Vegyük a három alaptrendit: Microsoft-utálatból Macintosht venni, Microsoft-utálatból Firefoxot használni, és Microsoft-utálatból Linux alatt futni. (De ha nem is csinálni, legalább hangoztatni értő társaságban.) Ezekkel az antitrendi trendekkel megy szembe például a Mac Sucks nevű oldal, ahol megtudhatjuk, miért nem érdemes Macintoshra cserélni jelenlegi PC-nket, mire jó az egygombos egér, illetőleg hogyan szoktassuk le a gyereket a számítógépes játékokról. (Vegyünk neki Macet, pszt!)

Alapvetően inkább a rekeszizmok megmozgatását célozza a Linux Sucks oldal, ahol a fórumozók szemrebbenés nélkül anyázzák a nyílt forráskódú oprendszereket (is). Tényleg, mit játszottál utoljára Linux alatt? A Firefox anyázói egyelőre még nem tömörültek egy nagyobb ernyőoldal alá, de azért szép számmal találhatunk blogbejegyzéseket a témában. Nemsokára azonban jön, az AntiFirefox.com, mintegy hiánypótlásként.

Abban viszont nincs vita, hogy egy almás, pingvines vagy tűzlabdás póló azért alapvetően jobban néz ki, mint amin egy négyszínű ablak van. De ez már anti-anti-antitrendiség. Amúgy meg, mindenki használja azt, amit szeret és ami nem fáj.

A New York Times felfedezte magának a legtrendibb blogfajtát. A továbbra is inkább nyomtatott formában ismert orgánum weboldal-kritikájának célkeresztjébe legutóbb a gyóntatóblogok tévedtek be. Miről beszélünk? Hát olyan webnaplókról, melyek fő témája a vezeklés - vagy félig mókásan vagy egészen komolyan.

Szóval itt laknak a kőkemény bevallások: grouphug.us, notproud.com, dailyconfession.com. Itten mindenki meggyónhat, név nélkül, de annál nyilvánosabban. A félig mókás vonalról meg a - címben elkövetett vezeklést is jegyző - postsecret.blogspot.com említhető, amit én mindenképpen ajánlanék - szánva bűneimet.

Annyiban mindenképpen egyetértünk Tóta W. megállapításaival, hogy a franciák elsősorban a Raffarin-kormányról mondtak véleményt az uniós alkotmányról szóló szavazáson. Noha én azért nem látom annyira borúsan a helyzetet, mint a jelzett szerző: sok francia tudja - legalább címszavakban -, hogy miről szól az alkotmánytervezet. (Azért nem mindig Magyarországból kell kiindulni.)

Amúgy meg a magyar uniós szavazáson is a fél ország legalább a kormányról mondott ítéletet, hiába vonatkozott a kérdés hazánk uniós csatlakozására. Nyilván ezek az emberek úgy gondolták, hogy nagy szarban lesz a szoci kormány, ha kevés lesz az igenek aránya, és így jól megmutatjuk nekik. (Ugye 45 százalék körül volt a részvételi arány.)

Közben pedig a történelemkönyvek lapjaira írtuk be magunkat egy mondat erejéig: a felnőtt magyarok felének 80 százaléka szeretne az EU-ban élni. Egy sor említés sem lesz arról, hogy a másik fele nyilván utálta a Medgyessy-kormányt vagy az EU-t vagy leszarja, és ezért gondolta úgy, hogy bölcs antidemokrataként nem megy el szavazni. Azon demokraták, akik nemmel szavaztak, más tésztát képeznek.

A francia népszavazás kapcsán mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy a nemet mondók pontosan mire is mondtak nemet. Ez ma a legfontosabb európai ügy. Mellesleg egy másik unióban, amit Egyesült Államoknak hívnak, megint kuncogtak egy jót az iszonyatosan egységesülni akaró Európán, mely azért lesz örök második (vagy harmadik), mert tagállamai képtelenek együtt szeretni a főníciai hercegnőt. Ki tudja, lehet hogy ebben is van valami pozitív.

Európának nem ellenségre, hanem a tagállamok közti párbeszédre és összetartozás-élményre van szüksége. Lessük csak el, hogyan működik a szövetségi és helyi politika a tengerentúlon. Tanulságos. Mindehhez persze egy uniós alkotmányra lenne szükség, legelébb.

Ki melyik oldalon áll?

Désenchantement, par Thomas Ferenczi

A Watergate-botrány hirhedt "titkos láncszeme" egészen a mai napig nem fedte fel kilétét. Ugye, a hetvenes években a Washington Post két újságírója, Woodward és Bernstein leplezte le a lehallgatási botrányt, melyben Nixon elnök is érintett volt. Az amerikai ezzel együtt újraválasztották, majd mégis lemondani kényszerült.

A lényeg, hogy - feltehetően azelnök utasítására - a republikánusok lehallgattatták a demokratapárti vezetőket, akiknek a Watergate szállodában volt a főhadiszállásuk. Az ügy puszta betörés maradt volna, ha a Washington Post két újságírója nem fejti fel az igazi történt szálait, melyek a Fehér Házba vezettek.

A két sztárújságíró pedig a következő évtizedekben megtartotta a legnagyobb sajtótitkot magának. Hiába faggatták őket, rendre kitértek a válasz elől, mondván, amíg Mély Torok él, ők sem fecseghetnek. Most a 91 éves W. Mark Felt kitálalt a Vanity Fair-nek: állítólag ő volt a rejtélyes tippadó. Milyen minőségében csepegtette az infókat ez az úriember? Az FBI parancsnokhelyetteseként (!).
A hírt megerősítette a Washington Post.

Miért ebédelt együtt Woodward és Felt 1999-ben?

Nixon lemondó beszéde

A legfontosabb kérdés: ki lehetett Mély Torok?

Kulturális fokmérő például a lomtalanítás is. Szép fővárosunkban (nevezett Budapesten) sok-sok honfitársunk számára a lomtalanítás azzal egyenlő, hogy most büntetlenül lehet kiszórni az utcára az összes háztartási szemetet. A Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. - korábbi, népies nevén a Főkefe - külön felhívja az emberek figyelmét, hogy a lomtalanításkor "ne készítsenek ki ipari, mezőgazdasági tevékenység következtében keletkezett hulladékot, veszélyes hulladékot, építési törmeléket, autóroncsot és a naponta képződő háztartási hulladékot!

A lomokat olyan helyre készítsék ki, amelyet a lomtalanítást végző célgépek jól meg tudnak közelíteni!" Ezzel szemben, ha végignézzük a lomtalanításkor kiszórt dolgokat, láthatjuk, hogy a lom per se elenyésző hányadot képvisel. Ami viszont van dögivel, az a háztartási szemét, akkumulátor, pvc-darabok, szétrohadt csövek. Már csak a körülmények összejátszása, hogy a viharos szél jól szét is hordja a tegnapi vacsora maradékait az úttesten, az autósok meg kerülgethetik a félbeszakadt csirkecombot, a gumitömlőket meg a nejlonzsákokat.

Pedig vannak országok, ahol kulturáltan zajlik a lomtalanítás. Vessünk egy pillantást a párizsi utcákra, ahol a járőkelől bíbelődnek a lomtalanításra kitett bútorokkal, festményekkel, ágyakkal, hintalovakkal, csillárokkal - és mindazzal, amit inkább a "lom" mint a "szemét" kifejezéssel szoktunk illetni. Az egésznek inkább egy köztéri régiségkereskedés vagy secondhandshop hangulata van. Az amerikai garage sale-ről (másutt: yard sale-ről) nem beszélve. Nem kulturáltabb a garázsunkban vagy a házunk előtt kiállítani, és jelképes összegekért vagy épp ingyen árulni azokat a dolgokat, amikre ráuntunk? Így a szél sem hordja szét a portékát. Mindegy. Ne ragadjunk ki - gondolom - szélsőségesen pozitív példákat. A primitívség meg ott kezdődik, amikor az ember megragadja a tíz kiló, összemorzsolt hungarocellt, és a vihar közepette kiszórja a szomszéd háza elé.

Remélhetőleg egyszer ennek a témának is lesz szakirodalma. Egyelőre ugye csak azokat az adatokat ismerjük, hogy az újságíróknak eléggé rossz - az átlaghoz viszonyítva is - az egészségi állapota. Ha ehhez még hozzávesszük egy online újságíró életvezetését, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ebből a szakmából igen könnyű kiégni.

