Abban nincs változás, hogy a netezők zöme továbbra sem tudja, mi az a podcasting. Ugyanakkor az már valami, hogy 2005-ben legalább 5 millió amerikai egyszer életében már töltött le podcastot. Legalábbis ezt hazudta a Bridge Ratings kérdezőbiztosának.

Egyébként e cég jóslata szerint jövőre majdnem megduplázódik majd a podcastolók aránya, és 2010-re szeirntük 62 millió fölé emelkedik. Ez elsőre elég nagy ugrásnak látszik, főleg ahhoz képest, hogy egyelőre nem látni, hogy nagyon megváltoztatta volna az internetes hanganyag-hallgatási szokásokat ez a bizonyos podcasting-dolog. (Aki nem tudja mi ez, még nem veszített semmit. Majd öt év múlva, ha téma lesz ez akkor.) 

Aztán van itt még egy mérés. A Taylor Nelson Sofres szerint bár egyelőre több férfi állította, töltött már le podcastot, de a nők viszont - ha már, akkor - gyakrabban használják. E felmérés szerint egyébként már három megkérdezettből legalább egy amerikai felnőtt képes értelmezni a "podcasting" fogalmát. (Nálunk vajon 10-ből hányan?)

Én már egy ideje nem értem, hogy például a Tilosnak meg a nagyobb magyar rádióadóknak miért nincs podcastja... Van, hogy az ember lemarad egy műsorról, de utólag szívesen meghallgatná. Akár az mp3-lejátszóján, akár a gépén. (Jó, tudom, a Tilos kiteszi, na de az .m3u mégse az igazi.) Arról nem is beszélve, hogy "idézhetővé" válna a rádióműsor. Talán félnek tőle, mint a tűztől, mert biztos akkor senki nem fogja bekapcsolni a Szokolt.

Mi, a magunk részéről azért podcastolunk. Jó ez, főleg ha az ember olyan rádióadókat akar hallgatni, amiket egyébként csak netközelben tudna, s akkor is rendszerint elfelejtené. Itt van mindjárt az NYUB podcastja, ami egy hétnél tovább is érdekes.

[update] Szeretném például Bosi Tune-inját is podcastra. (Pofátlanság, hogy az ipod EQ-ban nincs reggae opció.)

Las Vegas zizeg. Elsőként a világ legirigylésreméltóbb nördjei jöttek össze, a Consumer Electronics Show-n. Aztán, hogy még rosszabb legyen nem Las Vegas-ban lenni, megérkeztek szépen a Pornó Oscar résztvevői és az őket követő érdeklődők hada is.

Szóval előbb a térhatású tévét és a legfurább mp3-lejátszókat irigyelhettük, és Bill Gates magabiztosságát, ahogyan lassan mondták neki, Goo-gle Vi-de-o, meg P-S-P, de meg se rezzent. A másik oldalról pedig értetlenkedve ugorhattunk fel a gép mellől, mikor kiderült, a Who Fucked Rocco? nyerte a legjobb rendezés díját. Mellesleg (sic!) az egyik felfedezett Katsumi, akinek ugyan még egyik művészfilmjét sem láttuk, de a "Best Interactive DVD"-díj azért elég webkettesnek hat. (Bővebben a témáról.)

Azt nem tudjuk, hogy a PC World munkatársa végül melyik eseményre jutott be, ő váltig állítja, hogy a CES-ről hazafelé örül annyira a reptéri wi-finek. Hogy, hogy nem, a Bűn Városában járt a hét végén Britney is, akiről meg mi feltételezzük, hogy CES-es. (Kép Britneyről Vegasban.) Bármilyen hihetetlen de ugyanezen a hét végén volt az Affiliate Summit is Las Vegasban, tehát igazából már csak egy borkiállítás és egy masszázsexpó hiányzott ahhoz, hogy gyógyíthattalan ultrahedonizmusba forduljon az amúgy is edzésben lévő Nevada népe. 

Akik még nem olvasták volna az mtv-s sajtós Dakar-sajtóanyagát, azok kattintsanak ide, mielőtt elolvasnák a folytatást. Ezúttal is bennehagytuk a sajtóanyagban a szerző sajátos figyelemfelhívó kiemeléseit. Szöveghűen tehát:

A múltkori kirohanásunkra rezonál a BURST! Media legutóbbi felmérése. Eszerint az 54 év feletti amerikaiak egyre többen neteznek, az offline tartalomfogyasztás rovására. Ez meglehetősen rossz hír például a napilapoknak, melyek jelenleg elsősorban az 50-es korosztályból élnek. A kutatásból az is kiderül, hogy az idősebb generáció miért szereti az online tartalomfogyasztást.

A legnépszerűbb indok, hogy "igény szerint jutok hozzá a tartalomhoz" (55 évnél idősebb netezők 69,2 százaléka) , és legalább ilyen népszerű magyarázat az idősek körében, hogy "az interneten sokkal pontosabb információkhoz juthatok" (67,5%). Utóbbi azért elég meglepő, főleg annak fényében, hogy a napilapok, és eleve az offline média szeret kérkedni azzal, hogy ők hitelesebb hírforrás, mint az online zöldségek. Úgy tűnik sok olvasójuk nem osztja ezt az impozáns önbizalmat.

A harmadik legnépszerűbb indok az idős internetező korosztály körében, hogy a neten "frissebbek a tartalmak", valamint, hogy "a neten sokkal több forrás áll rendelkezésre", és "jobban fokuszált a tartalom". A válaszolók kétharmada mondta azt, hogy többet netezik, mint egy évvel ezelőtt, és ennek eredményeként kevesebbett fogyaszt offline (tehát elsősorban print) tartalmakat.

A felmérés szerint az 55 év felettiek elsősorban a napilapolvasás rovására neteznek (44.1%), másodsorban a rádiózás rovására (44%), picit kevesebben vannak, akik a tévézésből csippentik le az időt (43,6%), és a legkevésbé a magazinolvasást befolyásolja az egyre intenzívebb netezés (36,6%). Nincs tehát semmi új a nap alatt. A magazinolvasást többnyire békén hagyja a növekvő netezési kedv, a napilap pedig, mint formátum a halálán van.

A kutatás fontossága, hogy rámutat: az internetes tartalomfogyasztás nem a fiatalok kiváltsága, másodsorban pedig a napilapok veszélyben érezhetik eddigi leghűségesebbnek hitt bázisukat, az időseket.

Egyben azt is megállapíthatjuk: egyre inkább érdemes az idősebbek igényeit kielégítő netes tartalmakat, szolgáltatásokat előállítani. 

Kezd kicsit személyeskedésbe átcsapni. Apánk, mr.a blogjában a mr.a-közeli "A senki" ezzel a bejegyzéssel tudatta velünk, hogy nem tud komoly magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy miért mentek át a Blogterhez korábban freeblogos bloggerek.

Az alpáriság nem lehet elég kifizetődő, ugyanis a sziget.hu/freeblog elkezdett egy-két jó ötlet mentén újragondolni szolgáltatását. (Már megérte, hogy elindult a Blogter.) Az egyik a drag'n'drop jellegű blogstruktúra. Szóval az apróbb elemekre bontott oldalon a dobozokat egyszerűen megragadjuk és oda dobjuk, ahova csak szeretnénk.

Persze továbbra sincs új a magyar webkettő ege alatt. Ha ide klikkelünk, megértjük, miért. Közben késlekedik a Blogter is. Úgy volt, hogy még 2005-ben megcsinálják első nagy bérmunkájukat, a NOL blogszolgáltatását. De még mindig semmi. Aztán késlekedésben van az origó blogszolgáltatása is, mint ahogy Sztahanov is azt ígérte, hogy blogszolgáltatásának béta verzióját még 2005-ben bemutatja. A többiek pedig még mindig inkább a "több cikk, nagyobb bevétel" modelljét nézegetik, hátha mégis az a mágikus formula.

Megszületett a Digg klónja. A Social Porn kábé ugyanazt tudja, mint az archetípus, csak épp szexben és pornóban utazik. Avagy szexlinkeket ajánlhatunk, kereshetünk, értékelhetünk. Ez is web 2.0 és ez is klassz. Nem mindig a Slashdotot bújni meg a többi értelmetlenséget. Ja, és van már porn-a-licious is, a del.icio.us után szabadon.

Gondoljuk egy kicsit tovább ezt a dolgot: videómegosztás, képmegosztás, celebhatározós adatbázis, podcasting, porn wiw, miegymás. Az online pornóipar is kéri a szeletét a webkettes tortából. Miért ne kérné?

Ja, mondanunk sem kell, hogy a Social Pornt és a porn-a-licioust csak 18 éven felüliek látogathatják. És hogy lássuk, nem csak az önörömszerzésre való, íme egy hasznos link is: "101 dolog, amit ne mondj szex közben". Kedvencünk: How long do you plan to be "almost there"?

Amikor webkettes fejlesztésekről beszélünk, sokan könnyedén megfeledkeznek az "átlag felhasználóról". Mennyire felhasználóbarát egy alkalmazás? Mennyi időbe telik az adott alkalmazást elsajátítani, és a netezők hány százaléka lesz hajlandó erre? - ezek nagyon fontos kérdések. Mit sem ér egy kiváló fejlesztés, ha csak a "szakértők" elefántcsonttornyaiban használják őket?

Idegen világ vesz körül bennünket. Vannak az Úttörő bennszülöttek, akik a legtávolabbi és legismeretlenebb dzsungelekbe is bevetik magukat, hogy kísértsék az újat, a lehetetlennek hittet. Ők azok akik először megértenek olyan összefüggéseket, melyek nagy része csak sokkal később - ha egyáltalán - visszacsorog a tömegfelhasználás óceánjába. Ha kalandozásaikból visszatérnek a törzshöz, az ottaniak nem nagyon értik, miről beszélnek. Zavaros elbeszéléseik miatt inkább megmosolyogják őket vagy egyszerűen ügyet sem vetnek rájuk.

A másik bennszülött csoportot az Őrök alkotják. Az Őr el-elmerészkedik az Úttörőkkel a kalandtúrákra, majd visszatérvén a törzshöz azon tanakodik, hogy miként lehetne az új ismereteket olyan formában tálalni a népnek, mely számára is érthető és hasznos - de legalábbis szórakoztató.

A Google Pack alapötlete az, hogy a felhasználó nem szereti új gépét állandóan karbantartani. Nem szereti, ha okos emberek arra kényszerítik, hogy tizenöt különböző programot telepítgessen a gépére, ráadásul azokat állandóan karbantartsa, felügyelje. Letöltsön, installáljon, update-eljen, upgrade-eljen,  uninstalláljon, felülírjon, rendszerdiagnosztikázzon, feltegyen, levegyen. Huhh, én csak netezni akartam!

Nem szeretik az emberek, ha otthoni gépük rendszergazdáivá teszik őket. Főleg hogy sokuk számára túlontúl bonyolult az egész folyamat. (Összeszámoltuk, a mi gépünkön 81 program van installálva.) A Google Pack annyit jelent, hogy előbb-utóbb egy csomagban telepíthetjük majd a gépekre ezeknek a "kétes" alkalmazásoknak legalább egy részét: vírusirtót, kémkeresőt, tűzfalat, messengert, dokumentum-olvasót, toolbart, multimédia-lejátszókat és a többit.

Nem a technológiának kell gyarmatosítania otthonainkat, hanem nekünk kell úgy formálnunk a technológiát, hogy érdemes legyen beengedni életünkbe. Persze kétségünk nincs felőle, hogy a Pack-et a Google saját céljaira fogja felhasználni. Trójai falovat készít, mellyel még jobban beszeretteti magát az emberek gépére. Törzsi érdekek.

Az mtv.hu-tól kaptunk egy sajtóközleményt. Egész pontosan Botkai Katalin Judittól. (Aki egyébként Pálffy István sajtókapcsolataiért is felelős, és ezért előszeretettel ír az mtv.hu-ra pr-cikkeket Pálffyról.) No de most kipróbálta magát a sport pr-ban is. Alant szó szerint közöljük a közszolgálati televízió munkatársának "közleményét", még a színeket is benne hagytuk. Íme tehát egy magyar közszolgálati sajtóközlés:

"Ilyen nincs… ilyen nincs és mégis van…  A Kis Sándor – Czeglédi Péter párost a Zouérat – Atar szakasz speciális részének ~10. kilométerénél borította fel, a híres filmsztár, Jean Paul Belmondo fia.  KISÉK EMIATT KÉNYTELENEK FELADNI AZ IDEI DAKART.

