Gyurcsány a horvát tengerparton

A nyugati sajtó immár fő témaként kezeli a horvát uniós csatalkozás kapcsán a magyar politikai állásfoglalást. Gyurcsány Ferenc ugyanis - a nyugati nagyok neheztelése ellenére - egyértelműen és tántoríthatatlanul a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdése mellett van. Ugye, ismerjük az alapsztorit: a horvátokkal az a baja a core-EU-nak, hogy állítólag nem működtek együtt hiánytalanul a hágai Nemzetközi Törvényszékkel.

Vagyis felmerült a gyanúja annak, hogy a balkáni háború horvát háborús bűnöseivel kollaborál a horvát politikai vezetés. "Néhány diplomata odajött hozzánk, hogy néhány kormány nem lenne boldog, ha támogatnánk Horvátországot" - idézi a magyar kormányfőt a BBC. Ezek az országok pedig a feltételezések szerint Britannia, Franciaország, Németország és Hollandia. A magyarok oldalán meg két kicsi áll, névleg: Ausztria és Szlovénia.

Még egy adalék, ami a magyar sajtóból kimarad: a britek azon kapták fel a vizet, hogy a magyarok inkább a horvátoknak hisznek, őket támogatják, mintsem a csatlakozás elhalasztását javasló ENSZ Biztonsági Tanács döntését, vagy az EU-állásfoglalást, illetőleg a hágai Törvényszék véleményét. A BBC meg is jegyzi, ez az egész keménykedés kicsit átrajzolhatja Magyarország szerepét a Balkán újjáépítésében. Na tessék.

Hatalmi arrogancia, a kicsi bepöccenése és keménykedése, és a szegény horvátok, köztük egy két kapitális tömeggyilkossal...

Ja, és ezek után jött Gyurcsány azzal, hogy vegyük már fel Ukrajnát is a jóba. A britek meg azon tanakodnak: gyerekek, ez nem az az Urban, vagy kicsoda?!

History of modern Croatia

A bűn tárgya: Ante Gotovina

AnteGotovina.com

A horvát sajtó a tárgyalások elhalasztásáról

Zsidó, hírnév, provokáció, érzékenység

A méltán hírhedt Deport '56 ismét megtalálta a maga vesszőparipáját. Nem fogják kitalálni, de a Matula.hu-val van a problematika. A Deport elnöke, nevezett Szerdahelyi Szabolcs ugyanis rákeresett a Matula "zsidóadatbázisában" önnönmagára, és azt az eredményt kapta, hogy önnönmaga nem zsidó. (A Matula persze megint mocskosul túllőtt a célon. Nem is kicsit. Shame on them.)

Szerdahelyi persze nem azon háborodik fel, hogy nem zsidó, hanem azon, hogy honnan tudják róla, hogy zsidó-e. Nyilván sehonnan. A Deport mindenesetre a köztársasági elnökhöz fordult, hogy Mádl "vizsgáltassa meg" a Matula adatbázisát. Idézet Szerdahelyi leveléből: "Úgy vélem, hogy az egyéni érzékenységeken, és a minősítéssel járó esetleges hátrányokon túl, egy ilyen vállalkozás a Magyar Köztársaság jó hírneve elleni provokációként is felfogható."

Lefordítom magyarra: a "zsidó" kifejezés az bizony egy bélyeg, amiből hátránya lehet valakinek, akire ráaggatják, a magyar köztársaságnak meg hátránya van ezekből. A jó hírneve, amit még a második világháborúban szerzett meg, esetleg csorbul. Nagy kár lenne érte. Onloading debate...

Persze azokban az időkben, amikor az Index címlapján hirdeti az Utolsó Figyelmeztetés című ámokfutás antiszemitizmusról szóló publiját, bármi lehetséges. Az az Ufi, ahol pl. ilyenek jelennek meg: "A magunkfajta reakciós némi válogatással ugyan, de szívesen elismeri, hogy a másság ajnározása, a könnyűdrogok legalizálása, a globalizáció iránti feltétlen rajongás, az esélyegyenlőség, az egyéni szabadság korlátlan kiterjesztése nem áll - írgyuk szép kádárista terminusszal - érdeklődése homlokterében. Ezeket részint marhaságnak, részint veszélyesnek tartja, s ezt különösebben nem is titkolja."

Magyar bulvárhírügynökség

Ugye van már nekünk Objektív Hírügynökségünk, HavariaPressünk, de kellett még valami, ami csak és kizárólag sztárpletykákat, hülyeségeket szolgáltat a hírportáloknak, újságoknak. Hívjuk mondjuk Spicy Press-nek. Nem, ez itten nem magyaros kajákról szól, hanem pikáns hírekről.

Sajna az nem derül ki, hogy ők honnan szerzik be az általuk árusított híreket. Ugye abban biztosak lehetünk, hogy egy pici magyar cég nem maga kutatja fel, hogy Spears kisasszony terhes-e, vagy hogy "az emlősök fele a kihalás szélén" áll. Biztosan veszik ők is. Biztosan. És jó pénzért továbbadják. Merthogy forrásmegjelöléssel nem találkoztam a híreik között. Viszont amiknek utánanéztem, mindet megtaláltam angol nyelvű online lapokban. Avagy: például a Ma.hu a Spicy-s hírekkel igazából egy fordítógépet vesz magának, mely a külhoni bulvárt lemagyarítja és elérhetővé teszi neki. Hm...

Íme az ügynökség kínálata:

"Ahány ország, annyi furcsaság. Egzotikus, egy-egy ország vagy régió sajátos kultúrájával, hagyományaival kapcsolatos hírek.
Állati dolgok. Állatokról vagy ember és állat kapcsolatáról szóló állati hírek.
Bűnesetek színesen. Olyan bűnesetek, amelyek valamilyen szempontból meglepőek, szokatlanok vagy megdöbbentőek.
Hihetetlen rekordok és árverések. Őrült Guiness-rekordok, kudarcba fulladt kísérletek, hihetetlen legek, a legfurcsább árverések.
Showbiznisz. Pletykák és máshol nem olvasható hírek sztárokról, és - nem csak hollywood-i - hírességekről.
Szórakoztató statisztikák és felfedezések. Számokkal és a tudomány eredményeivel mutatjuk be, hogy a hülyeség mozgatja a világot.
Tiszta őrület. Elképesztő történetek, meghökkentő esetek - amikre azt mondjuk: Ezt nem hiszem el!
Veled is megtörténhet. Természeti csapások, katasztrófák, megdöbbentő balesetek, csodálatos gyógyulások."

Álklikkek a klikkek között

Az online piac meggyőző és stabil növekedésének egyik fontos pillére a klikkelésért elkért hirdetési összeg (Pay-for-click). Éppen ezért egyre több olyan online cég van, mely a klikkelésszám növekedése/növelése érdekében hajlandó átlépni bizonyos határokat.

Bár az oldalletöltés-generálás jó kommunikációs és önreklámozási előnyt jelenthet, elsősorban mégis az online hirdetők szívhatnak azzal, ha vakon bíznak az adott webszájt mérési technikájában. Az USA-ban már folynak azok a perek, melyeknek éppen ez a témája: a kérdéses hirdetők ugyanis finoman szólva nincsenek meggyőződve arról, hogy a mért klikkelések mögött minden esetben egy végfelhasználó áll.

Az álklikkelések problémája egyre elterjedtebb. A SEMPO pedig gondolt egyet és felmérést készített a témában. Eszerint az online hirdetők 77 százaléka gondolja úgy, hogy valamilyen százalékban álklikkelésekért is fizetnek. Az észak-amerikai cégek többsége ugyan nem tudja bizonyítani, hogy álklikkelésekért is pénzt kértek el tőlük, de a gyanú azért megvan majdnem minden második hirdetőben.

A Wall Street Journal nemrégiben szintén foglalkozott az üggyel. A lap becslései szerint az online hirdetésre történő klikkelések 10-20%-a mesterséges. Mások ennél optimistábbak, és marginális kérdésnek tekintik a csalás ezen formáját. Az egész probléma valójában ottan van, hogy a hirdetők szerint nem eléggé átlátható, hogy miért is fizetnek az interneten. Persze attól sem lehet eltekinteni, hogy nem minden cég rendelkezik online marketingessel, így könnyen megeshet, hogy igazából egy zavaros környezetben, zavaros feltételekkel kötnek szerződéseket. A "Refresh in every 5 seconds" funkció pedig továbbra is adott a böngészőkben.

Hun vagytok?

Röviden, tömören - a hét jelszavai. Szóval kicsi ország, meg minden, de azért időről időre bekerülünk a főbb int'l médiasodorba, hírügyileg. Jelen pillanatban éppen a BBC News honlapjára meredek, és olvasom a magyar vonatkozású hírt.

Nem is magyar vonatkozású, hanem hun. Ugye a helyzet nagyon röviden az, hogy van egy csoport Magyarországon, mely magát hun kisebbségként akarja elismertetni. A BBC finoman utal arra, hogy mekkora hunbug (sic!) ma hun származásról beszélni. Ez elsősorban és tán kizárólag csak azokban az országokban lehet érdekes, ahol a mai napig onoguroknak hívják a magyarokat. (És nem hunoknak, ahogy korábban írtam.) Lásd: Hungarian, Hungary, Hongrie, Hongroi, Ungheria, Ungherese, Ungarn, stb.

Az onogurok meg egyébként bolgárok voltak, a hunok meg hunok...

Szóval persze, hogy minden iskolás korú magyar tisztában van vele, hogy a hunok meg a magyarok nem ugyanazok. Aztán persze lesznek, akik politikai vagy egyéb okokból felveszik a Felejtés vallását. Na de azért mégis. Ne.

A lényeg persze ottan van, hogy ki/mi a kisebbségi? A törvény és a józan ész szerint az, aki annak vallja magát. Merthogy a származást kétséget kizáróan bizonyítani lehetetlen. Nos, a törvények és szokásjogok rosszhiszemű kiforgatása, az állami pénz utáni vágyódás, vagy pici cigányellenesség s egyebek - végül is mindegy, mi motiválja "a kisebbségi akarok lenni"-életérzést, mindenképp bohóckodás.