Csak néhány rizikófaktor (megérzésre):
- Iradtlan mennyiségű monitor előtt eltöltött idő. (A napi 8-tól akár 12-15 óráig is terjedhet.)
- Állandó stressz. (Az online újságíró esetében pedig ez már nem csak a munkahelyre és a bekapcsolt telefonra, hanem az éjjel-nappal folydogáló hírekre, a 24 órás pszichés készenléti állapotra is vonatkozhat.)
- Rendszertelen életmód. (Az online újságíró gyakran hajnalban és éjszaka is ügyel. A rendszertelen munkakezdés persze kialvatlanná, dekoncentrálttá, ingerülté is tesz.)
- Rendszertelen életmód 2. (Arról nem beszélve, hogy az online újságírók esetében gyakori a rendelt kaja, mivel nincs idő otthagyni a netet egy jó ebédre, délután 1-kor. Hanem jön a "munka közben bekapok valamit." Ez pedig gyakran egy kétes minőségű pizzával egyenlő.)
- Rendszertelen életmód 3. (Az online újságírónak hét végén, ünnepnapon sincs szabadideje. Akkor is kell ügyelni valakinek, nincs mese. Ez könnyen a magánélet rovására mehet.)
- No háziorvos (Mivel az újságíró számlára dolgozik, vagyis kényszervállalkozó, gyakran még minimálbérre sincs bejelentve, így nincs tébékártya, nincs orvoshoz járás sem. A betegség meg jön magától.)

Ha már alant bulvárhírnek minősülő témát választottunk, folytassuk a hétfőt egy újabbal - hogy kedden már visszatérjünk a komoly és unalmas események taglalásához. Néhány hete többen is írtak arról az amerikai weboldalról, ahol azt tekinthetjük meg, hogy iksz évben mennyire volt népszerű egy adott keresztnév. A bébinévstatisztika után most ismét egy statos weboldallal vagyunk kénytelenek foglalkozni - lévén ilyen magyar kütyük mégcsak véletlenül sincsenek a világhálón.

Szóval bemutatandó weboldalunk a leghasználatosabb angol szavakat tartalmazza, statisztikailag rangsorolva. Ne várjunk csodákat, de azért mégis érdekesnek mondhatjuk a listát. Összesen 86500 angélus szóról tudhatjuk meg azt, hogy milyen gyakran használják őket az angol írástudók. Maga az írás szó ("writing") ez idő szerint például csak a 862-ik, a "sex" meg az 1236-ik, melyet a "trees" előz meg. Magyarország ("Hungary") az 5449-ik, a "magyar" ("Hungarian") meg a szintén előkelő 7394-ik helyezett. Hogy honnan szedik az adatokat? A British National Corpus százmilliós adatbázisából.

Nem kívánok abba a hibába esni, hogy a Poyntert fordítgatom ide nektek, de most is két kiváló bejegyzést nyomtak. Úgyhogy nem tudom megállni. Az egyik, Scott M. Libin témája arról, hogy ideje lenne az időjárásjelentőket is újságíróként kezelni. Azt pendíti meg, hogy mióta egyre komolyabb anyagokat dobnak össze a média időjárás-szekciói, illenék egy kicsit komolyabban venni őket. Főleg, hogy az időjárás-jelentés az egyik legszélesebb körben érdeklődésre számot tartó napi hír. Pártsemleges és mindenkit érint.

Elsősorban azt emeli ki, hogy az időjáráshíreknél is ugyanazok az újságírói szabályok érvényesülnek, mint a többi hír legyártásánál és előadásánál. Egy komplex munkáról van szó, mely ráadásul mindig piacképes lesz. Persze azt is hozzátehetjük, hogy az időjárásjelentés optimális esetben ma már nem csak számok beolvasásával egyenlő, hanem egy komplex híradás, a számok, grafikonok értelmezésével, a várható időjáráshoz igazított napi tippek előadásával.

És akkor még nem beszéltünk a helyszíni tudósításokról - hurrikánok, áradások, fagyok, hóviharok, satöbbi. Mindehhez legalább annyira újságírónak is kell lenni, mint meteorológusnak. Good idea.

A másik bejegyzés természetesen Romeneskóé. A Wpost publiját ajánlja figyelmünkbe. A New York Times és a Los Angeles Times egyes, népszerű online rovatát fizetőssé teszi. Persze a print lap előfizetőinek továbbra sem kell fizetniük a lap online tartalmáért.

Egyesek szerint ez a minőség kérdése: tessék fizetni olyan tartalmakért, amik kizárólag csak nálunk találhatóak. Ugyanezt az elképzelést erősíti, hogy egyre nagyobb üzlet az interneten tartalmakért pénzt kérni. A másik oldalon meg ott van az internetezők szabadsága: hja kérem, akkor majd olvasom a Washington Post vagy a mittoménminek a publicisztikáit. Meglátjuk, kinek lesz igaza. Nem mellesleg, a New York Times-ra online már ma többen regisztráltak, mint ahányan előfizetői a print lapnak. Jobb, ha odafigyelünk.

Az Amerikai Magazinkiadók (MPA) weboldalán bepillantást nyerhetünk a jövő magazinjaiba és újsághirdetéseibe. (Gonoszan megjegyezhetnénk persze, hogy ha egyáltalán van olyan jövő, melyben még megjelennek magazinok.) Mindjárt itten van a Time jövőbeli címlapja arról, hogy a bőrkerámia-tudomány miként változtatta meg testfelületünket. Elég psycho a csaj a borítón, de nekünk tetszett. Az egyik kedvelt amerikai otthonmagazin meg például a gravitáció nélküli kertészkedést és a napenergia-tető fényesítését ajánlja címlapján.

A Seventeen című ifjúsági lap nullgravitációs hajstílusokat és gondolatolvasó gépeket hoz jövőbeni front page-én. A legmerészebb talán mégis az Esquire férfimagazin jövőbeni borítója, melyen a harmincadik életévébe lépett Jézus-klónt láthatjuk. (Bár elsőre nekünk egy kiugrott metálos rémlett fel.) Külön cikket szentel e jövőbeni lapszám az épp 70 éves Britney Spearsnek és az újabb (!) James Bond-epizódnak. Ugyancsak címlapos hír Bill Gates börtönnaplója (!!). Persze a legjobb futurisztikus címlapot a Travel + Leisure utazási magazintól vártuk: a 2015-ös utazási trendeket taglalja a címlap - a legklasszabb 25 csillagködtúrával. És akkor még nem ejtettünk szót az antarktiszi plázsokról, Kalifornia szigetté válásáról, és a csajszis szívcsip feltörési praktikákról... Az összes jövőmagazint nem elemeznénk végig. Itten megtaláljátok mindet. Nice.

Vigyázat, a magazinlinkek pdf-dokumentumokat takarnak, és a fájlok mérete helyenként a több megát is eléri. Csak szélessávon csüngőknek!

Most meg a Yahoo izzítja a népet egy béta verziós keresővel. A Mindset annyival tud többet, mint egy szimpla keresőmotor, hogy a találatok közt kétféle szempontból szortíroz: kereskedelmi vagy inkább nem-kereskedelmi találatok szerint.

Ha a kereskedelmi találatok felé húzzuk a csúszkát, akkor olyan weboldalakat válogat le nekünk ez az okos kereső, amik elsősorban "valamit el akarnak adni neked". A másik, nem-kereskedelmi üzemmódban meg az elsődleges leválogatási szempont a találatok információs jellege. Egyszerűen szólva: itt elvileg keresőszavunkra olyan weboldalakat kapunk, melyek keresőszavunkkal kapcsolatos informatív tartalmakra mutatnak. (Nem is olyan könnyű egyszerűen szólni...)

Persze joggal merül fel a probléma, hogy a webes tartalmak gyakran kervertek: informálnak is, meg vásárolhatunk is. Ezen kevert tartalmak közti eligazodásban segít a találatok mellé biggyesztett fokmérő, mely azt jelzi, hogy milyen mértékben kereskedelmi vagy nem-kereskedelmi az adott oldal. Fölöslegesen magyarázom. Próbáljátok ki, és minden világos lesz.

Teszt. A "Hungary" keresőszót ütöttük be. Az első találat a Wikipediáé, mely a Mindset értékelése szerint majdnemhogy csak információt tartalmaz Magyarországról. Ha behúztuk a csúszkát a "shopping" felé,  akkor kulcsszavunkra az első találat az Affordable Tours honlapjára vitt, ahol magyarországi vízitúrákra fizethetünk be. A "researching" felé mozgatva a bizgentyűt pedig az első találat az Európai Déli Obszervatórium oldala, ahol magyarországi asztronómiai linkek sorakoznak. Kettő darab.

