Hátha lehet egyenletesen, normálisan is csinálni az instantget blogolást. Meglátjuk. Teszt-jelleggel a minőségi gondolat- és linkajánló átköltözik ide.
Budapest az egy határ, meg egy folyó
2009.06.08. 15:09 hírbehozó
Pár perce jött egy közlemény a Szonda-Ipsostól arról, hogy a budapestiek szerint a város, amiben élnek egy kör, amit egy görbe vonal szel ketté.
Módszertani alapul az ún. ’mentális térképezés’ szolgált: megkértük az interjúalanyokat, hogy rajzolják le Budapestet. A rajz mellett mindenkinek feltettünk pár nyitott kérdést, amely utóbbi keretében a várossal kapcsolatos vélekedésekre és attitűdökre is mód nyílt rákérdezni.
Érdekes eredménye a kutatásnak, hogy az ilyen térképeket készítő kérdezettek a város jellemző formáját rajzolják meg elsőként, vagyis egyfajta határvonallal kerítik körül, s csak ez után húzzák bele a Dunát, amely szinte kivétel nélkül nem „folyik” túl a város határain, mintegy csak azon belül „létezik”. Ily módon az feltételezhető, hogy a kérdezettek számára elsődleges a város, s percepciójukban az épített környezetnek csupán egyik – igaz, kiemelten hangsúlyos – elemeként van jelen a folyó, mintha nem a város települt volna a folyó partjaira, hanem éppen fordítva.
Egyéni és kollektív kötődés is észlelhető a Budai Várhoz, a Gellért-hegyhez, a Margitszigethez, a Parlamenthez, a Városligethez, a Lánchídhoz és a Dunához.
Fontos és meglepő eredménye a kutatásnak, hogy nagyon kevés térképen jelenik meg útvonali elem, illetve azokon is csupán néhány, nevezetesen a Nagykörút, a budai oldalon futó rakpart, illetve a pesti és a budai oldalt összekötő hidak kerülnek ábrázolásra, de például sem a metró-, sem a főbb villamosvonalak, sem a városból való kijutást vagy átjutást lehetővé tevő úthálózat nem tűnik fel rajtuk.
komment Címkék: budapest csak tanulékonyaknak
Milyen egy jó budapesti bringaút?
2009.05.28. 14:30 hírbehozó
Kommentekben már leírtam a véleményemet, de gondoltam postot is megér.
Nos. Ha a Moszkváról akarunk átjutni a Nyugati felé bicajjal, akkor a Széna tér alatti Varsányi utca-Kacsa utca útvonalat érdemes választani. Főleg azért, mert nemrégiben új bicikliutat alakított ki az önkormányzat. A korábbi, életveszélyes járdás bicajút helyett most gondoltak egyet, és levitték az autók közé a bicajsávot a lefelé vezető útszakaszon.
Ez a megoldás, vagyis a külső autósávból leválasztott bicajsáv szerintem a legjobb megoldás a városi bringásoknak. Semmi értelme ugyanis borzasztó költségek árán átépíttetni útszakaszokat, csak azért, hogy benyomorítsanak még valahova egy bicikliutat is az autók és a gyalogosok közé.
A bringás akkor van a helyén, ha az autókkal együtt utazik. Úgyhogy nem csak költséghatékony, de egyszersmind zökkenőmentesebb (kevesebb szerencsétlenkedés az autók, gyalogosok, bringautak között) közlekedéssel is kecsegtet egy ilyen "autós sávban biciklisáv" megoldás.
A Varsányi utcában sikerült még két olyan dolgot megvalósítani, ami Nyugat-Európa sok nagyvárosában már bevett gyakorlat. Az egyik, hogy a bicajsávot beszínezik, hogy ezzel is felhívják az autósok figyelmét arra, hogy itt igenis figyelni kell a felbukkanó bringásokra.
A másik pedig a lámpánál az autósáv elé felfestett várakozó terület. Ez azért jó, mert legitimálja azt a gyakorlatot, hogy a biciklisiek (a fullasztó kipufogógáztól menekülve) rendszerint az autósor élére állnak, ha piros a lámpa.
Szóval sok jó megoldást sikerült implementálni ezen a szakaszon. Mondom ezt azzal együtt is, hogy a felfestés valóban nem sikerült jóra. Egyrészt kitüremkedik az aszfaltból, aminek az az eredménye, hogy ha szabályosan, a sávunkban biciklizünk lefelé, a tüdőnket is kirázza a huppanós felfestés. Másrészt kopik is a festék.
Ezeket a hibákat lehet és kell is javítani. Ugyanakkor a többi önkormányzat igazán példát vehetne, és a jövőben tervezhetne saját útjaira is ilyen autósávból leválasztott biciklisávokat.
Mondom, nem csak olcsóbb, de a biciklisek számára is optimálisabb megoldás, mint az életveszélyes oszlopokkal körbevett szűk bicikliutak, vagy a sétányokból, gyalogos útvonalakból lecsípett hülyéskedések.
komment Címkék: budapest bicikli
Az én Index sztorim
2009.05.18. 08:30 hírbehozó
Most, hogy 10 éves az Index, nyilván minden olyan ember, aki valaha dolgozott ott, kicsit belebonyolódik a nosztalgia sikamlós-bágyatag érzületébe. Merengés van a múlton. A hogyvoltokon. Meg, hogy hogyan történt minden úgy, hogy végül mégsem maradt örök szerelem az Index.
Az én Index-sztorim 2006-ban kezdődött. Akkoriban a Ringier Online-nál dolgoztam, és emellett - hogy úgy mondjam, szabadidőm hasznosnak vélt kitöltése okán - gyakorló blogger is voltam. Főleg ezt a blogot írtam, igaz, még a freeblogon.
Igyekeztem szigorú zárójelek közt tartani IRL énemet, úgyhogy az út az egymásratalálásig viszonylag hosszadalmas, ám annál kalandszerűbb volt. (Elsőként amúgy az Urbanlegends.hu szerzőgárdája nyomozta le kilétemet. De asszem az még 2005-ben volt. Vagy még korábban. És egy tök másik történet.)
Akkorian a magyar blogoszféra még meglehetősen pici és átlátható volt. 10-20 magyar blogot olvasott mindenki. Az egész egy nyilvánosan zajló kiscsoportos foglalkozásra hasonlított. Még akkor is, ha nem mindenki tudta mindenkiről, hogy valójában kicsoda.
Szóval az volt, hogy egyszercsak csörrent a telefonom, Uj Péter volt a vonal túlvégén, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ott dolgozni, az Indexben. Bementem, beszélgettünk, és számomra úgy tűnt, hogy egy olyan lehetőség előtt állok, ami idehaza, az online szakmában is kuriozitás. Nem is nagyon haboztam. Bár azt hozzá kell tenni, hogy akkoriban épp kezdett szakmailag és anyagilag is minden egész jól alakulni. Végül a kevesebb pénzt, ám a jóval nagyobb kalandot, vagyis az Indexet választottam. És már akkor is tudtam, hogy ez a jó választás. Nem is bántam meg sohasem.
Még a Klapka utcában volt az Index. Tech újságíróként ültem be a túlzsúfolt, hangulatában inkább egy nagy, pizzászagú lan-partyra hasonlító szerkesztőségbe.
Érkezésem eredeti célja persze az volt, hogy az Indexet valahogy emeljük meg egy emelettel. A szerkesztőségi tartalom mellett legyen valami új, erős pakk, ami érdekes, és a 2006-ban trendnek látszó webes szolgáltatásokat involválja. Ez lett a későbbi Inda projekt. Aminek akkor még neve sem volt.
Blumival és Eszpee-vel hárman próbáltuk összegereblyézni azokat az induló ötleteket, amik mentén egy általunk sikeresnek vélt közösségi teret tudunk kialakítani az Index körüli weben. Kezdődött minden azzal, hogy Blumiék eladták a Blog.hu-t az Indexnek. Ez volt az az alap, amire lehetett - mint később kiderült, joggal - építeni. Eztán az SSO, meglévő szolgáltatások összeboronálása, újak tervezése, etc, etc...
Minden projektben benne volt a siker és a bukás is. Mégis, az, hogy szabadon, kötetlenül, tényleg a legjobb megoldások közt matatva lehetett elképzelni egy majdani szép és nagy webszolgáltatás-egyveleget, szakmailag hatalmas kihívást és rengeteg kreatív munkát jelentett. Pontosan az a munka volt, ami passzolt nekem. Még ha sokszor persze döcögős is volt, nagyszerűnek és lelkesítőnek hatottak azok az évek.