Főleg abban az országban ahol tucatnál is több kisebbség él. Nem, a Magyar Nemzet-olvasóknak mondom, hogy Magyarországon a kisebbségi szó, nem a határon túli magyarokat kellene hogy jelentse, hanem elsősorban a magyarországi kisebbségeket. A kisebbségi kérdés a magyarországi kisebségek kérdése. Szlovákia kisebbségi kérdése a magyar kisebbség szerepe, sorsa. etc. (Persze, nyomjátok a maileket.)

Apropó, gondoljuk már végig egyszer, hogy nem lenne-e jobb a brit-angol, azaz: állampolgárság-származás megkülönböztetést nekünk is komolyan venni. A Wikipedia szerint a briteknél hivatalosan Hungarian az, aki magyarországi, és "Magyar" az, aki magyar etnikumú/származású. Avagy, aki itten él az mind Hungarian, de nem mind Magyar. Simple thing. Britanniában mindenki British, de nem mindenki English. Ja, és szerinted?

Öngyilkosság a magyar génekben?

Szembejött egy blogbejegyzés a neten. A téma: lehetnek-e genetikai okai annak, hogy az Urál népeinél átlagon felüli az öngyilkossági ráta? Mielőtt elhamarkodott válaszokat adnánk, tájékozódjunk.

Bár végigolvastam a bejegyzést, összefoglalására ezúttal nem vállalkozom. (Ok: fáradtság.) De azért elég meredek dolgokig jut el a blogger. Például a bortermeszétés és az öngyilkosság kapcsolatáig. Vigyázat. A megállapításokat forrásmegjelelössel látta el az arc, úgyhogy csak megrágott ellenérveket ér felvetni.

Íme a czikk: The Uralic suicide phenomenon

Politikai médiablogok, választásra

Közelednek a választások Angliában. Ez adta az apropót, hogy a nagyobb brit online médiatermékek választási blogokat indítsanak. Először volt a Guardian, meg a BBC és most már a Times is a blognyitással próbál nyitni a fiatal hírfogyasztó-netező dzs-generáció felé.

Kétségem nincs afelől, hogy a magyar újságok nem fognak hasonló szolgáltatást indítani a választásokkor. Merthogy például azt sem tudják, hogy mit csinálnának egy ilyen blogizével, ami csak trendi, mint anno a vasaló, de majd csak lecseng, és visszatér az olvasó Aczél Endre publijaihoz.

Nekem egyébként a legszimpatikusabb a BBC polblogja, ahol az újságírók fogalmazzák meg röviden gondolataikat a választásokkal kapcsolatos hírekről, fejleményekről. Közlik a szerintük érdekes olvasói e-maileket, és az egész olyan emberközeli lesz. Mármint ez az újságíróhozzáállás-témafelkapás-cikkmegírás dolog.

Te, (hír)olvasó

Azért titkon ennél jobbat várt az ember. Kérdésünk úgy hangzott, hogy hogy állsz, kedves olvasó, az RSS-sel. Messze a legtöbben (48,4%) azt felelték, hogy azt se tudják, mi az. Hogy mennyire ketté van szakadva a Hírbehozó olvasótábora: a második legnépszerűbb válasz a "van, és gyakran használom" volt (19,4%). Őket követték azok, akiknek ugyan van RSS-olvasójuk, de csak ritkán nyúlnak hozzá (16,1%).

Közel tíz százalék azt mondta, hogy ha lehet, akkor ő maradna a szörfölésnél. Azt sajnos nem tudjuk, hogy közülük hányan gondoltak a sportra, és hányan a netezésre. Végül mindössze két szavazat érkezett (6,5%) az "Orbán Viktor legyen a kormányfő" válaszlehetőségre.  Őket külön is megtisztelegjük.  Ja, összevissza 32 szavazat jött, és a reprezentativitást is sikerült elkerülni. Ja, és a bal hasábban már szavazhattok a next köztelnökre!

Agrár-Magyarország

Breaking news

Van-e jövője a rádióadóknak?

Persze hogy van, kérdés, hogy milyen. Lépjünk is egyet előre. Szokásos módon megint át kell repülnünk azt a bizonyos óceánt, hogy a jövőbe láthassunk. Segítségünkre van ebben a New York-i, különböző rádióadókat tömörítő Clear Channel. A cég megnézte a rádiós reklámbevételek növekedését (1-2 százalék), majd rápillantott az online bevételek várható éves növekedésére (30%).

Ezt követően lenyúlta az AOL Music online zeneguruját, Evan Harrisont, majd belevágott új projektjébe. A lényeg, hogy az USA-ban népszerűnek számító zenekarokat hívott meg egy koncertre, csakhogy ezúttal az interneten lehet majd streamelni a műsort, ráadásul ingyen és élőben.

A Clear Channel az előadóknak sem fizet, mégis sikerült megnyernie az ötlethez a Matchbox 20 frontemberét. Az amerikai banda megasztárja ebben a műsorban mutatja majd be szólóalbumát. A zenészek viszont az élő közvetítés idején propagálhatják megjelenés előtt álló albumukat.

Emellett pedig szponzorokat is igyekszenek megnyerni az ingyenesen hallgatható műsorhoz. A végső cél, hogy az egyre nagyobb konkurenciát jelentő podcasting és internetes rádióállomások, mp3-letöltő szájtok elől elcsippentsen némi bevételt, és ezzel talán biztosíthatja hagyományos rádióadóinak jövőjét is. Még két gyorsadat: az amerikai fiatalok 27 százalékának van iPod-ja vagy mp3-lejátszója. A heti online videó-közönség pedig eléri a 20 milliót.

Az amerikaiak egyszerűen - de nagyszerűen - gondolkodnak erről a kérdésről: ott kell utolérni a hallgatót, ahol éppen van. Ha ez a közeg az internet, akkor ott. Ugyanez zajlott le a filmgyártók és forgalmazók esetében is: ma már nem csak a mozikópia-formában, hanem vhs-en, majd dvd-n, sőt, újabban streamelhető online videóként is piacra dobják ugyanazt a terméket (filmalkotást). Kis üröm az örömben a Clear Channel számára, hogy a tengerentúlon a nagyok, így a Yahoo Music vagy az AOL Music korábban kapcsolt.

Tényleg, melyik magyar rádióadó engedheti meg magának, hogy lemond az online hirdetési bevételekről?

Sorozatgyilkos vallomásai DVD-n

A sorozatgyilkos apja kiadja fia vallomását DVD-n. Most nyeljünk egyet, íme a sztori: szóval a digitális lemezen arról beszél a gyilkos, hogy miként csalta házába nő áldozatait, és miként fojtogatta őket halálra. A "Denveri Linkin Park-i Fojtogató" című kiadvány egyébként kábé 40 dollárba kerül majd, és a papa állítása szerint a befolyó összeg egy része az áldozatok gyermekeinek bankszámlájára kerül majd. Nyeljünk még egyet.

De mi motiválta a sorozatgyilkos apját? Miért adta ki ezt a DVD-t? Nos, elmondása szerint azért, mert úgy gondolja, hogy ezzel talán sikerül jobban megérteni az egész ügyet. Vagyis az igazság feltárása vezette, nem ám holmi anyagi izébizé. Csak csendben teszem hozzá, hogy az USA-ban egy DVD átlagosan 10-20 dollár és nem 40 (kb. 7600 HUF). Szóval kicsit drágára sikeredett.

Mit szólnak az áldozatok hozzátartozói? Nos, az egyik megfojtott lány apját például feldühíti, hogy "profitot csinál a lányom halálából. Semmi sem illetné meg." A nyilatkozatból kimaradtak a szitokszavak, pedig biztosak lehetünk benne, hogy két kurvaanyázás közt mondta mindezt az áldozat apja.

Egy kerületi ügyész pedig próbálta hűteni a kedélyeket: a denveri jog szerint tilos pénzt csinálni bűncselekményekből, úgyhogy az ügy nem lesz olyan sima. Jesszus, mik történhettek Denverben, hogy ilyen törvényt kellett hozni? Amúgy meg, úgyis megtalálja a sorozatgyilkos apja azt az államot, ahol ezt lehet.

A CBS 4-es csatornája anno, március elején így írt a sorozatgyilkosról: "Colorado egyik legismertebb sorozatgyilkosa nemrégiben beszélt a börtönben tettéről. Bevallott hat denveri gyilkosságot. Állítása szerint kezelés néküli elmebetegsége, a heavy metal zene és az erőszakos filmek vezették tette elkövetésében." Ja, és Isten mondta neki, hogy mit tegyen.

Az interjút itt lehet megnézni és olvasni.

Anglia első külföldi kéme: egy magyar

Újabb kémes sztori. A brit Nemzeti Archívum időről időre nyilvánosságra hoz bizonyos egykor volt titkosszolgálati adatokat. Az első magyar vonatkozású irat az Angol beteget (Almásy László grófunkat) és annak kémmúltját taglalta. A sztoriról anno lehetett olvasgatni a magyar sajtóban is.

Ez a mostani pedig az első olyan külföldiről szól, aki a brit titkosszolgálatnak jelentett. Igen, jól sejtik, ismét egy magyarról van szó. Emberünket Arminius Vamberynek (azaz Vámbéry Arminnak) hívják, és a budapesti egyetem orientalisztika-professzora volt a 19. század végén.

A magyar férfinek, akit az angolok úgy ismertek, mint a Szultán jó barátját, az Ottomán birodalom gyengüléséről, illetőleg annak az Osztrák-Magyar Monarchiával való kapcsolatáról, valamint Oroszországról kellett jelentenie a brit titkosszolgálatnak. Utóbbi annál is fontosabb volt az angoloknak, ugyanis a korban az Ázsia feletti hatalomért éppen az oroszokkal volt versenyben.

Vámbéry nem dúskált a javakban, így nem jött neki rosszul az angol kormánytól titokban, kéz alatt kapott apanázs - szolgálataiért cserébe. Így alakulgatott a nagy magyar hős élete.

Néhány szóban emblematikus magyarunkról: a magyar filológus-utazó 1832-ben született Dunaszerdahelyen. Konstantinápolyi útja során az egyik miniszter házában tanított franciát (!). Itt sajátította el a török nyelv egyes dialektusait is, majd 1858-ban adta ki német-török szótárát. Budapesten 1905-ig volt az orientalista nyelvek professzora. 1913-ba hunyt el. Valószínűleg a bibliográfiák a jövőben kissé módosulni fognak.

