Úgy tűnik, nem fogjuk megtudni, mit jelent a Google+McDonald's joint relationship a Közel-Keleten. Minden globalizálás nehezen kezdődik.

"Sue Thomas nem egy átlagos szőke lány. Gyerekkora óta keményen dolgozik azért, hogy a normális emberek életét élhesse, ez azonban reménytelen. Bárhová megy, mindig feltűnést kelt és együttérzést vált ki. Sue süket, ám mindezek ellenére tökéletesen beszél, s eltökélt szándéka, hogy bebizonyítsa, fogyatékosan is meg lehet váltani a világot. Sue Thomas az FBI egyik nélkülözhetetlen munkatársa lesz, akinek sorsát számtalan kalandon keresztül kísérhetjük nyomon." Önt is felcsigázta ez a filmismertető? Ezt az az RTL Klub bírja lenyomni hétfőn kora délután, amely a sors ormótlanul ortomba fintora folytán a focivébé közvetítési jogát megszerezte. A süket zsaru van, a cseh-amerikai vébémeccs meg a családi csomagba tuszkolt Sport Klub nevezetű kamucsatornán kapott helyet. Akárcsak az összes délutáni csoportmeccs.

Lévén nem vagyok a televíziózás kérlelhetetlen apostola, valamiért eddig nem éreztem szükségét előfizetni a családi csomagra, bár úgy nézhetnék light pornót, egy csomó vulgáris dokucsatornát és nem éhes embereknek szóló főzőműsort. De nem. Eddig valahogy nem sikerült elcsábulnom, márcsak azért sem mert az úgynevezett alapcsomagban található csatornákat se nagyon nézem. Többségük be sincsen hangolva, minek, mikor csupa számomra érdektelen műsor folyik egymásba a szemem előtt. És most mindegy, hogy az RTL Klub csúcsszuper b-filmjeit vesszük vagy a kínai tévé kulturális műsorát.

Történetesen azonban több százmillió embertársammal egyetemben a focivébé érdekel, és ha már ez az ormótlan izé úgy hozta, hogy az RTL Klub szakavatott stábja közvetítheti végig ezt a sporteseményt, a minimum lenne, hogy ne kelljen ezért - bármilyen nevetségesnek tűnő - plusz összegeket fizetnem a kedves kábeltársaságnak.

Egészen meredeken demagóg leszek: a focivébét nem azért találták ki, hogy Héder Barna is megjelenhessen főműsoridőben, és hogy Léderer Áki földöntúli hangon élőben tanulgassa a játékosok neveit. De ez tényleg csak abrak a dabra. A lényeg, hogy szeretnék mindazok nevében elnézést kérni a sorstól, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy olyan helyen élhetnek, ahol esély van plusz pénzért nézni a Sport Klubbot, és akik nem voltak olyan szerencsések, hogy az elmúlt években a családi csomagon szocializálódjanak.

A neten olvasva egy nagyon jó meccsről maradtam le ma (is), és ezért nem kárpótol egyetlen süket zsaru idegtépően nagyszerű története sem. A szerencsés Angliában a BBC One élőben adja az összes meccset, sőt a brit júzerek még neten is nézhetik a mérkőzéseket.

Ha esetleg valaki tudja, nagyon érdekelne, hogy más országokban hogy megy ez.

...ide költözött.

Olaszország legészakkeletibb régiója Friuli-Venezia Giulia. A furlánok földje, és persze az olaszoké. Mióta minden magyar ráunt Bibionére és Jesolóra, valahogy kiesik ez a környék. A turizmus persze most is virágzik, senkinek nem kell bemutatni Velencét, Triesztet és a lagúnákat, de mégis mintha egy kicsit hétköznapibb lenne ez a vidék.

Friuliba szezon előtt vagy szezon után érdemes menni. Kezdjük mindjárt a barangolást közel az Adriához, Aquileiában. A történelmi falut már a vízigótok is andalgásra, sétálgatásra találhatták alkalmasnak. Ha mégsem, akkor valamikor később lehetett a helyiek célja, hogy itt márpedig békés, nyugodt, családias kisközösség lesz, ahol a vásárra mindenki kijár, ahol a helyi kiskocsmában kitárgyalják az élet dolgait, ahol reggel a hentes redőnyhúzásával indul a nap.