Az indás projektek mellett később jöttek az Index egyéb projektjeinek kiagyalásában, kidolgozásában, megvalósításában való részvállalás. Akkoriban (azaz pár éve) a magyar web, és benne az Index egy nagyon inspiráló és lehetőségekkel teli közegnek látszott. Az is volt. Így, visszatekintve teljesen egyértelmű, hogy nagyon fontos éveket éltünk akkor a magyar online piacon.
Aztán pár évvel később úgy alakult, hogy jobbnak láttam továbbállni. Sok - nem is feltétlenül szakmai - szempont jött a képbe, és hiába szórtam a kétforintosokat a gépbe, mindig ugyanazt dobta: fel kell állni, tovább kell lépni, menni kell. Még akkor is, ha...
Több mint fél évbe telt, mire sikerült érzelmileg is szakítani az Indexszel, és valóban tisztán, a korábbi (szakmai és érzelmi) elkötelezettségtől megszabadultan kezdeni egy új életet, egy új munkahelyen. De ez is egy másik történet.
Minden nehézségével, terheltségével együtt nagyon termékeny és inspiráló évek voltak. Olyan évek, amik valószínűleg már nem jönnek vissza az életemben. Vagy mindenesetre nem úgy.
Ez a 10 év nekem persze nagyobbrészt olvasóként van meg. Plusz ugye ez a 3 év nagyon aktív indexes év. És bármilyen emlékköteget is rántok le a polcról, mindig arra jutok, hogy az Index egyedi és kivételes jelenség. Nem csak idehaza, hanem úgy általában is, ha szétnézünk a világban. És ebben egyszerűen jó volt részt venni. Olvasóként és munkatársként is.
Nem tudom, hogy ez mennyire köszönhető a kezdeti nyírői filozófiának, vagy Uj Péternek. Érzésre: nagyrészt nekik köszönhető. Meg az évek során köréjük szerveződő társaságnak.
Én személy szerint talán Etelének köszönhetek a legtöbbet, UP és a közvetlen munkatársaim mellett. Szakmailag plusz még a tmk-nak (Index dev) és Kevének (Inda dizájn) is. Meg persze mindenki másnak, akivel a szerkesztőségben vagy azon kívül jó volt és jó is maradt a szakmai és személyes kapcsolatom. Függetlenül attól, hogy épp hogyan alakult az életünk.
Ja, persze, mindenki öregszik. Meg lehetne most belekezdeni abba, hogy "már az Index sem a régi". Ja, persze, mint ahogy semmi sem. De azért az Index sztori akkor is nagyon fontos dolog. És most itt tetszőleges bullshiteléssel lehetne még patetikusabbá tenni ezt a bejegyzést. Ezt a bejegyzést, ami igazából csak nekem fontos. Hogy le legyen írva valami abból, ami történt, és megéltem, és fontos.
És boldog szülinapot, Index. Legalább még 10 ilyen évet. Jó lesz.
9 komment Címkék: index
New York, bicikli
2009.05.11. 15:05 hírbehozó
Az univerzum középpontjában, azaz Manhattanben is viszonylag sokan bicajoznak. Bár azért más az ottani bringakultúra, mint idehaza. Fontosabb különbségek:
- nagyon kevesen használnak lámpát (szinte senki)
- nagyon brutál lakatokat használ mindenki (kb ilyeneket)
- alapvetően a belvárosi hippik és a latino bevándorlók bicajoznak
- legalább annyi, ha nem több az olasz versenyvázas bicó, mint nálunk
- a csajoknál egyre nagyobb divat a holland városi
- a New York-iak előszeretettel festik színesre gépeiket + színes felnik és gumik
És akkor a galéria (katt a képre)...
2 komment Címkék: new york bicikli
Nyerj jegyet a Digital Festivalra!
2009.04.28. 18:15 hírbehozó
Szerdán, azaz holnap lesz a Digital Festival. Az előadók közt van Brian Kealy (Microsoft CEE, Consumer Marketing and PR Manager), Andrew Pozniak (Google Inc., EMEA, Head of Travel), Stefan Zilch (Myspace.com CEE, Sales Director). És úgy alakult, hogy van egy ingyen jegyünk is, amit annak a szerencsésnek adunk oda, aki megmondja, hogy melyik volt a legnépszerűbb mém a magyar weben az elmúlt hónapokban. A megfejtéseket a webisztán kukac gmail címre küldjétek ma este 22 óráig. A helyes megfejtők között random kisorsoljuk a belépőt. A többiekkel pedig találkozunk a Twitteren.
komment Címkék: játék magyar konferenciák
Svábhegy downhill: az első jó minőségű felvétel
2009.04.28. 08:41 hírbehozó
Körülmények: 400 méter szintkülönbség, nagyon erős szembeszél, egy kikanyarodó parkoló autó (05:30-nál), szürkület, erős szél miatti heveny könnyezés...
komment Címkék: videó bicikli
Szülinapi Svábhegy downhill
2009.04.26. 12:28 hírbehozó
A múltkor már próbáltam, most viszont jobb fps-sel, de sajnos továbbra is kiégett képpel sikerült rögzíteni a szülinapi legurulást a hegyről.
komment Címkék: stream videó bicikli ustream livestream
Mennyibe kerül egy hét New Yorkban?
2009.04.21. 14:10 hírbehozó
Nem tudom már, hogy ki kérdezte, de akkor most itt leírom röviden.
- Repjegy a Deltánál: 126 700 HUF
- Szállás, Craigslisten: ~100 000 HUF / fő
- Egyéb költés, kalkulált érték: ~ 100 000 HUF
Szóval nagyjából 350 ezer forintból jön ki 10 nap odaát. Persze lehet spórolni egy csomót. Például azzal, ha az embernek van helyi ismerőse, aki tud kölcsönözni egy szobát vagy lakást. Illetve a kaját is meg lehet oldani olcsóbban. A forint/dollár miatt nagy bevásárlótúrával nem számolunk. Inkább csak láblógatás a Brooklyn Heightsen, napozás a Central Parkban, és pezsgőzés a hajnali háztetőn, valahol a Sohóban.
A két évvel ezelőtti élménybeszámolókhoz hasonlóan ezúttal is írogatunk majd a tengerentúlról. Május elsején kezdjük...
komment Címkék: new york utazás
Leszáguldani a hegyről, bringával
2009.04.20. 19:58 hírbehozó
Nos, ma végre leteszteltem, hogy működik-e a livestreamelés bicajozás közben. A Virgóból (Svábhegy) tekertem le a Gödörig (Erzsébet tér) az Istenhegyi úton, majd a Moszkván át a Batthyányiig. Ott pedig inkább a nehezebb úton mentem, hogy lássátok, mennyire lehetetlen dolog manapság a budai parti sétányon biciklizni.
A kamera a kormányra van szigszalagozva. A hátamon a táskában egy MSI Windből, 3G-n keresztül volt netkapcsolat. A frame/sec-et nem mertem maxra állítani, cserébe viszont erősen szaggat a kép. Igaz, ilyen sebességnél a legjobb minőségben is szaggatna.
Íme a felvétel (kb. 20 perc, bele lehet tekerni):
A mostani közvetítés azért volt egy kicsit necces, mert a bukómat otthon hagytam. Így teljesen "csupaszon" kellett tartani lefelé a helyenként 50-60 km/órás tempót az autósokkal.
Az is hozzá tartozik a történethez, hogy minden munkanapon megtesszük ezt a távot. Úgyhogy a kanyarokra, buktatókra, kanálisokra, nehezebb szakaszokra álmomból felkeltve is emlékszem.
Legközelebb védőfelszerelésben, picivel jobb minőségben próbáljuk meg rögzíteni ugyanezt az etapot. Esetleg a nehezebb szakasznak számító Diós árok is szóba jöhet.
Valamint a felfele tekerés. Ami jóval hosszadalmasabb, viszont talán átélhető lesz, hogy milyen kínokkal teli dolog 400 méter szintkülönbséget pár kilométeren megtenni, felfelé. Ráadásul éhgyomorra, kárörvendő autósok kipufogógázát ütemesen inhalálva.
2 komment Címkék: stream videó bicikli ustream livestream
Kólarendeléstől a bicajtáskáig
2009.04.20. 17:20 hírbehozó
A Castróban van egy sajátos humorú pincér, aki nem csak a kollégáihoz mért szórakozottsággal veszi fel a rendeléseket, de még az elfelejtett kólára is olyan természetességgel tud rákérdezni, hogy az ember nem tud nem megbocsátó lenni.