Kisék autója a felismerhetetlenségig összetört, 110 méteren keresztül pörgött a homokban, míg tíz tripla leszúrt Rittberger után földet ért. A Dakar helikoptere perceken belül a helyszínen volt.

 

Kis Sándor és Czeglédi Péter egyelore úgy tunik sérülésmentesen úszta meg a karambolt, köszönheto ez, a rendkívül jó geometriával és biztonsági felszerelésekkel ellátott autójuknak.

Paul Belmondo, akinek vezetési szokásait ki-ki kedve szerint ítélje meg, balról érkezett a szabályosan irányt tartó egyébként 145 km/h – val „repülo” Kisék dzsipjébe. Az eredmény: 2 fo a végtelenségig elkeseredett versenyzo, akik az összetettben 25., egyébként pedig a legjobb magyar állásból kell, hogy búcsúzzanak az idei Dakartól, 1 darab súlyosan megrongálódott versenyautó, az anyagi kár jelentos. Kell-e emlegeti a vezeto magyar hely eszmei értékét?

 

Kis S.: „Még nem nagyon tértem magamhoz, csak arra emlékszem, hogy egyszer csak a semmibol, egy nagy porfelhotol övezve elobukkant Paul és az ajtóm felé közeledett. A következo, amire emlékszem, hogy földet értünk. Siralmas állapotban van a versenyautónk, egy ajtónk sincs, amit be tudnánk csukni. A négy futómuvünk a szélrózsa négy irányába szállt el.

Fel kell adnunk a versenyt!! Most mit mondhatnék? Vissza kell evickélnünk Zouérat-ba, ahol örülök, ha két nap alatt olyan állapotba hozzák mesterembereim a dzsipet, hogy le tudjuk Dakarba, ugyanis most már nincs visszaút, oda kell mennünk a szervizúton, s csak onnan mehetünk haza.

PÉTER IS ÉS ÉN IS NAGYON KÖSZÖNJÜK A SOK BIZTATÁST ÉS EROT OTTHONRÓL! Nagyon jól esett, ezért is tudtunk ekkorát teljesíteni.  Nagyon szomorúak vagyunk, hogy egy fantasztikus teljesítményt kell félbeszakítanunk és egy évet várni kell arra, hogy folytatni tudjuk a Dakart. Emiatt a karambol miatt ugyanis feladni kényszerülünk a versenyt. Amikor kiszálltam az autóból, megköszöntem a Jóistennek, hogy mindkettonket megóvott.”

 

Mint megtudtuk, Belmondo navigációs problémáktól vezérelve szállt bele Kisék autójába. Neki nem esett baja, a navigátora, Bernard Irissou, az ujját törte a balesetben."

P2P megosztás Firefox-on belül? Még nem elérhető a szolgáltatás, de már mindenki be van rá zizegve. AllPeersnek hívják, és egyelőre rejtőzködik.

Mit kínál az AlPeers? Videók, zenék, képek, dokumentumok megosztását géptől gépig, korlátozások nélkül, egyszerűen, a böngésző segítségével. Ráadásul ingyen.

A Technoratin már nem bírnak magukkal a bloggerek. Nem tudni, hogy mondjuk a BSA vagy a RIAA mit fog reagálni arra, ha Firefoxból fogják a népek tölteni a mindent - le, a vincseszterükre.  (Firefoxra készül egy másik hasonló cucc is: a MozTorrent.)

Mondjuk az operások már elvileg örülhetnek a könnyed fájlcserélésnek. De azért Operát továbbra is csak azok használnak, akik Mac-en játsszák a Warcraftot, és édes martinit isznak jég nélkül. Vagyis kevesen. Minket az mondjuk jobban érdekelne, hogy az Opera népszerűsége nőtt-e a MozTorrent megjelenése után. Avagy: a Firefoxot valóban sokkal többen használnák-e, ha lehetne fájlcserélni is alatta? Vajon a Microsoft válaszul beteszi - a mediaplayer helyett - inkább a következő IE-be a fizetős zeneletöltőjét? Ahhahaha.

Így fog kinézni az AllPeers

Korábban már feladtuk egyik kedvenc blogunk, a Nettó Hazugságok írását, és most egy újabb gyermektől, a Link25-től is elbúcsúzunk. Cserébe írunk két másik blogot, rejtjelezve. Fájdalmunk mély, megrendültségünk mély. Ez van. 

Lassan vége lesz bizony. A Pew legutóbbi amerikai felmérése szerint a nők felzárkóztak a férfiak mellé, és - már pusztán számarányuk miatt is - átvehetik a domináns szerepet a neten.

Ugyanakkor a felméréssorozat azt is mutatja, hogy a férfiak továbbra is intenzívebben neteznek, és nagyobb is a kísérletező kedvük. A nők viszont, amellett, hogy egyre nagyobb számban neteznek, elsősorban az online kapcsolattartásra helyezik a hangsúlyt. (Ó, be szép párhuzamokat vonhatnók ehelyütt.)

Bár az arányokat tekintve a nők még mindig a férfiak mögött vannak nethasználatban, de ha a 30 év alattiakat vagy épp a feketéket vesszük, a nők vannak arányosan is többségben. Persze a témában készült tanulmány szerint azért az élet nem olyan sarkos, mint azt hinni szeretnénk: csak finom hangsúlyeltolódások vannak férfiak és nők internetezési szokása között, alapvető különbségek nincsenek. Csakhát ebben nincs hír. Ezen nem lehet annyit csámcsogni, valamint "ugye, megmondtam..." kezdetű mondatokat kanyarintani.

A férfiak és nők például egyaránt fontosnak tartják az online ügyintézést és a hírkeresést. És ezek a legfontosabb online tevékenységek, ha a teljes populációt nézzük. A férfiak otthonosabban mozognak a tartalomkeresésben, a nők viszont szeretnek jobban elmélyedni egy-egy témában. Na ilyeneket lehet megállapítani.

És egy fontos hír a Pew kutatásából a web 2.0 gurujainak:

"Women tend to treat information gathering online as a more textured and interactive process - one that includes gathering and exchanging information through support groups and personal email exchanges." (Pew newsletter)

Érdemes lesz ezt fejben tartani. Márcsak azért is, mert a döntéshozók az online világba is zömében férfiak. Már maga a guru szó is férfire utal. Uuupsz...

Mikor elkezdődött Magyarországon az Áll az alku, már lehetett egy olyan érzésünk, hogy valamiért nálunk attól lesz feszültség egy műsorban, ha az autoritás, a hatalom ott lebeg a játékosok felett. Ezt láthattuk a Leggyengébb láncszem című kvízhow-ban is, ahol a műsorvezetőre (Máté Krisztina) osztották az autoritás szerepét: aki uralkodik a játékosok felett, megalázhatja őket, dönt sorsukról.

Mégha ez az egész színjáték is, az ott ülő játékosok nyilván azokban a pillanatokban tökéletesen alárendelik magukat a "játékszabályoknak". Azért itt hozzátennénk, hogy az eredeti angol Leggyengébb láncszem (The Weakest Link) ha lehet, még inkább autoriter volt, mint a magyar. De vissza az Áll az alkuhoz.

Az első verzióban felfedezhettünk valami kis magyar valóságot. Az Igazgató úr szerepeltetése láthatóan sok játékosban munkahelyi stresszhelyzetét váltotta ki. És a pénz felett disztingváló arctalan Igazgató így megtestesítette ugyanezt az autoritást.

Teljesen véletlenül láttuk az olasz közszolgálatin az Áll az alku ottani megfelelőjét. Az Affari tuoi-t nézve egyből feltűnt, hogy az olasz verzióban a díszlet, a műsorvezető, a telefonbeszélgetés is sokkal barátságosabb. Színes a díszlet, a játékosok, amellett, hogy ugyanúgy izgulnak, inkább kedélyesen beszélgetnek, viccelődnek egymással.

A műsorvezető is inkább barátságos és csípkelődő, mintsem az arctalan mindenható Igazgató úr földi helytartója. Nos a magyar Áll az alku második verziója (nem "2.0"!) már egy kicsit efelé közeledik. Mintha a játékosok is kicsit felszabadultabbak lennének a színes díszletek között. És a mobiltelefont is lecserélték egy barátságosabb klasszikus asztali készülékre. A bőröndök sem a Mission Impossible-t juttatják már eszünkbe. Mi az oka a szemléletváltásnak?

Talán az, hogy az új Áll az alku már hétköznap jelentkezik, s nem csak egyszer egy héten. És hetente ötször képtelenség eljátszatni egy országgal azt a frusztráltságot, amit a régi díszlet és műsorszerkesztés sugallt.

Strongest strategy for The Weakest Link revealed

A kérdést Gary L. West a CapitalPress újságírója saját kultúrája nyelvén úgy fogalmazza meg: a farmerek, állattenyésztők vajon blogolnak-e? Mondanunk sem kell, hogy West egy darab mezőgazdasági témát boncolgató blogot nem talált. Vagyis - ahogy ő mondaná - a blogriculture üres halmaz.

West szerint ennek az lehet az oka, hogy a farmerek nem érnek rá monitor előtt görnyedni. Ha meg mégis lenne rá idejük, akkor meg a bérelt vonal végét nem találják a határban. Pedig - és ezt már mi tennénk hozzá - valójában a háztáji munkák, az állattenyésztés vagy a növénytermesztés kiválóan alkalmas témák a blogírásra: mivel ez egy mereven rendszeres életmód, a napi egy bejegyzés bőven beleférne.

Gondoljunk csak bele: első körben a hasonló munkát végzők érdeklődését keltené fel, de lenne benne valami szubkulturális. Így még az olyan városi patkányok is, mint mi, rá-rátévednénk az ilyen blogokra. Márcsak azért is, hogy megismerjünk egy olyan életformát, amit maximum képekről meg könyvekből ismerhet... nénk.

Mikor egy ismerősnél voltunk vendégségben, aki agrármérnök, csoda volt hallgatni a lelkesedést, ahogyan az állatokról beszélt. Részletesen ecsetelte, hogy ma milyen teendők akadnak az állatokkal, és hogy az adott időszaknak megfelelően milyen takarmány, alom, stb. a tuti. Szóval már csak össze kéne hozni az agráriumban dolgozókat az internettel, és egy blogadmin felülettel. Tuti rákattannának páran.

Egyébként West bejegyzésére érkezett is egy hozzászólás, amit alant idézünk:

"Yes, you are correct, I have an interest in agriculture. I am a dairy farmer from Northern Ireland. What is a blog?"

A Világgazdasági Fórum éves davosi happeningje az utóbbi években leginkább arról híres, hogy "antiglobalisták" megpróbálják felhívni a figyelmet arra, hogy... A VF-nek amúgy sem jó a híre. Fránya kapitalizmusellenesség lengi körül a gazdasági nagyhatalmak meghitt svájci együttlétét. És nincs ez így jól, ugyebár. 

Ezért idén úgy gondolták, megpróbálják valamelyest visszaszerezni az emberek bizalmát. Például azzal, hogy beengednek egy csomó webkettes dolgot a fórumra. Elsőként itt lesz a Fórum blogja. Minden egyes résztvevőt - a legmagasabb szintű politikustól kezdve az alpolitikuskáig - felkértek, hogy írjon a webnaplóba. A mintegy 2000 politikustól azt kérték tehát, hogy legalább egy bejegyzést írjanak a blogra. Talán érdemes lesz követni. Hátha Tony Blair és Putyin, Bush és Chirac valami szép közös postot küldenek majd. Szervusz nép! 

És ha ez még nem lenne elég, a fontosabb üléseket podcastokon (audioblogokon) meg is hallgathatjuk - nem kell az MTI se-hús-se-hal tudósításait megvárnunk. Márha egyáltalán érdekesnek találjuk azt, ami ott elhangzik (Lásd: lent a linket). Akiket valamenyire érdekel, de csak is élőben, azoknak a néhány tucat főbb ülést webcastokban is kinyomják.

Nyilván az antiglobalisták sem fognak késlekedni blogokra feldobálni a davosi kirándulás képeit, plusz élménybeszámolókat a kordonharcokról. Bár az is igaz, hogy a hivatalos ellengyűlés, a World Social Forum honlapján a davosihoz hasonló kezdeményezésekkel nem találkoztunk. Persze nem is ez dönti el, kinek miben van igaza. Meg egyáltalán. Csak úgy írtuk.

A Világgazdasági Fórum 2006 főbb témái (angolul)

Előre bocsátjuk, hogy nem sok közünk van az UFO-valláshoz. Mégis, tisztában vagyunk vele, hogy sok társunk a Földön meggyőződéssel hiszi, hogy rendszeresen járkálnak űrlények, marslakók, földönkívüliek agyonrombolt bolygónkon. Nyilván csak nézelődni jönnek, és mégcsak véletlenül sem szállnak le vásárolni a Times Square-en vagy a Váci utcában. (Annál inkább - többnyire -  ismeretlen és kietlen helyeken. Biztos azok alkalmasabbak a nézelődésre.)