A Vámbéry-dosszié

A nagy magyar Vámbéry

A Vámbéry Polgári Társulás

Kémek, rövidhullámon

Kézikönyv londoni kémeknek

Egyrészről egyetértünk Tóta W. legfőbb megállapításaival, másrészről megjegyezzük, hogy a Magyar Nemzet online kiadása "minősíthetetlennek" nevezi előbbi publicista véleményét. Minősíthetetlen minősíthetetlenítés.

Harmadrészt megjegyezzük, hogy a tv2 kétarcú, galád politikát folytatott, mikor a szombati esti showműsorát (Megasztár) megszakítja János Pál halálhíre miatt, majd folytatja a műsort. Félreértés ne essék, a tv2-t azért feddjük meg, amiért világi jellege ellenére hirtelen együttérez a katolikusok első emberének halálával műsormegszakításilag. Vallásos tévé? Á, dehogy.

Ez az ország ugyanis szekuláris, vagyis világi ország. A pápa halála nem a magyar köztársaság, nem a gokartegylet, nem a bivalybasznádi dalárda, és nem a kereskedelmi televíziók személyes ügye. Ez bizony a katolikusok belső ügye. A halálhír helye a tv2 esetében a híradóban van, nem máshol. A halálhír a sajtónak hír, és nem személyes gyász. A gyáz az egyes emberé és az érintett egyházé.

A nem hívő, vagy más vallást hívő többség nevében kérem ki, hogy kivételt tegyenek, azonosuljanak a tévék a katolikus egyházfő halálhírével. Reformátusok halála, a dalai láma halála, a szomszéd bácsi halála, és a francia államfő halála sem ok arra, hogy megszakítsa adását egy kereskedelmi, és arra sem ok, hogy a közszolgálati Estéjében Krizsó Szilvike feketébe öltözzön. Az mtv saját halottja? Olvassatok Montesquieu-t, Constant-t, Locke-ot, sokat.

Térjünk még ki a hír szomorú voltára. Egy hívő katolikus hisz a túlvilági életben, mely nyilván számára inkább az üdvözülés, mint a kárhozat. Ebből a nézőpontból - bármennyire is abszurd, dehát ez a vallás abszurditása - a pápa halála ugyan fontos esemény egy hívő katolikus számára, de korántsem szomorú. Szomorú csak akkor lehetne, ha a pápa esetleg nem kerülne a menyországba. De ugye, katolikusok, ez ki van itten zárva.

Tehát egy tökéletes katolikus világban senki sem sír a pápa halálán, a nem katolikusok pedig szánják egy öreg ember szenvedéseit és halálát, de nem a pápáét, hanem egy Wojtila nevű emberét, aki sokat szerepel a médiában. Egy ember halála szomorú dolog, legyen ő bárki. Minden emberséges ember osztozik a gyászban. A képmutatás - ráadásul ilyen otromba formában - viszont visszataszító, feketeleves.

Hogy a pápa nagy ember volt-e vagy sem, jó dolgok mellett állt-e ki vagy sem - erről majd egyszer, később.

Schiavo és a pápa halála: azonosságok, különbségek

Az első felvétel egy Naprendszeren túli bolygóról

Íme az első felvétel, amin egy olyan bolygó látható, mely a mi Naprendszerünkön kívül kering. A képet a Space.com-nak sikerült megszereznie. A feltételezések szerint a lekapott bolygó egy-kétszer masszívabb, mint a Jupiter.

A képen éppen azt figyelhetjük meg, amint ez az égitest egy - a mi Napunkhoz hasonló - csillag körül kering. A rendszer egyelőre elég fiatal, így valszeg egyelőre a bolygó hőmérséklete is igen magas. Para.

Kémek, rövidhullámon

Nemzetközi titkosszolgálatok működnek a rövidhullámú rádiófrekvencián, állítólag. Aki figyelmesen csavargatja a potmétert ráakadhat ezekre az úgynevezett Szám Állomásokra. Hogy mit hallhatunk ezeken a sávokon? Számokat sorolnak emberek, külön frekvenciákon más-más nyelveken.

A Szám Állomások a hidegháború óta léteznek, és a kormányok általában elzárkózna azelől, hogy felvilágosítást adjanak: mit jelentenek, illetve kinek üzennek az éterbe beolvasott számok. Az interneten több hírforrást is találni, mely állítja, hogy a kérdéses kódnyelvek "a terepen"  tartózkodó titkosügynököknek üzennek.

Még 1998-ban a Daily Telegraph kérdezett rá a rádiófrekvenciákért felelős Kereskedelmi és Ipari Minisztériumnál a Szám Állomások rejtélyére. A tárca szóvivője a következőt válaszolta: "Ezek [a Szám Állomások] azok, amiknek gondolja. Nem kell, hogy az embereket zavarja ez. Ezek nem - hogy úgy mondjuk - nyilvános fogyasztásra vannak."

Hogy kémeknek jeleznek így a titkosszolgálatok, talán bizonyítottnak látszik, ugyanis a világpolitikát érintő jelentősebb történésekkor megváltoznak az üzenetek, illetve számuk is megnő. A hozzáértők szerint így történt ez például az 1993-as oroszországi alkormányos válság idején is. De hogy mennyire nem csak egy hidegháborús történettel állunk szemben, bizonyítja az, hogy egyes Szám Állomások egyenesen a berlini fal leomlását követően jöttek létre. És az adások száma sem csökkent a nyolcvanas évek vége óta. Vannak oldalak, ahol listákat találhatunk arról, hogy melyik Szám Állomás melyik titkosszolgálaté.

Nemrégiben egy kis angliai lemezkiadó dobta piacra négy cédés archív anyagát. A lemezeken a Szám Állomások-ból hallhatunk részleteket. Aki netán kételkedne a fent leírtakban, klikkeljen az alábbi linkekre. Illetőleg itten van egy magyar Szám Állomás-ról származó felvétel is. A rögzítés időpontja ismeretlen.
(Szinte biztos vagyok benne, hogy a magyar média nem foglalkozott, és nem is fog foglalkozni e témával.)

Magyar nyelvű Szám Állomás hangfelvétele (.mp3)

Counting Spies

A Conet Project weboldala

The shortwave numbers mystery

"János Pál pápa jelezte, hogy kész meghalni azáltal, hogy nem kíván visszatérni a kórházba" - mondotta a Reutersnek az egyházfő korábbi személyi titkára.

Na kérem, lehet vitázni az eutanázia mibenlétéről, de valszeg végül a fájdalom mértéke és az élet esélye kerül a serpenyőbe, nem a könnyelmű "etikai" dogma.

Meghalt Terri Schiavo

Hát ennyi. Végleg leállt a keringése a 15 éve ébrenléti kómában fekvő amerikai nőnek. Schiavo egyébként 13 napig bírta mesterséges táplálás nélkül. Emlékezetes, hogy a férj évekig tartó pereskedését követően érte el, hogy agyhalott feleségét ne tartsák tovább mesterségesen életben.

A szülők ellenezték a törekvést, és amíg tudtak, fellebeztek az ügyben. Mindkét fél boncolást szeretne, hogy kiderüljön, a nő állapota valóban visszafordíthatatlan és reménytelen volt-e. Korábban már írtunk a Schiavo-ügy dilemmáiról, "Egy filozófikus médiasztori" címmel.

Kelendőbb-e az ingyen napilap?

A bejelentés szerint a Metro nemzetközi médiavállalat Magyarországon öt nagyobb városban fog terjeszkedni. Az ingyenes újság magyar verzióját egyébként ma már napi 380 000 példányban nyomják ki, ami körülbelül 800 ezres olvasótábort jelent.

Persze nem olyan nehéz ilyen nagy példányszámban eladni egy ingyenes lapot, gondolhatnók. Bár az is igaz, hogy sokkal nehezebb megélnie a piacon, lévén kiesik az eladott példányszámokból származó bevétel. Marad a hirdetői bevétel, ahol az árakat elsősorban a megcélzott olvasóréteg (fiatal, agilis, laza városiak) és az olvasottság diktálja. A köröket a jelek szerint jól veszik. Egy kérdés: vajon nem egyszerűbb hirdetési bevételekből pótólni az újság árát?

Rákkutatókat veszíthet Európa

Bár az Európai Unió időről időre szeret olyan statisztikákat közzétenni, hogy mikor érjük utol a nagy versenytársat, az Egyesült Államokat, már nem az első hír szól arról, hogy ez nekünk, európaiaknak azért nem nagyon megy.

Az Európai Rákkutatók Menedzserfóruma szerint a brain drain, vagyis az agyelszívás a rákkutatókat is érinti - írja a BBC Online.  És ha nem kétszerezik meg a közeljövőben a kutatásokra szánt összeget, akkor Európa legjobb rákkutatói nemsokára már a tengerentúli laboratóriumokban szorgoskodhatnak.

Egy kutatás szerint az USA - egy főre leosztva - hétszer annyit áldoz rákkutatásra mint az uniós tagállamok. És ugyancsak a két kontinens közti mentalitásbeli különbséget jelzi, hogy míg az európaiak elsősorban a rák biológiai okait kutatják, addig amerikai kollégáik a rák kezelését és megelőzését tekintik elsődleges kutatási célnak.

Európa lagymatag, elméleti hozzáállását ideje lenne felcserélni az életszerűbb, gyakorlatiasabb gondolkodásra. Még akkor is, ha ezt kénytelen-kelletlen az amerikaiktól kell ellesnünk. Mert egy rákos beteget nem érdekli a politika, csak a gyógyulás. Avagy: egy társadalmat az jellemez a legjobban, hogy mire költ és mire nem; mit tekint priorotásnak.

Miért nem volt most cunami?

Végre egy értelmes cikk a mostani cunamiparáról. A Reuters szakújságírója szerint a hatalmas földrengés ezúttal azért nem okozott pusztító szökőárt Délkelet-Ázsiában, mert maga a rengés igen mélyen volt, és az epicentrum is eltérő helyre esett.