Vasárnap, a Critical Mass idején volt a Wamp a Gödör körül. Ott futottunk bele a Bringa Bag standjába. Az eladó nem más, mint a kedves-fura pincér a Castróból. Beszélgettünk arról, hogy milyen klassz is egy jó bringatáska. Mert legalább az embernek nincs gondja a piacozással.
Én Belgiumban láttam/használtam sok ilyen színes, formás táskát. Régen szerettem volna venni már egyet. Igaz, Belgiumhoz képest a budapesti bicajosnak annyival több a gondja, hogy soha de soha nem merné otthagyni a bicajtáskában az értékeit.
Míg Flandriában teljesen oké, ha, amikor beugrasz egy boltba, kint hagyod a bicajt, táskástul az utcán. Addig idehaza ugyanez valószínűleg milliszekundumokban mérhető időegység alatt váratlan eltulajdonláshoz vezetne.
Ennek ellenére jó tudni, hogy van egy olyan cég Magyarországon, amely igényes bicajtáskákat készít. Sőt, mint a felszolgáló-táskaárustól megtudtam, akár teljesen egyedi táskákat is legyártanak.
Amúgy épp bicajépítésben vagyunk. Olasz vázra kerülnek majd rá a szebbnél szebb, nagy műgondossággal összeválogatott alkatrészek. Úgyhogy még akár az is szempont lehet, hogy egy bicajtáskát is rá lehessen applikálni. Na de erről majd egy másik postban...
6 komment Címkék: dizájn bicikli
Ezeregyedik éber hajnal
2008.08.08. 05:11 hírbehozó
Hülye zenéket hallgatok, hülye könyveket olvasok. Próbálok a felszínen maradni. Meggyőzni magam a lehetetlenről. Négy fal, egy padló, meg egy plafon között. Túllépni néha. Például a "komoly határidős munka" (hívjuk csak khm-nek) szörnyű terhe okán. Ja, hogy nem megy? Vagy nem úgy? Pedig szokott?
Nem lehet mindig mindent. Van, amikor szerencsésnek érzed magad az életben, az életeddel. Úgy érzed, ezermillió apró dolog hirtelen összeáll egy egésszé. Nem tudod, hogyan és miért. Csak ámulsz. Gyönyörködsz abban, hogy lehetséges. Mostmár így marad... örökké.
Aztán van az is, amikor minden ezermillió darabra hullik. Állsz fölötte, rakosgatod, hátha össze tudod tenni vakon, csak az ösztöneidre hallgatva. Kétségbeesel néha, hogy a lehetetlent kísérted megint. Aztán elalszol. Az éjszaka közepén felriadsz, és megpróbálod újra. "But I was sadly mistaken" - sistereg a hangfalból. Fáradsz, elszenderedsz megint. Álmodban megpróbálod újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Megintcsak újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra......................
komment Címkék: a semmi ágán
Egy igazán jó párizsi hamburger...
2008.07.16. 17:17 hírbehozó
Két éve teljesen megbizonyosodhattam arról, hogy New Yorkban hamburgert enni egyáltalán nem hasonlítható semmilyen magyarországi/európai hamburgerezéshez. A New York Times most mégis reményt ad arra, hogy talán nem kell egy óceánt átrepülnöm legközelebb, ha ízletes húspogácsa köré olvasztott sajtos, baconös, hagymás csodát akarok enni.
Some of the most celebrated chefs in the city have taken up the challenge. Yannick Alléno, who earned a third Michelin star in 2007 for his precise, rarefied cuisine at Le Meurice, serves a thick, succulent hamburger at his casual restaurant, Le Dali. Mr. Alléno’s baker, Frédéric Lalos, a winner of one of the country’s fiercest cooking competitions, makes the buns. With smoked bacon, lettuce, dill pickles, mustard, mayonnaise and fries, the burger at Le Dali costs 35 euros, about $56.
A Times cikke olvasása közben annyira megéheztem, hogy rendeltem is az Azteca American Mexican Grill-ből egy jó adag New York burgert, sült krumplival. Buon appetit.
komment Címkék: párizs étel gasztro hamburger
Szörfdeszkán, Münchenben
2008.07.16. 14:52 hírbehozó
Elsőre hinni sem akartam a szememnek: hogyan és hol lehet szörfözni Münchenben? A megoldás persze nem olyan nehéz. Az új sport neve: extrém szörfölés, távol Kaliforniától...
komment Címkék: csak tanulékonyaknak extrém münchen szörf
Átfutni egy galérián, 30 másodpercenként
2008.07.08. 01:22 hírbehozó
komment Címkék: csak tanulékonyaknak
Obama és a terrorista hippik
2008.07.03. 18:26 hírbehozó
A neokonok lejárató ellenkampányba kezdtek a demokrata elnökjelölt ellen a YouTube-on. A videó szerint Obama barátai a Weathermen radikális baloldali amerikai ifjúsági szervezet egykori vezéregyéniségei. Vagyis az elnökjelölt terroristákkal kokettál..
Figyeljük meg, hogy a videóban következetesen terroristáknak nevezik a két Weatherman-tagot. Érdekes, ők magukat anno a vietnámi háborúban nyakig úszó amerikai kormány ellen szervezkedő forradalmároknak tartották. A háborúellenes diákmozgalomból kivált radikális, erőszakos Weathermen szervezetről egyébként doku is készült, mely teljes egészében fellelhető a neten. Érdekes film. És biztosan nem tanítják a középiskolai töriórán sem...
komment Címkék: politika csak tanulékonyaknak
Rendejünk kaját online (2008 nyár)
2008.06.09. 14:48 hírbehozó
A Tüzestálból érdemes kipróbálni gyakorlatilag az összes főzeléket és a főételeket is. Az én személyes kedvencem a Kijevi csirke burgonyapürével. Aztán, még újabb felfedezettem a Pizza Piazza, ahol a "Szűzérmék juhtúrós burgonyával fokhagymamártással" egyszerűen finom és jó volt.
Most pedig kipróbáltam a Tüzestál Eb menüjét, amiben klasszik hamburger, sült krumpli meg kóla van. A futár szerint kóla nem jár hozzá. Úgyhogy máris behúztam egy nagy vastag mínuszt a Tüzestálnak. Akármekkora (ehetetlenül nagy) is ez a hambi.
2 komment Címkék: étel
Hol nézzük a meccseket?
2008.06.08. 22:58 hírbehozó
A Királyban van ez a szörnyű új irodaház, melynek földszintjén van is egy kocsma, nagy kivetítő, megy a meccs, viszont kriptahangulat uralkodik. Mint egy zárás utáni bevásárlóközpontban. Rémületes, viszolyogtató, fájdalmasan embertelen. Inkább visszamentünk az esőbe.
A Kuplungban nagy kivetítőn megy a meccs, a bunkó pultosok néha odaüvöltenek az embereknek, hogy vigyázzanak az útból, nem látják a meccset. Kiskirálykodnak, miközben gondolom munkaidőben nekik nem a meccsnézés, hanem a vendégekkel való törődés lenne a dolguk. Amúgy a Kuplung tömve van, és miután a törökök jól kikaptak, cserébe egy német szerelmespár könyörtelenül elvert minket csocsóban. Kedvesen, mosolyogva alázták meg a török vereségben amúgy is meggyengült önérzetemet.
Megyünk is tovább. Eredeti célpontunkat, a West Balkánt közelítjük. A Nagy Templom utcában vagyunk, viszonylag kevés ember. Valószínűleg mindenki arra készült, hogy lehetőség szerint kiülős helyen nézze a meccseket. Nem kalkulált senki az esővel.
Talán majd jövő héten, amikor minden előrejelzést meghazudtolva nyilván elhúznak végre az esőfelhők, és fülledt teraszokon lehet majd nézegetni a meccseket. És ami a legfontosabb: pár órára zenementesen ücsörögni a sörözőkben.
Meccsnézés közben jutott eszembe, hogy mennyire más a hangulata egy sörözőnek, ha nem üvölt a jó/szar zene folyton. Nekem kifejezetten bejött. Lehetnének ilyen zenementes órák máskor is, nem csak meccsközvetítés alatt.
2 komment Címkék: foci a semmi ágán euro2008
Tűsarok és galambárnyék
2008.05.10. 16:10 hírbehozó
Az Erzsébet tér másik felén, a Gödör fölött rendezett tűsarkú futáson sokkal többen vannak. Lehet, hogy az államnak is inkább tűsarkú futást kéne szerveznie, olcsón, vicceskedő politikusokkal.