Az India Daily (!) közölte a hírt a Pravdára hivatkozva: feloldották azoknak az aktáknak a titkosságát, melyek a KGB UFO-megfigyeléseit tartalmazzák. Az úgynevezett Kék Dosszié-ügy évtizedek óta izgatja a szovjet sci-fin nevelkedett generációkat. Nem szeretnénk abban a színben tetszelegni, mintha nagyon értenénk a témához. A lényeg, hogy a Kék Dossziéban állítólagos UFO-megfigyelések olvashatók.

A hidegháború amúgy is frusztrált és kényszeres ellenségképző légkörében nem csoda, hogy veretes intézmények sora jött létre a Szovjetunióban, melyek az égből jövő ádáz ellenségek felkutatásán dolgoztak. Bár a korabeli KGB egyszer sem ismerte el, hogy kutakodnak UFO-k után, a Kék Dosszié mégis legalább arra bizonyíték, hogy pont az ellenkezője volt az igaz: kifejezetten ráizgultak a témára. (És ez itt a hír.)

Hogy tovább növeljük az összeesküvés-elméletek híveinek bizonytalanságát, felvetnénk még egy opciót: nagyonis elképzelhető, hogy a titkos szovjet katonai kísérleteket láthatták meg egyes helyeken az illetéktelen polgártársak, és a KGB azért szállt ki a helyszínre, hogy ellenőrizze, mit tudnak, mit láttak meg az emberek. Mert ne feledjük: még mindig jobb, ha az emberek azt hiszik, hogy UFO-t láttak, minthogy rádöbbenjenek: életveszélyes katonai kísérletek folynak a lakókörnyezetükben.

Mindegy. Az igazságot nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy UFO-kban hinni könnyebb, mint nem hinni. Utóbbi ugyanis sokkal kevésbé szórakoztató, az ember meg ugye játékkal él, ludens. Amióta csak megjelent a Földön, és becsapta maga mögött a repülő csészealj ajtaját...

Top Conspiracy Sites

Last Month's UFO Weather Map

UFO Case Files

List of fairy tales

A kutya- és macskatulajdonosok rendszerint önálló, megkövesedett és megfellebbezhetetlen bizonyítékokkal rendelkeznek arról, hogy a kutyák/macskák okosabbak, szebbek és jobbak a macskáknál/kutyáknál. Persze azért olyanok is akadnak, akik mindkét házikedvencből tartanak legalább egy-egy példányt. De azért ne legyen kétségünk felőle, ez bizony vastagon politika: kutyásnak lenni vagy macskásnak lenni két teljesen külön világ.

Nos, most - tökéletesen esetlegesen - a macskatulajdonosok szívét szeretnék megmelengetni egy majdnem városi legendával. Az Akron Beacon Journalban jelent meg egy kis színes. A sztori végtelenül egyszerű is lehetne: valaki kihívta a 911-et, a helyszínre kiérkező rendőr pedig egy kerekes székéből kiesett embert talált, aki ráadásul csontritkulásából fakadó fájdalmai miatt mozdulni sem bírt.

A történet onnantól "macskás", hogy a rendőr beszámolója szerint a házban a férfin kívül csak egy macska volt. A férfinek nem volt módjában a telefonhoz jutni vagy más módon értesíteni a rendőrséget. A "süket hívás" elkövetője nem lehetett más, mint a járőr kiérkezésekor a telefon mellett hempergő cicus. Believe it or not.

Blogszerű szolgáltatást indított az Amazon. Az Amazon Connect lényege, hogy a könyvek szerzői kapcsolatot alakíthatnak ki azokkal, akik az Amazonon keresztül megvásárolták könyvüket.

A blogszerű bejegyzésekben a szerzők szabad kezet kapnak: párbeszédet kezdeményezhetnek olvasóikkal, de információkat is közölhetnek velük. Például, hogy milyen könyvet írnak éppen, vagy milyen jövőbeni terveik vannak. A kezdeményezés célja tehát, hogy a "kétirányú kommunikációval" erősítse az Amazonon vásárlók kötődését, de ezzel együtt nyilván mini online közösségek is létrejöhetnek egy-egy könyv vagy szerző kapcsán.

Összehozzák tehát a hasonló érdeklődésűeket és bekapcsolják a rendszerbe a szerzőt is. Be is loginoltunk az Amazon oldalára. A szerzőknek szemléltetik, elmagyarázzák, hogy miről is van szó. A leírás a következőkkel kecsegteti a könyvszerzőket: betehetik saját linkjeiket, olvasókat szerezhetnek maguknak a közvetlen, folyamatos és online író-olvasó találkozóval. A kommunikációs lehetőséggel pedig a szerző akár több könyvet is eladhat. Jó.

Mondjuk a kezdeményezés sikere elsősorban azon fog múlni, hogy lesz-e elegendő jó szerző, aki hajlandó rendszeresen rájárni a Connect-re. Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy Saramago irogasson az olvasóknak az Amazon felületén. De mondjuk James Freyről már jobban el tudom képzelni. Márcsak azért is mert blogol. Vagy éppen emiatt nem fog írni az Amazonra? Kiderül.

Az mégsem lehet, hogy alant fekvő poszttal érjen véget ez az év. Jöjjön egy kis Semmi ágán inkább. Ez alkalommal a mára hungarikumnak számító füstli helyett a roppantóssal próbálkozunk másnap. (Hájpoljuk az aftermathot.) Előtte nyilván valami buli lesz (de lehet, hogy nem), aminek a közepén, már kissé elérzékenyülten semmi kedvük nem lesz belekortyolni a pezsgőbe, de mégis.  

A lemezjátszó fejére rátenyerelt, benyomódott a tű, mélyen az anyagba. Megállt a zene, éjfél lett, és az aktuális államfő valamit mondott, de a fülemben duruzsoló Boney M elnyomta az értelmet. Megszólalt volna a telefon, de minden túlterhelt. (Seize up!) Még mindig az lenne a jobb, ha szilveszter nyáron lenne. Új-Zélandon lenni mondjuk. Valami lefutott megafilm díszletei közt. Nézni ahogy értelmetlenül kattog a díszletóra. Hepinyújírtújú. (Embertelen dolog ez az előszilveszter.)

[We've been updated] Ez az év jobb volt mint a következő lesz.

Nos, úgy tűnik, a Blogter a jövő évet sem kezdi kevésbé lendületesen, mint a 2005-ös utolsó negyedévet. Elvileg nemsokára lezárul a NOL Blog ráncfelvarrása, és aztán jönnek a 2006-os fejlesztések. Elsőként egy Blogathlon nevű dolog lesz, ami állítólag egy, a UNICEF-fel közös segélygyűjtő akciót takar. Részleteket sajna nem ismerünk még. Ugyancsak januárban alakul egy web 2.0-ás agytröszt, aminek még neve nincs, de valószínűleg a témában járatos "szakemberek" fognak hozzáérteni, valszeg - a rend kedvéért - egy kerekasztal körül, ami fölé webkettes kamera lesz kötve. Vagy nem. Lehet címkézni egymást :)

A sztárbloggerek névsora is bővül. Szőke András indít webnaplót a Blogteren. Sőt, Szőke lesz a koordinátora egy új Blogter-kezdeményezésnek. Ennek lényege az lesz, hogy mobilon és videófájlokban lehet majd  tartalommegosztani a Blogter.hu-n. Erről sem tudunk sokkal többet. Remélhetőleg az egész több lesz néhány feltöltött Szőke-féle videógegnél.

Sokak számára eddig talány volt, hogy milyen titokzatos befektető is áll a Blogter mögött. Nos, ha minden igaz, a többségi tulajdonos valóban egy angol befektetői társaság. A nevük: HUB Capital Investment.  A társaság alaptőkéje pedig ezzel a deallel 72 millió forint fölé emelkedett. Értse mindenki, ahogy akarja. A Blogter jövőre elvileg kilép a külföldi piacra is: várhatóan Amerikába és Ázsiába terjeszkedik. Ne kérdezzétek hogy hogyan s miként, mi sem tudjuk. Nyilván a szolgáltatásaikat implementálják majd külföldire.

Merthogy nem csak a Blogter.hu lesz a Blogter egyetlen gyermeke. Ugye már most ők csinálják a NOL blogszolgáltatását, és várhatóan egyéb, hasonló szolgáltatást is bevállalnak - különböző hazai cégeknek is. Információs negyedóránk véget ért. Köszönjük a figyelmet. Buenosz nocsesz.

Egyszer és mindenkorra számoljunk fel azzal a téveszmével, miszerint egy bizonyos kor felett már nem érdekli az embereket sem a web, sem a mobil, és semmi új technológia. Ez többnyire egy önbeteljesítő vélemény, mely önmaga eredményezi, hogy az idősebbek elfordulnak a webtől, mert "az a fiatalok terepe." Az én nagymamám például játszva megtanulta használni a mobiltelefont, minden szociológiai ténymegállapítás ellenére. És biztosra veszem, hogy a Flickr, a Skype vagy az ICQ sem jelentene neki problémát.

Egy ismerős szülei pedig kifejezetten rákaptak a netre: elsősorban az online játékokra, kvízre, kártyajátékokra, satöbbi. Chatszobában beszélgetnek gyermekükkel, interneten keresik a receptet, könyveket. Az áltoposz azonban továbbra is tartja magát. Bizonyára ennek köszönhető, hogy hír lett Barbara St. Hilaire történetéből. Először a blogokon terjedt a "hardcore nagyi" története, majd szépen bekerült a hivatalos médiába is.

Legutóbb a CNN hátterezte a sztorit, ami jelzi, hogy az "idősek és a technológia" áltoposz egész általános szinten is tartja magát. A hardcore nagyi története végülis végtelenül egyszerű: Hilaire nyugdíja jelentős részét videójátékokra költi, és naponta irdatlan mennyiséget tölt a játékkonzol előtt. A sztorit annyira felkapta a blogoszféra, majd a hivatalos média, hogy unokája már külön blogon népszerűsíti szupernagyiját.

A nagyiban nincs semmi "szuper" vagy "hardcore". Egyszerűen csak olyan hobbit választott magának, amiről a társadalom - főként fiatalabbik - részének az a meggyőződése, hogy az ő kiváltságuk, az idősebbek maradjanak a rádióhallgatásnál meg az újságolvasásnál. Na persze, még mit nem!

Miről szóltak a '68-as párizsi diáklázadások? Csak tankönyvszagú válaszokat tudnánk sorolni. Mégcsak videófelvételeket sem nagyon láttunk az eseményekről - maximum képeket, néhány plakátot, és ezeket a tankönyvszagú beszámolókat, értékeléseket. Közben itt van Romain Goupil dokumentumfilmje.

Az 1982-ben készült film a rendező és diákkori barátja, Michel történetét meséli el. A diáktanácsok korszaka, a szervezett demonstrációk, balhék, lelkesedés, szervezkedés, a fennálló hatalom megvetése. Politikai és elvi meggyőződéseik és diákkori, igazi vezérelveik: az olasz fagyi és a mozi. De mindez talán másodlagos is, miközben a Mourir a 30 ans-t nézzük. A legfontosabb, hogy a korbeli amatőr videófelvételek segítségével végre képhet kaphatuk az akkori hangulatról, a "májusi forradalomban" részt vevő diákokról, munkásokról. A forradalom utóéletéről. Tényleg, mi lett a '68-as diákokkal mondjuk '72-re?

A dokumentumfilm elsősorban Michel szerepére fokuszál: megmutatja nekünk, hogy a forradalom feltétlen híve hogyan sodródik harminc éves korára az öngyilkosság felé. Az egész film úgy drámai, hogy közben zavarba ejtő is. Főként a magyar néző számára érdekes a film. Mi ugyanis a szocializmus kifejezés hallatán elég konkrét elképzelésekkel rendelkezünk - és ezek az elképzelések semmiben nem hasonlítanak a hatvanas évek francia diákjainak gondolkodásához. Ott a tét a kapitalizmus megreformálhatósága volt. Egy utolsó, hangos és vérig menő próbálkozás, mely csöndben elhalt. Erre ítéltetett. Az utóbbi két évtized pedig egyértelműen jelzi: '68 az utolsó volt. A viszonyok megváltoztak. Itt már csak a fogyasztó lázadhat, a citoyen, a humaintaire már nem.