Egyelőre ugyan úgy néz ki, hogy nem jön be a Híbrehozó számítása az elnökválasztásról. Mi két verzióval álltunk elő, de most mégis úgy tűnik, egy harmadik, sokkal kevésbé szerethető megoldás lesz a nyerő. Első megérzésünk az volt, hogy mivel az SZDSZ nem hátrálhat meg a "No Szili" fronton, és az MSZP vezetése meg persze, hogy nem megy szembe a párttagok döntésével, ezért a Fidesz háttéralkult köt majd az MSZP-vel arról, hogy a jobboldali párt "lelkiismereti szavazást" rendel el a frakcióban, vagyis nem teszi kötelezővé Szili megválasztásának bojkottját. Sőt, véletlenül annyi fideszes fog Szili mellett voksolni, hogy azzal meglesz az első nő államfő. Cserébe pedig a szocik adnak valamit a háttérben.

A másik elvetemült verziónk szerint a liberálisok mégiscsak beadják a derekukat, és megelőzve a koalíciós szakítópróbát, megcsókolják Szili lábát. Persze itt is valamiféle háttéralku keretében mondjuk kapnak két plusz államtitkári széket, vagy valami hasonló. Jelenleg viszont úgy tűnik, hogy az ellenzék jelöltje lehet inkább államfő. De mi nem nézzük le ennyire a nagyobbik kormánypártot. Nem fogják ezt lenyelni csak úgy. Szóval azért mi töretlenül hiszünk elsőre talán életszerűtlen verzióinkban. Ha minden borul, kompromisszumos megoldásként ott van Szily Laci. Jégkrémkritika bársonyszékből? Kólakritika október 23-ára? Index, mint állami közizé? Szóviccet félretéve, marad még Habsburg Ottó. There is a future.

A Fidesz nem babra játszik. Aki nevét és címét adja a pártnak, annak megvan rá az esélye, hogy nyer egy VW Polót. Gondolom extra ajándéknak rábiggyesztenek egy Nagy-Magyarországos autós emblémát is. Csak a rend kedvéért. Meg: legyen mivel virítani a horvát tengerparton, júliusban.

Kétségtelenül érdemesebb fideszes aktivistának lenni, mint mondjuk a Golden Blog-ra izgulni egy szaros laptopért. Nem mintha utóbbi felizgatott volna, ám mégis: sokak örömére ezennel be is fejezem ezt a blogolás dolgot, és kitöltöm az autósjáték-szelvényt. Egyébként meg könnyebb fideszes kérdésekre helyesen válaszolni, mint például megírni egy ilyen pici bejegyzést. Önök csak most kéthetes horvátországi nyaralást nyerhetnek, ha jól tippelik meg, hogy a Fidesz nyeri a következő választást. A szavazólapokat jövőre kiküldi a választási iroda. Jó szórakozást kívánunk! Szavazzatok ti is a Fideszre!
Ja, és tudják, mi a Volkswagen Polo jelszava? "Kompromisszumok nélkül".

Itt a nagy magyar blogverseny közepette szeretnék bemutatni nektek egy olyan internetes naplót, melyet a Bloggies 2005-ben az év európai blogjának választott meg. (A BoingBoingról már úgyis hallhattatok eleget.) Nos, akkor itt van egy rövid beszélgetés a brit Zoe-val, aki a My Boyfriend Is A Twat (A barátom egy faszfej) című blog elkövetője.

- Mesélj a blogodról? Röviden, miről szól?
- Az én blogom igen önértelmező, amennyiben az egész egy egyedülálló anyáról szól, aki Belgiumban él három gyermekével és élettársával. Ez egy igazi önsegítő blog!
- Változott valami azóta, hogy tiéd a „legjobb európai blog”?
- Több hozzászólás érkezik, de általánosságban az olvasók száma nem változott. Nincs több olvasóm, viszont úgy látom, hogy számuk évről évre körülbelül százzal emelkedik. Szóval nincs nagy változás. 
- Mit gondolsz, miért éppen a te blogodat választották Európa legjobbjának?
- Jó kérdés. Fogalmam sincs. Talán az olvasóim nagyon lojálisak hozzá vagy valami ilyesmi. Nem igazán tudok válaszolni erre a kérdésre.
- Keresel is a blogoddal?
- Bárcsak úgy lenne!
- És melyek a te kedvenc blogjaid?
- Egy újabb nehéz kérdés. Minden, ami megnevettet, érdemes az olvasásra, meg van néhány hihetetlenül jó blog is...

Szerdán szenzációs hírről számoltak be a vezető hírügynökségek: a Voyager 1 elérte a Naprendszer határát. Beszámolt az eseményről a Magyar Távirati Iroda is, csupán egy pici hiba csúszott a híradásba: a Naprendszert "naprendszer"-nek írták. Ez még önmagában nem lett volna érdekes, de vessünk csak egy pillantást a magyar hírportálokra.

Szerdán szinte minden magyar online médium híre az MTI-ben megjelent "naprendszer"-t használta: MTV - Híradó, Blikk.hu, Ma.hu, hvg.hu, Magyar Rádió Online, Népszabadság Online, Index. Talán csak egy kivétel akadt, igaz a National Geographic cikke nem is a távirati iroda híre alapján íródott, így nem csoda, hogy Szegő Iván Miklós összeállítása nem csak pontosabbra, de érdekesebbre is sikeredett, mint a többi beszámoló.

Később az Index javította a korábban kritikátlanul átvett hírt, és már jól jelent meg - csütörtökön! - az SG.hu-n is a jelentés. Az MTI honlapján azonban még csütörtök délelőtt is "naprendszerről" olvashatunk. That's how it works.
Szégyenskála: 10/3

Azt legalább ennyire érdekesnek tartom, hogy az origo, mely egy Tudomány névre hallgató rovattal is rendelkezik, nem számolt be a hírről.

A jövőben több bejegyzésben is tárgyaljuk majd a hazai média működését. Első körben nézzünk egy-két olyan hírt, melyeknél elfelejtették feltűntetni a forrást. Az első legyen mindjárt az Index egyik rövidhíre: Szexuális bűnelkövetőkről értesítenek. A hírben hiába kerestünk forrásmegjelölést, nem találtunk. A GoogleNews-ban viszont 251 darab hír foglalkozik ezzel a témával. Nyilván az Index forrását is itt kellene keresnünk. A Washington Post és az ABCNews a téma kapcsán az Associated Press-re, vagyis a vezető amerikai hírügynökségre hivatkozik. Valószínűleg ez az eredeti hírforrás, és nem az "[Index]".
Szégyenskála: 10/5

Az Uno.hu hivatkozás nélkül számol be arról a hírről, miszerint Ozzy Osbourne kénytelen eladni házát. Ebben a cikkben is hiába kerestünk forrásmegjelölést, így feltételeztük, hogy a magyar portál saját értesülésével állunk szemben. Azért biztos, ami tuti, rákerestünk a témára a GoogleNews-ban. Több tucat helyen találtuk meg a hírt. Az MTV.com hivatkozik is egy forrásra, nevezetesen a Los Angeles Times-ra. Az amerikai újság honlapján végül meg is találtuk az alaphírt, mely május 22-én jelent meg, és az LA Times saját információja.
Szégyenskála: 10/5

Először a NewScientistben olvastam róla, de talán megér egy blogbejegyzésnyit a téma. A lényeg, hogy kereskedelmi forgalomba került egy új vízi járgány, melynek segítségével saját erőnkből kelhetünk át a vízen - száraz lábbal. A biblikus csodának is felfogható fejlesztés végülis egy nagyon egyszerű szerkezet.

Fel-le ugrálva szárnyashajónkon akár 30 kilométert is megtehetünk óránként. Ez mondjuk azt jelenti, hogy a Balatont hosszában - kitartó ugrálás mellett - uszkve 2 és fél óra alatt szelhetjük át. A műanyag-alumínium szerkezetet pedig könnyedén szállíthatjuk, hiszen mindössze 14 kiló a versenysúlya. Egyelőre viszonylag borsos áron kapható (kb. 200 ezer forint), de kétségem nincs felőle, hogy 1-2 év múlva berajzzák a tavakat, folyókat, tengereket.

Bemutató videó a járgányról (.mov, 4MB)

Mindazoknak, akik eddig a Google-t, Yahoo-t, esetleg a vizsla24-et használták, ha valamit meg akartak találni a világhálón, nos, nekik szeretném bemutatni az Exalead.com-ot. Viszonylag gyors, szépen megcsinált, és hasznosan kialakított keresőoldallal rendelkezik. A nyitólapon beállíthatjuk kedvenc szájtjainkat, amikről egy aktuális screenshotot kapunk. (Minek?)

Ha beütünk egy kifejezést, egy viszonylag összetett találati oldalra jutunk. A középső hasábban megtaláljuk az adott kifejezésre talált oldalak címét, kategóriáját, és egy rövid leírást, a jobb hasábban pedig az adott weboldalról készült pillanatfelvételt. Ami ennél érdekesebb, az a bal oldali hasáb. Itt a keresőmotor egyből leválogatja nekünk a kifejezésünkhöz hasonlatos egyéb kifejezéseket, kategóriákat, és dokumentumtípusokat. Egy régiók szerinti subsearch is rendelkezésre áll.