Amúgy fura, hogy az amúgy nagyon óvott-védett Erzsébet téren most rengeteg ember szemetel, kürtöskalácsozik, ragacsozik, tapossa a gyepet. Azt a gyepet, ahova a városi hippiket leülni sem engedik estelente. De most szabad taposni a zöldet tűsarokkal, meg szandállal. Ki érti ezt? Uniós észjárás, biztos.
A korzón van a másik tömeg ma Budapesten. Turisták nézegetik a szép folyót, a még szebb Budát. Iszogatják a koktéljaikat, koffeinmentes kávéikat, hüppög a hab a sör tetején, unalmas fotók készülnek a Várról. A kettes villamos néha bezavar.
Ezeregy kintülős hely van már nyitva, ám elég gyér a forgalom. Amelyik hely nem kifejezetten a turistákra apellál, annak eseménytelen a nap. Nem úgy mint tegnap, amikor még a szórakozni vágyó pestiek idehaza voltak. Volt forgalom. Iszogatás a kiülős helyeken.
Visszafelé, Újlipótban a Hegedűs-Tutaj sarkán le van zárva az út. Kérdezem a verőfényes napsütésben is levegőálló bomberdzsekiben izzadó biztonsági őrt, hogy mi a történés. Azt mondja, reklámfilmet forgatnak. És tényleg, a Tutajba benézve egy platón valami oldtimerben ül két ember. Biztos egy ezeregyedik joghurtreklám önfeled mosolygását veszik épp kamerahegyre.
Jó is, hogy legalább történik valami. És nem az ennek a postnak a vége, hogy hazafelé menet majdnem átkerekeztem a bágyadtan kószáló galambokon.
komment Címkék: a semmi ágán bicikli
Weeds: kinevetni a jelenetből
2008.04.21. 13:30 hírbehozó
A főszereplő Mary-Louise Parkert a West Wing Amy Gardnereként még inkább egy sematikus, könnyen tipizálható feminista politikust alakít. Nincs sok játéktere. A kissé ellenszenves karakter nem fontos a West Wing vonalvezetése szempontjából. A first lady és Josh Lyman karakterét kell egy kicsit kontrasztosítania.
A Weeds Nancy Botwinjaként viszont mindjárt egy konkurensről is lerántja a leplet: a Desperate Housewives valójában nem is egy jó sorozat. A Desperate is egy kiváló forgatókönyvre épülő szappanopera. Csakhogy ott a nagyon jó szkriptet közepes színészek gyártják le. Nem nagyon vannak emlékezetes alakítások. Talán csak Nicollette Sheridan (alias Edie Britt) tud néha annyival jobban játszani színésztársainál, mint a Jóbarátok-béli Lisa Kudrow (alias Phoebe Buffay). Ez azonban nagyon kevés.
A Weeds esetében az érdekes karakterek, a csöpögős környezet (idilli kaliforniai kisváros) és a jó színészi alakítások mellé olyan lazulások is beférnek, mint Mary-Louise Parker néhány magánjelenete, melyben érezhető, hogy a kamera csak úgy forgott, Parker meg bele-belenevet a jelenetbe. De még ezzel együtt is hitelesen alakítja Nancyt.
Miért? Mert Nancysen rontja el ezeket a jeleneteket. Nyilván ezért is maradtak benne a sorozatba.
Szóval a Weedsben nekem megvan az a pici plusz, ami a Desperate-ből nagyon hiányzott: a felnőttség.
1 komment Címkék: sorozat tévé tévémaci
Back to the morals
2008.04.18. 16:33 hírbehozó
Aztán, miként azt a régi görögök is ugye, az ember mégiscsak oda jut, hogy a szkepszis filozófiája, ha jó adag optimizmussal, realitásérzékkel és empirizmussal van nyakonöntve, akkor nagyon is vállalható, ésszerű, hogy mást ne mondjak: emberi filozófia. Hopp, és ezzel Hume máris kerítésen belülre került nálam.
Kant után nehéz bármit is mondani etikáról. Talán ez az a pont, ahol az ember kedvet kap az erkölcshöz. A gyakorlati etikához. Ahol Kant nem annyira, Nietzsche meg már nem nagyon működik.
A "Tanulmány" Hume főművének, az "Értekezés az emberi természetről"-nek a zanzásított változata. Hume szerint ugyanis - tartja az anekdota - főműve azért nem lett népszerű, mert túlságosan szabatos, részletező, nehéz olvasmány.
Úgyhogy megírta a Tanulmányt, amit nem titkoltan az arisztokrata szalonok hölgytársaságainak is szánt. Avagy bulvárosította saját magát. Ilyen volt már ez az istenverte 18. század is. Mindig csak a bulvár.
Aztán persze, aki rákap Hume-ra, nem elégszik meg a Tanulmánnyal. Beleveti magát a History of England-ba, ami egyszerűen briliáns olvasmány.
Oké, ez az egész nem annyira érdekes. Ami eszembe jutott valójában, az annak fontossága, hogy az ember néha egy pillanatra önreflexív legyen (magábanézés), tudatosítsa magában azokat az értékeket, melyeket a mindennapok tevés-vevése során öntudatlanul is felvállal, követ. És fedezze fel azt a sok érdektelen áltézist, amit mások előtt szokott képviselni, pusztán azért, hogy magamaga előtt jobb színben tűnjön föl.
komment Címkék: csak tanulékonyaknak
És igen, sikerült: biciklire szálltak az autósok
2008.04.18. 10:19 hírbehozó
Minden biciklire váltó autóst külön is üdvözlünk. Még akkor is, ha autózni is jó dolog. Lásd még tegnapi érzelgős postunkat.
2 komment Címkék: bkv az olvasó agya sztrájk bicikli
Az új konzumerista
2008.04.18. 01:16 hírbehozó
Ez persze tök jó addig a pontig, amíg a fogyasztó nem kapja magát azon, hogy egyszerűen unatkozik. Unatkozik, azért mert a javak többé nem elérhetetlen vágyálmok: elsősorban idő és spórolás kérdése minden. És ebben a lelki állapotban létezik egy pont, amikor feltolul a kérdés: miért nem vásárolok értelmesebben?
Nemrégiben, a zürichi Google központnál tett látogatás során dobtak hátba egy Google-pólóval. A reklámruhadarabot egy Okarma nevű cég gyártotta. Hogyhogy nem a Nike vagy a Fruit Of The Loom? Esetleg az American Apparel? - dünnyögtem magamban, miközben megklikkoltam az Okarma honlapját.
Az Okarma egy olyan cég, mely nem csak arra igyekszik büszke lenni, hogy termékeit környezetbarát módon állítja elő, hanem arra is, hogy nem kínai kisgyerekekkel varratja a pólókat, éhbérért. A "bio-degredable packiging" vagy a "transparent supply chain" annyira idegenül csengő kifejezések mifelénk, hogy az ember elsőre nem is érti, hogy egy cég hogyhogy nem titkolja inkább, milyen módszerekkel és üzleti modellben gyártja portékáit.
From seed to shop, our organic cotton is inspected, evaluated, labelled and stored with complete traceability and transparency of procedure, as we believe that establishing good supplier relations is of the utmost importance. We have committed to long-term partnerships with our farms, spinners and manufacturers, which we think creates security with the people we work with.Az Okarmához hasonló cégektől persze elsősorban nem azért vásárol az ember terméket, mert jó érzéssel tölti el, hogy vannak öntudatosabb, korrektebb cégek is a világon. Hanem azért, mert ő maga, fogyasztóként szeretne hinni abban, hogy a jók oldalán áll. Tett valamit a világbékéért és embertársaiért.
Mégha ez nincs is így, a magára unt fogyasztó igenis képes lehet arra az istentelen gondolatra, hogy picivel többet fizessen azért, hogy a kapitalizmusról néha levakaródjon egy-egy pillanatra a "vad" előtag.
4 komment Címkék: csak tanulékonyaknak
Pénteken bicikli
2008.04.17. 16:45 hírbehozó
Ne feledjük, az igazi biciklis kritikus tömegnek a szürke hétköznapokban kell jelen lennie az utakon. Ha az autósok (potenciális bringások) naponta 20-szor találkoznának össze a közutakon olyan szituációkkal, melyekben biciklisek is érintettek, akkor lenne esély arra, hogy egyszer megtanulják egymást elfogadni a forgalomban. Ehhez kívánunk sok szerencsét.