Nem lehet nem elmerengeni azon, hogy Michel és Romain inkább önmagukat keresték a forradalom hónapjaiban. Egyiküknek nem sikerült. Tragikomikus az egész. Akik szerdán lemaradtak volna a dokumentumfilmről, a következő időpontokban még megnézhetik az Europa Europán: jan. 3., 00:15; jan. 4., 08:00; jan. 8., 02:45.

Postkarácsony. Bejglievés közben új zenékkel ismerkedtünk. Nem mintha ez egy zeneblog lenne, de azért most mégis. Szóval régi, poros és ciki lemezeinkből szilveszteri díszeket karcoltunk, és beújítottunk két számunkra új kollekciót. Az egyik a The Long Blondes nevű formáció kislemezei. A másik pedig a The Subways "Young for Eternity" című albuma. (Más műfaj, de ne hagyjuk ki a svájci Tom Waitset sem. Ízelelgetés itt.)

Ajánlott a szokásos karácsonyi romantikus vígjátékokat lehalkított tévé mellett nézni, s feltenni a jelzett zenekarok szerzeményeit. Hadd recsegjen a bakelit, míg Tom Hanks huszonötödszörre is megmenti Mrs. Ryant a szingliségtől.  A másik oldalról pedig leesett a hó. És ez is jó alap zenehallgatáshoz. (Nemsokára visszatérünk...)

Még középiskola volt. Könyvtári példánnyal ülök a földalattin. Lapozgatom, tartalomjegyzék, és íme egy teljesen aktuális cím: "Dróteső az Operánál." Karácsony van. Már mindenki túlvan a nagy bevásárláson, mostmárcsak a hazajutás a fontos. Hamar otthon lenni, azokkal, akikre gondoltunk ott, a boltban, mikor ajándékért érdeklődtünk. Megvan a csomagolópapír is, mostmár tényleg nincs értelme utazni. Kevesen vagyunk tehát. Inkább csak akkori kortársak, akik szokásból, szenteste délelőttjén (sic!) találkoznak az Oktogonon, ajándékot cserélnek, és mennek a szokásos beszélgetések. Ünnepnapon, szünnapon osztálytársnak lenni jó. Alkalmi kapcsolatok voltak - utólag kiderül. Érettségi után mindenki sodrásban volt. Akkor és ott, huszonnegyedikén, az utolsó ajándék megvásárlása körüli időben, a csikorgó, rázó földalattiról kettővel arrébb szálltam le. Mire visszagyalogoltam a találkahelyre, ők már épp indulni készültek. Mit olvasol? Á, semmit. Nem lényeg. Elszakadt a kabátod, ott. Á, izé, drót. Mi van? Semmivan. Mindegy.

A múltkor, mikor a havazásos bejegyzésre készültünk, felkerestük az Országos Meterorológiai Szolgálatot is, hátha ők többet tudnak a havazás élettani hatásairól, mint a költészet, a regényirodalom, az enciklopédia és az egyéni tapasztalat. Nem reménykedtünk válaszban (miért is állnának szóba egy "bloggerrel"?)

Aztán, néhány napja kaptunk egy levelet H. Bóna Mártától, aki egyben megküldte nekünk kollégája, Gácser Vera válaszát. A levelet alant szó szerint közöljük:

"Tisztelt HH!

Ismereteim szerint a havazás közvetlen élettani hatásai nem nagyon mutathatók ki. Tapasztalatok alapján talán azt kijelenthetjük, hogy a legtöbb embernek a havazás esztétikai szempontból kellemes látványt nyújt, és sokan kimondottan szívesen sétálnak hóesésben. Az ő közérzetükre tehát minden bizonnyal kedvezően hat a havazás.

Élettani hatása inkább a havazást hozó ciklonoknak, frontoknak van. Havazás járhat együtt hidegfront átvonulással, de ilyenkor a hó mennyisége általában nem nagy, és inkább a záporos jellegű hóesés a jellemző. Nagyobb havazást inkább a melegfrontok, illetve a mediterrán térségből fölénk helyeződő ciklonok okozhatnak.

Ilyenkor, a legtöbb esetben, hideg levegő tölti ki a Kárpát-medencét, ami fölé a magasban kicsit enyhébb, nagy nedvességű levegő érkezik. Ebben a helyzetben a melegfrontokkal együtt járó tünetek fellépésével kell számolni.

Amennyiben ciklon helyeződik fölénk, annak előoldalán enyhe, nedves levegő érkezik (legtovább a keleti területek fölé), majd a hátoldalán (először az északnyugati térség fölé) hideg levegő áramlik be. Lassú átvonulás esetén sokáig keveredhet a kétféle légtömeg kiadós havazást eredményezve. Ebben a helyzetben meleg- és hidegfronti hatás együttesen, keverten jelentkezhet, ami sokaknál okozhat kellemetlenségeket.

Remélem, a fent leírtakkal segítségére lehettem.
Tisztelettel,
Gácser Vera"

- eddig a levél. Nos, mondanunk sem kell, hogy nem csak a meteorológia, mint régi tudományág iránti tiszteletünk erősödött e levél kapcsán, de kifejezetten pozitív véleménnyel vagyunk az Országos Meteorológiai Szolgálatról is. Az ilyen kellemes meglepetések miatt értelmezhető egyáltalán az ember számára az a betűcsoport, hogy "karácsony".

Ha még nem lett volna elég múltkori összeállításunk valakinek, most újabb az év végi toplistázó láz hevében összedobott cikket rágunk meg. Az AFP francia hírügynökség állította össze  "2005 legfurcsább sztorijait". A hiszed-vagy-sem történetek nincsenek rangsorolva, így mi is csak kedvenceinket emelnénk ki:

Amíg Sztahanov a Tiloson osztja az észt, tegyünk egy kis rendet a bejegyzése körül/kapcsán. Mi úgy tudjuk, hogy Sztahanov eredetileg az Indexszel kíván összeállni. Vagyis az elképzelés szerint a Blog.hu mint blogszolgáltató az Index saját blogszolgáltatója lesz - legalább alakilag, ha szervezetileg nem is biztos.

Szükség is lenne a kesztyű felvételére, mert az Origó is elindítja hamarosan saját blogszolgáltatását. A T-Online pedig elég nagy hal ahhoz, hogy felkapják a fejüket a stratégák azoknál a konkurens cégeknél is, melyek eddig lufinak, hájpolásnak gondolták a blogoszféra erősödéséről szóló kiáltványokat. Vegyük észre: rövid idő alatt szinte forradalmi hangulat alakult ki a magyar blogoszférában. Gondolunk itt elsősorban a gombamód szaporodó blogszlogáltatókra. (Na jó betudhatnánk egyszerű koincidenciának is, de nem.)

Igen, a forradalmi kifejezést használtuk. Hogyan máshogyan nevezhetnénk azt a rapid módon előállt környezetet, melyben a Freeblog mellé felzárkózott a Blogter, vérmes reményekkel megjelent a HotDog, update-el a Nol Blog, majd jött az origós hír, és most a Sztahanov-féle kezdemény. (És még nincs vége.)

Utóbbi kapcsán megkérdeztünk néhány, a magyar blogoszférát figyelemmel kísérő embert, mit gondolnak. Két dolgot emeltek ki: az egyik, hogy szerintük nem lehet nem látni, hogy a Sztahanov-féle kezdeményezés a Blogter tapasztalatait és fejlesztéseit lovagolja meg, másrészt egyértelműen az Indexszel hozzák kapcsolatba a magát amúgyis Index-közelinek tartó Sztahanovot. Ugyanők azt is megjegyzik, a Blog.hu egy szűz kezdeményezés, melynek se tapasztalata, se megfelelő szakmai felkészültsége, se elegendő erőforrása nincs.

Számunkra úgy tűnik, a Blog.hu kicsit gyengébb háttérrel csatlakozik a forradalom irányítói közé, mint tőkeerősebb ellenfelei. Másrészt pedig nagyon új dolgokat nem fog tudni adni a bloggereknek. Egy átlag blogger igényeit már a freeblog is nagyrészt kielégítette (lehet írni), a Blogter pedig a közösségépítés terén lehet szívügye a bloggerek egy részének (lehet haverkodni).

Az origóra érdemes úgy tekinteni, mint ami potenciálisan rengeteg ember el tud érni. És emiatt popularizálhatja a magyar blogoszférát. (A Blogger.com útjain?) És mi lesz a Blog.hu helye? Talányos. Lehet, hogy csak egy lelkes, de fegyvertelen és szövetségesek nélküli forradalmár áll be a sorba? Sztahanov egyből reklámokat ígér a blogokra: talán azt gondolja, hogy feles bannerekből fog meggazdagodni, melyeket ráadásul - hirdetői szempontból - meglehetősen rázós tartalmakon kíván elhelyezni? És mi menti meg attól, hogy ne "mr. A 2"-ként gondoljunk rá fél év múlva? Szép, szenvedélyes idealizmus. Kihűlt hely nélkül.

Jelentés a frontvonalból

Tulajdonképpen mulatságosabb lett volna, ha Hírbehozó írja meg, nyilván beleírt volna egy csomó féligazságot meg hülyeséget, és akkor lehetett volna nevetni rajta, így meg nem :-)

Szóval a lényeg: elindul a blog.hu. Mondhatnám, hogy nem bírunk magunkkal, és ha már a városban mindenki blogszolgáltatást indít, akkor abból nem szabad kimaradni, de az igazság sokkal földhözragadtabb: egyszerűen sok kavarás, tervezés, ábrándozás, munka, tanulás, szervezés, stb. után most érkezett el a dolog az indulás küszöbére.

Na de mi az a blog.hu?

A blog.hu elsősorban egy blogszolgáltatás. Természetesen nem just another blogszolgáltatás, hanem a legjobb hazai - ok, tudjuk, ez nem ilyen egyszerű, de a cél hadd legyen ez. A blog.hu a poweruser vagy powerblogger blogszolgáltatása lesz, ez persze nem azt jelenti, hogy kézzel kell összehegeszteni két tonna HTML- és PHP-kódot, hogy kommentezési lehetőséghez jussunk. Inkább azt, hogy sok funkció és lehetőség közül lehet kiválogatni az adott blog szükségleteinek megfelelőket. (Persze egyszerű mezei blogot is lehet csinálni, nem őrültünk meg.) A funkciók tényleg csak címszavakban: tagging, rugalmas, többszintű kommentező, trackback, wysiwyg sablonszerkesztő, teljesen (!) wysiwyg editor, feedek, kapcsolatok, okos képkezelő, nagy tárhely, látogatottságmérés, stb.

Másodsorban ugyanakkor a blog.hu több, mint egy szimpla blogszolgáltatás, tartalomfejlesztési (igen, bloghálózatok!) és közösségépítési (nem, nem wiw!) ambíciók is vannak mögötte. Nem pont a Blogter-modellben hiszünk, hanem kicsit másban, de ez majd kiderül. És persze gazdasági ambíciók is vannak a háttérben, a szemünkben az a jó szolgáltatás, ami megáll a saját lábán. Ergo a blog.hu nem lesz teljesen free cucc. Naná, hogy az önmegvalósítás a legfontosabb cél, de ez csak akkor megy, ha vagy valaki finanszírozza vagy sikerül valamilyen üzleti modellt beépíteni, legalább kezdemény formájában. Blogot indítani természetesen ingyen lehet, de nem teszünk olyan könnyelmű ígéreteket, hogy pl. nem lesz reklám a blogokon - mégha igyekszünk is fájdalommentesen csinálni. Akinek ez nem tetszik, szerencsére talál olyan hazai szolgáltatót, ahol ettől nem kell tartani.

Van még egy csomó dolog, amit szeretnénk belelátni a projektbe, pl. nagyon kommunikatív, interaktív, feedbackekre építő, organikus szolgáltatásnak képzeljük el, majd meglátjuk.

Mikor lesz ez? Még szép, hogy egy ilyen szolgáltatás perpetual beta, de lesz egy szakasz az elején, ami bétább lesz, mint a többi. Ez elindul még idén, aztán jövő év elején fokozatosan nyitunk, ahogy haladunk, de nem teszünk elhamarkodott ígéreteket. (A bétához egyszerűen be kell jelentkezni a blog.hu címen található formon, természetesen az elején technikai okokból korlátozni szeretnénk a blogok számát, ezért nincs nyitott regisztráció.)

Mi köze az egészhez a sztahanovnak? Nos, szerző személyén kívül semmi, de az igen.

Tehát úgy néz ki, verseny, az lesz, a providerek majd persze szívnak, de a bloggerek válogathatnak a jobbnál jobb - és ami fontos: különböző profilú - szolgáltatások között, ami szerintem jót fog tenni a hazai blogoszférának, van hova feljönni, ne az infrastruktúra legyen az akadály.