A szakértők ugyanakkor abban megállapodnak, hogy relatíve keveset tudunk a földrengések természetéről, és ilyeténképpen kevés tudásunk van a cunami kialakulásának pontos feltételeiről is. Jóllehet a mostani rengés 8,7-es volt, és a karácsonyi cunamit egy 9-es erősségű földmozgás okozta, a tudósok szerint a két érték között - hatásait tekintve - nagy a különbség.

Visszatérve az epicentrumra: a szakértők szerint míg a múltkori esetben a nyílt tengeren zajlott a földrengés, addig most közel esett a szumátrai partokhoz, mely szintén csökkenti a szökőár kialakulásának esélyét. Merthogy a mostani rengés is okozott cunamit, csak épp olyan kicsi volt, hogy a partokon szinte észlelni sem lehetett.

Laikus következtetésünket tehát úgy vonhatjuk le, hogy a pusztító cunamit okozó földrengésnek erősen közelítenie kell a Richter-skála szerinti 9-es fokhoz ( ez átlagosan csak minden 20 évben fordul elő a Földön), és ezzel együtt kell járnia annak, hogy a rengés epicentruma a tengerfenék magasabb régióiban legyen, ráadásul a nyílt vizen.

Mindezekkel együtt a cunami pici misztifikálásával állunk szemben, hiszen a mostani földrengés egymagában több mint 1000 ember életét követelte. Tehát azt nem állíthatjuk, hogy az óriási szökőár nélküli földmozgás üdvözítőbb és gyámoltalanabb lenne.

Új blogszolg a tiniknek

Az AOL sem akar kimaradni a legújabb internetes boomból, vagyishát a blogbizniszből. Az amerikai óriásvállalat bevallottan elsősorban a tizenéveseket kívánja becserkészni. Az AOL blogjában újdonság, hogy - hasonlóan mondjuk a Yahoo Photos-hoz - nem csak privát és publikus blogokat lehet nyitni, hanem olyanokat is, melyeket az általunk kiválasztott netezők láthatnak csak.

A fejlesztést illik annál komolyabban venni, hiszen az AOL-nél nagyszabású kutatás előzte meg a blogszolgáltatás bevezetését. A korhatárhoz kötött RED Blog-ot előzte meg nemrégiben a Microsoft MSN Spaces, valamint a Yahoo 360 című blogszolgáltalások bejelentése. Indul tehát a nagy blogháború a legnagyobb szolgáltatók között.

Nyilván a felhasználóbarát, könnyen kezelhető és biztonságos blogringeké a jövő, illetve azon szolgáltatóké, akik ezt el is tudják hitetni a netezőkkel.

Rendhagyó történelemóra egy szerb online hírújságban, "Tömeggyilkosság a Vajdaságban és Nagy-Magyarország 1941-1944", valamint "A Holokauszt a Vajdaságban, 1941-1945" címmel. Azoknak mindenképpen ajánlott, akik nem ismerik, hogy a magyar csendőrség milyen bűntetteket követett el a második világháború idején a Vajdaság területén szerbek és zsidók sérelmére.

Persze a néhány évvel későbbi, vajdasági magyarok sérelmére elkövetett mészárlásról nem nagyon esik szó. A cikknek talán van egy kis áthallása abban a korban, mikor Horvátországgal egyetlen háborús bűnökkel vádolt ember kiadatása miatt nem hajlandók megkezdeni az uniós csatlakozási tárgyalásokat. A felelősök nevének kimondása...

Másrészről azoknak is érdekes lehet a cikk, akik szeretnék végre egyszer egy szerb szemével látni mondjuk a trianoni békeszerződést, vagy egyáltalán, ennek a régiónak a történelmét. Azt is megtudhatjuk, hogy a magyarok előtt a Vajdaságban már több népcsoport is megtelepedett, így például a szláv törzsek. De találunk egy rövidebb eszmefuttatást arról is, hogy a Vajdaság lesz-e a következő Koszovó.

A cikk szerzője így fogalmazza meg Vajdaság dilemmáját: "is like that faced by Solomon who had to divide a child between two people."

History of Vojvodina

A Vajdaság etnikai térképe

Rejtő 100

Éppen száz éve született Rejtő Jenő. Emléke előtt a Három testőr Afrikában felütésével tisztelgünk:

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban. (...)

(...) Rakhmár oázis központja a Grand Hotel. Eltérően a hasonnevű európai intézményektől, a rakhmári Grand Hotel ócska kis bódé volt. Tulajdonosa egy félszemű rabló, aki annak rendje és módja szerint kitöltötte tízéves fegyházbüntetését, majd szorgalmas működésének gyümölcséből letelepedett itt mint vendéglős.

A Timbuktu felé haladó karavánok, átutazó vadásztársaságok jelentették a nagy jövedelmet, az oázis két arab csendőre és száz fő körüli helyőrség az állandó üzletmenetet.

A Grand Hotel, mint a neve is mutatja, a nagyvilági élet úri illúzióját hozta el a Szaharába. A félcolos deszkafalat ugyan átrágta mindenféle féreg, a vályogragaszték és a pofapadok sem emlékeztettek a hasonnevű európai intézményekre, no de rádiókészüléke volt, szinte kéthavonta új napilapok érkeztek, és Leila, az arab démon, táncokat lejtett.

Ezt a műsorszámot kissé népszerűtlenné tette az a közismert tény, hogy Leila (az arab démon) ötvenedik életévét már régebben betöltötte. A kor és egy ideges bennszülött zsebkése mély nyomokat hagyott az arcán. Így aztán Leila (az arab démon) alig táncolt, és a szórakozást illetően leginkább arra szorítkozott, hogy egy tamburaszerű, irhával bevont hangszert ütögetett. Ezt is csak addig, amíg a vendégek határozott állásfoglalása nem kényszeríttette hallgatásra. Ilyenkor egy távoli sarokba kuporodott, és démoni érzékenységében megsértve, szomorúan pipázott. Este segített a sérülteket kötéssel ellátni.

Általában legionáriusok tartózkodtak a Grand Hotelben, akik kockáztak, ittak vagy levelet írtak, némelyik a fegyver és a szíjazat tisztítását is itt végezte, de estefelé verekedés volt. Ez a programpont nem maradhatott el, úgyhogy egy elmés legionárius, aki a festőművészi pályáról került ide, új cégtáblát készített, amit a tulajdonos meghagyott az ajtón. Ez állt rajta:

GRAND HOTEL / Ötórai gabonapálinka / Esténként az úri közönség verekszik / Kitűnő széklábak! / Megbízható elsősegély! / Belépés díjtalan! / Kilépés bizonytalan!" 

Korábban: A tiltott gyümölcs médiuma

A nagy dohányteszt

Kettő darab hírre szeretnék itten kitérni. Az egyik szerint Írországban sikere van a szigorú dohányzás-ellenes szabályozásnak. Bár ezt a véleményt a tiltást szorgalmazó miniszterelnök és szakminisztériuma fogalmazta meg, azért adhatunk neki némi hitelt. Ugyebár Európában két ország van, ahol a bárokból és a kocsmákból, éttermekből is kitiltották már a füstölést: Írországban és Norvégiában.

Aki emlékszik még, a sztori ott kezdődött, hogy az étteremtulajdonosok úgy vélték, a dohányzás kitiltása jelentékeny bevételkiesést jelent majd számukra. Állítólag nem így lett, persze ebben szerepe lehet annak, hogy a Zöld Sziget sok kocsmája a bejárat előtt fűtött teret létesített dohányzó vendégei számára. És így bár a cigizők nem cigiznek a kocsmákban, a kijelölt helyeken valamennyire emberbaráti viszonyok közt folyik a füstölés.

A másik hír pedig az Egyesült Államokból érkezik. Eszerint két újabb államban - New Jersey-ben és Coloradóban - tiltanák be a nyilvános helyen történő dohányzást. Az ellenérvek ugyanazok: az Atlantic City-beli kaszinók például bevételkiesésre számítanak. Emellett a tulajdonosok azt is hangsúlyozzák, hogy - légterükben is elkülönült - dohányzó-részlegeket üzemeltetnek, így maximálisan védik a nemdohányzók egészségét.

A kérdés persze ennél egy picit fontosabb. Kanyarudjunk is vissza Írországba, és megértjük miért. A beidézett cikk szerint ma már az ír dohányosok döntő többsége is egyetért a dohányzás-ellenes rendelkezésekkel, ami azt sugallja, hogy a polgárok megértették, itt egy egészségügyi, valamint nevelő szándékú politikai tettről van szó.

A leszokni vágyóknak ajánlott úticél két hét Írország vagy esetleg Norvégia, és semmiképp sem Görögország vagy Lengyelország. Magyarországon is el lehetne gondolkodni azon, hogy a közegészségügy meddig és mennyiben engedheti a nyilvános helyen/munkahelyen történő dohányzást. (A bejegyzés szerzője dohányos.)

Nem mehetünk el a történet mellett. Ezért írjunk inkább. Először is. Terri Schiavo történetét felkapta a média, és hurcolássza a végcélig. Vannak, akik szerint már megint a bűnös sajtó nagyít fel egy érdektelen tucatsztorit. Nos, velük nem értünk egyet, mivel ez a történet igenis fontos, amellett, hogy az egyik legemberibb, legalapvetőbb kérdést feszegeti.

A filozófiai magasságokba ívelő sztoriknak megvan az a sajátos bukéja, hogy az emberek általában kényelmetlenül érzik magukat, ha hallanak felőle. Az igazán jó filozofikus médiatörténetek mindig valamiféle olyan kérdést feszegetnek, melyről igen nehéz egzakt, minden körülmények között vállalható véleményt alkotnia az embernek. És hát a kanti erkölcs, más néven: a felvilágosult ember erkölcsi érzéke azért ezt kívánja.

Kellemetlen sztori tehát, és érdemes megfigyelni, hogy például a magyar sajtó jelentős része mennyire felületesen tálalja a történetet. Merthogy nem az a sztori, hogy a nő férje áll az egyik oldalon, a szülők meg a másikon, és vajon ki fog győzni. A sztori abban áll, hogy van egy nő, aki a többségi orvosi szakvélemény szerint nem tud a külvilágról, saját magáról sem: persistent vegetative state, vagyis folyamatosan fennálló vegetatív állapot. (Ezt csak a szülők által felkért orvos látja másként.)