Tök elég annyi metró- és villamosvonal, amennyi van. Nem kell 4-es metró, meg 345-ös villamos. Buszból és autóból meg indokolatlanul sok van. Elavult, ötlettelen városi közlekedési eszközök. Eljárt felettük az idő. Nem városba valók. Épp úgy, ahogy a vonatok sem.
Budapest belső kerületeiben autózni CIKI. Biciklizni meg KLASSZ.
Nincsen autós társadalom és külön biciklis társadalom. Járművét okosan megválasztó és oktondi ember van csak. A biciklizés nem sport. (Csak annyiban, amennyiben autót vezetni vagy sétálni is sport.) Hanem a városi közlekedés egyik legtermészetesebb formája.
Az autó nem bicikligyilkos. Kiváló eszköz nagybevásárláshoz, utazáshoz, távoli célpontok viszonylag gyors eléréséhez. De 2 kerületet átmászni vele, dugóról dugóra, hát az nem épp az evolúció csúcsteljesítménye. Ahogy ezt minden autós is jól tudja. Úgyhogy a péntek az ő napjuk. Meg a bringájuké.
6 komment Címkék: bkv a legolvasottabbak az olvasó agya sztrájk bicikli
Gyönyörű úticélok: a tökéletes magány szigete
2008.04.15. 16:52 hírbehozó
Bouvet lakatlan. Ami jó hír azoknak, akik menekülni akarnak a város zajától, és nem elég a békés Kistarcsa vagy a kies Szahara. Bouvet 49 négyzetkilométer, és társaságunk mindössze egy meteorológiai állomás lesz. Pontosabban már az sem, merthogy egyszercsak eltűnt az építmény. A norvégok szerint a tenger felől érkező viharos szél sodorhatta el. De az is lehet, hogy mégsem lakatlan a legmagányosabb sziget? Ajaj.
A Bouvet körüli rejtélyeknek ezzel még nincs vége. A hatvanas években elsüllyedt mentőcsónakot és a hozzá tartozó felszereléseket találtak a szigeten. A hetvenes évek végén pedig egy épp a környéket kémlelő műhold rögzített éles fényvillanásokat arrafelé. A mendemondák szerint Dél-Afrika hajtott végre termonukleáris kísérleteket a térségben, bár a pletykát soha nem erősítették meg hivatalosan.
Az idő meglehetősen zord, itt az Antarktisz vonzáskörzetében, azért bizonyára feledhetetlen élmény lehet felmászni a vulkanikus sziget legmagasabb pontjára, a 935 méter magas Olav-csúcsra. Akik itthon akarják gyakorolni a mászást, a téli Börzsönyben meneteljenek föl a Csóványosra. AMi kábé ugyanolyan magas, mint az Olav.
Kikötő vagy kikötésre alkalmas partvidéke nem igazán van. Marad hát a partmenti kikötés, és onnan mondjuk egy jobb fajta motorcsónakkal irány a fókák lakta city.
A térképet nézegetve talán Fokvárosból érdemes nekiindulni, hajóval vagy helikopterrel. Ha azt gondolja bárki, hogy lehetetlen expedícióról beszélünk, téved. Rádióamatőrök szoktak járkálni a sziget felé. Íme néhány kép a helyszínről.
Meleg sálat és kesztyűt érdemes vinni. És valamit a fókáknak is. Mondjuk világítórákot.
komment Címkék: utazás gyönyörű úticélok
Gyönyörű úticélok: sarki hűbérbirtokok
2008.04.14. 17:13 hírbehozó
Ma happenly a Wikipedia nyitóoldalán jártam, és a szócikkajánlat épp Sark szigete volt. Ugye magyarul van némi áthallása ennek a névnek. Angol nyelvben kevésbé jártas netezők pedig talán valami cápás élményre asszociálnak elsőre. Vérengő halak és belvárosi presszók helyett azonban most a La Manche csatornán ringatózunk, a francia partoknál, mégis brit földön. Kábé itt:
View Larger Map
Sark a Wikipedia szerint nem csak azért érdekes, mert ki vannak tiltva a francba az autók, és mindenki biciklizik, meg kapálja a földet. Hanem azért is, mert állítólag hagyományosan ez a sziget számít Európában a feudalizmus utolsó bástyájának. Itt volt legtovább hűbérbirtoki rendszer. Hogy mikor szűnt meg? Hát most. Igen, most, 2008 áprilisában. Na ugye, hogy izgibb ez, mint a tunéziai tevegelés.
Amúgy a második világháborúban itt zajlott a Bazalt Hadművelet. Ez a sztori egyébként is megérne egy hollywoodi feldolgozást. De legalább egy említést valamelyik háborús komédiában. Top Secret 2? Valaki?
Amúgy meg Sarkon akár tesközelből is megtapasztalhatjuk a Clameur de haró-t. Valami olyasmi lehet ez, hogy ha úgy érzed, hogy egy másik ember sérti a jogaidat, külön bírói végzés nélkül, kábé rögtönítélve ki lehet mondani, hogy álljon már le.
Oké, térjünk rá a praktikus részére a dolognak. Először is a főszigetre, Guernseybe kell eljutnunk. Repülővel elmegyünk a londoni Gawtwick légikikötőbe, és onnan a Flybe vagy az Aurigny légitársaság elszállít minket Guernseybe.
Innen a hajóút Sarkra kábé 45 perc lesz. Akár online is lefoglalhatjuk a kompjegyet. Ha valaki előbb érne oda, mint én, ne felejtsen el egy bő lére eresztett kommentben beszámolni sarki kalandjairól.
komment Címkék: utazás gyönyörű úticélok
Munkafront, kis lépésekben
2008.04.11. 11:47 hírbehozó
A cikkajánlókhoz hozzápasszintottuk a kapcsolódó cikket. A bal hasábban a cikkek (háttérszínnel külön is kiemelve), hírek és rovatblogos postok kronológiai sorrendben jelennek meg. Szóval gyakorlatilag végigkövethető egy adott rovat termése a kezdetekig...
Nehéz ügy a rovatoldal.
A hírszájtok alapvetően két felületre helyezik a hangsúlyt: a címlapra meg a cikkoldalra. Ezért a rovatoldal egy kicsit mindig mostoha szerepbe kényszerül. Szükség van rá, de az olvasókat kevésbé érdekli, mint egy címlap, meg ugye a cikkoldalak. Ez a helyzet, ebből kell a lehető legtöbbet kihozni. Talán a rovatoldal legfontosabb értelme, hogy tematikusan próbálja ugyanazt kínálni, amit a címlap.
Kérdés persze, hogy hány netező szokta böngészni témák szerint a híreket. A netező alapvetően kattintgat, nem annyira téma szerint, mint inkább érdekesség szerint. Igen, tovább lehet ezt gondolni. Meg is tettük. De az már egy másik revamp projekt...
3 komment Címkék: az olvasó agya
A budapesti olimpia meg sok olaj
2008.04.03. 23:01 hírbehozó
Oilmen? A ma délutánra magamnak kimért program a There Will Be Blood c. mozi megtekintése volt. A teljesítmény mindebben az volt, hogy 158 perces filmet iPod Classic kijelzőn végignézni, hát finoman szólva emberpróbáló feladat. Azt hiszem, az utolsó fél óránál már a szempillámhoz ért Daniel Day-Lewis. Aki nem mellesleg szerintem élete legjobb alakítását hozza. Maga a film kiválóan indul. Nagyszerűen ível a magasba, és buta véget ér. De összességében van olyan jó, mint a kiváló pre-Oscar megérzéseim: a Juno és a No Country For Old Men.
Következő iPod-kiszemeltem az Into The Wild. Amúgy ez az első izé - in recent years -, melynek minden verzióját elfogyasztottam: filmzene, film, könyv. A három közül a legjobb a könyv. Nem, nem: a zene a legjobb. Aztán a könyv. És csak harmadik a film. Bár a hd-verzió még hátravan.
Valahogy felmerült még ma, hogy olimpia. Nem tudom, hogy hogyan. De egyből eszembe jutott belga barátom vicce arról, hogy minden flamand nagyon köszöni, hogy a magyarok a rossz oldalon harcoltak az első vh-ban. Értette ezt arra, hogy 1920-ban a rossz politikai-háborús helyezkedésünk miatt estünk el az olimpia rendezési jogától. Pedig Lyont és Amszterdamot is leverte Budapest. Csak ugye a háborús szerepvállalás. Amíg hazánkat nyakonöntötte Trianon, a flamandok próbáltak rekordidő alatt olimpiát rendezni "fővárosukban", Antwerpenben. Állítólag azért esett rájuk a választás, mert gyakorlatilag mindn készen állt. Na persze ez nem igaz, de a flamand legendárium mégiscsak így tartja.