(sztahanov)

A Színes Bulvár Lap nagyszerű sorozatot indított. Az értelmességi skála nulladik fokára pályázó cikksorozat azt boncolgatja, hogy keresztnevünk miként határozza meg sorsunkat. ("A nevek elárulják viselőjük sorsát" - így fenyegetőzik a cikk bevezetője.)

A lap főszerkesztője-vezérigazgatója Pallagi Ferenc. Így ennek fényében kiragadnánk a Ferenceket érintő jellemzés utolsó mondatát. Ez jellemző a Színes Bulvár Lap szerint a Ferencekre: "Csapdája az élvezetekre való törekvés, emiatt mindent elveszíthet." A tabloid média önnön farkába harap. (sic!)

megj.: egyébként feltűnt bárkinek is, hogy ez az egyetlen magyar újság, aminek a címében helyesírási hiba van? Bulvárlap, és nem "Bulvár Lap"!

A kibékíthetetlenek mégis kezet nyújtanak, a tűz vízzé válik és vissza. Várhatóan hétfőn vagy kedden, egy poszt erejéig vendégeskedik a Hírbehozón Sztahanov. Lévén a performansz megismételhetetlen, egyedi, és - az előzetes egyeztetés értelmében - érdekfeszítően lesz felülmúlhatatlan, veletek együtt mi is lelassult pulzusszámmal várjuk, hogy mi fog a HH-n megjelenni. Sztahanovnak teljes szabadsága van. Minden eszközt megadtunk a visszaéléshez. Szóval hétfő, de legrosszabb esetben kedd.
Stay tuned.

Egy fél éve rámutattunk a Nagy Könyv-jelenségre. Most úgy tűnik, telibetaláltunk. A Nagy Könyv játék arra volt jó, hogy kiderüljön, az emberek tényleg nem olvasnak könyveket. Az a tény ugyanis, hogy az Egri csillagok végzett az első helyen, nem azt jelenti, hogy az emberek szeretnek újraolvasni klasszikusokat.

Hanem pontosan azt jelenti, hogy utolsó olyan olvasmányuk, melyről biztos ismereteik, ma is megragadható élményeik vannak, az a kötelező iskolai képzés idején kötelező jelleggel olvastatott Egri csillagok. Nem jellemző ez mindenkire, de a többség, úgy látszik, gyermekkora kötelező olvasmányait citálja, ha azt kérdezik: melyik a kedvenc?

Nincs is ezzel semmi baj. A Gutenberg-galaxis nem tűnt el, csak átalakult. Mert a közhiedelemmel ellentétben az interneten is sokat olvasunk (például itt és most), a kinyomtatott magazinokról, az iskolai tananyagokról, valamit az egyéb, aktuálisan kiemelten hasznos brosúrákról nem beszélve.

Ami szánalmas ebben az ügyben az két dolog: mindenekelőtt az MTA elnöke, aki ilyen bumfordi véleményt bír belemondani mikrofonba: "időszerű a Gutenberg-galaxis reneszánsza, hiszen a könyv változatlanul nagyon fontos szerepet játszik az egyén fejlődésében. Az ember szinte együtt él és gondolkodik a szereplőkkel az olvasás heteiben; az olvasás tartós, a film ezzel szemben csak 1-2 órás, a nézőre kényszerített szerepeket kínáló élményt jelent." (via origo.) Nem tudjuk, hogy egyszerűen primitivitásnak vagy inkább nettó rosszaindulatúságnak tudjuk-e be ezt a körmönfont, átlátszó okoskodást.

A másik nagy buktát az MTV könyvelheti el. Kedves és szeretett állami csatornánk ugyanis a BBC sikerén felbuzdulva gondolta azt, hogy végig tudja vinni az import cuccot saját gyártásban. Nem tudta. A játékot annyira elnyújtották, hogy a emberek többsége már arra sem emlékszik, hogy mikor kezdődött. (Kerek egy éve!) Amúgy meg Varga Editnek jobban állna valami Önök kérték-díszletbe öltöztetett nagymamaműsor. Valahol a Hálózat tévé vasárnap reggeli műsorsávjában. Ezt halálosan komolyan mondjuk.

A néző megpróbáltatásai ezzel nem értek véget: jön a "Ki mit tud?". Nagy móka lesz, tuti.

[update] Alig nézte valaki a Nagy Könyvet.

Azon kaptuk magunkat, hogy egyre többet nézzünk a Current.tv-t. Vigyázat, mi szóltunk előre, igen, bizony, megint web 2.0 excluded loin. Al Gore tévéje az interneten ugyanúgy működik, mint kábelen: a nézők küldik be videóikat, és ebből van a műsor. Meg persze egy-két kiváló saját gyártású programból.

Az egész tökéletesen webkettes, abban az értelemben, hogy a videóstreameket címkékkel látják el, permalinket kötnek hozzájuk, feedet kérhetünk a műsorokhoz. Figyelnek a nézőre: rövid videószkeccsek pörögnek, a néző szavaz, és így kerülnek adásba a klipek. Közösségi média - ráadásul vizuális köntösben, interaktívan, és mégcsak nem is ciki. Akik még nem kattintottak el innen, azoknak közvetlen ajánlat következik.

Egyrészt itt van a Current állandó műsora, mely a Google-ban realizálódott legnépszerűbb keresőszavak után nyomoz. Legutóbb például a chav és a dogging jött elő sokszor. A londoniak maguk mondták el, hogy miről is van szó. Szintén egész jó a Nerds in Paradise, vagy a Super News. Fölöslegesen sorolnánk végig kedvenceiket. Bloggereknek persze erősen ajánlott a Current Blogger, amit mi még nem láttunk, de ez csak jót jelenthet. Közben úgy néz ki, Amaya leszokik a cigiről, úgyhogy heló. 

Ja, bocs, elindult az Echo Tv is. lol

Több világban élünk egyszerre. Hozzá kell szoknunk, hogy a munkahelyi és otthoni számítógépünket például máshogyan használjuk, máshogyan formáljuk. Ez a más használat egyben azt is jelenti, hogy rendszeresen át kell állnunk az adott környezetre: mikor munkába érkezünk, hozzá kell szoknunk a munkahelyi gépünkön kialakított környezethez, mikor hazaérünk, vissza kell szoknunk az otthoni gépen kialakított környezethez.

Hogy így van, előnyökkel és hátrányokkal is jár. Előny, hogy különböző élethelyzeteinkhez különböző struktúrákat gyártunk (nyilván hasznossági szempontok alapján): az otthoni gépen a Doom ikonja esik kézre, a munkahelyin a, khm, bloglogint találjuk meg ugyanazon a pixelterületen. Aktuális környezet aktuális teendőkhöz.

A hátrány pedig ugyanebből fakad: nem tudunk teljesen hozzászokni, hogy munkahelyünkön - például kényszerűségből - IE-t használunk, viszont odahaza napszemüveges firefoxosok szeretünk lenni. A rutin megtanítja az embert arra, hogy gondolkodás nélkül ugyanarra a helyre kattintson, ha például netböngészni akar. Csakhogy például a munakhelyen ez rendre félreklikkelésekhez vezet az otthoni számítógépes környezetben rutinosabb felhasználónál.

A PortableApps abból indul ki, hogy jó, ha applikációinkat szállítani tudjuk magunkkal - flashdrive-on, iPodon, stb. Jobb a megszokott környezet, és inkább hurcolásszuk magunkkal, minthogy élethelyzeteinkhez (otthon, munkahely, vendégség) új számítógépes környezeteket gyártsunk. Nehéz eldönteni, melyik a jobb választás. És a jó választás nem mindig értelmes választás.

Közben bekövetkezett az, amire jó eséllyel nem számíthattunk: cikket írt az Index web 2.0 témakörben. Ezzel egyben gyenge feleletet is kaptunk korábban feltett kérdésünkre.

Az Index továbbra is jól elpoénkodik a web 2.0-val, hogy még azt se tudjuk mi az, meg hogy csak marketingfogás, és egyéb, meglehetősen nevetséges, kifogást kereső érvelések... Onnan, a web 1.0-ás környezetből persze mindez dícséretes önbizalomra vall. Azon lehet a legnagyobbat kacagni, aki egy jó kis fanyalgásért lemond cikke témájáról.

Sztahanov megjegyzésén lovagolva azt is hozzáfűznénk: továbbra is egy kinyomtatott hetilap, a Magyar Narancs volt képes arra, hogy értelmes cikket írjon a témában. Fícsörözés helyett leírták azt, ami van.

Mielőtt megint jönnének a levelek, hogy miért foglalkozunk tech-savvy témákkal, megragadjuk az alkalmat arra, hogy ismét hangsúlyozzuk: a web 2.0-a nem valami rendszergazda-szakkör neve, hanem azé a fejlett online környezeté, amibe például nap mint nap belecsöppenjük blogbejegyzéseinket. Azt a narancsos cikket tegyük el, metsük el. Egy év múlva pedig újra elő fogjuk venni és megmérettetünk. (Persze sokan akkor már a web 2.0 szemszögéből tekintünk a történtekre. Ezt neveztük korában Kant megközelítésének.)

A félrevitt online kultúra

Jelentés a frontvonalból

A Yahoo csak vásárol és...

Top 10 Web 2.0 Moments of 2005

What is Web 2.0?

Amikor arról írunk félig értelmes bejegyzéseket, hogy a felnőttkorba lépő internet (a.k.a. web 2.0) milyen új szolgáltatások jelennek meg, általába nemzetközi példákat veszünk alapul. Ezen módosított egy nagyon picit az IndexVelvet Celebhatározója, vagyis a HCI. Mikor először nézegettük ezt a csinos kis játékszert, elmerengtünk azon, hogy az ilyen jellegű toplistázó és adatlapozó, olvasóaktivizáló rendszert akár politikai vagy sport témában is le lehetne gyártani. (Hogyan működik a Celebhatározó?)

A HCI kiötlője az Index főszerkesztő-helyettese. Beszélgettünk vele röviden. Zappe Gábor azt mondja, gondolkodnak rajta, hogy más rovatra is ráhúzzanak egy ilyen határozós-adatbázisos cuccot, "csak óriási meló, így is benne van 550 ember, 12000 cikk és persze kép. Ezeket összeszedni iszonyatos meló." Persze, sejthetjük, hogy a HCI automatizmusa csak onnantól működik, hogy megcsinálták a celebek adatlapjait, és az újságírókat rászoktatják arra, hogy aktuális celebes cikküket bekössék az adatbázisba.

Az is érdekelt minket, hogy az adatbázist kizárólag az olvasóknak készítették-e, avagy a Velvet újságírói  rásandítanak-e, mikor "jól pörgő" cikket kellene írniuk. Zappe szerint persze, hogy érdekes újságírói oldalról is a HCI, de nem használják zsinórmértékként. "Viszont a mozgása és a változása elég pontos képet ad a magyar showbizről, ami fontos informació, szerintem nem csak nekünk, hanem a showbiz dönteshozóinak, és maguknak az érintetteknek is." 

Próbáltuk faggatni a főszerkhelyettest, akarnak-e kezdeni még valamit ezzel a projekttel vagy lezártnak tekintik a témát. "Még rengeteg dolgot ki lehet és ki is fogunk hozni belőle, de ez nyilván titok, ahogy az egész előkeszítését, megcsinálását sem vertük nagy dobra. Ami elmondható, a kvíz lesz az első, amit fejleszteni fogunk, és persze folyamatosan bővítjük az adatbázist, szerintem elég gyorsan el fogja érni az 1000 szereplőt."

Itt egy pillanatra elakadtunk. Miért fontos annyira az adatlapokhoz rendelt kvíz? Aztán jött a kézenfekvő és érthető válasz: "azért fontos, mert érdekes dolgok vannak benne, szerintünk vicces, és az olvasó kattint rá, és erre lehet szervezni nyereményeket is, ami meg olvasókat hoz majd..." Jó, végülis érthető: egyrészt olvasottságot generál, másrészt potenciális hirdetői mező.

Ha a HCI adatlapjait nézzük, és valami hülyeséget olvasunk, például, hogy Görög Zita 130 cm, elméletben írhatunk a Velvetnek, hogy ha lehet csajok, javítsátok már ki. És ugyanitt fel is jelenthetjük, ha nagybevásárlás közben például G.Z.-vel hozna minket össze a sors. Oké, de egy kicsit azért szkeptikusak voltunk: használják-e ezeket az opciókat az olvasók? Zappe szerint használják. "A feljelentőre például ötször annyi érkezik, mint a HCI előtt. Rengeteg korrekció érkezett, előfordult, hogy valakit 15 kilóval nehezebbre becsültünk a súlyánál, előfordult, hogy reklamált valaki, hogy miért nincs benne, és az olvasóktól is rengeteg igény érkezett, tök jogosan reklamálták pl. Lukács Lászlót, a Tankcsapda főnökét, és még egy csomó celebet, akiket apránként szépen bepótolunk, feltöltünk."