A legfelső menüsorban pedig azt is megadhatjuk, hogy milyen layouttal jelenjenek meg a találatok. Van egy letölthető deszktopverzió is. A nagyokhoz hasonlóan rendelkezik fonetikus keresési funkcióval. Elvileg, ha azt ütjük be a keresőbe, hogy "movvy staar", akkor is megtalálja a "movie star" kifejezés eredményeit. A keresőmotor jelenleg angol és francia nyelven érhető el. Egy próbát megér. Ha teszteltétek, és van véleményetek, írjatok.

Akik még nem tették ki maguknak az Időjárástündért, és esetleg a kelleténél kevesebbett szokták megnézni maguknak a Holdat, ámbátor kifejezetten szeretnek tudni róla, nos, nekik való a következő blogkütyü.

A MoonPhases (Holdfázisok) égi kövünk aktuális állapotát mutatja, de többek közt azt is megtudhatjuk, hogy hány százalékos aktuális "telítettsége". De láthatjuk a dátumot is, így már önmagában ezért érdemes bevarázsolni blogunkba. Magát a Holdméter-modult is kedvünkre átszabhatjuk. Van mindjárt vertikális meg horizontális forma, de a színekbe és a megjelenítendő adatokba is beleszólhatunk. Utána jöhet a pici, fájdalommentes és ingyenes regisztráció. Jó bámészkodást.

Egyre élénkebben foglalkoztatja a nyugati újságokat a hagyományos média szerepe. Az egyik, talán legveretesebb összeállítást a Wall Street Journal követte el a napokban, "Hogyan képes túlélni a régi média az új világban" címmel. A nagy megoldás persze elmarad, de azért van egy-két ötlet az írásban, amit érdemes lenne megfontolni.

Az egyik ilyen megjegyzés arra vonatkozik, hogy az újságok online kaidványainak jobban kellene alkalmazkodniuk az új média környezethez. A bűvös szavak: blog, interaktivitás. Egy másik hozzászóló szerint pedig az újságok piaca eleve kicsi marad, így talán arra kellene törekedni, hogy jobban kiszolgálja a napilap ennek a szűk rétegnek az igényeit, elvárásait. Érdekes rész továbbá a nagy tévécsatornák lejtmenetének elemzése, illetve az ezt megoldani kívánó ötletelés. A WSJ-től azért többet vártunk a témában. De legalább írnak róla. Ez is valami.

A Roadcasting elsőre szimpatikus fejlesztés. A lényeg, hogy az autónkba szerelt kütyüvel képesek vagyunk belehallgatni, hogy a 30 mérföldes körzetben tartózkodó autókban éppen milyen zene szól. Persze csak akkor, ha ezekbe a kocsikba is be van szerelve a Roadcaster.

A meghallgatott számokat értékelhetjük is, így ha akarjuk, csak olyan zenéket keresgélhetünk a környező autókban, amiket mi nagyon szeretünk. No reklám, no szar zene. Persze azt azért megnézném magamnak, amikor mondjuk egy német nyugdíjaspár Norvégiában vagy Ibizán autózva belehallgat a szomszéd autókban ülő fiatalok zenéibe.

A fejlesztők optimista várakozásai szerint 2010-ben már a benzinkútnál is megvehetjük a - nyilván kezdetben igen drága - szerkentyűt. Ehhez még lesz egy-két keresetlen szava a szerzői jog-védő szerveknek, meg a rádióállomások üzemeltetőinek is.

Samuel Pepys angol minisztérium tisztviselő sok mindent megélt. A 17. század második felének Angliája benne volt a fejében és az emlékeiben. 1659 szilveszterén fogadalmat kötött: újévkor naplóírásba kezd. Január elsejével bele is vágott "a körülmények" megírásába.

A "körülmények" pedig  - a korabeli angol politikai élet, háborúk, a pestisjárvány vagy a nagy londoni tűzvész - mind elégséges anyagot szolgáltatott arra, hogy az írói vénával megáldott korabeli bloggerünk bekerüljön az angol közgondolkodásba.

A mániákus fiókszerző azonban naplója áldozatává vált. Pepys látása az évek során erősen megromlott, ám még ez sem tudta eltántorítani a folytatástól. Inasának diktálta az éppen történő történelmet. Amíg lehetett. Az Angliában igen népszerű naplósorozat most egy blogon olvasható. A blogger pontosan 2003. január elsején kezdte el közölni Pepys naplóbejegyzéseit. Vagyis kronológikusan halad előre az időben.

Rövid beleolvasást követően is megállapítjuk: a történelem, és a kor iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan olvasmány. Jelenleg 1662 májusában járunk. (Hogy mást ne mondjunk, Pepys éppen ekkor írja le első találkozását a Paprika Jancsi nevű olasz bábjátékkal. Egyébként ez az első írásos feljegyzés a leghíresebb kesztyűbábról.)

"Ha a társadalom reflexeiben nem toleráns, akkor rosszul működik az intoleranciában is, arra sincs megnyugtató közmegegyezés.
Zsidózni nyíltan ma Magyarországon nem lehet, nincs is nagyon igény rá, de bizony lehet kódoltan, tudatosan vagy tudatlanul, fű alatt, sejtetve, valóságosan.
      Nyilván bizonyíthatatlan, ezért nem említek nevet, mindazonáltal két, egymástól független forrásból hallottam a következõket: a pannonhalmi shoa-konferencia után kérdezte állítólag egy magas polcú, katolikus főpap, hogy akkor most minden egyes zsidótól majd egyenként bocsánatot kell kérnünk? Egy még ennél is magasabb helyről pedig, hírlik, az mondatott, ez, ha lehet, még ocsmányabb, hogy hát akkor, ha így megy tovább, még a végén a törököktől is bocsánatot kell kérni a 150 év miatt. Ha, akkor. Föltéve, hogy egy katolikus főpap keresztény, akkor nem mondhat, mert nem gondolhat ilyet. Nyilván ugyanez áll kurzívbarát protestáns testvéreinkre is. Ami ebben katasztrofális, hogy ezek a mocskos történetek hihetők. Hihető, hogy ma Magyarországon van olyan tér-rész, ahol ezek a mondatok elhangozhattak. Pedig elképzelhetetlennek kéne lennie.
      Mindezt nem most hallottam, mégis csak most tettem szóvá. Pedig az ilyesmin nincs mit gondolkodni, nincs mit tolerálni. Erre a szigorúbb reflexre, erre a konstruktív intoleranciára biztatnék! Amely nem a veszekedés és az ellentétek keresésének vagy élezésének a mozdulata, hanem éppen ama ingatag (és elengedhetetlen) közmegegyezés erősítésének lenne eszköze.

A cigányozás viszont teljesen nyílt és általános. Senki magyar nem mondhatja, hogy nincsen olyan (jó) ismerőse, aki ne cigányozna. Vagy hogy nem utazott taxissal, aki. (Nem mintha a taxisok rasszistábbak volnának a szilikátmérnököknél, csak többet beszélnek. - Mellesleg a cigányozás sokszor valójában nem rasszizmus, hanem például szociális kiszolgáltatottságok fedőbeszéde, nyelve...) Én még sose üvöltöttem rá ilyen emberre. Szólni már szóltam, de barátságosabban, mint kellene. "Hát nem úgy van azért az egészen." Szánalmas. Intoleránsnak lenni nehéz." (Esterházy Péter: Ama nagyon szép)

Lehet, hogy csak én maradtam le arról, hogy megindult a .eu domainvégződések kiosztása/bejegyzése. A belga EURid diszponál a domainvégződés felett - hála az Európai Bizottságnak. Stílusosan persze az első .eu végződésű domain éppen az EURid-é. Furcsa is volt először beütögetni. Mondjuk én nagyon gyűlöltem, hogy az EU honlapját az agyonbonyolított europa.eu.int címen lehetett/lehet elérni.

Sokkal megjegyezhetőbb lesz a www.eu.eu név. Meg aztán, ahogy a kormányzati (.gov) honlapoknál már megszokhattuk, végre tisztában lesz a netező, hogy valóban egy hivatalos uniós weboldalon jár-e, vagy csak valami annak látszó észosztó oldalon. Merthogy a végső cél, hogy minden uniós szervezeti honlap neve .eu-ra végződjön. Ez a téma most ennyit ért. Később még visszatérünk rá.

A "Tesco gazdaságos" már évekkel ezelőtt szállóigévé vált. Mindenki látott teszkógazdaságos Bandy vagy Tengerész szeszesitalt, vagy sampont, műszerolajat. A brit cég magyarországi leányvállalatánál is ráéreztek a flaszterviccek ízére. Picit rájátszottak tehát a népnyelvre, és piacra dobták a teszkógazdaságossággal operáló pólókat.