Élete inkább az élettelenséget jelenti, meghát a férj állítása szerint Terri sem akart volna így élni, gépről tápláltan, egy értelem és tudat nélküli organizmusként. El is hisszük, mi magunk sem szeretnénk így végezni. Ugyanakkor ott van az érem másik oldala, a szülőkkel, akik ugyan nem élték végig a nő mellett az elmút 15 évet, de azért lányukként tekintenek a magatehetetlen... Nos ez az: pontosan kire is? Meddig tartunk embernek egy embert? Normálisan ez nem merül fel.

De most, ha lehet, mégis. A reménytelen ébrenléti kóma nem fosztja-e meg az embert ember mivoltától? A remény persze élhet 15 év változatlanság után is, de kérdés, hogy meddig. Igazuk van-e azoknak, akik gyilkosságot emlegetnek ebben az ügyben? Az államnak és az orvostudománynak kötelessége-e működtetni, táplálni egy szervezetet, mely magától erre már nem képes. Vagy: jogi alany-e egy testben létező, de szellemben 15 éve halott ember? Itt csak a szülők, a férj, a jog, az állam tud dönteni, Terri Schiavo nem.

Víz felett a magyar Titanic

Idén 12-ik alkalommal, de úgy is fogalmazhatnánk: még mindig él a Titanic filmfeszt. Ezúttal is megrázó kategóriákba sorolták a filmeket, úgyis mint Amerikai felfedezése, Francia zátonyok, Hongkong hardcore, meg a többi.

Megint csupa olyan film, ami az amerikai vs. gagyi fősodorból kimaradt és ki is fog maradni. Én a Winterbottom-féle 9 dal-ra, a Hétfői leány című Hal Hartley-mozira, no meg a Ghost in the Shell második részére (Ártatlanság) váltok jegyet. Utóbbinak a Páncélba zárt szellem címet adták a titanicosok, ami mondjuk egy fokkal jobb, mint az MTV "Szellem a héjban" címadása. Utóbbiból kiderül, hogy nem nagyon látták a filmet.

A rajongóknak ez már csak GITS marad. Aki nem tudná, erről az animéről koppintották a Mátrixot. Mármint az első részről, amit még valamikor 1995-ben mutattak be Japánban és az USA-ban. Magyarországon meg max házibulik reggelein került elő az almáriumból. Gondolatébresztő anime, az első vonalból. Na.

Milyen gyakran írjunk bejegyzéseket?

Elsőre persze azt mondanánk erre, hogy: amilyen gyakran csak kedvünk és időnk van rá. Nos, a Webpronews újságíró-bloggere egy egész cikket szentel a témának. Wayne Hulbert ajánlata szerint hetente legalább három bejegyzést írjunk, és ha lehet, mind a hármat külön napokon publikáljuk.

Aztán rátér arra, hogy ő például nem hagyományos bejegyzéseket, hanem informális újságcikkeket irogat egy blogba, napi rendszerességgel. Később pedig a napi egy nagyobb anyag mellé írt több, kisebb bejegyzést is. Tette ezt elsősorban azért, hogy megvizslassa, valóban több látogatója lesz-e több bejegyzéssel.

Bloggerünk - nem nagy meglepetésre - végül arra jutott, hogy biza a több bejegyzés egyben több látogatót is jelent. Végül azért arra jut, hogy egy kezdő blogger eleinte irogasson csak heti három bejegyzést (más-más napokon), és amikor már kialakult a rendszeresség a blogjában, vagyis képes tartani a heti három entryt, akkor kezdheti növelni a bejegyzések számát. Ennél talán fontosabb megjegyzése: egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy egy bloggernek naponta legalább egy bejegyzést kell írnia. Viszont az már annál fontosabb, hogy legyen valamiféle rendszeresség a megjelenéseken.

Emellett pedig felhívja a figyelmet arra, hogy nem kell feltétlenül azonnal megjelentetni minden bejegyzésünket. Spájzolhatunk is, ami kifizetődőbb mint egyszerre kitenni 3 bejegyzést. (Műhelytitok: ez a bejegyzés is spájzolásra készült, igaz csak néhány órát érlelődött a depóban. A Freeblog pici hibája, hogy a spájzolt bejegyzés archív oldalról már akkor is elérhető, amikor még nem éles.)

Ha most vasárnap lennének a választások, még mindig a bizonytalanok nyernének (35%). Miért nem alakítanak pártot? Ők lehetnének a kormány. Az ellenzéki székeken meg osztozhatna a Fidesz (31%) és az MSZP (26%).  Az SZDSZ-nek 4 darab százaléka lenne "most vasárnap", ami arra elég, hogy a  partvonal széléről, a Munkáspárt mellett, de a MIÉP előtt, a kispadról kövesse le a 2006-2010-es évadot. A Jóbarátok legjobb részeit.

Illik-e húsvétkor polblogot írni? - kérdezi tőlem egy angyal, de továbbhesegetem.  A Szonda-Ipsos mérése alapján a fideszesek többsége szerint negatív az uniós csatlakozás "eddigi mérlege". Mondjuk megnézem azt az átlag pártválasztót, aki mérlegre teszi az ország első uniós évét, és következtetéseket vonogat. Ja, és még egy: a Fidesz szavazói rendkívüli módon optimisták a tekintetben, hogy nyernek 2006-ban.

Ha a Fidesz szavazóinak lelki békéjéért, egészséges lelki fejlődéséért izgulunk, akkor azért kell imádkoznunk, hogy ők jövőre ne csalódjanak. Ha viszont a szoci szavazókat szeretnénk keblünkre ölelni, mormolgassuk, hogy "second term, left turn". De hát már ma tudható, hogy a bizonytalanok nyernek, akik a Bizonytalan Párt bevezetésével valóra váltják legfontosabb programpontjaikat: a politikailag elkötelezettek elbizonytalanítását, és a bizonytalanság alkotmányos jogának elfogadtatását - vagy nem, nem biztos, nem tudják még pontosan. Bizonytalanország pedig végre önmagára talál. Az óra átállt, a pápa meg megáldotta a turistákat, de szólni már nem tudott. Mehetünk locsolkodni.

A történelmi hangos blog

Valóban blogtörténeti: a Terasz bloggere megunta az írkálást, és inkább audiofájlban tette közzé aktuális gondolatait. Azért írt hozzá egy kísérőmondatot, mely szerint a tett történelmi.

Hallgassátok meg, és döntsétek el, hogy mennyi benne a spotaneitás. Végezetül pedig lombozzuk le a Teraszt és a történelmi tetteket: itten van például az Audioblog.com, ahol ma már nem csak audioblogokat, de "videóbejegyzéseket" is csinálhatunk - napló gyanánt.  Az AudioWeblogs-ról nem is beszélve.

Ugye itten az úgynevezett podcasting volt a nagy boom, ami leegyszerűsítette, és felhasználóbaráttá tette az audiómemoárok fogyasztását. Úgyhogy a történelmet megint egy óceánnyira innen írták. (Ettől persze a Terasz még egy szimpatikus blog marad.)

Orbánban az igazság?

Orbán-ügyben lenne néhány megválaszolandó kérdés. Ugye az alapszitu szerint az ÉS két hét alatt közölt két darab cikket arról, hogy az előző ciklus miniszterelnöke miként folyt bele a tokaji bizniszbe. Az első verzió szerint az ÉS - tanulva az Orbán-bányás cikksorozata utáni perből  -  tényleg csak olyan dolgokat írt le, ami nem csak igaz, de bizonyítható is.

Ebben az esetben persze Orbánnak nincs egyszerű helyzete, hiszen vagy színt kell vallania, vagy erőteljes védekezésbe kell vonulnia, amivel azt kockáztatná, hogy az ügy elhúzódik akár a választásokig. Ebben az esetben a beismerés persze erkölcsileg lenullázná a politikust, aki - e verzióban - saját országlása idején nyomatta a tippeket a haveroknak. A Fidesz-szavazók vajon miként fogadnának egy ilyen színvallást?

A másik lehetséges változat szerint az ÉS nagyjából helyesen írta le a történéseket, ám vannak a cikkekben olyan megállapítások is, melyek nem bizonyíthatóak, vagy nem igazak. Ebben az esetben Orbánnak megvan az az esélye, hogy bíróságon megtámadja a téves állításokat, és a cikk többi részét elbagatellizálja a közvélemény előtt. Ebben az esetben az ellenzéken és az újságírókon fog múlni Orbán és a Fidesz népszerűségének alakulása, és nem utolsó sorban: a tokaji  igazság kidomborítása.

A harmadik verzió szerint az ÉS cikke egyáltalán nem bizonyítható állításokon alapul (vagy nettó fantazmagória), és Orbán eleddig csak azért nem perelte be a lapot, mert politikailag jelenleg nem tartja kifizetődőnek a "Pereskedő Orbán" képének megjelenését a nyilvánosságban. Vagyis éppen a nemzeti konzultáció, meg a faluparlamentek, meg a hazafias népfront közepette nem szeretne agresszív, pereskedő politikusnak látszani a közvélemény előtt.

Ez is egy lehetőség, és ha ez utóbbi forgatókönyv az igazi, akkor megeshet, hogy Orbán nyertesként jön ki az egész ügyből. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy bizonyítani tudja: nem élt vissza hatalmával, miniszterelnökként nem segítette haverjait vagyonhoz jutni, stb. Vagyis ha tiszta, akkor ezt igen jól meg fogja tudni lovagolni a következőkben, és nyilván sikerrel fogja rásütni az MSZP-re, hogy igazából a kormánypárt áll az egész lejárató kampány mögött.

Amennyiben azonban az ÉS-nek lenne - maradéktalanul - igaza, ne felejtsük el a történelmi tapasztalatot: az amerikai választópolgárok Nixont a Watergate-botrány kirobbanását követően újraválasztották. Avagy: a nép erkölcsi mércéje nem mindig esik egybe a kanti kategorikus imperatívusszal.

Adalékok:

Tokaji borcsata: harmadik ütközet

11 kérdésük van a szocialistáknak

Orbán privatizált volna Tokajban
(Sajnos a Magyar Nemzet és a Hírtv honlapján nem találtam a témát.)