Azért nyilván a celebek sem örülnek feltétlenül, ha bekerülnek egy ilyen adatbázisba. Például kiderülhet, hogy nem is olyan felkapottak, mint azt hiszik magukról. Vagy hogy éppenséggel kifejezetten ismeretlenek az emberek számára. A főszerkhelyettes szerint volt már rá példa, hogy valaki jelentkezett náluk, hogy vegyék őtet ki a HCI-ből, "de nem vettük ki, mert csak jogtiszta, azaz a birtokunkban lévő és mindenki által hozzáférhető, nyilvános tartalmakat használtunk fel." Vajon ki lehetett ez? Tippelni sem merünk.

A HCI szerintünk kiváló példája annak, hogy miként lehet lefutott (archívumban alvó) tartalmakat újrahasznosítani, úgy hogy ráadásul az olvasó ingerlámpája is felvillanjon. Végülis az Index nem csinált mást, mint összegyűjtötte egy adott celebről a náluk megjelent tartalmakat, és bevonta az olvasókat az értékelésbe. Végülis az ilyen fejlesztésekkel nem tud versenyezni a régi média (a napilap, a tévé vagy a rádió), de még a blogoszféra se nagyon. Na ez az.

Már megszokhattuk, hogy az év utolsó napjaiban ellepik a tévéműsorokat, a rádiókat, a magazinokat és a netet is az "Év legjobb..." kezdetű álanyagai. Az év végi toplistázás több szempontból is kifizetődő: egyrészt viszonylag kevés ráfordítással lehet ilyen anyagokat összedobni, másrészt ma már senkit sem érdekel, hogy mennyire relevánsak is ezek az összeállítások (a komoly felmérésektől a hasraütésig), harmadrészt pedig igen népszerűek a toplisázó tartalmak. És ezt mindenki tudja a médiában. Nos, nézzünk néhány év végi toplistázást. Vakra.

Itt van mindjárt ComputerPartner "2005 top 10 sztorija" című összeállítása, amiből például megtudhatjuk, hogy topsztori volt idén a web 2.0, az Xbox 360 és Fiorina kirúgása. Egy kicsit elszállósabb a ForeignPolicy.com "Top 10 sztori, amit kihagytál 2005-ben" című listája. A külpolitikai események sorát végigolvasva meg kell, hogy állapítsuk: nem hiába hagytuk ki ezeket a történéseket éves adagunkból.

Az Európában is már szinte vallássá erősödő Bush-ellenesség is kitermeli a maga toplistáját: "Top 10 bushizmus 2005-ből". Kedvencünk: "Brownie, you're doing a heck of a job." Aztán ottvan a SlashDot eszement listázása: "Top 10 rendszeradmin igazság". Innen is kiemelnénk egy megállapítást: "The Holy Grail of Tech Support... is the reboot."

A csemegézést folytassuk az AOL-lel. A lista az aolsearch.com legnépszerűbb idei keresőszavait összesíti. Az első helyen a "lottery", a másodikon a "horoscopes", a harmadik helyezett a "tatoos". Nagy a bizonytalanság Amerikában. As we know it. Haladjunk. Következzék a 2005 tíz legnagyobb dizájnhibája. Súgunk: a betűméret a leggonoszabb dizájnhiba.

A New York Times "2005 top 10 könyve", a Cnet "Top 10 must-haves" listája, a CNN "2005 tíz legveszélyesebb játéka" együttvéve sem olyan érdekfeszítő, mint a "25 legnehezebb kérdés, amit egy állásinterjún kaphatsz" blogtéma.

Akkor most rajtatok a sor. Küldjetek jelölteket a következő témákban.

10. Az év legértelmetlenebb blogbejegyzései
9. Az év legtöbb számot tartalmazó gazdasági jelentései
8. Az év legérthetetlenebb kampányszlogenjei
7. Az év legrövidebb újságcikkei
6. Az év legszemélytelenebb munkahelyei
5. Az év legártalmatlanabb politikusai
4. Az év legelvetemültebb keresőszavai
3. Az év legkisebb gázszámlái
2. Az év legigénytelenebb szilikonkarkötői
1. Az év legrosszabb bejegyzései a Hírbehozón

(mailto: hirbehozoKUKACfreemail.hu)

Para-Kovács is átvándorolt a Blogterre. Közben ma reggel a Freeblog megjelent egy szerkesztett nyitóoldallal - mely eddig csak a Blogteren volt. Fanyalgás után, úgy látszik, a kapkodásé lett a főszerep. ("Alig egy hetes a blogom - Freeblog át akar csábítani" - Mutant a Blogteren.) Nemsokára elindul az Origo Blog, és készülőben a NOL új blogszolgáltatása is - amit a Blogter fejleszt le nekik.

Állítólag ez utóbbi átemeli a Blogterről ismerős címkézős megoldást. Annyi különbséggel, hogy ott kategóriákká egyszerűsödnek majd a tagek. Karácsonyra meg is kapják a NOL olvasói. Aki ezek után is kitart amellett, hogy a blogtéma érdektelen, csak fellángolás, és nem kell vele foglalkozni, azok a következő negyedévben újabb meglepetésekkel találkozhatnak. (Minderről konkrétabban később.)

Szeretnénk megkérdezni még egyszer, és nem utoljára: az Index mikor veszi észre magát?

Amíg feltesszük ezt a kérdést még egyszer, nézzük, mi fog történni jövőre. Piaci pletykák, és a dolgok automatizmusa okán jövőre egy-két nagyobb szolgáltató megkísérli integrálni online szolgáltatásai alá a web 2.0 néhány vívmányát. Jövőre a hazai online piacon erőteljesen belendülnek a blogszolgáltatások. Tovább folytatódik majd a kísérletezgetés a feedekkel, és a különböző képmegosztó, esetleg videómegosztásra is alkalmas szolgáltatásokkal.

Egyelőre természetesen inkább a részvétel lesz a fontos, mint a nettó hozam, de jó kísérleti terepet jelent majd a blogoszféra arra, hogy a "kétirányú tartalomszolgáltatást" tesztelhessék az online üzletágak. A blogok megerősödésével kialakul egy másik nyilvánosság, mely elkezd finoman konkurálni a hivatalos online médiával. Kialakul a "hagyományos online média" fogalma, mely a web 1.0-át jelöli majd: a hagyományos hírportálokat, online kiadásokat.

A legitimitási verseny többé nem a print média és az online média közt alakul majd: erősödni fog a belső megosztottság a régi és az új online média között. Lesznek reménytelenül hezitálók, a satus quo hívei, és a kísérletezők, akik keresik a mágikus formulát a nemzetközi trendek és a magyar sajátosságok  profitábilis vegyítésére. 

Csökken a hagyományos hírek, cikkek jelentősége. Egyre értelmetlenebb lesz a "bulvárosodás" kifejezés. Erősödik a szinergia. Az eddig tudatosan külön kezelt szolgáltatások egymáshoz passzintása egyre fontosabb lesz. Az olvasó egyre inkább aktív alakító és kevésbé passzív befogadó szerepet kap. Mindez persze nem lesz ennyire egyértelmű és kiszámítható. De így fogunk gondolkodni a következő év online mocorgásaira.

Azok után, hogy az olvasó beküldte kommentbe a "titkos harmadik" blogszolgáltató leleplezését, mi is ideégetjük a nevet. (Ehelyütt nem kívánjuk előadni, hogy mi eddig miért nem tehettük meg ezt. Talán majd egyszer.)

Ízlelgessétek mostmár ti is: Origo Blog. Coming soon... Near you... Nem mintha a cégnév lenne a lényeg. A fejlesztés, ami mögötte van, már sokkal érdekesebb, és izgalmasabb is. Már nem kell sokat aludni. (Ezen infó ismeretében nyilván pont kerülhet rejtélyeskedő novemberi bejegyzésünk végére is.) Folyt. köv.

Akik nem hisznek félrevitt online kultúra-elméletünkben, azok figyeljék a Yahoo mocorgását. Kezdődött a hét vége azzal a pénteki bejelentéssel, miszerint a Yahoo megveszi a népszerű linkmegosztó szolgáltatást, a Del.icio.us-t (korábban már lenyúlták a képmegosztásban nagy Flickrt), aztán folytatódott azzal, hogy kijött a YahooAnswers, majd még a hét végén jött az újabb sokk: a Yahoo összeáll a Movable Type-pal.
Akik azt hiszik, hogy a Yahoo ezzel befejezte a blogoszféra totális lerohanását, azok nyilván tévednek. A meglévő szolgáltatásokat előbb-utóbb össze fogják gereblyézni az új szerzeményekkel. Sőt, blogpletykák szerint a Yahoo legújabb kiszemeltje a WordPress. Ami akár jó hír is lehetne, de egy piacvezetőnek azért mindig vannak hülye elképzelései a bevásárolt pici-de-szép játékszerekkel.

Akinek nem mondanak semmit a fenti cég- és terméknevek, azoknak mondjuk, hogy a blogoszféra, illetve tágabban: az úgynevezett social media Amerikában jól jövedelmező biznisznek tűnik. Amikor arról beszélünk, hogy csupán hírportálnak lenni nem biztos, hogy a jövő zenéje, azalatt azt is értjük, hogy néhány év múlva egy ma hagyományos hírportál már szemérmetlenül keveset nyújt majd abban a versenykörnyezetben, melyet a web 2.0 (de hülye fogalom ez) jellemez.

Nem a "még több tartalom", hanem a még jobban szervezett, a netezőket még inkább a folyamatok alakításába bevonó szemlélet lehet sikeres. Mert az internet, mint közeg képes rá. A média többi szegmense pedig csöndben ül, és várja a végét. De nagyon.

Mi az amerikai, angol vagy német megfelelője az Index.hu-nak? Általában ez az a kérdés, ami megvilágítja számunkra a problémát: a hazai új média kialakulásakor máshová kerültek a hangsúlyok, mint mondjuk tőlünk nyugatabbra, vagy akár sok más ká-európai országban.

Hajlamosak vagyunk egyetérteni azokkal, akik az Internettóhoz kötik a "félrevitt online kultúra" kialakulását. Sok évig idehaza az Internetto egyet jelentett magával az internettel. Kialakult az a képzet, hogy az internetes tartalomfogyasztás ugyanúgy épül fel, mint a hagyományos média, csak éppen sokszor szabadosabb és gyorsabban reagál a történésekre. Úgy tűnt itthon, hogy az online kultúra vezérhajója a Hírportál.

A "magyar internet" nem a Gutenberg-galaxis ellenében, hanem éppen abból, annak mintájára jött létre. Hogy így alakult, persze kevés volt az Internetto. Kellett hozzá később az Index, az Origo és mások előretörése is. A "félrevitt online kultúra" egy lufi, ami kipukkanásra vár.

A szerkesztett szöveges tartalomból csak fix pénzösszeget lehet kinyerni. Megjelentek a blogtartalmak, vannak és jönnek a közösségépítő online szolgáltatások, az olcsón előállított secondhand hírportálok, "hírügynökségek", a kevesebb pénzből, de nagyobb haszonnal üzemelő online tartalmak. Végre elkezdődhet a "magyar internet" rendszerváltozása. Talán. Talán nem.

Hajlamosak vagyunk részben egyetérteni azokkal is, akik szerint "ugyan mi értelme van egy Index-nagyságú szerkesztőséget fenntartani, ha van kellő blogger, akik legalább olyan színvonalú tartalmat hoznak létre? Ráadásul tök ingyen." Persze ez a vélemény csak részigazságot tartalmaz, de azért érezzük benne az igazság magját: a hírfeldolgozás, online hírszolgáltatás legalább részben alulról szerveződő blogközösségek fogják adni. Elvegyül a "profi" és drága tartalom az olcsó, "amatőr" vagy "félprofi" tartalommal. A tartalomfogyasztást nem a tartalom előállítására fordított összeg határozza meg. (A Hírkeresőben ugyanolyan vagy jobb olvasottságot érnek el azok a tartalmak, melyeket szinte ingyen állítanak elő, mint azok a tartalmak, melyeket jól fizetett újságírók hosszas munkával állítanak össze. A hirdetőt pedig utóbbi nem nagyon hatja meg.)