Ugye a cég szlogenje, hogy a legkisebb is számít. Na most, macho marketingesek nyilván kitalálták, hogy ezt a szöveget lehet egy kis szexuális bukéval is ízesíteni. Így jöttek létre a mellékelt ábrán látható tísörtök.

A női Tesco-pólón két nyíl mutat felfelé, a férfi verzióban meg 1 darab, középen lefelé. A szöveg mindkét esetben: "a legkisebb is számít." Nagy divatja van a pólónyomásnak, ugye. A lelki szegények meg per definitionem boldogok.

Mostmár aztán tényleg sok. Nem elég, hogy a Magyar Hírlap hét végén szarrá alázta magát egy szánalmas cikkel, újra próbálkozott, és megint kudarcot vallott. Nem emelném most ki az olyan apróbb dolgokat, mint a cikkben szereplő "becslik" szó használata. Inkább íme egy egész idézet: "A szélessávú internet elterjedését főleg két tényező befolyásolja: az ár és a tartalom."

És néhány mondattal lejjebb: "Mert ki fizetne még akár havi ötezer forintot is, ha a világhálón nem talál olyan információkat, amelyek érdeklik, olyan szolgáltatásokat, amelyek megkönnyítik az életét, olyan játékokat, filmeket, zenéket, amiket szeret? Az államnak ennek érdekében tovább kell bővítenie az e-közigazgatási szolgáltatások számát." És egy olyan kinyomtatott lapért ki ad ki akár 1 forintot is, amiben ilyenek jelennek meg?

Vajon szándékosan villantotta-e ki egyik mellét Sophie Marceau? Bulvárügyben ez a legfontosabb téma a napokban. Ha valaki megnézi a videót, szerintem egyértelműen arra a következtetésre kell, hogy jusson: a ruhába ugyan bele volt kódolva ez a történés (mások szerint a vállrándítás célja éppen a ruha pántjának leejtése volt), ám az incidenst követő őszinte zavar a színésznő arcán mindenesetre inkább a baleset verzióját erősíti.

Az ennél talán fontosabb megállapítás pedig, hogy ez azért mégsem Amerika. Talán nem túlzó általánosítás, hogy az európai közvélemény korántsem annyira prűd, mint az amerikaikról gondolni szokás. A Janet Jackson-ügy után hisztérikus amerikai médiabotrány robbant ki. (Emlékszünk, hogy egyesek be akarták tiltani az élő műsort?)  Ehhez képest jelen esetben az európai lapok inkább a pajkos ejnyebejnye stílusában emlékeztek meg a Marceau-fellépésről. A Janet-esettel összevetve így több szempontból is megállapíthatjuk: jobb európainak lenni.

Az inkriminált videórészlet

Nos, a kezdeményezés nem előzmények nélküli. Ugye van nekünk egy nagysikerű Szellemkommandónk, ami inkább közpolitikai akciózásra alakult. Ez az újabbik pedig egy kifejezetten politikai dolog. A partizánmozgalom fasisztának hitt/gondolt helyekre száll ki egy Canon PowerShottal, és a célpont előtti az aszfaltra ráfújják a "Szégyelld magad! Már megint nácinál vásároltál!" és egyéb, respektálható szövegeket, amiket falragaszokkal is megtámogatnak. A bevezető szöveg szerint elsősorban a megunás motiválta a politikai ellenfelekre való rámutatás lelki igényét. (Ja, és azt, hogy "Szégyelld", lehet, hogy nem így írjuk helyesen. Max jön a római katona, és leíratja velük százszor. Vagy velem.)

A Google sem akar elmaradni a nagy sikerű, méltán agyonhallgatott My Yahoo-jellegű szolgáltatásoktól. Ugye eddig, ha valaki a Google-ra ment, az két dolgot jelenthetett. Egy: a keresőoldalra tévedt, kettő: a híroldalra tévedt. Na most, ez az új oldal ötvöz mindent, ami Google. Aki szeret a Google-ban kifejezésekre keresni (mi nem szeretünk), és emellé szeretné az oldalra varázsolni a híreket, a gmailes fiókot, a Nap Kifejezése, a Nap Idézete és más értelmetlen kütyüket, meg mondjuk az időjárást, az ezentúl ezt gépelje be: www.google.com/ig. A személyreszabáshoz gmailes fiók kell. No persze. Kárpótlás azoknak, akik lemaradtak erről. A Google a bőrünk alá vagyon bújva.

A hvg.hu lecsapott talán az utolsó olyan értelmes netes szavazásra, melyet még senki nem csinált meg korábban Magyarországon. A legjobb blogokat keresik, csakúgy mint mondjuk a Bloggies a tengerentúlon. Első körben a netezők blogoldalakat ajánlhatnak. Aztán nyilván majd ebből a merítésből kell jól kiválasztanunk a legjobbnak gondolt webes naplót. Kategóriákban versenyeztetik a blogokat, így mindenki hazai pályán vívhat a rivális bloggerekkel a nyaralásért meg a laptopért, a goldenblogságért.

Persze az egészben nem annyira ez az érdekes. Hanem 1. remélhetőleg a verseny nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy népszerű, ismert és talán még kedvelt is legyen idehaza a blogolás; 2. végre a mainstream média is felfigyelhet erre a nyilvánosságra; 3. talán egy kicsit összekovácsolja a hazai blogszférát; 4. a hvg.hu önnön látogatottságát is ügyesen feljebbpöckölheti. (Télleg, az Index hogy maradt le erről?) Nem mellesleg a hvg írt néhány elég jó cikket a témában (blogzsargon, blogtípusok etc.) Mindezekkel együtt azért aki nem tartja ördögtől valónak ezt a versengéses, önfényezős dolgot, stemplizze ki blogjára valamelyik logót. Szerintem.
Rázzátok fel, nyissátok ki!

E hónap legszánalmasabb és legprimitívebb cikke díjat a következő merényletnek ítélném oda.
Cím a Magyar Hírlapban: "Már mosóport és rágót is hirdetnek a számítógépes világhálón". Jujj de jó, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe mosóport hirdetni az interneten. Ja, és hogy feltalálta a Magyar Hírlap a "számítógépes világháló" kifejezést. Vajon milyen lehet az "írógépes világháló"? Az újságíró szerint tehát beköszöntött a kánaán, mert megjelentek a rágógumihirdetések a neten. (Igen, megjelentek, kábé 15 éve, a többi hirdetnivaló termékkel együtt.)

Ja, és miről szól a cikk? Íme három példamondat: 1. "Egy rágógumi-forgalmazó, amely eddig kizárólag a tévében hirdetett, az idén egy merész húzással a nagyobb magyar honlapokat is bevonta a kampányába"; 2. "az internetes reklámpiac drámai bővülésében"; 3. "De ez persze az internet terjedésének sebességétől is függ".

A "nagyobb magyar honlapok" helyett talán a nagyobb internetes tartalomszolgáltatókról vagy internetes médiumokról kellett volna írni. És mitől is "merész húzás" az interneten rágógumit hirdetni? A reklámpiac bővülése meg csak a brazil szappanoperákban drámai. Az internet terjedésének sebessége meg nulla. Talán az internetpenetráció növekedéséről akart írni. Bárcsak ne tette volna. Shame.

A magyar újságíró legmerészebb álmaiban sem gondolná, hogy léteznek ilyen webes szolgáltatások is. A Chicagocrime.org egy olyan oldal, ahol részletes statisztikai adatokat olvashatunk például arról, hogy melyik napon, hol, és milyen jellegű bűncselekményeket követtek el. Sőt, a simcitys térképeken nyomon is követhetjük a bűntények helyszíneit.

Ja, és felhívnám a figyelmet az oldalon található Google-os Satellite Map-re, (ami a city map menüpont alatt található). Ennek segítségével madártávlatból figyelhetjük meg, hogy Chicago mely utcáiban is volt például késelés tegnap.  Hihetetlen.

Az oldalt elsősorban a magyar rendőrség és Budapest politikai vezetése figyelmébe ajánlom. Hátha, egyszer, valamikor mégis.

Úgy szeretem, amikor a Munkáspárt hírünket kelti a nagyvilágban. Most éppen azzal, hogy a nagy Ho Chi-Minh 115-ik születésnapjára emlékezik. Thürmer Gyula ennek kapcsán valami olyasmit is mondott, hogy a vietnámi kommunista vezér tettei nem állnak messze attól, amit ők csak szocialista ügynek neveznek.