Néhány kilométerre innen, egy homokfövenynek álcázott földnyelven juthatunk ki Grado szigetére, ami ha lehet, Aquileia szöges ellentéte. Bár az üdülőhelynek azért van némi köze a mainland takaros kis falujához. Mikor a történelem során az aquileiaiak lába alatt égni kezdett a talaj, a bevehetetlen és - idegen ember számára - kiismerhetetlen lagúnákon túlra, Grado szigetére szöktek. Békés emberek élnek erre, minden történelmi hányattatás, isonzói harcok, vízigótok, Hun Attilák ellenére.

Grado békés kis üdülőhely, főként osztrák és olasz turistákkal. Mindjárt a legszebb strand mögött egy 1900-ban épült villacsoport díszeleg. Ma osztrák rendszámú autók parkolnak a kavicsos belső udvarokban, de száz éve még szemérmes úri hölgyek napoztatták itt a kézfejüket, fényképeztették magukat a strandon, bokáig vízben, a pálmafák mögött, titokban.

Gradón felejthetetlen Caprese saláták, kagylós pasták és borok várják a strandruhásokat. Rövid latolgatásunk során két turistatípusra különítettük el az embereket: a gazdag olaszok és osztrákok, akik leruccannak egy-két hétre Gradóra, mielőtt elmennek egy hónapra Malibura. A másik csoport az udinei polgár, aki lekocsikázik ide a füstös nagyvárosból, hogy napozzon, feltöltődjön. Balatonozzon, na.

Bár a lusta városi ember könnyen leragadhat Gradón, de mi mégis útra kelünk, s rövid monfalconei kitérő után egy trieszti ebéd mellett döntünk. Nincs messze, és két éve nagyon finom pizzát ettünk a város sarkában, egy kisboltnak álcázott családi étteremben. Olaszországban ez a fogalom (családi étterem) azt jelenti hogy az egész család levonul az étterembe, és ott tölti a koradélutánt. Esznek, borozgatnak, fagyizgatnak, élik a családi életet. Itt vannak a szerelmespárok, a szlovéniai üzletemberek és a kocogók, dzsongingolók, kerekezők is. Utóbbi populáció alkotja becslésünk szerint Trieszt lakosságának zömét. A hibahatár biztos magas, de az érzésünk akkoris ez.

Másnap Gorizia, vagyis a szlovén hegyi határvidék a cél. Az Isonzón keresztül vezet az út, történelemmel agyonvert vidék ez. Egyébként nagyon csendes és barátságos. Leszámítva a hidat, melyen hatalmas koszorúk jelzik, hogy valakit csak idáig engedett a sors. A néma, lassú folyású Isonzóig.

Goriziába szerpentines hegyi utakon jutunk fel. Körben az Alpok, egy fennsíkon vagyunk: a város mintha lebegne ezen az Alpokról leválasztott magaslati szigeten. Nem annyira olaszos az atmoszféra, de éppen szlovénosnak sem mondható. A Monarchia korát idéző házak keverednek fenyőkkel és pálmafákkal. Álmos utcák, galambok, és egy történelmi szoborpark a város szívében: olaszok deportálása, harcok, uralkodó országok, betolakodók, és megintcsak harcok. Megállapítjuk: Gorizia biztosan nacionalista város. Bár látszólag minden trikolór és emlékmű ezt látszik igazolni, valójában békés, barátságos emberek élnek itt, akik valószínűleg a város tövében található határon túl élőkkel is jól megvannak.

Ha Triesztből Goriziába megyünk, nagyon ügyeljünk, hogy ne tévesszül el a letérőket, ugyanis könnyen egy határőr-bódénál találhatjuk magunkat. Nova Gorcát, vagyis Gorizia szlovén ikertelepülését csak távolról láttuk. A hidegháború idején állítólag az ott található vasúti pályaudvart hatóságilag kettészelték. Egyik fele olasz, másik szlovén. Bár fal nem volt, de hatalmas táblák figyelmeztettek: a tér egyik vége és a másik nem ér össze.

Kis kitérővel indulunk vissza Aquileia irányába. Ömlő záporfüggöny fogad az úton, így megpróbáljuk a félkanyarnál visszaelőzni a vihart. Palmanovához értünk. Ezt a várost mintha az ufók építették volna. Kilenc szögletű erődítménybe épült a település, és bejutni csak egy egysávos úton lehet. Persze az ufók helyett inkább az értelmes emberi tervezés alkotta, mindenesetre aki arra jár, ne hagyja ki a Hősök tere-szerű főtéren a capuccinót. Offline lenni a legjobb az olyan városokban, ahol se wifi, és helyenként még térerő sincs. Tévé is csak a focivébé miatt.