Politikus online fogadóórája

Egy hír kapcsán gondolnánk tovább politikusaink néphez fűződő viszonyát. A hír szerint Bozóki András kultminiszter "online fogadóórát" tart kedden a www.kultura.hu kormányzati oldalon. A hír sajna úgy folytatódik, hogy ez egy online interjú-szolgáltatás, aminek csak az első vendége lesz Bozóki. De.

Gondoljunk csak bele, mennyivel emberbarátibb lenne egy magyar politikus, főként ha kormányzati szakmunkásról van szó, ha hetente, mondjuk egy órán kereszül lehetne neki online feltenni kérdéseinket, és ő azokat meg is válaszolná. Politik-píár szempontból kifizetődő lenne, és talán az állampolgár is érezhetné, hogy ott fönn, bizony érte vannak. Jó ötlet lenne ez?

Agrár-Magyarország

Megint lezárunk egy szavazást. Mindössze 22 ikszelés történt, de azért értékeljükA kérdés ugye az volt, hogy agrárország-e Magyarország? A legtöbb szavazat a "Nem, de ne is legyen" opcióra érkezett (40,9%).

Ha csak azt nézzük, hogy a válaszadók szerint mot mezőgazdi ország vagyunk-e, a nagyobbik tábor úgy gondolja, hogy igenis igen. Viszont - ezen belül - 22,7 százalék szerint inkább a jövőben, ha egy mód van rá, akkor ne legyen. Ugyanennyien gondolták azt, hogy azért legyen, továbbra is. Volt egy piciny kissebbség, aki bár úgy látja, hogy ma még nem vagyunk agrárország, de jobb lenne, ha azok lennénk (13,6%).

A fentiek ismeretében még nem vállalkoznánk a Hankiss-féle problematika ("Találjuk ki Magyarországot!") feloldására, annyit következtetés gyanánt azért levonnánk, hogy így, gazdatüntetés után sem érdekli az embereket túlságosan, hogy agrárország vagy nem agrárország. Homályos kérdés is ez a Romantic feloszlásához képest. Ami meg ugye kacsa.

Mi a szar az az RSS?

Kicsiny hazánkban általában még a fenti kérdés formájában kezdődik és fejeződik be egy RSS-ekkel foglalkozó beszélgetés, közben a világ naposabbik oldalán már az új netes kütyüben rejlő lehetőségeken tanakodnak.

Az elmúlt időszakban több felmérés is készült a tengerentúlon, melyek azt vizsgálták, hogy az online amerikaiak mennyiben használják ezt a szolgáltatást. A kutatások szerint a következő években nem csak az RSS, de az egyéb, mobilon érkező hírszolgáltatás is egyre népszerűbb lesz.

A Slashdot például saját, négymilliós IT-savvy olvasótáborát szondáztatta meg. Ennek alapján nem csak a drasztikus növekedés garantált, de a technológiai fejlődésre is igényt tartanak a netezők. Ebből következően persze előbb-utóbb az RSS-readerek is tökélesednek majd. És talán megérjük, hogy lesz egyszer egy felhasználóbarát, magyar nyelvű RSS-olvasó is, és akkor idehaza sem lesz fehér holló az ereses.

Ma már minden nagyobb amerikai hírportálnak van RSS-feedje, és a hazaiak közül is találunk egy-két úttörőt: Index, hvg.hu, hirtv.hu, stb. A blogoknál - idehaza is - elterjedtebb ez a hírszolgáltatási forma. Például a Hírbehozót is olvashatjátok RSS-en. Aki ért valamennyit angolul, az töltse le az RSS-Readert, aztán jöhet a fídelés. (További segítség itt.)

Az RSS egyébként azoknak nagyon ajánlott, akik napjukat általában azzal kezdik, hogy végignézik 10-20 kedvenc hírszájtjukat. Az RSS-reader ezt megteszi helyettünk, és a deszktopunkon megjelenő helyes kis ablakban tudatja velünk, ha valamelyik kedvenc szájtunkon új hír jelent meg. Amire aztán vagy ráklikkelünk vagy nem. A jelszó: Really Simple Syndication avagy Rich Site Summary.

Ja, és az olyan oldalak, mint példáula Hírkereső vagy a Hírstart vagy a Hírlista meg éppen abból élnek, amire egyébként a netező is képes, ráadásul nulla forintból: híreket aggregálni egyetlen oldalra. Mindehhez csak annyi kellene, hogy a magyar oldalak vegyék a fáradtságot, és gyártsák le a maguk .xml fájljaikat.

Az online hírszerkesztő agya

Nem mindig, de néha érdemes egy pillanatra belenézni az online szerkesztők agyába is. Kommentár nélkül íme a március 23-ai kora délutáni vezető hírek listája, avagy mit tartottak legfontosabb hírnek az online szerkesztők:

        Index: Húsvétikajaár-verseny: 1. Tesco
        Origo: Imámok, focisták kampányolnak a török nőkért
        NOL: Kirgizisztán déli része a felkelők kezében
        MNO: Atomtorpedókat telepített a Szovjetunió a Nápolyi-öbölbe
        Népszava: Máig sem kért helyreigazítást Orbán a hetilaptól
        HVG: A legszebb tárgyak 2005-ben
        HírTV: "Tokaj hímvesszejének" nevezte Orbánt Székhelyi József
        MRO: Apadnak folyóink - egyelőre
        Híradó.hu: Hiller az ellenzékkel is egyeztetne az államfőről...?

És Ön szerint is ezek voltak a legfontosabb témák szerda délelőtt?

Lihegésre fel

Az összes erkölcsrendész és Tilosgyűlölő elégedetten hátradőlhetett: a rádiót sikerült egy hónapra letiltani. De mint minden büntetésnek, ennek is vége lett egyszer. A Tilos hallgatóinak és készítőinek öröme mellett azonban illik komoran tekinteni a jövő felé: a nagybetűs erkölcsi csimborasszó az Utolsó Figyelmeztetés képében továbbra is ott lebeg a város felett.

Szalay Annamáriát ("tény, hogy néha előfordulnak olyan döntések is, ahol nemcsak jogi szempontok kapnak helyet") meg épp most lefoglalja Bakács Tibor pólója, úgyhogy lesz ideje Palotainak feltenni kábé két lemezt, amíg egy újabb állampolgári bejelentés alapján be nem tiltják még egy hónapra, vagy akár örökre az egészet. És akkor visszaáll a helyére az Eötvös-inga. Visszahúzódik a higany az üveggömbe, nullára csúsznak a potméterek, és az ördög elég máglyán.

Akartam is javasolni: költözzék a Tilos Szlovákiába, és szórjon onnan. Elvileg Pozsonyból is elérhető a budapesti éjszaka, legalábbis estelente mindig összeakadok csavargatás közben az egyik szlovák rádióadóval. Naszóval. Úgyis ők az erősebbek, a Nemzeti Felkelés meg a Honty és Hanna be lesz szarva.

A nagy blogátvilágítás

Kicsit látogassunk el a blogparadicsomba, amit más néven úgy hívnak, hogy Egyesült Államok, vagy: angol nyelvű blogringek. A Blogads legutóbbi felmérése szerint a tengerentúli bloggerek szép summákat tudnak besöpörni internetes naplóikkal. A bloggerek 21 százaléka 60 és 90 ezer dollár közötti bevételre tesz szert, és 17,8 százalék 90-120 ezer dollárt keres netnaplójával.

A felmérés alapján az is kiderül a tengerentúli bloggerekről, hogy sok időt töltenek blogoldalakon, és viszonylag sok blogot is olvasnak. A válaszadók közül a legtöbben (14,4%) naponta 5 blogot olvas, de 12,1 százalék napi naplófogyasztása 11-15 közé esik. Hogy mennyi időt töltenek az amerikai bloggerek blogolvasással?

A legtöbben (16%) heti 10 órát tölt netnaplók nézegetésével, ám a válaszokból kitűnik, hogy egy átlag blogger is heti több órát tartózkodik blogoldalakon. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy egy öntudatos, összetartó blogtársadalom van odaát kiépülőben: nem csak írni szeretnek, de olvassák is kedvenc blogtársaik bejegyzéseit. És ha pénz is van belőle, akkor ez egy sikergyanús iparág. (Azért ne féljünk kételkedni.)

Breaking news - rendkívüli híradás

A Harris Interactive kutatása szerint az amerikai internetezők körtében a legnépszerűbb téma az úgynevezett rendkívüli híradás, vagyis a Breaking News. A tengerentúliak 75 százaléka állítja azt, hogy a hírkeresőkben erre a témára keres. A második helyen messze lemaradva a "háború" kifejezést találjuk (45%), a harmadik helyezett pedig a "terrorizmust" (42%).  A celebrity news (hírességekről szóló hírek) 28 százaléknál népszerűek.

A Harris nemek szerint is vizsgálta az online hírfogyasztást. Ebből kitűnik, hogy nagyobb arányban a férfiak érdeklődnek a háborúval és terrorizmussal kapcsolatos hírek iránt, míg a nőknél valamivel népszerűbb a sztárpletykákkal foglalkozó híradás, mint a férfiaknál. Érdekesség, hogy a rendkívüli híradások tekintetében egyetlen százalék különbség sincs a nemek között.

Ide kívánkozik a Pew felmérése is, melyből kiderül, hogy az amerikai nezetők elsősorban azért olvasnak online híreket, mert "kényelmesebb online hozzájutni az információkhoz" (58%).

A világ első országa digitális filmszínházakkal

Írországban a világon elsőként cserélik le a 35 mm-es mozitekercseket digitális "kópiákra". Az Ír Filmtanács kommentje szerint az újítás sokkal jobb hang- és képminőséggel fogja elkényeztetni a Zöld Sziget mozibajáróit.

Az új megoldás nem csak jobb minőséget, hanem alacsonyabb kölcségeket is garantál. A hagyományos kópiák kora lejárt. A digitális technológiával lehetőség van arra, hogy a filmszínházak egy biztonságos szerverről egyszerűen letöltsék a nagy felbontású, jó minőségű digitális filmváltozatot, így nem csak gyorsabb és hatékonyabb, hanem olcsóbb is lesz egy filmvetítés.