Ugyancsak a magyar kommunista politikus szerint Ho Chi-Minh 1957-es látogatása "nagy hatást gyakorolt a magyar emberekre". Képzelem, hogy néhány hónappal a forradalom leverését követően milyen légkörben hallgatták a messziről jött elvtársat. Szeretnénk áthallani valamit a vietnámi háborúval kapcsolatban is. Nyilván a megemlékezésen lesz mód összekeverni a függetlenségért vívott harcot az elnyomással, a demokráciát a diktatúrával. És hogy a vietnámiak hogyan látják egykori vezetőjük ténykedéseit, nem tudom megítélni. Egyrészt biztosan hős (a vietnámi háború okán), másrészt meg...

(Megj.: Ne tévesszen meg senkit, a vietnámi neveket azért nem írjuk át fonetikusan, mert azon kevés ázsiai nyelvek közé tartozik, melyek latin betűket használnak.)

Hatalmas a felháborodás a muszlim világban azok után, hogy a Newsweek azt írta, a világ egyik legszarabb helyén, a guantanamói bázison (ahol egyébként nem bolti tolvajokat tartanak fogva) az amerikai  fogvatartók meggyalázták a foglyok szent könyveit. A Newsweek aztán némiképp visszakozott, valószínűleg azért, mert nem tudná kielégítően bizonyítani állításait. De azért álljunk meg itt egy pillanatra.

Régóta olvasom a Newsweeket, és eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondanom, nyilván történtek ilyen esetek, ám a hetilap valószínűleg csak elbeszélésekből ismeri a Korán-gyalázásokat, és forrásai nyilván nem szeretnék felfedni magukat. Ilyenkor áll elő a helyzet, hogy a főszerkesztőnek nyilvánosan elnézést kell kérnie.

Merthogy az amerikai adminisztráció többször is felszólította a lapot, hogy ha lehet, még egyértelműbben szögezze le, hogy riportja fals információkon alapult. Sőt, az amerikai kormány mostmár azt is állítja, hogy az USA "képe külföldön jóvátehetetlen károkat szenvedett" az inkriminált cikk miatt.

Egy olyan párhuzamos univerzumban, ahol a nyugati és a muszlim világ békében él egymással, nyilván elszigetelt eseménynek tartanák a másik világ szent könyvének meggyalázását. A helyzet azonban nem így áll, és erről egyáltalán nem a Newsweek tehet. Hanem sokkal inkább azok a politikusok, akik démonizálni próbálják az arab és muszlim világot, azt követően, hogy néhány terrorista bűnöző tömeggyilkosságot követt el négy évvel ezelőtt az USA területén.

A Wahington Post szépen mutatja be, hogy az amerikai közfelfogással ellentétben a muszlim világ éppen olyan médiahozzáféréssel rendelkezik, mint a nyugati emberek. Így a hír gyorsan elterjedt, és hatalmas a felháborodás. Ugyanakkor érdemes meggondolni, hogy mi történt volna, ha történetesen egy arab országban fogvatartott amerikai előtt gyalázták volna meg a Bibliát.

Nyilván még a legbigottabb keresztényt sem lehet kínozni azzal, hogy a szent könyvet lapról lapra lepisili fogvatartója. Egy ilyen esetet is inkább szánalmasnak, mint kínzónak éreznénk. Persze tiszteletben kell tartanunk, hogy a muszlim vallás nem esett át annyi reformon, mint a kereszténység, és ezek a cselekmények eleve megrázóbbak híveik számára, mint mondjuk a körömletépés.

Az ügy tanulsága, hogy sokkal intenzívebb párbeszédet kell folytatnia a két világnak egymással. Európai szemszögből nézve a legfontosabb politikai és kulturális célnak ma az tűnik, hogy a muszlimok vallásukat össze tudják egyeztetni a szekuláris nyugati világ írott és íratlan szabályaival. A phüszisz és a nomosz ne kerüljön konfliktusba.

A másik oldalról nyilván a legsérelmesebb jelen pillanatban az USA nagypolitikai szerepe, ezen belül is a jelenlegi amerikai külügyminiszter által kidolgozott iraki háború kirobbantása, az amerikai politikai vezetés arrogáns és agresszív "keresztesháborúja" a távoli muszlim országokban. És akkor még nem beszéltem az egyre több európai által vallott en bloc USA-ellenességről.

Ezeket mindenképpen oldani szükséges. Kezdhetné mondjuk az amerikai adminisztráció egy szép, nagy és félreérthetetlen gesztussal. Például kijelenthetné Bush, hogy: aki a Koránt meggyalázza, az személyes ellenségem.

A Hírbehozó olvasóinak egy része véleményt nyilvánított érettségiügyben. A 23 voks 70 százaléka arra az opcióra érkezett, miszerint nem Magyar Bálint oktatási miniszter hibája, hogy ellopták a tételeket.

Harminc százalék (7 szavazat) szerint viszont igen. A szavazás nem reprezentatív mintán készült persze, de legalább 23 állásfoglalást megerősítettünk.

A kaliforniai UCLA egyetemen több magyar származású tanár is dolgozik. Az egyetem lapja megszólaltatta őket, mit gondolnak hazájukról? Berend Iván - aki az UCLÁ-n európai gazdaságtörténetet tanít - többek közt a magyar kormányt is ellátja tanácsaival. Szerinte Magyarországnak még időre van szüksége, de elégedettnek kellene lenni az eddigi haladással.

Holczer Károly fizikaprofesszor szerint Magyarország nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben, és ma már olyan "mint minden más külföldi ország." A cikkben sok szó esik arról, hogy milyen árat fizetnek az exkommunista országok a rendszerváltozásért, mire jó Magyarországnak az EU, meg hogy alakult egy kis magyar klub az UCLA-n.

Irdatlan mennyiségű Star Wars-os találatot regisztrálnak a hagyományos keresőmotorok és a blogkeresők is. Utóbbi körben, vagyis a blogszférában jelenleg az egyik legnépszerűbb kontent az a kvíz, melynek segítségével kideríthetjük, hogy a Sithek bosszújából melyik karakterhez is hasonlítunk a legjobban. (A kedvenc kérdésem innen: "Van-e esetenként légzési nehézséged?")

A BlogPulse statisztikájából jól látszik, hogy a legnépszerűbb szereplők Darth Vader és Yoda. Aztán messze lemaradva találjuk Hant ás R2D2-t. A hercegnő meg Luke nem érdekel senkit. Az őrületből már korábban is kaphattatok egy kis ízelítőt.

Az amerikai olvasók 43 százaléka véli úgy, hogy túl nagy szabadsága van a sajtónak, míg a megkérdezett újságíróknak mindössze 3%-a ért egyet ezzel. Tízből hat nem-újságíró szerint a média előítéletekről tesz tanúbizonyságot, mikor hírekről számol be. És 22 százalékuk egyenesen azt szeretné, ha a kormány cenzúrázná a sajtót. Klassz.

Az újságírók 70 százaléka szerint a média hitelessége jó vagy kiváló, míg a közvéleménynek csak 40 százaléka gondolja ezt. Az olvasók 53 százaléka mondta azt, hogy a forrás megnevezése nélküli cikkeket ne is jelentessék meg. A legnagyobb különbség a két tábor között pedig éppen a blogolvasásban van. Míg az amerikai újságírók 80 százaléka olvas webnaplókat, addig a nagyközönség körében csak 10-ből egy ember teszi ezt. A felmérés részleteit itt olvashatjátok.

Tudom, hogy nagyjából senkit nem érdekel, de azért vesztegessünk már néhány szót erre a lehetetlen helyre teremtett Üzbegisztánról. A pénteki andizsáni tüntetések során ugyanis sokszáz fegyvertelen demonstráló vesztette életét, mikor az üzbég biztonsági erők tüzet nyitottak rájuk. Hétfőn meg mégegy tisztogatás, állítólag újabb 200 halottal. Az USA hétfőre háborodott fel, az Unió meg még hétfőre se.

A tömegmészárlást már most úgy emlegetik, mint Ázsia legvéresebb napját, az 1989-es kínai Tiananmen téri vérengzés óta. Akik nem a holnapi Népszabadságból akarják megtudni, hogy mi történt egy nappal korábban, vagyis, akik képben akarnak lenni, azoknak a Registan.net ajánlott. Én is ezen követem. Aztán majd összefoglaljuk a történteket, alkalomadtán.

Lassan már követhetetlen számú felmérés szól a régi és az új média összehasonlításáról, a fogyasztási attitűdök változásáról. Legutóbb például a Burst Media rémísztgette egy kicsit a napilapok szerkesztőségeit és a tévécsatornák székházait.

Az idei áprilisi netezői médiafogyasztást vetették egybe az egy évvel korábbival. Felmérésük szerint az internetezők legnagyobb arányban (35,5%) a tévénézés rovására ülnek többet a gép előtt. A második kedvenc mellőzött termék a magazin (34,1%), és a harmadik helyezett a napilap (30,3%).

Ezt a tendenciát követik a reklámköltések is. Persze azért továbbra is az összes amerikai reklámköltés negyedét kaparintják meg a nyomtatott újságok, és a televíziók sincsenek ettől nagyon lemaradva. Az internetes reklámköltések tavaly 4,3%-ot értek el, míg idén 5,3 százalékon állnak. A print lapok és a tévék reklámbevételei pedig - ugyan egyelőre csak tizedszázalékokban mérhetően, de - csökkennek.

Most, hogy mindent beborít a Csillagok háborúja-láz, rendhagyó összeállításunkban mi is felfeküdnénk a jelen hip farvizére. Mindjárt kezdésnek itten van a 7. Star Wars-epizód, ami a Store Wars (Bolt-háború) nevet viseli, és híven követi a szövevényes cselekményt - csak éppen a szereplők zöldségek, a galatikus tér pedig egy szupermarket. (Elsősorban azoknak ajánlott, akik már nem emlékeznek a Vörösök támadására, meg a Star Wars Kidre.) És még itten van a nagy konzolháború (Super Console Wars) is, amiben meghal a Mozillasárkány.

Akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy még nem látták a Sithek bosszúját, azoknak még egy kicsit várniuk kell arra, hogy megérlelődjön bennük az elhatározás, és felkeressék a ThinkGeek oldalát. Meg persze az ott található aktuális ajánlatot: a vörös és kék lézerfényű kardokat. (Igazodva az éppen aktuális dvd-háborúhoz. Mindegy: a háború, az háború.)

Akiket a sztárvórszos hamburger nem izgatott fel annyira (pedig most csillagközi eksönmen jár a vápermenü mellé), azokat viszont biztos érdekli, hogy ki győzne egy interteátrális háborúban: a Star Wars vagy a Star Trek? A rajongók persze úgyis részrehajlóak. De ők meg már Darth Vader személyes blogján lógnak. Úgyhogy mindegy.

Nem tudom, hogy inkább sajnálatos, mintsem szomorú vagy fordítva, de valahogy a magyar média nem érezte szükségét, hogy beszámoljon a BBC BackStage dologról. Nem baj, ehelyütt is csak címszavakban, de legalább mégis.

Ugye az egész a 2004-es Graf-jelentéssel kezdődött. A BBC ettől a felülvizsgálattól azt várta, hogy rámutat majd saját kölyke, a BBC Online hibáira. A jelentést elkészítő Philip Graf megállapításai nem maradtak visszhang nélkül.

A BBC ugyanis a napokban útjára indította a backstage.bbc.co.uk béta, vagyis nem hivatalos verzióját. A lényeg, hogy hozzáférhetővé tették a portál API-ját, feedjeit. A fejlesztők, dizájnerek ötleteit várják, hogyan lehetne jobbá, szebbé, felhasználó-barátabbá, érdekesebbé tenni a portált. Az innováció és a kreativitás meg ott van kint, a végfelhasználók fejében, a BBC csak szeretne kapcsolatba kerülni velük.

Van egy levelezőlistájuk is, fel lehet rá iratkozni, és részt lehet venni a BBC redizájnjában. Vagyis eleve egy nagy együttgondolkodásra is megteremtette a terepet: fejlesztők, dizájnerek, szerkesztők, döntéshozók között. Mert kétségünk nincs felőle, hogy a hibákat és a problémákat tudomásul vevő - majd azokon változtatni akaró - brit közszolgálati portál meg is fogja lépni azt, amit meg kell lépnie.

Szóval illik komolyan venni a kezdeményezést, mert ők is komolyan veszik magukat és az olvasóikat. Ja, és a BlogPulse-on a BBC Backstage honlapja volt a legkeresettebb link május 12-én.

A New York Times megint időben szánja el magát arra, hogy megpróbálja felvenni a ritmust. Ugye, már nem lehetett mit csinálni, eléggé egyértelmű és meredek görbékkel kell valamit kezdeni, ráadásul maga a hírfogyasztás is változóban van. Legalábbis ez derül ki a pimasz olvasókkal készített felmérésekből. A "majd holnap elolvasom"-tól az "ebben a percben hogy áll a dolog?" felé megyünk. Indeed.

Szóval az NYT gazdasági rovata kerek 10 éve változatlan, így itt volt az idő a lépésre. Mondanom sem kell, hogy a jövőben nagyobb teret kívánnak szánni a fogyasztói és a kockázati tőkével foglalkozó témáknak, és, és, és: a blogoknak. Ugyanis meggyőződésük szerint ez az a három topik, ami a (z eco) hírfogyasztót manapság igencsak érdekli. A változásokat hétfőn lehet majd látni először az amerikai lapban. Nyilván a Népszabadságba is jár egy példány.

Egyébiránt a Barron's is hasonló léptékű változásokra készül. A Wall Street Journal meg átmegy tabloid, vagyis kisalakos formátumra. Itthon meg folyik a hosszútávú töprengés.

A Nox képviseli ugye Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az a Nox egyébként, amelyik a Magyar Szigeten az Egészséges Fejbőr vagy az Oi-kor társaságában lépett fel. A lényeg, hogy olvasom a vonatkozó blogban, hogy a magyarok az elmúlt hét évben nem voltak jelen ezen a zenei megmérettetésen, így annál nagyobb várakozás övezte a fiú-lány felállású magyar párost.

A sajtótájékoztató meg egyből azzal kezdődött, hogy mivel a Nox tagjai nem beszélnek "elég jól" angolul, úgyhogy a menedzser fordította le finnugorra az újságírói kérdéseket. Az első kérdés pedig arra vonatkozott, hogy ugyan csak a hülye nem veszi észre, hogy a Nox tánckoreográfiája olyan mint a Riverdance-é. A válasz - kis angol fordítást követően - meg az volt, hogy a Nox a tradícionális magyar táncot ötvözi némi cigány, ukrán, fehérorosz (!) néptánccal  - no meg zsidó motívumokkal. "Ez a Nox-stílus!"

Több olyan menüdizájnnal is összefutottam mostnában a neten, amik Ladislav Sutnar óta talán a legintenzívebben feszegetik a mai kor uralkodó gondolkodását. Az első éppen Sutnar felfogásához kanyarodik vissza. A Lunnie blogról van szó. Itt a menürendszer egy metróhálózatként jelenik meg (design in action), és a metróállomások maguk a menüpontok. Maga a blog címe is (Where are you going today? vagyis: Merre tartasz ma?) utal a menüre, mely így egy komplett érzésvilágot is tükröz. A zenét meg elfelejtjük.

A másik impresszív menü egy magyar fejlesztés. A T-Online nyitóoldalának flashben írt menürendszere is kiválóan egyensúlyoz a funkcionalitás és az élményvilág között. A menüpontok lassan, három dimenzióban forognak körbe, és a mouseoverre előre indul a kiválasztott menüpont, a többi pedig elhalványodik. Jó pontnak értékeltük, hogy az almenüken sem szakad meg a dizájn, vagyis nem egy nyitólapos műbalhéval állunk szemben. A fejlesztés persze elsősorban vállalati nyitóoldalakon, szolgáltatás jellegű weboldalakon működhet rendeltetése szerint.

A harmadik kedvencünk egy DHTML-menü, melyet mindenki úgy alakíthat, ahogy csak akar, s azután integrálhat saját blogjába. Dan Pupius Dotmenu-je végtelenül egyszerű filozófiára épít, de nagyon látványos és funkcionálisan is megfelelő. A kezdőállapotban egyetlen piros pont jelenik meg az oldalon, majd erre kattintva körkörösen szóródnak szét az almenüpontok. A menü hibája, hogy a visszalépéshez mindig a központi halvány piros pontot kell megnyomnunk, ami nem biztos, hogy minden felhasználó számára elsőre egyértelmű. A menüt itt lehet alakítgatni.

Új rovatunkban - ahogy a cím is mutatja - blogkütyüket ismertetünk. Vagyis olyan alkalmazásokkal foglalkozunk, melyek a blogszférában elterjedtek, vagy ha nem, jó lenne, ha elterjednének. Mert aranyosak, mert hasznosak, mert nekünk tetszik.

Első kiszemeltünk a Weather Pixie (WP), vagyis az Időjárástündér. Ez az alkalmazás nem csak hasznos, de aranyos is. Így két okunk van írni róla. A WP lényege, hogy a képen is látható kis ablakot helyezhetünk el blogoldalunkra. Magát a tündért mi magunk választhatjuk ki egy listából. Vannak itt különböző karakterű lánytündérek, fiútündérek, gésa, mandarincsaj stb.

Miután a lényegen túlvagyunk, vagyis kiválasztottuk nekünk szimpatikus karakterünket, be kell állítanunk, hogy milyen nyelven szeretnénk látni az időjárásjelentést, illetve lokalizálnunk kell az időjárásjelentés tárgyát. Az egyszerűség kedvéért, ha a budapesti időjárásra vagyunk kináncsiak, a menüben Európát, aztán Magyarországot, majd a ferihegyi mérőállomást válasszuk.

A kütyü lényege persze az interaktivitás, vagyis időjárástündérünk mögött aranyos napocska, és zöldelő fű jelenik meg, ha a ferihegyi központ éppen azt az infót küldi, hogy ilyen az idő itt és most. Ha mindent beállítottunk, nincs más dolgunk, mit ráklikkelni az oldal jobb felén található "View the HTML Code for this location" gombra, és a kapott kódot bemásolni blogunk Sablonjába. Oda, ahova tetszik.

Ja igen, és aki már nagyon beleszeretett időjárástündérébe, az vehet magának WP-s pólót, bögrét meg táskát, közösségi érzésből.

Egyik kolléga felvetette, hogy ugyan hogyan lenne vége a nyomtatott lapok korának, hiszen az ember a neten olyan szintű infoflooddal szembesül, hogy az már nem releváns hírfogyasztás. Az olvasó meg - legyen bár netező - nem tud kiigazodni a hírdömpingben, és így időről időre felkeresi a Tekintélyt, vagyis a vezetőnek gondolt hírforrások szerkesztett tartalmát. A napilapokat.

Oké, de ez a Tekintély miért ne lehetne az interneten? Minek aztat kinyomtatni. Valószínűleg van egy régi beidegződés, amit Debreczeni József például még képvisel. A minap a tévében a hetilapokon mosolyog, amik persze még nem hozzák az érettségi botrányt, mert ugye hetilapok, amik csak hetente egyszer... Nem úgy mint a napilapok, amiknek meg tessék, itten van a címlapjukon a téma. Ja, csak éppen az ügy tegnapi állapota, nem az aktuális.

A Lapozó című teljesen érdektelen tévéműsor kezdetben nyilván arra kapott valamennyi állami pénzt, hogy jól bereklámozza a "komoly nyomtatott sajtót", mert ugye az kultúra, az internet meg kultúrszemét. Úgyhogy a világ azért mégis kerek, csak egy kicsit rá kell segíteni. Mondanom sem kell, hogy a műsor egyáltalán nem foglalkozik a napilapokban megjelentekkel. Aktuális témákról beszélnek, és ha az épp megjelent egy napilapban is, akkor a műsorvezető diadalittasan felemeli a lapot, és belemutatja a kamerába. (Aztán beszélgetnek tovább, általában olyan végkövetkeztetésekkel, hogy ezt úgyse lehet tudni, túl korai erről beszélni, nem látunk bele a politikusok fejébe.)

Témákat vázolnak, amik ma fontosak, és amikkel véletlenül még a tegnapi híreket visszaöklendező mai lapok is foglalkoztak. De a műsorvezető és vitapartnerei is a tévéből, rádióból meg az internetről tájékozódnak. Persze, különben nem lennének percrekészek. Szóval ez a műsor maga egy nagy önellentmondás. A Tekintély nem a nyomdaszagban, hanem a tartalomban van, ami meg nem árt, ha nem a világ tegnapi állapotát mutatja. A kolléga meg az elmúlt hónapokban nem is olvasott napilapot. Ül a net előtt, tévét néz, és nem tudja elfogadni a nyomtatott lapok tendenciózus példányszámcsökkenését. Küzd.

A nagyotmondás nem áll messze a magyar külügyminisztertől sem. Ő az, akit Somogyi Ferencnek hívnak. Legutóbb pedig Malajziában osztotta az észt. Többek közt azt mondta, hogy a mezőgazdaságot egyre komolyabban vevő Malajzia vállalkozói használják például Magyarországot ahhoz, hogy elérjék az Európai Unió piacát. Meg szóba került, hogy a budapesti reptér jól fel van készülve, úgyhogy a malájok az árut akár innen is teríthetik majd Európába.

Szerencsére mi annyira nem vagyunk érdekeltek a mezőgazdaságban, hogy bátran bevállalhatjuk a malajziai agrárium európai képviseletét. A dipolmáciai találkozókon ilyenek is elhangzottak, hogy például "Magyarország tapasztalt a modern mezőgazdasági fejlesztésekben", sőt, állítólag a high-tech magyar agrárfejlesztéseket alkalmaznák Vietnámban meg Mongóliában (!) is. Ja, a világ két legszegényebb országába sikerült elnyomnunk a vetésforgót, meg a háromnyomásos gazdálkodást.

Kár, hogy a malájok most azt hiszik, hogy Magyarországon van egy működő, versenyképes mezőgazdaság. Mondjuk ők most ráálltak erre az agrárdologra, úgyhogy két év múlva asszem más hangvételű bilaterális tárgyalásokról számolhatunk be. 

Agrár-Magyarország

A kialakult helyzetben a lehető legigazságosabb döntést hozta az oktatási tárca, amikor úgy döntött, hogy a diákoknak meg kell ismételni a matematika középszintű érettségit vagy a negyedik év végi jegyüket számítják érettségi jegynek. Ugye ez a döntés kicsit hasonlít a '89-es hasonló esetben hozott döntéshez, ám annál egy picivel még igazságosabb.

Hiszen azok a diákok, akik nem kívánják az év végi jegyüket továbbvinni az érettségibe, választhatják az új, remélhetőleg igazságosabb megmérettetést. Valóban korai lenne megmondani, hogy Magyar Bálint személyesen felelőssé tehető-e a kialakult helyzetért. Az is lehet, hogy nettó politikai partizánakcióról van szó. De lehet, hogy mindez fantazmagória, és egyszerű emberi késztetés, a tanulástól és a vizsgázástól való megmenekülés a mozgatórugó.

Mindegy, hogyan van. Az biztos, hogy olyan megoldást kell találni a jövőben, amivel kisebb lesz a kockázata annak, hogy ne kerüljenek ki idő előtt a tételek a netre. A kockázatot soha sem fogják tudni kizárni, de úgy látszik, nem lehet annyi emberben egyszerre megbízni, ahány ember kezén az érettségi előtt átfutnak a tételek. A politika meg úgyis lejátsza játszmáit - érettségi nélkül is.

A jobb oldali hasábban folyamatosan frissülő híreket olvashattok. Kicsi átalakítás is kellett. A jobb hasáb mostantól külön table-ön van, így a bal hasáb és a bejegyzések már betöltődnek, de a jobb hasábra általában egy kicsit várni kell. Ez az ára annak, hogy a következő portálok legfrissebb híreit olvashatjátok. (Amíg nem lesz iframe-be csomagolva, de az még a jövő zenéje.)

Magyarul egyelőre az Index 24 óra rovatának legfrissebb híreit kapjátok. Ezalatt következik az angol blokk. A Hírbehozó hosszas tesztelés és fejtörés után a YahooNews mellett döntött. Az amerikai portál legutóbbi két világhírét, és legutóbbi három legolvasottabb cikkét olvashatjátok.

Kicsit igazságtalannak éreztük volna, ha csak angol nyelvű hírek jelennek meg. Így a németesek a Frankfurter Allgemeine Zeitung internetes verziójának legutóbbi két hírét olvashatják, az olaszul értők a Corriere della Sera, a franciások pedig a Liberation online kiadásának legfrissebb híreit kapják a jobb hasábban. Akik úgy érzik, hogy a fenti kütyü miatt túlságosan belassul a Hírbehozó betöltése, panaszkodhatnak a Csetszobában, e-mailben, illetve írhatnak hozzászólást ehhez a bejegyzéshez. Hadd szóljon.

Mint régóta lelkes, regisztrált olvasó, levelet kaptam a Los Angeles Times internetes kiadásától. A rokonszenves levélben a Latimes.com fejlesztéseit ecsetelik. Anélkül, hogy mélyebben belemennék, új dizájnt kapott a honlap, és szolgáltatásaikat is folyamatosan bővítik.

Az egyéves fejlesztés keretében az új Latimes.com hírközpontú, olvasóbarátabb layoutot kapott. Erősítették a helyi, közösségi-szolgáltató jelleget is. Bevezették a "most emailed" rovatot, melyet nyilván a "most viewed" és egyéb, tipikusan netes tartalmak fognak követni. Mondom, az újításoknak koránt sincs vége. Az e-mailben azt sejtetik, hogy a fejlesztések végére központi hír- és szolgáltatószájttá akarnak válni. Igazi sikertörténetet írnak, úgy 3 éve. Ja, és keresnek belőle sok-sok pénzt.