És hadd tartsa.
1 komment Címkék: csak tanulékonyaknak
Hogy van angolul az, hogy "ő"?
2008.01.08. 10:00 hírbehozó
Azok a külföldiek, akiknek anyanyelvében megkülönböztetik (főként ugye az egyes szám harmadik és a többes szám harmadik személyű alakban) a férfit és nőt, általában érdekesnek tartják a magyar nyelv "demokratikusságát", gender-semlegességét. Általában megállapodunk abban, hogy jó, hogy a magyar nyelvben ez így van. Például azért, mert egy csomószor egyáltalán nem érdekes, hogy - miként az angol mondaná - he is a he or a she...
Nemrégiben akadtam rá egy cikkre, mely éppen azt ecseteli, hogy az angol fiatalok körében használatos szleng, a "yo" éppen olyan gender-semleges személyes névmás, mint a mi "ő"-nk. (Nem összetévesztendő ez a "yo", a hangulatfestő, "yeah"-helyettesítő "yo"-val.)
Nos, bár a cikk végül arra fut ki, hogy a diákszlengből azért talán mégsem kéne átvenni kifejezéseket a gender-semlegesség problémájának általános megoldásához,
[F]eminist scholar Brenda Wrigley said "yo" sounds "crass and disrespectful".azért az írásból érződik, hogy az angol anyanyelvű nyelvészek - hát még a feministák - igenis foglalkoznak ezzel a problémával.
Mert - hogy egy másik nyelv példáját hozzam -, mint olasztanárnőm szokta volt mondani, ha egy tömegben csak egyetlen hímnemű is van, akkor már hímnemben beszélünk az egész csoportról. Nyilván az olasz nők jobban értik, hogy ez egy olyan nyelvi igazságtalanság, mely valahonnan nagyon régről, egy férfiközpontú világból maradhatott anyanyelvükre.
Amúgy a gendersemleges személyes névmásokról a Wikipedián külön szócikket is olvashatunk.
The modern feminine pronoun she, which first appears in the mid twelfth century, seems to have been drafted at least partly to reduce the increasing ambiguity of the pronoun system…A szócikk számomra legérdekesebb tanulsága, hogy a finnugor és a török nyelvek mellett például a kínaiban és a bengáliban gendersemlegesek a személyes névmások.
5 komment Címkék: csak tanulékonyaknak nyelv
Sonic Youth: második eljövetel
2008.01.02. 15:16 hírbehozó
Én már ahhoz a generációhoz tartozom, mely cikinek, sőt, kifejezetten vállalhatatlannak és érthetetlennek tartotta a nyolcvanas évek uralkodó zenei irányzatait. A Sonic Youth volt az első zenekar életemben, mely érzékelhetővé tette számomra is, hogy a poprock zenének a kilencvenes évekre vége van. Nincs tovább. Jön az elektronikus zene. A Beatles-éra végérvényesen véget ér, lejátszották az összes dúdolható dallamot, széttörték az összes gitárt és dobot. Most akkor törjük össze a zenét. A hangokat, a dallamokat és ritmusokat.
Az emlékezetes Bad Moon Rising, Daydream Nation vagy épp a Goo, és a már az MTV-be is beférő Dirty képviselte számomra, halhatatlan tinédzser számára mindazt, amit érdekesnek és fontosnak tartottam a zenében.
A Sonic Youth valamikor nagyon régen a Szigeten is fellépett. A Diamond Sea előadásával valószínűleg örökre megutáltatták magukat azokkal a szigetelőkkel, akik azelőtt csak a Dirty Boots-ot ismerték Thurston Moore-éktól. Sok washing machine-os póló lett akkor végleg felmosóronggyá. Na, akkor egy rövidebb verziója a majd' 20 perces Diamond Sea-nek...
A kilencvenes évek végén, az - amúgy brilliáns - A Thousand Leaves után kopott ki a Sonic Youth a mindennapi zenéim közül. Nemrégiben azonban újra felfedeztem magamnak a tinédzserkoromat. Első állomásként tavasszal, Barcelonában, a Primavera Soundon hallgattam meg őket. Majd a Guitar Hero legújabb verziójába tették bele a Kool Thing-et. Sztahanov szerint ez egy értelmezhetetlen, összevissza szám. Nekem viszont az egyik legfontosabb GH-élményem.
Cserébe le is hazudtam az összes SY-albumot az iPodomra. Merthogy a régi, agyonhallgatott, agyonfirkált kazetták már elvesztek valahol. A szakadt farmerommal és tíz időtlen évvel együtt.
4 komment Címkék: zene
Legjobb albumok 2007-ben
2007.12.27. 17:49 hírbehozó
Mindegy, sajátos, szubjektív és abszolút nem zenekkritikusi szemüvegemet elővéve ezek voltak számomra 2007 fontos albumai. A szerzemények 70 százalékát tényleg meg is szerettem. A maradék 30 százalék pedig tiszteletem jeléül maradt az ipodomon.
Interpol - Our Love to Admire
Különös tekintettel a "Pace is the Trick" és a "Rest My Chemistry" című szerzeményekre.
Radiohead - In Rainbows
Különös tekintettel az "All I Need" és a "House of Cards" című szerzeményekre.
Great Northern - Trading Twilight For Daylight
Különös tekintettel a "Telling Lies", a "Just a Dream" és a "Low is a Height" című szerzeményekre.
Beirut - The Flying Club Cup
Különös tekintettel a "Nantes" és a "Guyamas Sonora" című szerzeményekre.
LoveLikeFire - An Ocean In The Air
Különös tekintettel az "S.O.S." és a "Skin & Bones" című szerzeményekre.
Eddie Vedder - Into The Wild OST
Különös tekintettel a "Society" és a "Long Nights" című szerzeményekre.
Yeah Yeah Yeahs - Is Is (EP)
Különös tekintettel a "Down Boy" és az "Is Is" című szerzeményekre.
2 komment Címkék: zene
Hogyan olvasunk képregényt?
2007.12.27. 12:07 hírbehozó
Ha a képregényolvasást valamihez hasonlítani kell, akkor leginkább a versolvasás jut eszembe. Verset úgy olvasok, hogy nem el-, hanem kiolvasom a sorokat. A versolvasásban nem az a lényeg, hogy az ember ütemesen haladjon a szöveggel, hanem hogy megélje a textust. A hagymahéjakat lehántsa a sorokról.
A képregényolvasásban is valami hasonló a lényeg. Vannak kísérő- és a buborékszövegek, amiket ismert sorrendben (bal felsőtől a jobb alsóig) elolvasunk, és közben - ha jó a képregény - magát a grafikát is tüzetesebben megnézzük, mert a grafika adja meg a szöveg kontextusát, hogyanját, végső soron: az értelmét.
A képregényekben a rajzok általában azokat a hangulati és akcióelemeket hivatottak pótolni, amik a dialógusból kimaradnak. Miként a drámában - hogy a versnél eggyel "rokonabb" műfajt hozzak elő -, a párbeszédeket a zárójelbe tett helyzetleíró szövegek helyezik kontextusba.
ELSŐ FELVONÁSHa a Rómeó és Júlia első jelenetét kellene képregényben ábrázolni, biztosan a helyzetleíró szöveget jelenítené meg a rajzoló. Verona közterét látnánk, ahol Sámson és Gergely halad felénk, karddal és pajzzsal - ahogy írva vagyon.
1. SZÍN
(Verona. Köztér. Sámson és Gergely karddal, pajzzsal fölfegyverkezve jön)
SÁMSON Na, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni.
Sámson első mondatának hangulatfeső eleme lenne a kép. Látnánk, ahogy Sámson Gergő felé pillant, mellette a szövegbuborék, és egy hányaveti mosoly szereplőnk arcán, amint kimondja: "Na, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni." Gergő mellett a szövegbuborék pedig: "Az nem is tanácsos. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják."
A képregényolvasás tehát két szintű. Egyrészt ismerkedünk a párbeszéddel és a kísérőszöveggel, másrészt ezeket a szövegeket értelmezzük a vizuális élménnyel, a grafikával.
A képregényolvasás így sokkal lassabb folyamat, mint azt a képregénygyűlölők gondolnák. Velem gyakran előfordul, hogy egy adott képen vagy képsorozaton hosszú percekig elidőzök. Főként azoknál a képregényeknél történik ez meg, melyeknél a szöveg és a kép kiegészíti egymást. Tehát a kép, a grafika nem csak magyarázó, hangulatfestő, hanem plusz információt is hordoz a szövegbuborékokhoz képest.
A képregényolvasás és a regény- vagy drámaolvasás közti fő különbség, hogy míg utóbbiak esetében képzeletünk szárnyalására van bízva a szereplők, a helyszínek és a cselekmények megragadása, addig a képregénynél az állóképek már eleve irányítják képzeletünket: látjuk, hogy hogyan kell elképzelnünk az adott jelenetet.
A képregény tehát nem a képzelőtehetségünket erősíti. De erősít valami mást. Mivel a képek állóképek, a képregényekben a grafikák gyakran valami mozgást is illusztrálnak. Ez azért fontos, mert a képkockák közti dinamikának a képregényolvasó fejében kell megszületnie, összeállnia.
Ezért a képregényolvasás a dinamikai, elvonazkoztató készséget, valamint a kimondott szövegek és a képi elemek közti megfeleltetés készségét erősíti az olvasóban.
Képregényt olvasni komótosan, merengve szabad csak. A falás a regényolvasás sajátja.
1 komment Címkék: cartoon csak tanulékonyaknak
A képregénytörténet 10 fontos pillanata
2007.12.11. 23:19 hírbehozó
Ha lenne idehaza rendes képregénybolt és antikvárium, most azonnal elrohannék ezért:
The First Major ‘Death’ in Comics: The Dark Phoenix Saga is an extended X-Men storyline in the fictional Marvel Comics Universe, focusing on Jean Grey and the Phoenix Force ending in Grey’s apparent death.A Wikipedia szerint:
The ending of the story was a matter of intense controversy with the editorial staff. Claremont and Byrne originally wanted Jean to be depowered by Lilandra's alliance to prevent any recurrence of Dark Phoenix's havoc, so that they could bring Jean (and her evil Dark Phoenix alter ego) back for future stories. Their editor, Louise Simonson, agreed to this ending. But problems surfaced when then Editor-In-Chief Jim Shooter objected, weeks before Uncanny X-Men #137 was published.
komment Címkék: cartoon csak tanulékonyaknak
Legmélyebben lenni jó
2007.12.08. 17:57 hírbehozó
Ha már Zabiela, kiváló másnaposság elleni szer a 4.3 című négyrészes album, még tavalyról.
komment Címkék: zene mixek
Stars és Raveonettes - decemberi hangolódás
2007.12.04. 16:51 hírbehozó
A másik 2007-es album, ami most szökött be az iPodomra, a The Raveonettes "Lust, Lust, Lust"-ja. Sokkal jobban sikerült mint a 2005-ös Love in a Trashcan, de nem jobban, mint a számomra klasszikus Whip It On. Akik nem ismerik a duót, azoknak így elsőre talán a Blitzed ajánlható. Tölteni, tölteni, tölteni.
komment Címkék: zene
A film, amire ezen a télen várok
2007.11.28. 19:25 hírbehozó
1 komment Címkék: videó csak tanulékonyaknak
A boldogság 20 decibel alatt lakik
2007.11.28. 14:06 hírbehozó
Alapvetően nem szeretjük a tudatot, hogy intim, bensőséges érzelmeink leírhatóak.
Happiness is an emotion in which one experiences feelings ranging from contentment and satisfaction to bliss and intense joy.- olvasom a Wikipedia Happiness szócikkének elején.
A boldogság tudományos, de legalábbis ésszerű leírását idegennek érezzük. A University of California egyik tanulmányának (.pdf) bevezetője is jó példa erre:
The pursuit of happiness is an important goal for many people. However, surprisingly little scientific research has focused on the question of how happiness can be increased and then sustained, probably because of pessimism engendered by the concepts of genetic determinism and hedonic adaptation. Nevertheless, emerging sources of optimism exist regarding the possibility of permanent increases in happiness.A fenti idézetben talán a genetikai determináció a legellenszenvesebb kifejezés, így, első olvasatra. Nem jó azzal a tudattal élni, hogy boldogságunk, vagyhát: boldogságérzetünk a géneinkből fakad, oda van kódolva.
És az is kényelmetlen érzés, hogy a boldogság kiváltható mesterségesen/tudatosan is.
Simply, happiness seekers might be advised to find new activities to become engaged in, preferably activities that fit their values and interests. (...) People might be advised to avoid basing their happiness on the acquisition of particular circumstances or objects (e.g., buying a luxury car or moving to California), because they will tend to habituate to such stable factors. (...) Thus, it remains the case that only life changes involving intentional activity can be expected to lead to sustainable changes in well-being.Mégis inkább Heine jellemzését érezzük valóságosabbnak:
A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen, hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tűnik hirtelen.Heine persze máshelyütt valami olyasmit is mond, hogy a csönd a boldogság lényegi állapota.
An environment with sound below 20 decibels is considered quiet or silent.(A levelek susogása körülbelül húsz decibel.)
komment Címkék: csak tanulékonyaknak
A legszigetebbek
2007.11.25. 13:21 hírbehozó
Bouvet Island is the most remote island in the world.A lakhatatlan szigetről készült néhány kép az elmúlt évben. Méltó testvére Kaffeklubben Islandnek.
is considered to be the most northerly point of land on earth.Mindkét sziget lakhatatlan. Ma még.
komment Címkék: csak tanulékonyaknak
Albumok, amik mostanában tetszenek
2007.11.25. 13:05 hírbehozó
Eddie Vedder - Into The Wild
Nada Surf - The Weight Is A Gift
Radiohead - In Rainbows
Beirut - The Gulag Orkestar
Built To Spill - You In Reverse
1 komment Címkék: zene
A kalotaszegi vásár és az 50 évvel ezelőtti tudományos futurizmus
2007.10.20. 18:29 hírbehozó
Romantikus kalotaszegi népi-nemzeti, törökmézes, kalácsos, krumplilepényes, mentés vásározás helyett egy lepukkant, szemetes, limlomárussal teli bolhapiacot kell inkább elképzelni, ahol enni is életveszélyes. Főleg egy leprás cigányasszony és a rühes kóborkutyák között, a korhadt fapultnak támaszkodva.
Mindamellett a feketetói vásár épp elég színes és nagy ahhoz, hogy még az olyan alienek is találjanak maguknak kedvükre való vásárfiát, mint amilyen egy kisebb csapat budapesti, romkocsmákon edződött, ám kalandvágyó, a helyi kolorlokálban azonnal feloldódó indexes.
A Földes kolléga képgalériájában látható második világháborús náci ereklyéket is az az úr árulta, aki fiát rendszeresen arra utasította, hogy harmonikázzon a vásáros közönségnek. A bajszos, cowboykalapos úr néha le is teremtette a tizenéves fiút, mondván, "régen tehetségesebb voltál, több pénz került".
Nos itt láttam meg egy rakat 50-es/60-as évekből való Élet és Tudományt. Belelapozgatva egészen groteszk egyvelege szűrődött át az ötven évvel ezelőtti jövőfelfogásnak: optimizmusában mókás és naivitásában érdekfeszítő egyszerre.
Némi valutamixelős alkudozás, színházisas csapkodás és durcáskodás után végül sikerült megfelelő áron hozzájutnom tíz példányhoz. Ezekből fogok szemezgetni a következő hetekben. Ha lesz időm.
komment Címkék: tudomány csak tanulékonyaknak
A három legjobb mix: Skream, Sharam és Moonbootica
2007.10.10. 13:25 hírbehozó
- Skream - Essential Mix 06/17
Első kiemeltünk Skream (vagyis Ollie Jones), aki ugyan mindössze 21 éves, de a Pete Tongnál tett júniusi látogatása az egyik legfontosabb mixet eredményezte. Ha igazán erős, friss és progresszív dubstepre kíváncsi valaki, mindenképpen hallgassom bele. Nem fog csalódni. Nem könnyű hallgatnivaló, de akik igazán szeretik a jó elektronikus zenét, azok már most is rongyosra hallgatták ezt a mixet. 48:50-nél beszakad a legjobb mélynyomó láda is. 1:08:14-nél meg beüt a legdurvább.
- Deep Dish (Sharam) - Live At Radio FG (03-10-2007)
Kezdjük azzal, hogy Sharam (vagyis a Deep Dish egyik fele) idén a Szigeten is fellépett a Party Arénában. Ha jól emlékszem, az utolsó napon. Fontosnak gondoltam, hogy sikerült elhozni őt a Szigetre, még akkor is, ha évekre vagyunk Sharam (és a Deep Dish) igazán jó mixeitől. (Kivétel talán csak az elementáris erejű "Live@Teleferico de Quito" ecuadori mixük, ami ha jól emlékszem, tavalyi.) A szigetes fellépése nekem hatalmas csalódás volt. És azóta nem is hallottam tőle semmi értékelhetőt. Mígnem elkövetkezett a Radio FG-n elkövetett vendégmixe. Nagyon lassan indul, de a közepétől valami brutálisan elemi house-ba csap át. Naponta átlagban háromszor hallgatom meg. És nem tudom megunni. 22:00-nál kezdődik az igazi megmérettetés.
- Moonbootica - Nightwax 09/09
Ha electro, akkor nekem mostanában elsősorban a Moonbootica szeptemberi Planet Radiós Nightwax-mixe jut eszembe. Kiváló, ahogy az "It’s all true"-ból "What dream may come" lesz. Az egész egy nagyon kellemes, sokszor hallgatható, friss mix. Néha egészen finom megoldásokkal. 12:20 környékén kifejezetten jól esik felcsavarni a hangerőt. Aztán vannak gyengébb pillanatok, de ha az egészet veszem, nincs probléma.
Kellemes eszméletvesztést mindenkinek. Töltsétek a mixeket.
3 komment Címkék: zene ingyen
Adjátok vissza a nyaramat! (Ingyenzenék 09.06.)
2007.09.06. 18:29 hírbehozó
- Club 8 - Heaven
- Kate Nash - Mouthwash
- Menomena - Evil Bee
- Mobius Band - Hallie
- Chromatics - Night Drive
- The Tough Alliance - A New Chance
- Mobius Band - The Loving Sounds Of Static
- Those Dancing Days - Dischoe
- Those Dancing Days - Hitten
- Yellow Fever - Culver City
komment Címkék: zene ingyen
Ingyenzenék, pulóveres bulikhoz
2007.08.29. 17:49 hírbehozó
- New Young Pony Club - The Bomb
- New Young Pony Club - Get Lucky
- LoveLikeFire - From a Tower
- Northern State - Better Already
- Feist - My Moon My Man
- Band Of Horses - Is There a Ghost
- PJ Harvey - When Under Ether
- Guster - Satellite
- Jenn Grant - Dreamer
- Shy Child - Summer
- Bats For Lashes - What's a Girl To Do?
- Bats For Lashes - Trophy
- Adam Green - Dance With Me
- Misha - Weatherbees
- The Brunettes - Small Town Crew
- Motörhead - összes album
2 komment Címkék: zene ingyen
Sziget2007: my girl wants to party all the time
2007.08.14. 11:39 hírbehozó
Néhány évvel ezelőtt még el sem tudtam képzelni, hogy a house a gyűlölt kategóriából nemhogy a tűrtbe lép át nálam, hanem egyenesen leváltja az mp3 mappáim közt a breakbeatet, elektrót, ambientet.
Hogy így történt, elsősorban a Deep Dishnek köszönhető. Az amerikai dj-páros a kilencvenes évek közepén kezdte meg ámokfutását. Mindenki ismer tőlük néhány kiválóra sikeredett mixet. Eredeti albumaik közül a legutóbbi a 2005-ös George Is On, mely bár szolidabb sikereket ért el, mint a Madonnának készített mixeik, de azért akik az elektronikus zene fősodrában úsznak, azok számára például a Flashdance ismerősen fog hangzani.
Szóval az eredeti (előadói) albumoknál fontosabb fegyvertény a Global Underground számára készített mix-albumaik. A 2001-es Moscow-nál is jelentősebb a Toronto, melyet később mindkét dj feldolgozott saját verzióban is. Akinek mondd valamit az hogy Nightvisions, Sacred Dance, Way2tite, Doves, az mindenképpen nézzen ma este ki a szigetre a Party Aréna sátorba.
Igaz, a dj-páros az utóbbi években már inkább külön-külön járja a világot, Dubfire és Sharam egymaguk is képesek hozni azt az életérzést, ami a kilencvenes évek közepén a house-nak új löketet adott, visszahozta a népszerűséget. A nagyon gáz és a nagyon progresszív közt ismét nyílt hely a jónak.
Szóval az iráni-amerikai Sharam küldi ma este a Szigeten, remélhetőleg valamikor szerda reggel már mi is együtt dúdoljuk Eddie Murphyvel, hogy...
Sharam amúgy mostanában a Radio 1 friss felfedezettjével, Cedric Gervais-vel járja a világot. Én először az idei Miami Winter Music Conference-en figyeltem fel rá. Eric Morillóval adtak elő egy-egy minimixet. És bár Morillót nehéz lejátszani a színpadról, Gervais energikus, friss, progresszívebb feldolgozásban tálalja a partyközönségnek az amúgy inkább a mainstreamhez sorolható house-dallamokat. Ez egyben magyarázatot is ad arra, hogy miért turnéznak együtt a világban. Ízelítőnek álljon itt a közelmúltbeli belgrádi fellépésük néhány pillanata. (Kicsit könnyedebb, mint a WMC vagy a MoS, de azért mégis...)
Tisztában vagyok vele, hogy a house, meg úgy egyébként ez az egész Party Aréna sátor a tűrt kategóriába tartozik a Szigeten. Ennek ellenére - vagy inkább: ezzel együtt - minden este és éjjel sokezer ember bulizik itt. S éppen ma este a legnagyobbat.
Be there, hate it on the day after.
Ínyenceknek még: Radio FG, 06/153 komment Címkék: zene sziget sziget2007
Sziget2007: VIP-részleg, beksztédzs, önarctalanságig
2007.08.11. 14:16 hírbehozó
Aztán a kezdeti, sznobériában és cezaromániában eltelt éveket követően minden jóérzésű backstage-re járó a homlokára csap, a szívéhez kap, visszatartja a levegőt, miközben leesik végre, hogy ez az egész színpad mögötti bennfenteskedés nem szól másról, mint a kuponra koktélt ivásból, a szerencsétlen, buliképtelen kollégákkal való kényszeredett beszélgetésekről, a biztonsági játékról - mindezt egy olyan rendezvény kellős közepén, mely éppen a tervezhetetlen, ad hoc bulizásról szól. Ez utóbbit hívnák ugyanis szigetelésnek, jónapotkívánok.
Andy Vajna pöffeszkedik a sarokban, ám jól látható helyen, asztaltársaságban. Bújkálnak oda az újságírók a donhoz, egy-egy közös fotó reményében, de végül max csak egy kézfogás vagy "meggyújthatomaszivarját" lesz belőle. Egy magazinújságírónak látszó középkorú, dauerolt hajú csávó üvölti mellettem a telefonba, hogy "itt vagyok a vipbe', kurvajó' látni a színpadot, és van mohíttó, valami médnesz jáccik, fasz se tuggya, gyere, majd elintézzük, hogy te is beférj".
A legszörnyűbb ezeken a helyeken mégis az, amikor az ember olyan emberekbe botlik, akikkel semmilyen körülmények közt nem szeretne az életben még egyszer két szót váltani. Ez a része amúgy mindegy. Magánsérelem. Nem közügy. Csak mondom.
A viájpí részlegben is van tánctér és dj. Olyan számokat bír nyomni egy tökéletesközeli Madness koncert után, mint a Personal Jesus, meg még egy szám, aminek most az istennek nem ugrik be a címe, viszont a kilencvenes években minden házibuli anthemje volt, és ahogy lenni szokott, most is ez a backflash fíling könyörögte vissza újra és újra a lemezjátszóba (laptop mediaplayerbe).
Jut eszembe, minden laptop dj-zés legnagyobb veszélye, ha a windowsos hibaüzenet véletlenül beleüvölt a zenébe. Sharam is belefutott már ilyenbe, úgyhogy egy vip-lovasnak sem róható fel teljes kárörvendéssel, hogy mi a faszért nem képes kikapcsolni a rendszerhangokat a kibaszott gépén.
A fura buliba egy termetes égszakadás szólt csak bele. Lovasi Andrással álltam egy gomba alatt. Egy tévésújságíróféle csajnak magyarázott arról, hogy mi a zene,
per se. Én meg bámultam, ahogy végigcsurog az eső az ereimen. És ahogy fonnyad a menthalevél a sárral kevert sörhab alatt.