A BBC a hírhez azt is hozzáteszi, hogy az írek Európában a második legnagyobb mozibajárók. A magyar filmszínházak és a filmes büdzsét nézve talán érdemes lenne elgondolkodni ezen a fejlesztésen. Egyszersmind talán megoldódna a vidéki és kisebb filmszínházak lehetetlen anyagi helyzete is. Arról nem beszélve, hogy minden magyar filmnél azon megy a szenvedés, hogy hány kópiára van pénz, vagyis hány moziban tudják egyszerre játszani. Az íreknél ez már nem probléma.

Az internet előnyei és a magyar netezők

A rendszeresen internetező magyarok elsődleges információforrásként használják a világhálót. Az NRC magyarországi kutatásából az is kiderült, hogy a netezők a világháló mellett általában a tévékből informálódnak. Harmadik helyen áll a nyomtatott sajtó, és csak negyedik a rádió.

"A hálót használók 69 százaléka nagyon fontos információforrásnak tartja az internetet, míg a televízióról csak 35, a nyomtatott sajtóról 25, a rádióról pedig 18 százalékuk vélekedik így" - írja a Rádió Online. A kutatásból az is kiderül, hogy a netezők jóval hitelesebb hírforrásnak tartják a világhálót, mint a többi médiumot.

Miért is van ez? Az internet előnye más médiumokkal szemben, hogy
 
1. bármikor elérhető hírforrást jelent (ellentétben a kötött időpontban jelentkező tévéhíradókkal vagy a naponta egyszer megjelenő napilapokkal szemben);

2. az interneten egy témával kapcsolatban számtalan hírfeldolgozást olvashatunk, vagyis segíti a mérlegelést, az objektív nézőpont kialakítását (ellentétben a tévékkel, ahol a híradók általában közel egy időpontban jelentkeznek, így esélyünk is kevés több tévés hírforrásból tájékozódni egyazon téma kapcsán. A napilapok esetében pedig még rosszabb a helyzet, hiszen ritka az az ember, aki 3-4 napilapból tájékozódik egy témával kapcsolatban);

3. az internet számos más szórakozást is kielégít a hírfogyasztás mellett. (Ebben az esetben talán a tévék egy kicsit jobb helyzetben vannak, de amíg a digitális televíziózás nem bontogatja ki szárnyait, addig még mindig vonzóbb, sokrétűbb lesz az internetes szórakozás, mint a kereskedelmik nagyszerű műsorai. A napilapok ebben a kérdésben labdába sem rúgnak.)

4. az internet interaktív, nem úgy mint a többi médium. Egy újság annyiban interaktív, hogy esetleg megjelentetik az olvasói leveleket, egy kereskedelmi tévé meg többnyire annyiban interaktív, hogy emelt díjas sms-ben szavazhatunk pl. arról, hogy szerintünk "eléggé elismerik-e Magyarországon a szépségkirálynőket" (idézet: Aktív, tv2).

Politikus fütyül itt?

Egy kedves Hírbehozó-olvasó küldte be a következő linket, melyen állítólag az látható, amint az egyik debreceni fideszes képviselő éppen Gyurcsányt fütyüli ki, vagy: esetleg egy cukorkát vesz a szájába.

Hogy a szabadidejét hasznosan töltő úri hölgy azonos-e a jelzett politikussal, ítéljék meg önök: klikk ide. A fütyülők fütyüléséről meg itt a bejegyzés. Az összes fütyülő megítélésén az én szememben nagyot javítana egyébként, ha ujjukkal vagy szájukkal itself fütyülnének, és nem bírói sípokkal. Segédeszköz használata ebben a kontextusban is az önbizalomhiány jele. Discere non est vitiosum...

(Egyébként kíváncsi leszek, hogy ennek a fülesnek melyik lap fog utánajárni, csakúgy mint a korábbi Sorstalanságos vagy fogolytáboros - Hírbehozós - témának.)

Netszűrők, kíváncsiskodó szülők

Röviden összefoglalnám a Pew amerikai kutatócég legutóbbi felmérését. Először is, a tinédzseres amerikai családok több mint fele otthoni számítógépén üzemeltet valamiféle tartalomszűrőt. Mind a tinédzserek, mind szüleik közül sokan gondolják úgy, hogy a tinik csinálnak olyan dolgokat a neten, amit nem engedélyezne a szülő.

A kutatásból az is kiderül, hogy a szülők általában bizalmatlanok gyermekeikkel kapcsolatban. Ugyanis azt gondolják, hogy a fiatalok túl merészek, túl elővigyázatlanok a virtuális térben. Persze itt van egy generációs feszültség is, hiszen a tinik éppen az internet-használatkor próbálgatják függetlenségüket, önállóságukat. (Mondjuk azért a lakcímeteket, képeiteket azért ne égessétek bele egy pornsite szerverébe, ha lehet.)

A felmérésben azonban a következő két eredmény a legérdekesebb. Egyrészt a szülők többsége utánanéz annak, hogy a gyerek milyen oldalakat látogatott korábban. A másik pedig, hogy sok szülő úgy próbálja meg kordában tartani a rakoncátlan tizenéves netezőt, hogy a számítógépet a lakásban olyan helyre teszik, ahol könnyedén rápillanthatnak a monitorra. Egyébként ez utóbbi módszer lehet hogy bizalomgerjesztőbb, gerincesebb, mint suttyomban kémlelni a gyerek historyját, vagy szűrőkkel bénázni, amíg a tini iskolában van.

Magyar hedonisták

Nos, ha már múltkor csak angol nyelvű főzős-kajás blogokról szóltam, a rend kedvéért íme néhány fríblogtárs - arccal a hedonizmus felé. Az érzéki örömök legelsőbbike mindjárt legyen a pikáns kávéfilozófiát előadó kave.freeblog.hu. Receptek mellett kávézási szokások, minitörténelem. És végre megtudhatjuk, hogy mit is iszunk, mikor mélange-ot és macchiatót rendelünk első randevúink felvágós hangulatában.

Ide kívánkozik még a Teablog. Nos, meglepő, de itten teákról olvashatunk. Kevésbé tematikusan és átláthatóan, de mégis. Az oldal alapszíne azt sejteti, hogy bloggerünk zöldtea savvy. Sok közhely, kellemes, bealvós teázó.

Ha kellően beteáztunk, irány Cook kapitányi blogja, ahol a ma divatos southern special konyhák étkeiből kapunk rövid, de biztosan pontos leírást. Ennél egy kicsit zaftosabb, részletezőbb és élvezetesebb a Receptblog. A recepteket olvasva biztosak vagyunk benne, hogy Konyhatündér valóban meg akarja főzetni ételeit a bloggerekkel. Úgy legyen.

Libbenjünk tovább a Receptgyűjteményke nevű receptgyűjteménykére. A Cookhoz hasonlóan tömör, egyszerű - nekem egy kicsit kopipészt ízű - hozzávalólistákat lehet olvasni. A grépfrútos túrótortánál kicsit megremegett az ujjam a billentyűzeten, így találtam magam a Mindenféle Receptek Gyűjteménye blogoldalon. Ez a tökéletes minimál receptblog. Csak a legszükségesebbeket közli velünk Zsu, aki maga is bevallja, hogy itt bizony szintén gyűjteményecskéről van szó, s nem saját ételfilozófiáról.

Csorogjunk is tovább Konyhamanóhoz, a szintén körítésmentes receptbloghoz. A következő idézetből kiderül, hogy a blogger itt tán maga írja a recepteket és no kopipészt: "Feltettem forrni a vizet és megfőztem benne a tésztát, ahogy illik, sóval és kicsi olajjal, majd leszűrtem és salátástálba raktam." A többiekről majd egyszer, máskor, bővebben.

Sóhajtós végefőcím: de jó lenne, ha tematikusan gyűjtött recepteket el lehetne érni a menüből, és ha egyszer egy szakács is lependeredne a konyhai iMac elé, s blogírásra adná fejét. A lelkes amatőrök persze kedvesebbek, főleg ha saját kajákat sütnek.

Blogolj a Yahoo-n

Az online mammutvállalat "Yahoo 360" néven indítja el blogszolgáltatását, gondolom nem kisebb céllal, minthogy a földbe döngölje például a Blogger.com-ot. Az amerikai cég annyiban próbál újítani, hogy a blogolást össze kívánja kötni a szósölnetvörkinggel.

Vagyis a személyre szabott Yahoo-oldalunkon is összegyűjthetjük például kedvenc blogjainkat, de csinálhatunk egy zárt bloghálózatot is, hogy a mailboxról, a fotóseringről meg a többiről ne is beszéljünk. Oldalletöltés-generálás, hirdetési bevétel-növelés, etcettera.

A Yahoo 360 szolgáltatás meghívásos lesz, és március végétől indul. Nekem egyébként tetszik a pilot, még az is lehet, hogy átköltözöm.  (Ennyi Hunglish szót se írtam még le egy bejegyzésbe. Így jó.)

A Sorstalanság izraeli pénze

Figyelem, antiszemiták most ugorjanak, vagy klikkeljenek ide. A Haaretz című tekintélyes izraeli lap igen érdekes cikket közöl arról, hogy miként kaphatott egy magyar alkotás, az izraeli filmeknek félretett kormányzati büdzsdéből 1,2 millió sékelt (kb 51,3 millió forintot).

A törvény értelmében ugyanis a pénzalapból csak olyan film kaphat, melynek rendezője vagy forgatókönyvírója izraeli állampolgár. A lap megjegyzi, hogy az Izrael Filmtanács egy hónappal ezelőtt olyan filmnek - a Sorstalanságnak - adott pénzt, mely nem meríti ki a szükséges kritériumokat.

Izrael történelmében először egy magyar film kapta a precedens nélküli 1,2 millió sékelt - írja a lap, mely azt is hozzáteszi, hogy sem a rendező (Koltai Lajos), sem pedig a forgatókönyvíró (Kertész Imre) nem izraeli, mint ahogy a film készítésében részt vett más személyek sem rendelkeznek izraeli állampolgársággal.