Nyilván a jövőbe is egy Index-jellegű hírportálon fogunk körbenézni, ha azt akarjuk megtudni, mi történik idehaza és a világban. Persze ezzel sem ért egyet feltétlenül mindenki. Egyesek szerint a "félhivatalos" és a "hivatalos" tartalmak összeszervezésében van a megoldás: a Hírkereső-jellegű metahírportálok és egyéb tartalomgyűjtő szájtok megjelenése felváltja a hírportálok nyitólapjainak szerepét. (Persze az egész Web 2.0 köntösben jelenik majd meg.)

Ugyanők úgy látják, hogy az Indexre, az Origóra és a többiekre már ma is lehet úgy gondolni, mint akik csupán beszállítják az anyagokat a Hírkereső vagy a Hírstart gyűjtőoldalaira. Ezek a "beszállítók" pedig egyre nagyobb versenyhelyzetben vannak: bulvárosodó, kis látszámmal működő online "szerkesztőségek", bloggerek...

A Hírszerző.hu mintha egész máshogy látta volna a "magyar internet" helyzetét. Mikor elindultak, tudni lehetett, hisznek abban, hogy a "reliable online content" népszerű lehet itthon. Profi, és jól menő újságírókkal akartak egy picit unalmasnak tűnő, ám friss, és "független" hírportált csinálni. Értelmiségi köntös a híreken. Most pedig azt halljuk, hogy a Hírszerző tulajdonosa a jövő évben már minimum nullszaldót vár el, különben bezárja a boltot.

Vagyis egy évük maradt arra, hogy vergődjenek: több bulváros tartalmat? több saját információt? markánsabb publicisztikát? botrányt? Vajon mi termeli ki a szükséges pénzösszegeket? Ha Gavra, Varró, Virág vagy Király saját blogján vagy közös blogjukon írnák meg azt, amit ma a Hírszerzőn, azzal kevesebbek lennénk?

Tudjuk, abból nem lenne pénzük. Ami probléma. Megoldása kerestetik.

"Miért van az, hogy minél drágább egy játék, annál valószínűbb, hogy a gyerek a dobozával akar inkább játszani?" (via Hírszerző.hu)

[update1] Még vasárnap megkerestük a Hírszerző főszerkesztőjét. Seres László hétfőn reggel válaszolt, íme: "miután mailben az álláspontomat kérdeztétek egy olyan ügyről, amit kvázi tényként már prezentáltatok is a site-on, rám már csak az a hálátlan feladat hárul, hogy teljes mértékben cáfoljak egy álhírt. a hírszerző semmilyen ultimátumot nem kapott tulajdonosától. hosszú távú megtérülésben gondolkodnak, mi pedig velük együtt hosszú távú fennmaradásban. a helyzet az, hogy a júliusi indulás óta lapunk jól teljesített. minőségi újságírást produkálunk, és minden eddigi/jövőbeni személyi/strukturális változás ennek folytatását (sőt) szolgálja."

Volt egy hosszú hozzászóláspárbaj Blogter-ügyben. Emellett viszonylag sok bloggert érdekel a Blogter-Freeblog témakör. Beszélgettünk néhány bloggerkollégával. (Egyikük meg is jegyezte, túl sokat foglalkozunk a témával. Részben igazad adunk, részben nem.) Tehát menni vagy maradni?

[Blogger 1.] "nem. miért tennénk? elég sok más dolog van, amin érdemes gondolkodni. nem érzek olyan hibákat, okokat a freeblog működésében, ami miatt azt gondolnám, hogy el kell hagyni. bár az is igaz, hogy túl sokat azon kívül, amit nálad, meg itt-ott olvastam a blogterről, nem nagyon tudok a dologról.
az nagyon nem tetszik, hogy egy post mellé majdnem annyi tag rendelődik, ahány szó van a postban...."

[Blogger 2.] "Igazából a blogomon akartam újítani, és egy új felület erre tökéletesnek tűnt. Úgy változtathattam, hogy közben megtartom a nevem, mindent. A technikai feltételek közel azonosak a két szolgáltatónál, úgyhogy nem ez döntött. Ami a blogteren tetszik, hogy közösség-jelleget ad. A legtöbben azért blogolnak, mert azt akarják, hogy olvassák bejegyzéseiket (főleg a nem személyes blogot, hanem valamilyen tematikus blogot írók) - ehhez a blogter jobban alkalmazkodik. A freeblog inkább csak szolgáltató, a blogter pedig szájtként működik - olyan szájtként, amit a bloggerek alakítanak. Egy csomó olyan kezdeményezés van a blogteren, ami tetszik: a címkézés pl. nagyon jó öltet, rövid idő alatt sokkal több blogot találtam a blogteren, ami érdekel, mint a freeblogon töltött [X] év alatt.
Ami viszont a freeblog mellett szól, hogy Magyarországon ez a legnagyobb blogszolgáltató, az emberek többbsége azt ismeri, így ha blogokat akarnak olvasni, oda mennek. egyelőre.
(...) Rengeteg hibája van a blogternek: pl. sehol sem lehet egy listát találni az összes ott futó blogról, nem tudom importálni freeblogos bejegyzéseimet, nem tudok képet feltölteni és így személyessé tenni az oldalam. A sablonokba bele-belepiszkálnak, megváltoztatnak bevállt dolgokat. (...) nagyjából ennyi."

[Blogger 3.] "Még nem merült fel komolyabban a váltás bennem, talán megvárom az általad rejtélyesen kezelt harmadik nagy szereplőt :)"

[Blogger 4.] "Meguntam, hogy a blogger nem tesz semmi értelmeset a spambloggerek ellen. A captchas kommentelő egynek jó volt, de a saját látogatóimmal csesztem ki vele, viszont a postok utáni kötelező két spamkommentet nem kellett kiirtani. Más lépések - azon túl, hogy egyszer csak közölte a rendszer, hogy spamblogger vagyok igazoljam magam - nem történtek. A blogter megpróbál - igaz sokkal kisebb júzerszámmal - innovatív lenni. (...) bőven elég volt látni, hogy miután a postot beküldöd, kábé tíz mmásodperccel van hat-hét látogatód, akik a captcha miatt nem tudnak kommentelni, de más nem tartja őket vissza. Frusztraló volt. A választásból a blogter volt véletlenszerű. Pont jókor indult."

[Blogger 5.] "kevés a hely [a freeblogon], videókat akarok a blogom alá rakni, galériát, fórumot, játékot, hirdetni akarok, portálosabb kinézetet."

Az online közösségépítésben van pénz és lehetőség. Nem csak mi gondoljuk így, hanem a Yahoo is. Bizonyították már százszor, de most százegyedszerre is. Úgy hívják Yahoo Answers, és a lényege, hogy kérdéseket tehetünk fel, amikre mások, akik nyomon követik az adott témát, válaszolnak. Szóval veszünk egy kategóriát, mondjuk a történelmet/kultúrát, és beleteszünk egy kérdést. Például, hogy hol volt Atlantisz pontosan.

Aztán 14 napig mindenki megválaszolhatja feltett kérdésünket, majd kiválaszthatjuk a szerintünk legrelevánsabb választ, avagy megszavaztathatjuk a netezőket, mit gondolnak, ki volt a legjobban válaszoló. Akiket sokszor szavaznak legjobbnak, azok felfelé mozdulnak a toplistán. Vagyis kialakul a megbízható válaszadók köre. A kérdésünkhöz rss feedet is kapunk, úgyhogy szinte percre pontosan tudhatjuk, hogy áll a kérdés megválaszolása. (Meg persze mailen is értesítenek a fejleményekről.)

A Yahoo ráérzett a Wikipedia sikerére.

Teszteltük is a YahooAnswerst. Két kérdéssel próbálkoztunk. Elsőként azt kérdeztük, mi a blog.
[18:45] Az első válaszoló, Darrick szinte rögtön küldte a saját elméletét (a Wiki alapján): "It's short for (we)blog, a personal site updated on a regular basis, allowing other users to subscribe to the site through the use of RSS and newsreaders. Kinda like a personal online journal on steroids." Igaz, az Atlantiszra vonatkozó kérdésünkre még nem érkezett helyes megfejtés. Már ha s amennyiben létezik ilyen. (Gondolom valakik már lapozgatják a vonatkozó Platón-dialógusokat.)

[18:55] Érkezik a válasz - ezúttal Atlantisz-témakörben. Jfodale szerint: "Obviously, no one knows for sure, but many believe that it is located to the southeast of Greece." Szerintük a válasz második fele téves. De azért még várunk, hátha valaki többet tud mondani.

[19:51] Érdekes módon az Atlantiszra érkezett a következő. Cameron_mulder szerint: "Plato claimed it was somewhere outside the Pillars of Hercules, now known as the Strait of Gibraltar." Na, mi is valahogy így emlékszünk a platóni elbeszélésre. Szóval kezdünk révbe érni. De hátha felmerül még a Kanári-szigetek elmélet vagy valami egyéb. (Egyébként még egy sejtésünk beigazolódott, ugyanis cameron_mulder is a Wikipedia vonatkozó szócikkére hivatkozik. Ami kézenfekvő és korrekt dolog, viszont némileg levon a válasz értékéből.)

"Egy német piackutató cég 100 ezer felhasználó megkérdezése után arra a megdöbbentő megállapításra jutott, hogy többen írnak blogot, mint ahányan rendszeresen olvassák mások online naplóját." (Index cikke)

Felhívnánk a figyelmet a cikk leadjében használt "megdöbbentő" szófordulatra. (Az Index cikkének forrása a Spiegel. Az online kiadásában is megtalálható a vonatkozó cikk.) Szóval ott tartunk, hogy az online német megkérdezettek 4 százaléka állítja, hogy rendszeres blogolvasó, és 12 százalék meg azt mondta, hogy blogot ír.

Mi a megdöbbenés tárgya? A megfejtést a "rendszeres" kifejezésben találjuk. Ugyanis a 4 százalék rendszeres blogolvasó mellett van még 16 százalék eseti blogolvasó is. Ha a két számot összeadjuk, 20 százalékot kapunk, ami azt jelenti, hogy többen olvasnak blogot, mint ahányan írnak.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy jelentős csoportot alkotnak azok, akik úgy olvasnak blogot, hogy közben nem ismerik fel, hogy az a tartalom, amit éppen olvasnak egy blog.  Így a kérdezőbiztosnak lazán azt mondják, hogy ők nem olvasnak blogot, viszont esetleg a kedvenc weboldaluk a Tékozló Homár. (Erről a jelenségről korábban már írtunk.)

Ezzel együtt nincs abban semmi meglepő, hogy a blogírók és blogolvasók tábora közel ugyanaz a csoport, hiszen a blogoszférában hatványozottan fontos a közösségi jelleg. Az a blogolvasó, aki nem ír blogot, előbb utóbb úgyis meg fog próbálkozni vele. És fordítva: aki blogot ír, az olvas is. Márha a blogroll kattintgatása kimeríti az olvasás fogalmát.

A fenti idézett német kutatásból sommásan levonhatjuk azt a következtetést, hogy a blogírás fontos mozgatórugója az exhibicionizmus. Másrészt pedig nyilván kevesen írnak olyan blogot, amit mások szívesen olvasnak. Harmadrészt: a blogoszférában író és olvasó egy csapat. Nem úgy mint a "hagyományos" média esetében.

Még egy megjegyzés: a blogok döntő többsége személyes blog, ami nem vonzza annyira az olvasottságot. Annál fontosabb lenne egy olyan felmérés, mely azt méri, a különböző műfajú blogok különböznek-e olvasottságban, periodicitásban, egyebekben. Bár "megdöbbentő" az a felmérés sem lenne.

Blogadmin morzsol el egy könycseppet: Megmondós migrált a Blogterre. (Egykor és ma.) Nincs egyedül. Én legalábbis több freebloggerről hallom, hogy gondolkodik az áttelepülésen.

Persze elsősorban azok szeretnének migrálni, akik olyan tartalmat gyártanak blogjukon, ami belefér a Blogterbe: közösségépítés, tematikusság (vagy mi). Blogadmin az "ottani blogfelépítés" miatt nem olvassa az ottani kamu és kísérleti Hírbehozót.

Már nem az első sopánkodást olvasom azzal kapcsolatban, hogy ne menjetek már el innen gyerekek, mert az a másik szar, ez meg itt már olyan jól kialakult. Csakhogy a freeblog elég szerény szolgáltatásokat nyújt, és - mi körünkbe tartozó - bloggerek ezért latolgatják a "saját domain vagy blogter" dolgot.

Én nem szeretnék senkit rémísztgetni, de a Blogter megjelenésével nem ért véget a Freeblog piaci megpróbáltatása. (Megmérettetése?) Van egy olyan jövőképünk, amiben a Blogter lehappolja a jó tematikus és közösségi blogokat, a freeblogon maradnak azok, akik a Blogterre - nyelvezet vagy énblogság miatt - nem férnének be, és jönnek az új szolgáltatók, akik meg jobbat ajánlanak majd a Freeblognál, és akkor meg majd szépen el kezd részekre bomlani a blogoszféra.

Korábban már valamikor feljegyeztük ide, hogy véleményünk szerint a magyar blogtörténet második fáziáshoz ért el a Blogter és az egyebek megjelenésével. Kialakult egy helyzet, amiben csak az tud megmaradni, aki jókat lép. Nem feltétlenük a király ledöntése a cél, hanem a vezérek kiütése, a gyalogok pedig sokan vannak, de ha klikkesednek, akkor meg mi lesz a lóval?
Fatal error. Mismatch. Brrr.. Vzz.. Tik.

Mikor azon megy a vita nagy online brainstormingokon, hogy miből lehetne megélnie egy portálak, ha már a hírek és cikkek nem hoznak elegendő pénzt a konyhára, hamar a direkt emberi kapcsolatokra terelődik a szó.

Konkrétan a "csináljunk csetszolgáltatást", "online randiban kell nyomulni" és egyéb mondatok repkednek, majd mindenki beletörődik a lassú elsorvadásba és jöhet a második kávé.

Ma már annyira fontos online iparág az internetes társkeresők üzemeltetése, hogy komoly kutatások is folynak a témában. Henning Wiechers és Dirk Pflitsch szájtja éppen ezeket a metaadatokat hivatott összegyűjteni. Van egy blogjuk is, ahol az aktuális trendekről, piaci mocorgásokról írnak veretes bejegyzéseket.

A szájt szerint csak Németországban 11 millió egyedülálló él. Így már jobban érthető, hogy miért fontos figyelemmel kísérni az online társkeresők helyzetét. Az internet, úgy tűnik, egyik fontos előnye marad, hogy a kapcsolatépítést kiválóan ki tudja szolgálni: legyen az blogközösség, társkereső, csetszoba, messenger, levlista, e-mail.

Ma már nem kell tökéletesen új dolgokat kitaláli. E kor bűvszava egyre inkább a szinergia. Vagyis a különböző dolgok egymást kiegészítő egymásrahatása. A fejlesztéshez tehát nem arra a bizonyos szikrára van leginkább szükség, hanem sokkal inkább eleven kombinációs készségre.

Na, de nem a Filozomatika rovatba írjuk ezt a bejegyzést, hanem a Dizájnia/Ketyerék-be. Témánk pedig a Frappr, mely a GoogleMapet ötvözi egy iWIW-szerű megoldással. Vagyis egy átlátható térképen köti össze egy adott közösség tagjait. Erre utal a név is (Frappr = Friend Mapper).

A Frappr integrál egy üzenő- és egy címkéző toolt is, ezzel biztosítja az interakciót a hálóba kötött személyek között. AZ ötletben nincs új, csupán ötvözi a meglévő fejlesztéseket. Mivel a Frapprt nem teszteltük, nem tudjuk megmondani, hogy mennyiben használható, mennyiben hasznos vagy jópofa. Ez rátok marad. Ha, s amennyiben.

Új rovatunkban (A sajtó részére) a legképtelenebb sajtóközleményeknek adunk teret. Merthogy vannak szép számmal: unalmas, érdektelen, vagy egyenesen nevetséges sajtóanyagok. Küldőik rendszerint reménytelen helyzetben vannak: küldeményeiket az újságíró könyörtelenül kikukázza. Mi nem ilyenek vagyunk, idetesszük nektek azokat, amiket már nem tudtunk végigolvasni - félve az agysorvadástól.

"A Megafilm Kft. a hazai filmszakmában elsőként, de a világ filmiparában is úttörő módon szerezte meg az ISO 9001:2000 szabvány szerinti minőségirányítási rendszer tanúsítványt. A mozikban ma bemutatásra kerülő „Csak szex és más semmi” című film tanúsítását az ezen üzletágat nemzetközileg meghatározó norvég Det Norske Veritas (DNV) hazai leányvállalatának szakemberei végezték.
A megfelelést igazoló oklevelet Zrupkó János, a DNV Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója a film sajtóbemutatóján nyújtotta át a film producerének, Kálomista Gábornak aki a Megafilm Kft. ügyvezető igazgatója is egyben.
Zrupkó János az átadáskor elmondta: „A tanúsítási eljárás során beigazolódott, hogy az ISO 9001:2000 szabvány követelményei alkalmazhatóak a producer cég meglehetősen összetett és szakmaspecifikus folyamataira is. A tanúsított minőségirányítási rendszer a finaszírozó, támogató és forgalmazó partnerek és természetesen a nézők bizalmának növelése mellett a produkciós folyamatok hatékonyabb működését is szolgálja. A tanúsítási eljárás azontúl, hogy új követelmények elé állította a DNV szakembereit, érdekes tanulságokkal is szolgált, hiszen az auditorok betekintést nyerhettek a film forgatási folyamataiba is. Az eddig látott részletek alapján kíváncsian várom a teljes filmet”.
A Megafilm nevéhez olyan nagysikerű filmek kötődnek, mint például az „Ámbár tanár úr”, a „Zimmer Feri”, vagy az „Apám beájulna”. A játékfilmgyártás mellett a vállalat a legjelentősebb hazai dokumentumfilm-gyártók közé tartozik. 1999-től napjainkig mintegy 250 dokumentumfilmet készített, főleg az M1 és a Duna TV részére.
A DNV-ről A DNV egy oslói székhelyű, független alapítvány, amely mintegy 5800 embert foglalkoztat, és 300 irodát tart fenn a világ több mint 100 országában. Alapítványként, részvényesek nélkül, önálló szervezetként képviseltetheti magát a piacon. 1864-es alapítása óta a DNV célja az élet, a tulajdon és a környezet védelme. A nemzetközi vállalat tevékenysége sokrétű, erős piaci jelenléttel és széles körű ügyfélbázissal, például a hajózási, olaj és üzemanyag, vagy a feldolgozói iparágakban. A DNV, mint a tanúsítási üzletág nemzetközileg is meghatározó szereplője, a legprofesszionálisabb szolgáltatásokat kínálja ügyfelei számára az irányítási rendszerek minőségbiztosítása területén. Több mint 50 000 világszerte kiadott tanúsítvánnyal a háta mögött, a DNV Certification neve egyet jelent a környzet iránti felelősségvállalás mellett a biztonság és a minőség fogalmával is."

A Jézuskához fordulnék, rabolva az idejét ebben a - számára különösen - pörgős hónapban. Tíz pici kívánság következik, amit mindigis szerettünk volna itt, a Freeblogon, de sosem mertük kérni:

1. integrált cuccok (komment, szavazóbox, bejegyzésalapú kereső)
2. adminban képrendezés klikkelésre
3. archív-oldalak "lapozhatósága"
4. kategória-oldalak "lapozhatósága"
5. frissülés gyorsabb megjelenítése
6. linkek új ablakban nyíljanak meg
7. egyszerűsített adminfelület (csilivili grafikai elemek nélkül)
9. bejegyzés címét ne külön fülön kelljen megadni
10. ne legyenek
problémái a sablonnak

Persze úgy is hozzá lehet állni, hogy eddig is megoldottuk e problémák egy részét valahogy, a másik részéhez meg hozzászoktunk. De ha az angyalok velünk vannak, ki ellenünk?

Nagyon picit redizájnolt a BBC Online. Sokan talán észre sem fogják venni: a változás a fejlécben van. A nemzetközi és a brit kiadás között például ezentúl nem három klikkeléssel, hanem egy radiobutton segítségével válthatunk. A nyitóoldal tetejére tettek néhyán fület, a kiemelt rovatoknak.

Már hajlamos lenne a múlt félresikerült dizájnelemei közé sorolni az ember a füleseket, de úgy tűnik, még mindig ez a legszemléletesebb módja annak, hogy megértessük az olvasóval: itten rovatoldalra távozol, vagyis: "lapozol". A BBC dizájnja félbemaradt a híres BBC Sport rovatoldalon. A fejlécben ugyan megtartották a hagyományos feketes-sárga színeket, de mégis az egész sokkal csálébb, mint a korábbi verzió. (Mondjuk korábban sem sikerült végigvezetni a fekete-sárga dizájnt az oldalon, de legalább törekedtek rá.)

Arról nem beszélve, hogy a fejléc színvilága egyáltalán nem folyik át az oldal többi elemére: ott minden bordó marad. Mi végre? Az egész redizájn előnye, hogy a BBC Onlone főoldaláról valószínűleg - a fül segítségével - többen fognak átkattintani a többi oldalra, így a hírszájtra. A BBC-re eddig nem volt jellemző a féligőzös megújulás. Akkor most miért?

Múltidézés. A BBC News címlapjai:
1998 - 2000 - 2001 - 2002 - 2004 - 2005 eleje - ma

• Update: ja, csak Firefix (sic!) alatt van füles menü. Aki tudja miért, írjon már egy képeslapot. Köszi.
• Update2: hopsz, úgy tűnik annyira gyorsan írtuk meg ezt a témát, hogy még a dizájnváltás közben csíptük fülön a BBC-t: a BBC Sport oldala ugyanis ezekben a percekben (12:11) is változik.

Hallottuk továbbiakat ezzel kapcsolatban, de végül úgy alakult, hogy mégsem oszthatjuk meg veletek. Talán majd jövőre. Van egy másik dolog is. A Blogter - úgy tűnik - nem csak bloggerszerzésben eltökélt. Ők fogják csinálni a Kispál és a Belga blogját is. (Utóbbinak már látszik a tesztoldala itt.)

Amikor arról beszélünk, hogy a vállalatok kicsit nehezen értik meg a corporate blogolás lényegét, akkor sokszor elfeledkezünk róla, hogy a szórakoztató iparban általában rugalmasabban állnak ezekhez a kezdeményezésekhez. Doransky-Eszpee-Ses ismét bepróbálkozik valami konfbloggal. Ezúttal külföldről fognak közvetíteni. (Párizsi Les Blog Konferencia.) Ezzel kapcsolatban eleve rossz előérzeteink vannak, múltkori tapasztalataink okán. De megpróbálunk tiszta lapot adni egy zsigeri piros helyett. Információs hírperceink véget értek, következzék a vízállásjelentés.

A spamekhez és a vírusokhoz kezdünk hozzászokni. Ma már nem nagyon hökkenünk meg azon, ha az antivírus program nagy vörös felkiáltójele jelzi, hogy trójai fúrta be magát gépünkre. Amerikában már meg is van a legújabb mumus. Úgy hívják, keylogging. Féljetek, meneküljetek.

A keyloggerek olyan programok, melyek csendben, a háttérben installálódnak gépünkre, és a fertőzött gépen realizálódott billentyűleütéseket tárolják, és nagy kussban küldözgetik ezeket az adatokat vissza a hackernek. A legnagyobb probléma a keyloggerekkel, hogy egy átlag felhasználó gyakorlatilag sosem fogja észrevenni, hogy minden billentyűleütését kifecsegi a gépe.

A láthatatlan veszély pedig terjed és terjed. Az iDefence adatai szerint 2000-ban még csak 300 körül volt a keylogger-támadások száma, ám ez az adat idén év végére már elérheti a 6191-et. (Fogalmunk sincs, hogy jött ki ez a prímszám, főleg, hogy becsülték.)

Az viszont biztos, hogy ha az ember a munkahelyén kinyitja a mailboxát, már fel sem szisszen egy-egy láncban beérkező spamcsomag láttán. Pedig néhány éve még az volt, hogy fúúú, vírusos lett a gépem, dobhatom ki az egészet. Komolyra fordítva a szót, adatainkat nem csak ellopják, de mi magunk is kiadogatjuk lépten-nyomon. Aki vett már fel hitelt, vásárolt telefont vagy előfizetést, az észlelhette, amint a személyiére nyomtatott képmását tapogatja a fénymásoló szeme.

Aztán jön a papír, hogy itt tessék lemondani személyiségi jogairól, és azon nyomban kapjuk is a hitelt/telefont/előfizetést kárpótlásul. Másik, ami eszünkbe jutott, hogy a keyloggereket teljesen jól lehetne alkalmazni blogolásra. A legőszintébb blogok amúgy is azok lennének amik tartalmaznák mindazokat a leírt/gépelt mondatainkat, amiket körültekintően ki szoktunk törölni, mielőtt kiposztolnánk a bejegyzést. (Így van ám ez ebben az esetben is.)