Vino di Tocai? Va bene. Egyszer élünk.

(Képek még itt.)

Visszatértünk az első rövid nyaralásból. Amíg a képek nem lesznek kéznél (elkószáltak a laptoppal), a Flagrön csináltunk egy kis előzetest. Holnap egy hosszabb bejegyzés következik a túráról, addig is hidratáljunk.

Szabadság következik, addig is remélhetőleg készülget az új dizájn. Az ötleteket még a jövő hétig írja meg, aki akarja. Addig is take care. 

A rosszal, persze. Elhatároztuk, hogy wireless routert helyezünk otthonunkba, mert mégis kényelmesebb úgy élni, ha legalább az egyik számítástechnikai eszköz nincs vezetékkel a falhoz kötve.

Sajnálatos módon rohamléptekben, zárás előtt értünk a boltba, ahol a kezünkbe is nyomtak egy elsőre nagyon is megfelelőnek tűnő routert. Az otthoni kipróbálásnál derült ki, hogy maga a telepítő varázsló és a leírás is csak németül van.

Most hagyjuk azt, hogy ez itt ez Európai Unió, ahol mindenki köteles a nyamvadt termékéhez magyar nyelvű leírást biztosítani, de az azért már sok, hogy egy nyamvadt angol verziót sem sikerült mellékelni.

Egy hétre rá álmatagon bedobtunk egy kólaautomatába 150 forintot. A kupak belsejében pedig a felirat: ön nyert. Gyors telefon: diktájunk címet, nevet, telefonszámot (éljen a direkt marketing), és már szállítják is az eredeti, hamisítatlan vébés focilabdát - valamikor a következő három hétben. Nagy sansszal valamikor a vébé után fog kiérkezni: addig is üljünk egyhelyben türelmesen, és várjunk, mert a labdás ember nem csönget kétszer. Jónapot kívánok.

Aki a szimpóziumos izéket keresi, az kattintson ide. A freeblog valóban gyúrja a rendszert, ez látszik a folyamatos elérhetőségi problémákból. Hátha ez a post még kimegy. Aztán majd holnap, újult erővel.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a freeblognak nem most, hanem úgy jó fél éve kellett volna megújulnia, megszépülnie. So fapados volt ugyanis, ráadásul megjelent a blogter, ami azért inkább hasonlított 2005 dizájn-tech felfogására, mint a kis csapzott freeblog.

De most fordult a kocka, mindenekelőtt azzal, hogy a freeblog felvette a kesztyűt, és a blogter "az első hazai web 2.0 portál" matricáját relativizálja eképpen: "az első hazai web 4.0 portál". Nos, inkább másszunk is ki a homokozóból, mert szép dolgokat is láthatunk a megújult freeblogon.

Régi tartozásukat sikerült kiegyenlíteni azzal, hogy van végre kommentrendszer, cserébe - legalábbis ma még - az rss-csatornák postlinkek nem működnek, ahogyan a kommentrendszer sem, de ez korai bétáknál még bocsánatos bűn. A legszebb dolog ebben a freeblogban az AJAX-os kezelőfelület. Gyönyörű javascript megoldásokat láthatunk, melyek nagyon intelligensen, érthetően működnek is. Kis probléma, hogy például Firefox alatt néha kicsit rángatózik az oldal, midőn navigálunk. De ez már nem szárítja fel örömkönnycseppeinket. Soroljuk inkább a további jópontokat: egyszerűbb és használhatóbb kategorizálás, újdonságként címkézés. Emellett pedig okosabb lett a fájlfeltöltés is. Ami eddig sem volt a freeblog gyengesége, na de most: képfeltöltés gyorsan, egyből megadjuk, hogy merre tartson a kép, majd bekerül a postba, mentés oszt jónapot.

Nagyon jók a segítő funkciók is: lehet választani, hogy wysiwyg-szerkesztővel vagy html-szerkesztővel akarjuk-e nézni az oldalt. Mindegy, szóval 5 perc alatt bele lehet szeretni az új freeblogba. Csak remélni lehet, hogy a konkurensek is feltámadnak, felfedezik maguknak az AJAX és a usability kifejezéseket, és elkezdik azokat erőteljesen alkalmazni is szolgáltatásaikra. A freeblog vérbeli 2.0-s blogmotorrá vált. Persze egy blogmotor már önmagában webkettes, de a finomságok, eszközök tudatos használata teszi kiemelkedővé a szolgáltatásokat. Ennyi jót összesen nem mondtunk az elmúlt hónapokban. Úgyhogy mostmár elég legyen.

Asszem mi vagyunk az utolsók, akik beszámolunk a nagyszerű hírről, hétfőn lesz az első magyar webkettes izé konferencia. Már mondjuk maga a konferencia szó is leginkább öregurak kedélyes csevelyét, bele-belealvó családtag-nézőközönséget vagy valami hasonlót jelent a magyar értelmező kéziszótár szerint, hát még ha nyakkendős yuppiék adják elő, hogy hol is tart a magyar web.

Az egész konferenciával egy nagy bajunk van: az úgynevezett webkettes szcéna Magyarországon gyakorlatilag nem létezik. Így a konferenciának igazából olyan áradozó előadásokból kellene állnia, melyek a Szilícium-völgyben felcseperedő kisvállalkozások innovációit csodálják - előlről és hátulról. Ha idehaza foglalkozik is pár ember a webkettővel, az elsősorban a kaliforniai innovációk elemzését, az ottani trendek számbavételét jelenti, és nem a hazai - nem létező - webkettes kisközösségekről (értsd: fejlesztőkről és innovatőrökről) szól.

Magyarországon persze abban az értelemben létezik webkettő, hogy sikerült sikeresen lekoppintani a social network-jelenséget (iwiw, myvip), a linkmegosztók technológiai hátterét (linkter, internetmedia), valamint mintha lennének egyéb, elsőre jópofának látszó lenyúlások is. Meg persze van néhány elsőre reményt keltő, mint például az Inneoo vagy bizonyos értelemben a hazai blogszolgáltatók (freeblog, blogter, blog.hu, stb).

Ami a leginkább hiányzik, amit a leginkább importálni kéne Kaliforniából, az a gondolkodásmód. Az ottani startup cégek sikere elsősorban a kreativitáson és az innováción, na meg a bátorságon alapul. A magyar tartalomszolgáltatók pedig sokszor megelégednek azzal, hogy lekoppintsák az amerikai szolgáltatók egyikét-másikát - ha egyszer más olyan fenemód sikeresek. Jó esetben nyomkövetés zajlik, a kitaposott, biztonsági sávban, ahol sem rizikó, sem kreativitás nem szükségeltetik el-ellavírozgatni néhány hónapig-évig, bizniszileg. Vélt olvasói igények valós kielégítése. Ha növekszik az oldalletöltés, akkor sikeres a vállalkozás. Generáljunk hát oldalletöltést, lehetőleg azzal, ami a kezünk ügyébe akad. És akkor elmondhatjuk: ez itten a netben a vitamin.

Persze eleve magunk kovácsolta hátrányban vagyunk: előbb importálódik hozzánk a fika, az ellenkultúra érvelése és pökhendisége, mint a kreatív, építő gondolkodás. Szinte előbb jelentek meg például a magyar blogoszférában a webkettőt bagatellizáló, lesajnáló, dotkomlufik rémképével és overhype-olással sáfárkodó hangok, mint a valódi - egyszersmind kritikai - gondolkodás arról, hogy vajon mitől sikeres ez, mitől bukik meg az, mi az amit elméleti szinten megérthetünk és elsajátíthatunk ebből az új szemléletből, ha egyáltalán érdemes arra.

A napilapok, hetilapok, netes újságok jelentős része fél leírni szavakat: online kapcsolatépítő szolgáltatás helyett "szociális hálókról" olvas a megzavarodott olvasó, leviszik neki kutyába a témát, hogy a végén egymukkot se értsen a sztoriból. Miért nincs a lapokban technológiai rovat? Ha meg van, akkor is csak valamelyik nagy technológiai cég által szponzorált píárcikkhalmaz, amit senki nem olvas, ellenben nagyon profitábilis. Hol itt az olvasó? A netező? Kit érdekel még, mi történik?

Konferenciákat tartani persze már mi magyarok is nagyon profin tudunk. Van pogácsa, talán még valami repiajándék is csurran-cseppen, épülnek az üzleti kapcsolatok, fejlődik a gazdasági izé. Amíg Magyarországon luxus a szélessávú internet, amíg arra szoktatják az embereket, hogy az internet a.) a pedofil pornó és a bűnözés melegágya b.) a vicces képek és az alantas viccek találkozóhelye, addig csak és kizárólag arra érdemes törekedni, hogy mindez megváltozzon. Nem lehet persze eltagadni annak a néhány embernek az érdemeit, akik mindig nagyobb szabadsággal, nyíltsággal figyelik a webet, a fejlesztéseket, megértik, hogy az internet története nem zárul le azzal, hogy tudunk levelet küldeni, és vannak vicces tartalmak, ingyen pornó és lehazudható médiafájlok.

Persze erre sokan mondják, hogy az itthoni netezők mások. Egyszerűen nem harapnak az odaát bevált szolgáltatásokra. Jajongás van, hogy de jó lenne tudni azt a bizonyos differenciát a magyar és mondjuk az amerikai netező között, aminek segítségével megmondható lenne, hogy pontosan hogyan kell úgy lenyúlni egy amerikai innovációt, hogy közben hozzáadjuk a "speciális hazai igényeket". Jó szórakozást.

Mikor a kezünkbe fújta a szél a minap a Vasárnapi Blikket, a releváció erejével hatott egy majdnem dupla oldalas "cikk", mely bár inkább csak képeket tartalmaz, de azért öt mondat is volt... a Google Earthről. Más kérdés, hogy öt mondatban is sikerült olyan faszságokat leírni, mint hogy jajj de érdekes, hogy a Széchenyi Fürdő majdnem akkora (sic!) mint a Hősök tere, meg hogy a Balaton egyik fele zöld, a másik fele kék.

(Az Earth a részletes térképnézetet frissíti, a Balaton többi részét meg nem annyira. Egy év alatt pedig sokat változik a Balaton, nem úgy mint a VB.)

Ennek kapcsán gondoltuk végig, hogy vajon miként kerülhetnének a webkettes cégek és témák a bulvármédia címlapjára. Amíg ti nem írtok jobbakat, íme néhány gondolatébresztő:

Jó, az utolsó egy másik brainstorming eredménye. Arról majd később.

Amíg idehaza a BM ügyetlenkedik iwiw-ügyben (jajj, mi lesz, ha kiderül, hogy Lamperth Móni nem ismeri az egyik beosztottját), addig a Föld túlsó oldalán a világ egyik leghíresebb és - legalábbis az USA-ban - a legnagyobb rendőrsége, az LAPD beleveti magát a blogoszférába. Igen, bizony ezentúl blogon is kommunikálnak a néppel a Los Angeles-i rendőrök.

Nem meglepő, hogy a visszajelzések inkább pozitívak. (Azért nem is olyan picit elkeserítő, hogy jelenleg nem elérhető az oldal.) Hogy miről szól egy vérbeli, hivatalos, jelvényes rendőrségi blog? Normál üzemmódban lehet kommentálni, és lehet olyan hírekkel is foglalkozni a blogon, amik egy hivatalos LAPD-oldalon nem biztos hogy megjelennének. Vessük össze a magyar megfelelővel és vonjunk le messzemenő következtetéseket.

Persze, hogy a TC ír az Innovative 2006 nevű európai innovációs konferenciáról. Michael Arrington mindjárt egybe is gyűjti kedvenceit. (A teljes lisa itt lakik.) A felsorolásból pedig kiderül, hogy az európai webkettő fellegvára Párizs. A francia fővároshoz köthető a vPod.tv nevű videómegosztó szolgáltatás, a Wakoo chatprogram blogok számára, a Clicmobile mobil social network ("a mobil MySpace"), a Violet a webkettes tamagocsi. Persze a legklasszabb francia webkettes továbbra is a Netvibes.

Nekünk mégsem a francia innovatőrök tetszenek a legjobban, hanem például a görög Feeds 2.0 és persze a prágai AllPeers, amire már nagyon régen várunk, de még mindig nem publikus az a nyamvadt béta. Azért kicsit szomorúak vagyunk, hogy magyar webkettesnek nem sikerült bekerülnie a TC listájába. Tényleg, kiknek is lett volna esélyük?

A Yahoo Analyst Day terméke. Ízlelgessük, forgassuk, tegyük helyre:

Biztos sokan ismerik ezeket a szájtokat, de azért jó néha elmerengeni fölöttük. Most a Diggre nyomták be a Free Information Society egyik aloldalát, ahol történelmi beszédeket tölthetünk le mp3-ban: itt van mindjárt a drámai hangú "Houston we have a problem"-beszélgetés (Apollo 11), Churchilltől a Finest Hour, Kennedytől a rakétaválság,  Adolf Hitler halálának bejelentése, Che Guevara egyik beszéde, Pearl Harbor megtámadása, és persze Al Gore is az információs szuperizéjével...  (Csengőhangnak sem utolsó felvételek:)

Több mint egy éve írtunk a rejtélyes Szám Állomásokról. Azok persze sokkal izgalmasabbak, de egészen más szempontból. Azóta sajnos nem sok fejlemény van a témában, úgyhogy továbbra sem tudjuk, mit jelent a magyar üzenet. Jut eszünkbe, ha valakinek megvan mp3-ban az a bizonyos fennmaradt Kossuth-beszéd, mindenképpen küldje, linkelje be. Thx. The past remembered.

Ne vonjunk le persze messzemenő következtetéseket a grafikonból, mindenesetre - for the record - a kék vonal tavaly őszi nagy megugrása egybeesik Tim O'Reilly hírhedt cikkének megjelenésével, a What Is Web 2.0-val:

Nézzük tovább: MySpace kontra a világ egyik legnépszerűbb nyitóoldala:

Az új billentyűzet áldás. Jelentsük ki ezt bátran, most mikor kopott, agyonkoszolódott, helyenként agyonkoptatott klaviatúránkat belecsomagoljuk az új szerzemény dobozába, és felhelyezzük a legmagasabb polcra. Szekrényajtó zár, és kezdődik az új élet. Az utóbbi időben már kezdtük nem érteni, hogy miért ütünk félre egyre többször, de most egyszerre minden világos lett. A jó billentyűzet növeli a hatékonyságot, miként a nagy monitor és a gyors gép is. Aki teheti, hagyja a billentyűtisztító löttyöket, a prontós nagytakarításokat és a fogpiszkálós halva született kísérleteket. Váltson.

Sztahanov sokáig agitált, hogy cseréljek már ClearType-ra, mert az is növeli a szövegértést, és így azzal is csak hatékonyabb lesz az ember. Persze többször kipróbáltam már, de egyszerűen valahogy nem bírta megszokni a szemem. Azért ha sokat próbálgatjuk, valóban igazat adhatunk a Microsoftnak (és Sztahnak). A probléma csak azzal van, hogy például a MobiMouse nem támogatja a ClearType-ot, így az idők végezetéig normál betűmegjelenítésben fogjuk kémlelni a szöveges tartalmakat a weben. Sosem lehet százasra...

A Yahoo új honlappal jelentkezett, és két felvásárolt szolgáltatása, a Flickr és a Del.icio.us is frissített. Ugye a Del.icio.us nemrégben vezette be a "yout network" funkciót, mely arra jó, hogy felvitt linkjeinket másoknak is ajánlhatjuk, felhasználókat vehetünk fel a "hálózatunkba". Azóta újítás, hogy láthatjuk azokat is, akik minket vettek fel kedvenceik közé. Ez a szerény "your fans" funkció.  És van egy fontos pótlás is: a kedvenc szerzőink hálózatát elrejthetjük az illetéktelen nézelődők elől. A Del.icio.us egyértelműen erősít közösségépítés vonalon.

De mi van a Flickrrel? Fejlett Organizr, a kontaktok képeire kattintva menüből módosítgathatunk, összetett keresés... Ja, és a Flickr immár gammaverziós. Ki mondta, hogy a webkettesek nem önironikusak?


Még mindig nem értünk el oda, hogy a Yahoo-s hírtartalmkhoz passzintsák a del.icio.us-ös linkeket, a flickr-ös képeket, és vissza. De minden jel szerint a mashup felé halad a Yahoo. Nem hiába, manapság a nagy mammutcégek viszik a zászlót az innovációs háborúban. Ki gondolta ezt 2001-ben?

A Microsoft Live.com után most itt van a Yahoo következő generációs nyitóoldala. A Yahoo gyönyörűen alkalmazza az AJAX-ot: nézzük csak meg a jobb felső sarokban található tartalomajánló mezőt. (Itt egy vizuális bemutató is.) Okos JavaScript-alkalmazásokkal találkozunk, miként a bal hasábban is. Integrált személyre szabható alkalmazások, okosan rendezett tartalmi egységek, nyitóoldal alapszínének változtathatósága: kényelmes, szellős, személyes világok... Mindkét szájt webkettes nyitóoldallal köszönti tehát 2006 második felét. És abban is biztosak lehetünk, hogy a Google sem fog elmaradni.

De hogy állunk idehaza? Nézzük meg a nagyobb hírportálok, webes szolgáltatások nyitóoldalait. A jóöreg 5 évvel ezelőtti elvek, beidegződések köszönnek vissza: poros dizájnok, merev struktúrák, zavaros színkezelés, apróbetűs szövegtengerek, kéklink-óceánok: a "funkcionalitás", a "felhasználói élmény", a "személyre szabhatóság" ismeretlen fogalmak a .hu világában.

Miért van ez és meddig kell még várnunk az épkézláb magyar nyitóoldalakra? Még 5 évet? Közben pedig ahogy haladunk előre az időben, a fokozatosság elve miatt le is fogunk maradni, talán örökre. Egy portál a legritkább esetben lép előre nagyot, és hozza be egyszerre összes lemaradását egy redizájn során. A lassú, megfontolt lépésekben hisz mindenki, elsősorban azért, hogy a felhasználót ne rémíssze el egy teljesen megváltozott, idegen új élményvilággal.

Vagyis az élen járó, rendszerresen redizájnoló amerikai nyitóoldalak egyre távolabb kerülnek a magyar kistestvérektől. De miért kellene a magyar netezőnek megelégednie a magyar felhozatallal? Nem lehet a végtelenségig megbocsátani....

A Google úgy döntött, hogy egy valami nagyon hiányzik a GTalkból és a Gmailből, és ez pedig a személyesség. Hogyan lehet segíteni ezen? A bűvszó az avatar. Illesszünk aranyos, vicces képeket a kontaktjaink mellé, és ezzel tegyük személyessé a leveleket, instant üzenetküldéseket. A GTalkban nemrégiben megjelent az avatar-opció, és most a Gmailbe is betették.

Azonban most egy kicsit megbolondították a dolgot: kontaktjainkhoz mi magunk tölthetünk fel képeket, vagyis mi dönthetjük el, hogy ismerősünk milyen alakban jelenjen meg. Kicsit hasonlít ez az MSN Live Messenger egyik tulajdonságához: amikor magunk nevezhetjük át a kontaktokat, vagyis véget értek azok az idők, mikor ismerőseink mondják meg, hogy milyen néven jelenjenek meg az üzenetküldőben, illetve hogy milyen béna, öntelt képekkel reklámozzák magukat.

Majd mi átírjuk a nevet és hozzáadjuk azt a képet, amit mi jónak látunk. A Google egyik fejlesztője, Vadim Spivak például ezt a képket társította állítólag egyik barátjához a Gmailben. (Vigyázat, ez csak blogpletyka.) A Google tovább bonyolítja a dolgot: ha úgy gondoljuk, hogy a csúnya kutya kép nagyon passzol ismerősünkhöz, és ennek az ismerősünknek van gmailes accountja, akkor ajánlhatjuk neki, hogy tegye be ő is magának ezt a képet. Huhh, de bonyolultan sikerült leírni ezeket a pofonegyszerű dolgokat. Inkább használjuk, ne olvassunk.

Mi történik amikor a BBC az IT-újságíró Guy Kewney helyett véletlenül egy helyi taxisofőrt hív be szakérteni a műsorába? A téma az Apple Computer kontra Apple Corps per volt. Hogyan került a taxisofőr a műsorba? Az épület előtt várakozott, mikor a tévé egyik munkatársa tévesen őt vitte föl interjúra, és nem a szakújságírót. A taxisofőr pedig készségesen tűrte, hogy bemikrofonozzák, és a kamerák elé ültessék. Majd jött a kérdés, hogy mit gondol az Apple-ről, és a taxisofőr válaszolt is: "Fogalmam sincs. Nem nagyon értem, mit keresek én itt." Kewney pedig a tévécsatorna recepcióján várakozva látta a tévében, amint épp mástól kérdezik meg azt, amire őt hívták be. Csak remélhette, hogy ezek után nem a közlekedési hírekbe teszik be interjúalanynak. (via bb)

[update1] Rolo közben írja, hogy nem is taxisofőr az illető, hanem. Szóval őt is Guynak hívják, csak éppen nem Guy Kewneynek, hanem Guy Gomának. Nyilván a BBC-s segédasszisztens "hol van miszter Guy it-specialista?!" felszólítással kereshette Kewneyt a tévé várótermében, és a barátságos fiatalember volt az első, aki jelentkezett. És innentől könyörtelenül beindult a showbiz gépezete, beszippantva Guy Gomát, aki ripsz-ropsz máris Guy Kewney helyett nyilatkozott élő adásban. Goma tehát az előzetes hírekkel ellentétben nem taxisofőr, hanem egy kongói fiatalember, aki üzleti tanulmányokból szerezte diplomáját. És azért volt a BBC-nél, mert egy magas beosztásra (it-meló) jelentkezett. Szakterülete a data cleansing, ami talán adattisztításnak fordítható, és leginkább adatállományok hibás vagy pontatlan elemeinek a javítását, eltávolítását jelenti.

Nos, tehát azért valamennyire képben volt az illető, de azért azt kissé sérelmezte, hogy miért nem szakterületéről kérdezik, s miért a hülye Apple-ügyről, amihez ráadásul nem is ért. Hogy végképp összekavarjuk a szálakat: minderről ismétcsak Guy KEWNEY blogjában olvashatunk. Nem hagyhatjuk ki: az adatállományokon túl úgy tűnik még a bürokrácián is van mit csiszolni. A BBC mindenesetre bocsánatot kért, ám már ez sem mentheti meg attól, hogy a blogoszféra ne ezen a témán lovagoljon a következő napokban. A nagy nyilvánosság előtt elkövetett kínos tévedéseknek ez a sorsuk...

A szerdai Google Day után csak egyetlen titok maradt: pontosan hogyan fog kinézni a Google Notebook? Nem, nem valami laptopokra méretezett webes alkalmazásról van szó. Sokkal inkább egy virtuális jegyzetfüzetről, még pontosabban a del.icio.us nyúlásáról.

Miközben a Google keresőjét használjuk, elmentegethetjük "jegyzeteinket", vagyis linkjeinket egy saját mappába, amit aztán megoszthatunk másokkal. És hát pontosan ez a logikája a del.icio.us működésének is.

Mi, mint aktív del.icio.us-felhasználók és -hívek, természetesen kétkedéssel fogadjuk a Google Notebookot, tudván, hogy a Google sokkal népszerűbbé teheti a linkmegosztást, mint a del.icio.us. Hiába vásárolta fel utóbbit a Yahoo, egyelőre altatják a szolgáltatást. Pedig már mindenki nagyon izgatottan várja, hogy hogyan fogják egyre jobban összegyúrni a Flickrrel.

Ha minden igaz, csak jövő héten lesz nyilvános a Google Notebook, de néhány teaser kép már felkerült valahogy a netre. Itten laknak. Egyébként a Google egyik munkatársa tette fel őket, nyilván főnökei tudta nélkül, élete kockáztatásával.

Jó, ha már a Lifehacker is foglalkozik vele, akkor mi sem fogjuk kihagyni. Pedig szerettük volna, de hát a kényszeresség, ugye. A téma már megint az úgynevezett internefüggőség. Mármint hogy egyre több és több áldozatot szed ez az alattomos, ördögi betegség. Csak úgy hullanak, főleg a fiataljaink, akiket jobb szeretnénk becsületben, tisztességben megöregedni látni, mint lassan elfonnyadni holmi CRT/TFT-monitorok előtt. Nem, ezúttal nem a királyi tévé vázolta fel a sötét jövőt, melyben a tudatlan fiatalok elfordulnak az egészséges és építő televíziótól és beszippantja őket a gonosz pornó-pedofíl-kalóz-adattolvaj tér, vagyis az internet.

A jónevű Perspectives in Psychiatric Care közölt egy tanulmányt arról, hogy az internetezők 5-10 százaléka komoly veszélyben van. A legveszélyeztetettebbek az antiszociálisok. A veszély pedig: drámaian növekvő online pornó-nézés, hazug virtuális kapcsolatok kiépülése, kényszeres netezés (gambling + vásárlás), és a még álságosabb információtúladagolás. Ez lenne tehát a halálos dózis. Csak a legbátrabbaknak: itt van ez a teszt, ki lehet tölteni, és lehet szörnyülködni azon, hogy mennyire vagyunk betegek a könyvmoly fehárköpenyesek szerint. Akkor már inkább a nonstop tévé vagy az alkoholizmus. Ideje átállni a jók közé.