A cikk arra is kitér, hogy Magyarországon - "mely országot néha antiszemitizmussal vádolnak" - nemzeti kincsként kezelik a kérdéses filmalkotást. És az izraeli filmtanács azok után hozta meg döntését, hogy a magyar és izraeli kormány "két éven keresztül gyakorolt politikai nyomást".

Azért, hogy a filmet mégis támogathassa a filmes tanács, módosítani kellett az izraeli filmtörvényt. A knesszet oktatási bizottsága meg is hozta a kiegészítést. Akit érdekelnek a téma részletei, olvassa el az eredeti cikket, melyből kiderül, hogy ki és milyen indokokkal szorgalmazta a törvénymódosítást, és hogy talán szerencsésebb lett volna egy jogi kiskapu megnyitása helyett más módot találni - az idei év kétségtelenül legfontosabb magyar kulturális teljesítménye - a Sorstalanság-film izraeli támogatására.

Persze az is lehet, hogy a történtek nélkül talán még ma sem fejeződött volna be a film forgatása.

(A témával egyetlen csütörtöki magyar lap sem foglalkozik...)

'www.hallgass.ma' és 'www.szolj.be'

A kétbetűs domainvégződéseket eredetileg arra találták ki, hogy az egyes országuk maguk rendelkezhessenek az adott URL-territórium felett. Mindenki tudja például, hogy a magyar domainvégződés .hu, az osztrák .at, a román pedig .ro.

Na most, vannak leleményes üzleti vállalkozások, melyek szolgáltatásuk népszerűsítéséhez nem elégednek meg a www.CÉGNÉV.hu formával, hanem a szójátékokkal próbálnak meg fogyasztókat elcsábítani. Valószínűleg ebből a megfontolásból jönnek létre olyan ötletek, mint például a www.erdely.ma vagy a www.magyarorszag.ma. Ezekben a domainekben nem elütés a .ma, ugyanis ez - a kiosztás szerint - a marokkói domainvégződés, de magyarul mégis külön értelmet nyer egy ilyen netes cím.

A másik példa a belgiumi domainvégződéssel (.be) operáló magyar URL-címek. Ide sorolható mondjuk a www.vasarolj.be, vagy épp a www.szolj.be internetcím. És most nézzünk néhány egyéb olyan domainvégződést, melyet magyar cégek és magánszemélyek a jövőben esetleg - vicces szójáték reményében - használhatnak: (A tippekért küldjétek a tiszteletdíjat ;)

.az  (Azerbajdzsán), .ba  (Bosznia és Herzegovina), .cv  (Cape Verde), .fi  (Finnország), .jo (Jordánia), .ki  (Kiribati), .ne (Niger), .pr (Puerto Rico), .re (Reunion Island), .se  (Svédország), .to  (Tonga), .tt (Trinidad és Tobagó), .tv (Tuvalu), .va (Vatikánváros)

Fütyültek a fütyülők

Mit is tehettek volna. Magyarországon már menetrendszerűnek mondható, hogy baloldali és liberális politikusokat kifütyülnek a nemzeti ünnepségeken. Persze a jobboldal gondolhatja, közvetítheti tábora felé azt, hogy ez azért van, mert ők a rosszak, de mi vagyunk a jók, hiszen minket nem fütyülnek, azaz mi rendes nép-nemzeti népjóléti emberek vagyunk.

Persze a füttyöngés dolog nem is annyira pártokról, politikusokról, mint inkább a két szavazótábor vérmérsékletéről, dolgokhoz való hozzáállásáról sejtet valamit. Bár felteszem, hogy egy értelmesebb fideszes inkább érvekkel döngöli a sárba a baloldaliakat, akárcsak liberális vagy szoci szomszédja, de azért mindenki előtt ismert a jobboldali politikai tábor elhajló fele, mely több, politikailag racionálisan nehezen értelmezhető rendezvényen is megmutatja magát.

Gyurcsányt nem azért fütyülték ki, mert nem értenek egyet gazdaságpolitikájával, vagy a szociális ellátórendszerről vallott nézeteivel, hanem azért, mert ő az MSZP kormányfője. Lehetne ő bárki, bármi, a füttyöt a baloldal embere akkor is megkapja, ha ad absurdum egyáltalán nem adna rá okot. A füttyöngők meg a médianyilvánosságot, ami már eleve egyfajta önigazolás. Nézzék csak meg a tudósításokat.

Nincs itt hiba. A magam részéről azonban egyetértek azokkal, akik azt a dilemmát rágják, hogy a csendes többség, a józan zoon politicon kiszorul a politikai nyilvánosságból az ilyen esetekben. Nem baj. Szép idő van, mi mutassunk példát, mossunk kocsit, tegyünk semmit, kertészkedjünk, úgyis mint: ápoljuk kertjeinket...
Moderata durant. Iove fit, quod bene fertus, onus.

Érdek, érdek hátán

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy most, mikor az utolsó gazda számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem kapnak több támogatást, mint amennyit a tüntetés nélkül is kaptak volna, vajh mi a következő lépés?

Ha Angliában élnénk, a fogadóirodák már biztosan kiosztották volna az odds-okat a lehetséges verziókra, úgyis mint csöndben hazamennek, vagy: addig tüntetnek, amíg nincs dolog a földeken, vagy: forradalom.

Abban biztosak lehetünk, hogy az MSZP-nek nem célja a vidéki gazdatársadalom szavazatainak megnyerése. Persze nem minden a populizmus. Ha a gazdák miatt újabb költségvetési fejezeteket kellene nyitogatni, az adóemelés formájában csapódna le. Valszeg.

Egy választások előtti adóemeléssel meg több szavazatot lehet veszíteni, mint ahogy agrárember van e hazában. Egyes flaszterpletykák szerint a kormány abban érdekelt, hogy idehaza kevesebb, de versenyképesebb termelő legyen. Ha így is van, ezt egyelőre senki nem meri kimondani. Végezetül tegyük fel mégegyszer a kérdést, mely az egész probléma magvát jelenti: agrárország-é Magyarország?

Blogolj a metrón

Lassan eljön az ideje annak, hogy nem kell megvárni az otthoni vagy munkahelyi langymeleget, ha bloggolni támad kedvünk. Itten van a PocketBlogger első verziója, mellyel lehetővé válik, hogy a PDA segítségével küldhessünk bejegyzéseket a webre. És szerkeszthetjük is pici netnaplónkat.

Sajna, egyelőre csak a nagy vízfej, a Blogger.com bloggerei számára elérhető a szolgáltatás. Persze kérdezhetitek, hogy ha egy PDA van a zsebembe, miért nem megyek föl a netre, és írok ott bejegyzéseket. Az új fejlesztés előnye, hogy egy low-graphic-version felületen írhatunk blogot.

És itt el is érkeztünk a Freebloghoz: kedves anyaszájtunk egyszerűbben megoldotta ezt a problémát. E-mailen is beküldhetjük oldalunkra a bejegyzést, ami legalább olyan alacsony adatforgalmat igényel, és van is olyan jó. Na.

Félregépelt atomkísérlet

A szudáni kormány egyik tagja morcosan ébredt, majd forró kávéja kíséretében lekuporodott gépe elé. Az amerikai Kongresszus honlapját böngészve megakad a szeme szeretett országa említésén.

A szájton ugyanis az áll, hogy az USA a hatvanas években nukleáris kísérleteket hajtott végre az afrikai országban. Kapkodó telefonálgatás indul az eleddig ismeretlen történelmi fejezet kapcsán. A nagy diplomáciai  össze-visszaságban végül kiderül, hogy egy elütésről van szó.

Az amerikaiak ugyanis a jelzett időszakban saját területükön, Nevada államban hajtották végre a kérdéses kísérleteket. A nevadai kísérleti terület neve pedig: Sedan. Ugyan, mi meglepő lehet ebben egy magyarnak, akit olykor 'angry'-nek, olykor 'hungry'-nak értenek az ánglisok? Az ogrékről nem beszélve...

És akkor még nem hoztuk szóba Szlovákia és Szlovénia gyakori összekeverését. Önök tudják, hogy a kettő közül melyik országban élnek a 'slovensko'-k?

Szerkeszd a Google címlapját!

Új szolgáltatást vezetett be a Google News. A lényeg, hogy ezentúl magunk szerkeszthetjük a címlapot. Eldönthetjük, hogy egy adott Google-rovat melyik hasábban, és mennyire elől legyen.

Ami ennél is fontosabb: saját rovatokat hozhatunk létre. Akiknek van Google Alert-je annak nem lesz új a dolog: szóval kulcsszavakat állíthatunk be, és azon cikkekből, melyekben előfordul ez a kulcsszó, rovatot generál nekünk a Google. Például ha valaki az összes olyan cikket ki szeretné gyűjteni a Google News címlapjára, amiben szerepel a "Jennifer Lopez" kifejezés, ezt most megteheti.

Bár maga a fejlesztés nagyon előremutató és impresszív, azért azt meg kell jegyezni, hogy a címlap legfelső két hasábját továbbra is avatott kezek szerkesztik. A világ vezetőnek kinevezett híreit tehát nem válthatjuk le.

Jó címlapszerkesztést és állítgatást!

Milyen napra esett Mickey egér születése?

Pici új szolgáltatással bővült a Hírbehozó. Az ismert szkript megmondja, hogy egy adott dátum milyen napra esett. Így például végre felidézhetjük, hogy a D-nap kedden volt, és Hiroshimára meg egy hétfői napon dobták le az amik az atombombát.

Thomas Mann pénteken hunyt el, Hitler viszont szombaton született. A kalkulátorral azt is megállapíthatjuk, hogy hány ezredmásodperce élünk, illetve, hogy hány nap, óra, perc múlva lesz a következő születésnapunk. Jó napfejtést!

Hogy a címben feltett kérdést is megválaszoljuk. Az amerikai rajzfilmfigura 1928 november 18-án debütált a vásznon, valszeg este hét órakor. Vajon melyik nap látták először a mozibajárók? Talán hétfőn? Neeeemmm...

Internet Explorer-rel működik klasszul:


Enter your date of birth (just numbers!)

Month Date Year Hours AMPM



You have been living for:

In months:
In weeks:
In days:
In hours:
In minutes:
In seconds:
In Milliseconds:

Your next birthday will be in: