A Yahoo is komolyabban beszált a VoIP-telefónia piacára. A Skype riválisaként fellépő YahooVoice-t március 22-étől lehet letölteni ingyenesen a vindózos gépekre. Az új kliens már nem csak számítógépek közt teszi lehetővé a hangkapcsolatot, de normál telefonokat is hívhatunk, illetve fogadhatunk is vezetékes vagy mobilhívásokat.

Az árlista szerint ha magyarországi telefont hívunk 0.025 dollár kell fizetnünk percenként, míg mobilokat mindössze 0.190 dollár/percért hívhatunk, ami kábé 41 forint. Látható, hogy a magyaroknak egyelőre nem túl versenyképesek az árak. Az amerikaiaknak viszont valószínűleg megéri majd az egycentes percenkénti ár.

Az összehasonlítások szerint a YahooVoice árfekvése valamivel kedvezőbb, mint a Skype-é. (Bár utóbbi videóbeszélgetéseket is engedélyez, míg a Yahoo egyelőre adós marad ezzel.) Azért  persze a legolcsóbb még mindig a PC-to-PC telefonálás, ami ugye ingyen van - ha nem számoljuk a netelőfizetésünket.

A Skype árlistája euróban

A Klip díjszabása

Ha online tartalomfogyasztásról beszélünk, általában négy főbb kategóriát szokás megkülönböztetni: keresés, kommunikáció, tartalom ("kontent"), kereskedelem. Ha összevetjük a tavalyi első negyedéves és utolsó negyedéves adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy a felsoroltak közül három finom növekedést tudhat maga mögött, míg a negyedik népszerűsége csökkent a netezők körében. Hogy melyiké? Igen, a tartalomé.

A hagyományos internetes tartalmak veszítenek népszerűségükből, ha ma még alig észrevehető is ez, hiszen tizedszázalékos visszaesésről beszélünk. De térjünk ki a keresésre, mint netes elfoglaltságra. Bár az online keresés az amerikai netezők 77,3 százalékára jellemző, mégis arányaiban nagyon kevés időt töltenek el ezzel a tevékenységgel. Az OPA/Nielsen adatok szerint az összes online töltött idő mindössze 4,7 százalékát fordítják keresésre a tengerentúliak.

Ez azt jelenti, hogy a keresőmotorok bár beépültek az átlag internetező alapeszköztárába, mégis jóval kisebb súllyal esnek a latba, mint mondjuk az online kommunikációs eszközök. Az eMarketer összeállítása szerint nem csak ez vetheti vissza a keresőmarketinget. Egyre több hirdető lesz áldozata click fraud-oknak, mikor visszaélnek a hirdetéseket érintő klikkelésekkel. Vagyis meghamisítják a hirdetés "kattintékonyságát" mutató számokat.

A SEMPO adatai szerint az amerikai online hirdetők 42 százaléka állította azt, hogy áldozatul esett már click fraudnak. Az ügynökségeknél még rosszabb a helyzet. Itt 51 százalék vallotta, hogy találkozott már ilyen csalással. És erre jön rá még ez a Google mizéria, perrel, megbízhatósági/megbízhatatlansági próbával, dollár tízmilliókkal...

Korai persze még vészharangokat kongatni, az mindenesetre bizonyos, hogy úgy általában végig kellene gondolni ezeket a problémákat. A hirdetők gyakran nem is tudják, hogy a pay-per-click rendszerek milyen könnyen manipulálhatóak.  Jön, fizet, mondják az árat. Ennyi PI-ért ennyit tegyél az asztalra. Ja, bocs, már le is pörgött, köszi. Felvilágosítás? Biztosítékok kitalálása? Transzparencia? PPC/CPC helyett más mérőmódszerek? Keményebb törvények a visszaélésekre? Még mielőtt túl sokan válnának bizalmatlanná. Tovább nem is írom...

How Click Fraud Could Swallow the Internet

Nos, rövidre zárva az értetlenkedéseket, azért nem írunk az InterNetMédiáról és a Linkterről, mert utóbbi okán érintettek vagyunk a témában, vagyis részt vettünk tervezésében, kialakításában, stb. (Egyébként infóink szerint egy harmadik magyar linkmegosztó is elindul a napokban. Vagyis egyetlen hét alatt háromszereplőssé válik a verseny.) Kicsit a linkmegosztó webkettesek védelmében annyit azért mindenképpen szeretnénk elmondani, hogy - mint arról már korábban is volt szó - kiemelten fontosnak tartjuk azt a missziót, hogy a netezők minél szélesebb rétegei tanulják meg és használják a linkeket, vagyis sajátítsák el a webes utalás, hivatkozás mikéntjét.

A webkettes linkmegosztók egy olyan világban lehetnek sikeresek, ahol már nem annyira a konkrét tartalom beemelésén (az idézésen) van a hangsúly, hanem az adott tartalom lokalizálásán (a linkhivatkozáson). Ez egyben azt is jelenti, hogy a neten a lehető legalapvetőbb szintig tisztul a tartalomcsere módja. Persze linkekkel hivatkozni eddig is lehetett, ám e módszer tömeges és tudatos használata még ma sem valóság. A webkettő nem létezhetne, ha nem létezne a linkelés. Tartalmat megosztani egyet jelent a hivatkozhatósággal. Hogy képesek vagyunk meghatározni egy kép, szöveg vagy egyéb tartalom pontos vagy megközelítőleg pontos helyét. Mivel a webkettő legelsősorban a felhasználók által végzett közösségi tartalommegosztást jelent, így a link - hogy úgy mondjuk - a webkettő kötőanyaga.

És ha linkjeinket egy nagy virtuális játszótéren oszthatjuk meg egymással, azzal nem csak a közös és aktív internetezés élménye adható a netezőknek, de egyben minden eddiginél gyorsabb információáramlást tesz lehetővé. Nincs időnk megvárni, mire az MTI vagy a hírportálok beszerkesztik, átfésülik, egyeztetik, gereblyézik az anyagot. A linkmegosztók egyik előnye tehát a gyorsaság lehet. A veszély ebben, hogy a linkmegosztás csupán a hírportálok anyagainak visszaöklendezéséből fog állni. Vagyis a hírversenyben alulmarad.

A tudatos linkmegosztó ugyanakkor arra törekszik, hogy olyan félinformális vagy informális forrásokat is a lehető leggyorsabban nyilvánossá tegyen a linkmegosztással, melyek a hivatalos médiába csak nagyon szűrten vagy egyáltalán nem jelenhetnének meg. Hiszünk a webkettes magatartásban, bár igazán még ma sem látható, hogy a magyar netezők milyen formában fognak bekapcsolódni ebbe a nagy közös virtuális társasjátékba, melyet csak jobbhíján nevezünk webkettőnek. Egy biztos: visszaút nincs.

A webkettő szükségessége

Úgy nagyon sok kedvünk nem volt írni erről a témáról, merthogy eredetileg a köztévé reggeli műsorsávjában látható rákellenes reklámdömpingről akartunk írni, mert az sokkal jobban depresszál bárkit, mint a "rosszabbul élünk" kezdetű mondatok.

A témánk végül a Digg lett. Pontosabban: ennek az ízig-vérig webkettes szolgáltatásnak az első kudarcélménye. A napokban rengeteget írtak amerikai bloggerek arról, hogy a Digget állítólag egyesek az amerikai tőzsde manipulálására használják fel. A módszer állítólag az volt, hogy szisztematikusan nyomták be a Diggbe azt az álhírt, miszerint a Google megveszi a Sunt. Elsőre nem lett nagy sikere a "téma" beajánlásának, ám harmadszorra már ütött: egy pillanat alatt terjedt el a blogokon az álhír, melynek se forrása, se alapja, mégis hamar beszédtéma lett.

Az ügy kapcsán sok mindenről lehetne beszélni. Például arról, hogy a blogoszférában milyen könnyű is rémhíreket elhinteni, de ennél talán fontosabb, hogy az ügy rávilágít a webkettes világ egyik fő gyengéjére. A Web 2.0-s szolgáltatások ugyanis erősen építenek a felhasználók jóindulatára. Bár sok helyen regisztrációhoz kötik a használatot, ezek a tartalommegosztó szolgáltatások sokszor még így is könnyedén manipulálhatóak. 

Egyesek szerint a "felhígulással" törvényszerűen bekövetkezik a webkettes szolgáltatások egyfajta amortizációja is. Az O'Reilly-féle "attitűd, nem technológia" elv mintha gyengének bizonyulna. A lelkes, korán csatlakozó felhasználókban ugyan még nagyon erős a "webkettes magatartás", de minél szélesebb körben válik népszerűvé egy webkettes, annál jobban mutatkoznak a rendszer sérülékenységei is. Kommentspamtől, DoS-támadásokon át a tartalommanipulációig. (Vö.: az  esetleges iwiw-es adatlopásokkal, személyazonosság-manipulációkkal kapcsolatos félelmek.)

A webkettő erőteljes bizalommal van a felhasználók iránt, ém kérdés, hogy a jövőben tartható lesz-e, és ha igen, milyen áron az a fajta szabadság, amit az új web kínál.

Egy kolléga kérdezi, hogy oké, de hol tudja ő megnézni magának azt a híres webkettőt, ami úgy lett ciki, hogy ő még ott tart, hogy azt sem érti, miért hype. (Vö.: kit kell felhívni, ha a Európával akarunk beszélni?)

Végülis teljesen igaza van. Nem kell itt csöpögtetni a mérget, mutassuk meg miről is beszélünk, lehetőleg a leglátványosabban. A Web 2.0 logo szájton rengeteg webkettes alkalmazást gyűjtöttek össze. Online marketingeseknek, webfejlesztőknek és kalandoroknak mindenképp ajánlott.

El lehet vele játszani néhány órát. Mellesleg lehet megtenni a téteket, hogy ezek közül melyik lesz az a szerencsés néhány, amelyik a Google vagy a Yahoo vagy a Microsoft ernyője alatt folytathatja. És melyik lehetne sikeres Magyarországon?

Minket viszont sokkal jobban érdekelt, igaz-e, hogy a webkettőt a Szilícium-völgyből irányítja néhány geek. Nos, az Innovation Map-en azt látjuk, hogy a webkettő legalább annyira amerikai hájp, mint európai. Sajnos a magyar webkettesek például még nem szerepelnek rajta, de azért hasznos és érdekes alkalmazás ez is.

Legalább megtudtuk, hogy a hozzánk legközelebb található webkettes az ausztriai Bluumy (sic!). Na jó, a térkép messze nem teljes, de egyszer majd az lesz. Hinni, mindörökké.

Várható-e változás a keresőmotorok háza táján - sokszor felteszik ezt a kérdést mostanában. A válasz egyértelmű igen. Az internetezés egyik alapcselekvésévé vált a tartalomkeresés. Így volt ez a Google előtt is.

Vannak, akik még emlékeznek arra, hogy mekkora szám volt, mikor az Altavistában megjelent a képkereső szolgáltatás. (1996-ban még így nézett ki, 2000-ben pedig már így.) A Yahoo és a Google keresőinek sikere pedig ismétcsak azt bizonyították, hogy az interneten tartalmat keresni kiemelten fontos tevékenység, vagyis ebben kell előrelépni.

Joggal lehetett hát számítani arra, hogy vagy a Google vagy a Yahoo fejleszti tovább - az új technológiák és ismeretek fényében - keresőmotorját. Ez meg is történt. Kisebb fejlesztések folyamatosan voltak mindkét cégnél. Most azonban azt láthatjuk, hogy alapvetően új felfogású keresővel a Microsoft Live.com projektje rukkolt elő - elsősorban az AJAX tudatos alkalmazásával, és a "felhasználói élmény" erőteljes növelésével. Persze a kis webkettes fejlesztőcégek is sokat töprengenek azon, hogy hogyan lehetne a felhasználóknak egy, a maiaknál jobb és használhatóbb keresőt biztosítani.

Az egyik ötlet az volt, hogy csináljunk olyan keresőt, amiben mi mondjuk meg, hogy milyen szájtok tartalmában akarunk keresni. Persze a Google is alkalmas erre a jól ismert megoldással. De itt csak egyetlen szájtra tudtuk szűkíteni a keresést. Nos, a Rollyo ezen igyekszik segíteni. A YahooSearch-ön alapuló alkalmazás megadja a netezőnek azt a lehetőséget, hogy csak olyan szájtcsoportokon keressen, melyek valószínűleg releváns találatot adnak.

A Rollyo attól lesz webkettes, hogy ezeket a saját keresőmotorjainkat megoszthatjuk másokkal, sőt, címkékkel és névvel láthatjuk el a keresőadatbázisainkat. Firefox-tool is rendelkezésre áll, így akár közvetlenül a böngészőből is megindíthatjuk saját adatbázisainkban a kereséseket. Hasonló kezdeményezés a Zeal, mely arra helyezi  a hangsúlyt, hogy a netezők mondják meg, melyek azok a szájtok, melyek releváns találatokat nyújtanak. De itt van az IllumiRate is, mely nem annyira közösségi, de annál inkább elitista: a szerkesztők értékelik a szájtokat, így próbálják a keresési találatokat minél relevánsabbá tenni.

Nem biztos, hogy forradalmasítani fogják az online tartalomkeresést, de ezek a fejlesztések, próbálkozások is mutatják, hogy gondolkodni mindneképpen érdemes a jövő keresőmotorjain. Mert itt a pici siker is sok pénzt hozhat.

Egy hang a rádióból
felolvassa a híreket
Egy hang a rádióból
elhallgatja a tényeket

véget ért az élet
kezdődnek a hírek
véget ért az élet
kezdődnek a hírek

Egy hang a rádióból
felolvassa a híreket
Egy hang a háborúból
elhallgatja a tényeket

nukleáris béke
erotikus háború
nukleáris béke
erotikus háború

Egy hang a háborúból
felolvassa a híreket
Egy hang a háborúból
elhallgatja a lényeget

nukleáris hírek
erotikus rádió
nukleáris hírek
erotikus rádió!

Én már önmagában azt sem tudtam értelmezni a téonlájn reklámjában, hogy hogyan tudják rávenni az embereket arra, hogy fizessenek azért, hogy webkamerán keresztül érintkezzenek szüleikkel. Biztos van aki fizet ezért, bár ők nyilván idős korukra meglepődve fogják felfedezni, hogy már akkor is, a szeplőtlen fiatalkorban ez a szolgáltatás ingyen is hozzáférhető volt, ingyenes szoftverekkel, alkalmazásokkal. Jó, tudjuk a Klip csomagban "kedvezményesen" lehet netről telefont hívni. Még szerencse, hogy feltalálták a mobilt.

Kapcsolódó hír, hogy a Skype a tavasz végén mutat be egy olyan wi-fi telefont, mellyel már vezeték nélkül is ingyentelefonálhatunk szkájpos barátainkkal. Persze a mobil Skype hotspotokhoz lesz kötve, de ezzel a lépéssel megmutatja a cég, hogy nettelefonálni 75 millió felhasználójuknak már nem csak az asztali gép mellől lehet.

Bár a Klip-csomag reklámja egyértelműen a fiataloknak szól, valószínűleg a tévés hirdetések nem érhették el a megfelelő hatást. Mihez nyúl ilyenkor a felkészült és napreakész agytröszt? Bloooooggggg!

Zénó, a reklámhős (hörcsög maga? koleszos csávó?) freeblogos blogja csak annyira redizájnolt, hogy az átlag bloggernek ne tűnjön fel, hogy egy gerillakampány webtartalmát látja. Persze sokkal árulkodóbb a jobb alsó sarokban található bannerreklám. Bár elvileg a freeblog nem engedi a blogokon a hirdetéseket, úgy látszik a téonlájn kivétel. "Zénó" azt ígéri nekünk, hogy bevezet minket a gyöngyösi csajozós-bulizós élet sűrűjébe.

Nyilván klassz fizetős nettelefonálásos intermezzókkal. Biztos hogy ez az útja-módja a jól felépített blogkampánynak? Túlontúl egyértelmű, túlontúl szembeötlő próbálkozás. Mindegy. láttunk már rosszabbat is, ugye, kedves kalitkablogger...

Egyelőre csak az amerikai blogoszférában terjed a pletyka, hogy a Google a Writely után az iRowst is felvásárolja (felvásárolta?). A Google korábban jelentette be, hogy nemsokára kijön új, ajaxos naplóalkalmazásával. A CL2-re keresztelt "online calendar" a Gmail részeként lesz elérhető. Ugye ezt követte a Writely megvásárlásáról szóló hír, vagyis megvette a Google a Microsoft Wordjének webkettes verzióját.

És most pedig az Excel webkettes megfelelőjeként emlegetett iRows van terítéken. Adódik a kérdés, hogy egy Word- és egy Excelszerű online irodai alkalmazás mellé nem fog-e kelleni a Google-nak egy Powerpointra hajazó prezentációkészítő webkettes is? Ha így van, nem lesz egyszerű menet. Hiszen a Writely egy jól működő webkettes, és az iRows vagy a NumSum is értékelhető online táblázatkezelő. Viszont igazán jó "online Powerpointot" nem ismerünk.

Csak olyan félig végiggondolt alkalmazásokat szoktak emlegetni, mint az S5 vagy a SlideML, de ezek messze nem ütik meg a Writely vagy az iRows szintjét. Szóval amennyiben a Google tényleg egy komplett irodai csomagot akar magának, akkor itt az ideje, hogy a fejlesztők rohamütemben előálljanak a maguk Powerpoint 2.0-jával.

Vegyünk néhány olyan webes alkalmazást, melyek megkönnyíthetik a blogger életét. A saját hírportálok vagy rss-olvasók használói például szembesülhetnek azzal a problémával, hogy túl sok a hírdoboz, és jó lenne, ha nem kellene minden egyes rss-csatornára külön dobozt létrehozni, hanem össze is gyúrhatnánk az rss-eket. Nos, aki érti a problémát, sőt, szeretne is megoldást rá, annak ajánljuk a FeedBlendr-t. Regisztráció nélkül tudjuk összefűzni rss-csatornáinkat egyetlen rss-csatornává. Nagy segítség, hogy mondjuk az összes kedvenc blogunk rss-kimenetét egyetlen rss-csatornában tudjuk tárolni.

A másik alkalmazás, mely nagy segítségére lehet a bloggereknek, egy igazi ajaxos cucc. Nyilván mindenki került már olyan helyzetbe, hogy nem volt kéznél egyetlen olyan szoftver sem, mellyel a képeinket gyorsan és egyszerűen megfelelő méretre vághattuk volna. Vagy azért mert eleve nincs ilyen program az otthoni gépünkön, vagy azért, mert idegen gépről blogolunk, ahol nincs idő és lehetőség képszerkesztő programokat telepítgetni. Nos, nekik lesz nagy segítség a Pixoh, melynek segítségével a weben vagy a gépen található képeket egyszerűen megvághatjuk, méretezhetjük, forgathatjuk és el is menthetjük a megszerkesztett képeinket (tetszés szerinti minőségben és kiterjesztéssel). A Pixoh zseniális ajax-megoldás egy olyan munkafolyamatra, melyről eddig azt hittük, csak offline lehet elvégezni.

Aztán van még egy rss-alkalmazás, mely a fentiekkel ugyan minőségben nem veszi fel a versenyt, de mindenképpen említésre méltó. Nyilván mindenki dühöngött már azon, hogy némely kedvenc weboldalának nincs rss-feedje. A FeedYes azt ígéri nekünk, hogy olyan weboldalakhoz gyárt le rss-csatornát, amilyenhez csak akarunk. Nekünk mindössze csak a kérdéses weboldal url-jét kell megadnunk. Kipróbáltuk, és vegyesek a tapasztalatok. Természetesen nagyon nehezen tud különbséget tenni egy weboldal hasznos és haszontalan szöveges tartalmai között. Ezt a problémát úgy próbálják meg kiköszöbölni, hogy a headline karakterszáma szerint lehet szűrni a szöveges tartalmakat. Hát, meglehetősen vegyes megoldást jelent ez a próbálkozás is. Azért ügyes, és az igény, amiből megszületett, jogos és valós.

[update1] Sokat gondolkodtunk, hogy ide tegyünk-e egy negyediket is. Mindegy, ha már szóba jött... Ez is egy ajaxos megoldás, melynek használhatósága még kérdőjeles, de az ötlet mindenesetre említésre méltó. A Gabbly azt tudja, hogy a chatablakot "ráemeli" az adott weboldalra, amit nézünk. Tehát megadunk egy URL-t, és a Gabbly legyártja azt a szájtot a saját aloldalának, és ráhelyezi a chatablakot. (A HH chates verziója például ilyen.) A cél az, hogy olyan chatablakot hozzanak létre, mely nem gátolja meg a netezőt abban, hogy ugyanabban az ablakban egyszerre böngészhessen weboldalt és chatelhessen. Igen, ez nem pop-up, és igen: nincs szükség új ablakok megnyitogatására. Van egy "Embed" verzió is. Ez annyival tud többet, hogy mi magunk mondhatjuk meg a chatablak nagyságát, és legenerálva az ablak html-kódját, beilleszthetjük azt a blogunkra, weboldalunkra. Kipróbálni azért érdemes.

Ma még nagy kérdés, hogy melyik lesz az a következő közösségépítő webes szolgáltatás, melyre ráharapnak az emberek. A sikersztorit ma idehaza szinte kizárólag az iwiw jelenti. Ez az egyetlen olyan webkettes kezdeményezés, melynek sikerült igen széles körben elterjednie. A népszerűség nyilván az egyszerűségben keresendő.

Az iwiw-et vagy a MySpace-t nehéz követni. A nehézség korlátja, hogy ki kellene találni azt, hogy a netezők nagy csoportját hogyan lehet rávenni valami közös játékra. Mert ez az új élmény a neten, nem a huszonharmadik bulvárportál megjelenése, mely ugyanazokat az agyonrágott rendőrségi híreket és sztárpletykákat veszi kölcsön más oldalakról, mint a többi.

De térjünk vissza a "népszerű webkettőre". Milyen lenne, ha egy webes szolgáltatásban nem ismerőseinket jelölgetnénk be, hanem egy kicsit a Világpolgár vonalán elindulva kedvenc helyeinket osztanánk meg egymással. Ha már webkettő, akkor az egészet vetítsük rá a térképre (persze csakis a GoogleMapsre), tegyük nagyon közösségivé, és már kész is az újabb csodarecept. Lehet rohanni a fejlesztőkhöz.

Persze, hogy megint nem mi, hanem valaki más gondolta ezt végig részletesebben. A Flagr három San Franciscó-i fiatal ötlete. Olyan webes szolgáltatást szerettek volna, melynek segítségével bárki könnyedén megoszthatja másokkal, hogy éppen hol jár.

Az egész annál használhatóbb, mert egy nagyon egyszerű módszerrel akár mobilunk segítségével is letűzhetjük a zászlót a virtuális térképre. Tehát ha nyaralunk vagy csak valami érdekeset látunk utazás közben, valami olyat, amit szívesen megosztanánk barátainkkal, rábökünk a virtuális térképre, leírjuk néhány mondatban a sztorit és kész. Nagyon klassz a statisztika. Két szempont szerint listázzák nekünk a felhasználókat: a legtöbb zászlót elhelyezőket és a Worldlinesseket. Utóbbi azokat jelöli, akik a legtöbb olyan emberrel állnak kapcsolatban, akik távol élnek tőlük: más földrészeken, más országokban.

Ha továbbgondoljuk a Flagr ötletét, lehetne csinálni mondjuk olyan blogokat, melyek mindössze egy nagy GoogleMap térképet tartalmaznak, rajtuk az aktuális pöttyökkel, amik említésre érdemes helyeinket tartalmazzák. A zászlókhoz képeket is rendelhetünk, ami egy nagyon klassz, amit egy nagyon klassz ajaxos megoldással meg is jelenítenek a szövegbuborékból.

Bár a szolgáltatás csak nemrég indult, máris találtunk egy magyar felhasználót. Gyurkovics Ferenc a Vodafone projektmenedzsere ezen a Flagr-oldalon mutatja meg nekünk, hogy hol járt, mit csinált a nagyvilágban, amikor éppen nem a tarifacsomagokhoz értett. Respect.

[update1] Úgy tűnik, nem volt érdektelen foglalkozni ezzel a témával - nem sokkal a Flagr megjelenését követően. Az elmúlt órákban ugyanis szép számmal jelentek meg magyar felhasználók, és a legváltozatosabb helyeket jelölték meg. Szóval ebből is látszik, hogy nagyon népszerű tudna lenni egy ilyen szolgáltatás itthon is. Szemezgessünk: itt van mindjárt a júzer (marketingkampányoló?) aki a budapesti McDonald's-okat kezdte el zászlózni. Benjamin viszont már a tudatosabb felhasználók közé tartozik: megmutatja nekünk, hogy hova fog költözni, hol dolgozik, és hogy járt az USA-ban egy csomó helyen, ahol sok képet csinált. Azt is megnézhetjük. És ez még csak az első néhány óra volt. Nagyszerű webkettes közösség fog itt kialakulni, valami azt súgja.

Nem csak a Google és a Microsoft kápráztatja el a netezőket legújabb bejelentéseivel. Igen, igen, nyilván a Yahoo sem maradhat le a bandwagonra ugrásról (bocs, Kelt). Persze már régen ott van, de akkor mondjuk úgy: megy a helyezkedés. Márha ebben a hasonlatban az egyre jobb hely, az egyre elmésebb vagy egyre kreatívabb fejlesztéssel egyenlő. Amit itt mondani szeretnénk az nem annyira a bandwagonfikszációról szóló...

Második próbálkozás: szóval a Yahoo egy kedves tavaszi-húsvéti hirdetéssel örvendezteti meg felhasználóit. Eszerint "itt a tavasz, takaríthatsz". Vagyis itt az ideje, hogy rendbetegyük közös dolgainkat, ami a Yahoo-s mailboxunkat, címlistánkat, mappáinkat illeti. Persze kikérhetnénk magunknak, hogy a Yahoo miért oktat ki minket: akkor takarítjuk ki a mailboxunkat, amikor csak akarjuk. Ám ez a hirdetés nem népnevelés, hanem az új YahooMail beharangozója.

Egyelőre még nem lehet pontosan tudni, hogy mit jelent a YahooMail 2.0, csak egy-két teasermondat nyilvános. Ezek szerint az új YahooMail azért jobb mert: "intuitív interfész" (ez nyilván redizájn), "drag'n'drop és jobbklikk menük" (ez nyilván ajaxos fejlesztés), "email preview" (ez is), "több email egyidejű megtekintése" (na itt szállt el a Yahoo kreatívjainak agya), és lehet majd nézegetni rss-csatornákat is a mailboxban (alapdolog 2006-ban!).

Mielőtt megörülnénk, hogy a Gmail már tudja ezen szolgáltatások egy részét, azért ne írjuk le teljesen a Yahoo-t. Ugyanis a Yahoo híres szép, júzerkényesztető megoldásairól. Vagyis ha sokkal többet nem is adnak, mint a mércét jelentő ajaxos-webkettes Gmail, de nyilván szebb lesz az egész. Amiben a YahooMail még jobb szokott lenni, az a spamszűrés és a biztonság úgy általában. Az meg nem lehet webkettes, így mindenki bátran hihet benne.

Hogy mikor jön ki a YahooMail 2.0? Azt nem közlik. De kapunk e-mailt majd a megfelelő pillanatban. Csak nehogy véletlenül a Gmail új ajaxos naplóalkalmazásával egy időben jelenjen meg, mert a végén még kijön a háromdimenziós Hotmail.

A napokban foglalkoztunk a Microsoft új hordozható számítógépe, az Origami körül kialakult médiahype-pal. Jó, a blogoszféra még erőteljesebben vetette bele magát a nyomozásba, mint a hivatalos média. Ez így is természetes - mármint nem nálunk, hanem például a tengerentúlon. (A Technoratin az első számú keresőszóvá lépett elő az "Origami", megelőzve a "Gmail"-t.) A Microsoft ma, azaz csütörtökön, a CeBIT-en leplezi le a kütyüt.

Az Origami... (Álljunk meg itt egy pillanatra. Szóval a Microsoft - többek közt - a Samsunggal gyártatja le ezt a kéziszámítógépet, amit Ultra Mobile PC-nek, vagyis UMPC-nek neveznek. De akkor mi az Origami? A Microsoft-médiahecckampány fedőneve.) Tehát: a UMPC nincs 1 kiló, és a kijelzője majdnem 18 centis.

Mire lesz jó? Szinkronizálhatjuk az otthoni pécénkkel, multimédiafogyasztás ezerrel - ideértve a tévézést is. Persze nem csak nézhetünk/hallgathatunk, de a vezeték nélküli kapcsolat segítségével egyből le is tölthetjük a legális és ezért erkölcspótléknak sem utolsó fájlokat a gépre. Office is lesz persze, és GPS-opció az eltévedt vitorlásoknak; Bluetooth, WiFi, e-mail, instant messenger és minden egyéb csilivili, ami nélkül ma már egy gyufát sem lehetne eladni.

Az érintőképernyős, vezeték nélküli netkapcsolattal méginkább "zsebgéppé" fejlesztett UMPC tavasszal elvileg két méretben jelenik majd meg az amerikai üzletekben. Nyilván ide is leszállítják hamar az első szériát. Miért válasszuk az on-the-go UMPC-t egy pécé vagy egy laptop ellenében? Mert nincs billentyűzete és mert akár 1000 dollárba is kerülhet!

Ja, későn érkezőknek itt az OrigamiProject weboldalának harmadik üzenete. A UMPC közösségi oldala is kiment. Visszatérve a korábbi médiahype-ra, a Windows hivatalos UMPC-oldalán nyomát sem találjuk a korábban az Origami-projekttel összefüggésbe hozott reklámvideónak. Sőt, ezek az emberek a hivatalos bemutató oldalán sokkal visszafogottabbak: cukrászdában origamiznak, meg kocogás közben. Nem embereknek készült, na.

A Microsoft ott készül lenyomni a Google-t, ahol a legfájdalmasabb: legalábbis ez a benyomása az embernek, ha megnézi a Windows Live oldalát, ahol egy összetett ajaxos - nem csak - keresőoldalt találunk. Ha tetten akarjuk érni az ajaxos keresőmotor szépségeit, klikkeljünk például ide. Láthatjuk, hogy ha a találati oldalon a képek fölé visszük az egeret, akkor kapunk egy nagyítást, a megfelelő infókkal.

A jobb felső sarokban pedig egy csúszkával valós időben állítgathatjuk az előnézetek nagyságát. A nyitóoldalon a Live Image Search ablakban pedig slideshow-kat helyezhetünk el képtalálatokból. Ugyancsak ajaxos megoldásokkal találkozunk a sima keresőoldalon is. Itt a függőleges csúszkával a találatok közt keresgélhetünk, anélkül, hogy görgetni kéne az ablakot, és azt is valós időben állítgathatjuk, hogy mennyi információt jelenítsen meg a találatoknál. Ha visszamegyünk a nyitóoldalra, láthatjuk, hogy az alsó dobozokat megragadhatjuk és arrébb helyezhetjük őket. Így a nyitóoldalt igazából teljesen úgy alakíthatjuk, ahogyan mi szeretnénk. A Live a hírfigyelést is integrálja.

Ha minden jól megy, rss-csatornáinkat ugyanúgy begyűjthetjük ide, mint a Google Personalize vagy a My Yahoo esetében. És persze nem fog elmaradni a Live-os toolbar sem, amiben nyilván sok értelmetlen dolog lesz, de azért még ne írjuk le teljesen. (A mai nap folyamán teszik elérhetővé a Live Toolbart.)

Egyelőre még igencsak akadozik az oldal, és nem is minden használható, de azért érzékelhető, hogy a Microsoft komolyan gondolja: a neten bár a fontos dolog a tartalomkeresés, és így a keresőmotorok - az egész mit sem ér, ha az egész nem szép és barátságos környezetben, flottul van megcsinálva. A Microsoft tervei szerint egyébként ha vége a bétatesztelésnek, ez az oldal cseréli le az MSN mostani nyitóoldalát is. Nos, hogy tetszik a jövő nyitóoldala?

[update1] Érdemes visszanézni a Live.com-ra mert egyre több cuccot lehet kipróbálni. Mostmár ott tartunk, hogy egy komplett, fülekre bontható saját hírportált csinálhatunk magunknak ("+my stuff"), ami lazán lekörözi a Netvibest és a Google keresőjét együttvéve. És még mindig várjuk a Live Toolbart, amit elvileg a mai nap folyamán szintén elérhetővé tesznek.

Először úgy volt, hogy a webkettőblogra írjuk meg ezt a bejegyzést, ám talán van annyira általános a téma hogy ide is befér.

Mikor Vannevar Bush 1945 júliusában publikálta esszéjét As We May Think címmel - két atombomba-propagálás között -, még egyetlen érdeklődő sem sejthette, hogy próféciát olvas. Bush volt talán az első, aki felvázolta, hogyan fog megváltozni a világ azzal, hogy a különböző információkat hatékonyan tudjuk összekapcsolni, s így a tudások hivatkozhatóvá, gyorsan elérhetővé válnak. Bár ő még egy mikrofilm alapú rendszert képzelt el, melyben egy "nyom" segítségével a kapcsolódó információk összefonódnak. (A memex...)

Bush ebben az esszéjében szinte pontosan jósolta meg az információs kor eljövetelét, és annak meghatározó alapelemeit is leírta. A fenti "nyom"-elméletet például szinte egészében megfeleltethejük az internet hyperlinkjének, és magának a linkelés filozófiájának is. Bár magát a hyperlink, hypertext kifejezéseket valamivel később, a hatvanas években egy Ted Nelson nevű filozófus vezette be, azért mégis Bush azóta valóban próféciává vált esszéjét tarthatjuk kiiindulópontnak.

Az internetet az tartja életben, az teszi használhatóvá, hogy a különböző információk hivatkozhatók, s így összekapcsolhatóak. Minden internetező könnyen megérti, hogy a link segítségével hívhat meg tartalmakat böngészőjében, és hála annak, hogy a címsorban majdnem minden esetben látja is az adott hivatkozás URL-jét, URI-ját, címét, hamar megtanulja, hogy a weben mindenre lehet utalni, mégpedig link segítségével. Az persze nem teljesen igaz, hogy minden hivatkozható a weben, de erről majd később. A tudatos felhasználó tudja, hogy a linkhivatkozás lehet mély és egyszerű is. Ha a CNN egyik cikkével szeretném megismertetni egyik ismerősömet, hivatkozhatok többféleképpen

Tehetem ezt úgy, hogy csak magára a CNN főoldalára hivatkozom (ez az egyszerűbb, hiszen fejből tudja mindenki: www.cnn.com), vagy mélylinkelhetek magára a cikkre, ha pedig még egyszerűbbé akarom tenni ismerősöm életét (meg akarom óvni attól, hogy a hirdetéseket és egyéb, nemkívánt oldalelemeket is be kelljen töltenie), akkor pedig a "nyomtatható verzióra", pontosabban a nyomtatási verzióra mélylinkelek.

Akik ezeket a képességeket elsajátítják, alapvetően az internetes tartalmak összességét már hivatkozható linkekben gondolják el, és ők azok, akik már nem feltétlenül küldenek el egy harminc megás videót e-mailben, hanem csupán a videó linkjét helyezik el a levélben, gyorsabbá és egyszerűbbé téve ezzel az információmegosztást. Igen, elérkeztünk a bűvös szóhoz, mely kitűntetett helyen szerepel a Web 2.0 nem létező kiáltványában.

A webkettő nem létezhetne, ha a tartalommegosztás nem lenne könnyű és egyszerű. Az olyan fontos és népszerű webkettes alkalmazások, mint például a del.icio.us vagy a digg vagy akár a flickr mind csak azért létezhetnek, mert egyáltalán lehetséges a könnyű és hatékony (vagyis pontos) mélylinkelés. Nem véletlen tehát, hogy a mainstream webkettes szolgáltatások mind a linkelésen alapulnak, sőt, mondhatni, a webkettő nem is létezne, ha nem lehetne precízen linkelni. A problémát csak az okozza, hogy a mélylinkelés éppen az újabb fejlesztések miatt egy picit nehézkessé is válik.

Az AJAX például JavaScriptet használ, ami azt is jelenti bizonyos esetekben, hogy egy adott, specifikus tartalomhoz az átlag felhasználó nem találja meg a mélylinket. Ez problémát okozhat (hangsúlyos a feltételes mód!), hiszen a webkettes alkalmazások fejlesztői meg fogják gondolni, hogy használjanak-e egyáltalán JavaScriptet vagy Flasht, hiszen egy webkettes felhasználó alapigénye, hogy mélylikelhessen az adott tartalomra, állapotra.

Ettől érdekes ugyanis egyáltalán egy webkettes alkalmazás, bármilyen júzervezérelt tartalommegosztás. Nos, a GoogleMap esetében láthatjuk, hogy ez a probléma valós, és megoldást kíván. A GoogleMap-en sem tudnánk hivatkozni térképrészletekre, aktuális nézetekre, ha nem helyeztek volna el egy "link to this page" opciót, melynek segítségével generálhatunk magunknak mélylinket az adott térképrészlethez. Ez a megoldás várhatóan el fog terjedni egyéb olyan alkalmazásoknál is ahol a linkelés problematikus.

A webkettes gondolkodásban nem csak az a fontos, hogy pontosan lokalizálható tartalmakat meg tudjunk osztani másokkal, hanem az is, hogy ezek a mélylinkek állandóak legyenek, és itt nem mellékes körülmény a rövidség és a karakterhasználat sem, de ez végülis csak technikai kérdés.

Egyetlen oka van annak, amiért egyáltalán belekezdtünk ennek a bejegyzésnek a megírásába, és ez pedig az, hogy érzékeltessük elképzelésünket: 1945-től napjainkig világos és egyértelmű a web alapfilozófiája, melynek pótolhatatlan alapeleme a (mély)linkelés, és ennek az alapelemnek az egyre tudatosabb és egyre szélesebb körű használata tette lehetővé, hogy ma webkettőről beszélhetünk egyáltalán. Sőt, tovább is mehetnénk, és azt is mondhatnánk, hogy szükségszerű volt a webkettő mint erős program létrejötte, hiszen nem mutatkozott alternatívája az információlokalizálás módjának. Az emberi gondolkodás alapvető igénye, hogy a kollektív és dinamikusan változó tudáshalmazban a magunk kedvére alakíthassuk ki az ösvényeket adott információk, "tartalomállapotok" között.

A webkettőbog második hetében sajnos többnyire velünk kellett, hogy beérjétek. A többiek elfoglaltak, így mi vezettünk fel néhány témát. Először is, akinek még nem volt elege a webkettes alkalmazások nézegetéséből, annak kedveskedett a DesignTechnica egy webkettes listával. Aztán áttértünk a webkettőről AJAX-vizekre.

Megnéztük, hogy hogyan néznek ki az ajaxos keresők. Aztán megnéztünk egy olyan metaszájtot, mely már nem csak a Digget és a Del.icio.us-t gyúrja össze, hanem a Slashdotot is. Aztán kiderül a végére, hogy nem minden webkettes, ami annak látszik. Ennél fontosabb volt, hogy jegyzőkönyvbe vettük: a WorldPressnek megjelent ajaxos ellenfele, mely még csak útja legelején tart, de már most nagyon impozáns, és kiválóan mutatja, miért szép az AJAX.

Végül foglalkoztunk egy sóhajtás erejéig a GoogleMap-et kísértő Windows Live Locallal és felfedeztük, hogy létezik a BackBase, mely egy ajaxos alkalmazásokkal foglalkozó cég. Vásárolni is lehet tőlük, meg persze megnézni szép ajaxos megoldásaikat. Nincs más hátra, mint reménykedni, hogy Laciék visszatérnek, és ezeknél sokkal érdekesebb témákkal fogják elrettenteni azt a néhány olvasót, akik...

Egész nap arról hallani a magyar blogoszférában, hogy levették az egyik blogot a freeblogosok, de azt pontosan nem lehetett tudni, hogy miért. Egy ideig az keringett, hogy a blogger bénázása miatt került a blog a süllyesztőbe, majd később arról lehetett hallani, hogy a freeblog saját hatáskörben döntött a blog levételéről. A dA ReAl Gyurcsány Fercsi bLog-ról van szó, mely a kedves vezért parodizálja rendületlenül. (Arról se tegyünk le végleg, hogy maga Gyurcsány írja, mintegy mellékes csuklógyakorlatként.)

Szóval a blogger írt egy bejegyzést, immár a blogterre menekített új helyén. Eszerint a blogot a freeblog/sziget.hu "személyiségi jogi okokból" törölte. Korábban viszont a freeblog részéről egy hozzászólásban azt közölték, hogy "Mint felhasználonknak már jeleztük, nem a freeblog.hu törölte blogját hnem vszínuleg szerencsetlenül választott jelszóval élt vissza rosszakarója. Szerencsére van backup, hamarosan újra régi fényében tündökölhet az oldal." Ja, egyébként a blog a freeblogon azóta sem állt helyre. Lehet, hogy mégsincs bekap? Van esetleg személyiségi jogi ok nincs?

Mi van itt? Nem lehet viccelődni Gyurcsány Ferenccel vagy nem lehet helyretenni egy oldalt? A freeblog olyan szinten rosszul kommunikálja ezt az egész ügyet, hogy mostmár a többségnek meggyőződése, hogy valami mutyi van a háttérben. A kérdéses blogról ugyanis nem tudjuk elképzelni, hogy törvénysértő kijelentéseket tartalmazott volna. Arra meg már gondolni sem merünk, hogy megcsörrent egy telefon valahol, valamelyik farzsebben, és egy blogger volt a végiben. (Az sem lenne jobb, ha a freeblognál valaki azért kapta volna le a blogot, mert nem tetszik neki annak tartalma.)

[update1] Nos, a freeblog általam eddig ismeretlen arca (a.k.a. lpapp) állítja, hogy gonosz emberek törtek be a bloggerhez, és ezért volt ez a nagy felzúdulás meg pánik. Azért érdekesnek találom, hogy ezt valahogy egy egész nap alatt nem sikerült normálisan kommunikálni az érintett blogger és a többiek felé. De annak nagyon örülünk, hogy ez az egész egy nagy lufi, és nincs tanulság, nincs ügy, nincs semmi. Csak a káoszelmélet, forever.

Bár a Microsoft várhatóan csak csütörtökön, a CeBiten mutatja be hivatalosan új kéziszámítógépét (ez sem biztos), az Origamit, a bloggereket az elmúlt hetekben nem hagyta nyugodni, hogy rejtegetnek előlük valamit. Többen le is leplezték a titkos projektet. Állítólag a D-Kitchen csinálta meg az Origami reklámfilmjét, és megintcsak állítólag épp ennek a cégnek a honlapján lehetett látni a kérdéses referenciavideót.

A videó most is elérhető egy csomó weboldalról, és ha csak nem valami fatálisan nagy marketinghack áldozatai vagyuk, akkor bizony így fog kinézni az új kéziszámítógép, amit remélhetőleg nem csak bohóckodásra használhatunk. (Annyi bizonyos, hogy a DK honlapján az elmúlt héten már nem volt fenn a referenciamunkák közt az Origamivideó.)

Az egész kampányban az az érdekes, hogy a Microsoft a titkolózásból persze szeretett volna némi médiafigyelmet kicsikarni, így elindították a rejtélyeskedő OrigamiProject weboldalukat. Ám nyilván ők sem gondolták komolyan, hogy a sokezer blogger, akit nagyon érdekel ez a topik, nem fogja minden erejét és leleményét latba vetve leleplezni a kampányt. Bár, ki tudja, lehet, hogy a Microsoft mindig egy lépéssel előttük jár, és ezek csak álmegrendelések álmunkái, az Origami meg valójában egy Service Pack 3 vagy egy újabb Vista-verzió fedőneve. Na jó, azért ekkora összeesküvésre nincs kilátás.

Mindegy, az Origamivideón látható, amint az egyik csávó a metrómegállóban használja a kéziszámítógépet. Ekkor kap egy üzenetet "have you seen this? www.taikoux.com". Nos a kérdéses weboldal egy - szokásos, mindenki által utált - online gambling szájt, aminek a főmenüjében ugyan ott van, hogy "Origami", nadeazé'. Mi köze lenne ehhez a Microsoftnak? Egyébként ha minden igaz, a taikoux.com domaint épp akkoriban jegyezték be, mikor a D-Kitchen-es videó elterjedt a blogoszférában. Ebből vajon következik-e hogy egy szemfüles domainregisztrálás az ügy megoldása? Mondjuk ezt a verziót erősítheti, hogy a kérdéses weboldalon a menüben ott virít az Origami kifejezés. Bip, bip, fatal error.

Akik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy csütörtök reggel a kávéjuk mellé kezükbe vehették a texasi Bryan-College Station Eagle című újságot, azoknak nyilván nem lesz új a sztori. Így a többiekhez szólunk. E lapszám egyik sportoldalán egy kép látható, amin éppen egy kosaras próbál blokkolni egy dobásra emelkedő másikat.

Mi ebben a nagy szám? Maga a szerkesztők sem gondolták volna, hogy délre az összes példány el fog fogyni a standokból. Egy unalmas tucatkép miatt. A képen ugyan első ránézésre nem tűnik fel semmi különös, de másodjára már nagyonis: mintha kikandikálna a sportgatya szárából valami, aminek alapesetben bent a helye. A szemfüles olvasók pedig nem győzték blogjaikban világgá kürtölni a nagy felfedezést. Reggel hát el is terjedt, hogy az Eagle lehozott egy olyan képet, amit márpedig tisztes erkölcsű texasi ember nem nyomtat papírra, s főleg nem egy sportoldalra. Csörögtek is a telefonok az Eagle szerkesztőségében, és a lap dolgozói nem győztek magyarázkodni a "megütközött, megdöbbent, dühös, a fotós kirúgásáért kiáltó" olvasóknak a kép miatt.

Aztán Ray Wilkerson vezető szerkesztő rászánta magát, és pénteken cikkben magyarázta el az olvasónak a történteket. Elsőként bevallotta, hogy mikor reggel kinyitotta kedvenc lapját, egyáltalán nem látta, hogy gond lehet az ominózus képpel. Másodsorban fotóriporter-kollégái segítségére siet, akik magas szintű munkát végeznek szerinte, vagyis szó sem lehet olcsó tréfáról. Mint írja, ki is kérte a pillanatot megörökítő fotós magyarázatát, aki el is árulta a megfejtést: a fény-árnyék idézte elő a nemkívánt optikai csalódást. A 65 ezres Bryan városka egyébként két éve változtatta mottóját The Good Life, Texas Style-ra. Maradjunk is ennyiben.

Nem mi, hanem a CNN próbálkozik forradalmat csinálni a Web 2.0-ból. Egy meglehetősen kétlelkű cikket írt a CNN Money "Business 2.0" akcióbrigádja. Az egyik oldalról piszmognak egy sort azon, hogy a Web 2.0 igazából egy nagy értelmetlenség, melyet csak kalandorok és befektetni vágyók hájpolnak, és többszöri próbálkozásra sem sikerül értelmet adni ennek a kifejezésnek. (Persze kérdés, hogy akkor magukat miért hívják épp Business 2.0-nak, ha az egyszer annyira ciki és megfoghatatlan.)

Nos, a következő mondatban pedig már a Web 2.0 hájpolását erősíti a cikk, csak ők épp Next Web-nek, vagyis Következő Webnek nevezik ugyanazt! Optimizmussal vegyes idealizmussal írnak arról, hogya Szilícium-völgyben már a következő Google és Microsoft ügyködik, csak ma éppen még nem látszik pontosan, hogy melyik webkettes cég veszi majd át a mostani nagyok helyét. De persze a Business 2.0 majd megmondja.

Az írás a Flickr, a MySpace vagy a Wikipedia népszerűségét csak kiindulópontnak tartja, és azt valószínűsíti, hogy a befektetők az újabb webkettesek felé fognak elindulni. Hogy kik ők? Egy szép hosszú listát olvashatunk a jövő webkettes reménységeiről, de előbb még megtudhatjuk, mit is jelent a webkettő motorja, a social media.  A web új kultúrája egészében arról szól, hogy a fogyasztó alakít: ez a közel 30 millió blogból és a 70 millió Flickr-képből áll össze. "Egy klikkeléssel mindenkiből lehet újságíró, fotóriporter vagy DJ." Na persze. De nézzük, hogy a Business 2.0 újságírói szerint mely webkettesek mozgatják itt a szálakat:

Digg (hírgyűjtő) Last.fm (közöségi rádió) Newsvine (közösségi hírportál) Tagworld (social networking - kapcsolatépítés) YouTube (videómegosztás) Del.icio.us (közösségi bookmarkcsere)-Flickr (képmegosztás) Webjay (playlist-megosztó) MyWeb2.0 (Yahoo hájp) Bloglines (online rssolvasó) Eurekster (csináld magad-kerresőmotor) Simply Hired (álláskereső) Technorati (blogkeresőmotor) Trulia (ingatlankereső) Wink (címkekereső) Google (blog- és videókeresővel turbózva) Fonality (nyílt forráskódú telefonszoftver) SIPphone (nettelefon szoftver) Iotum (huhh, ezt nehéz elmagyarázni. Smart platform? Nézzétek meg, kurva jó.) Vivox (p2p hangátviteli tehcnológia) Skype (nettelefon) JotSpot (wiki) 30Boxes (online naptár) 37Signals (online projektmenedzsment) Writely (online szövegszerkesztő) Zimbra (szép ajaxos emailszolg.) Windows Live Brightcove (iTV) Jigsaw (üzleti kontaktadatbázis) SimpleFeed (rss marketing) Salesforce.com (vállalati platform) Six Apart (blogszolg) Amazon.

Mostmár nincs más hátra, minthogy a fenti listából kiválasszuk azt a 2-3-at, melyeknek esélye van az életbenmaradásra, profitra, folyamatos fejlesztésre, marketingre, legalább egyéves büdzsére. Hail, hail the lucky ones.

Várható volt, hogy a közösségi hírportálok terén lesz mozgolódás. Nem abban a formában, ahogy a Memeorandum csinálja, hanem kicsit összeszedettebben. A Newsvine nem is szórakozik, egyből kihívta a hóra a Digget, azt terjesztve a neten, hogy latán lenyomják a linkmegosztó szolgáltatást, és egyébként is: ők lesznek itt a legelsők a hírásásban.

A Newsvine igazából jól érezte, hogy a Digg saját magát tudatosan ásta be az IT-geekek világába, és láthatóan jól érzi magát ott, nem kíván nyitni az egyéb tartalmak felé. Merthogy a Newsvine valójában úgy működik, mint egy jól összeszedett hírportál: vannak szép tematikus rovatai, ahol a világ minden tájáról összerántott cikkeket olvashatjuk. Persze nem ez az oldal lényege, hanem a részvétel. Ugyanis itt a tartalmakat nem fizetett újságírók és szerkesztők, hanem netezők dobják össze.

Persze van valami minimális szabályzat, amit illik betartani, de alapvetően itt a netezők alakítják a tartalmat. Azt már mondanunk sem kell, hogy a cikkeknél fejlett kommentrendszer található, sőt, chatelhetünk is egy adott témában a többiekkel. Van tematikus rss és alakítható témafigyelés is. Az indulást követő órákban meglehetősen nagy terhelés mehetett a szerverre - nem kis mértékben a diggelőknek köszönhetően - így nehézkes az aloldalak elérése, mi azonban átverekedtük magunkat a félperc fölötti oldalbetöltődéseken és beregisztráltunk. Nagyon klassz a kezelőfelület.

Tényleg flottul van megcsinálva. Szép, könnyen használható, írhatjuk is a cikkeket, egyelőre persze csak angolul, de az ígéretek szerint nemsokára a világ összes nyelvén is akár. Szóval miután megírtuk cikkünket, szépen kiválasztjuk neki a rovatot, és már publikálhatjuk is. Van régiós alrovat. A magyar itt található. És persze saját cikkeinket is megnézhetjük egy saját aloldalon, címkézhetjük az anyagokat Egyelőre tehát azok fognak ennek örülni, akik képesek és szeretnének is a világ dolgairól gyorsan cikkeket írni angolul. Vigyázat, a rendszer intelligens tartalomfigyelővel is rendelkezik, így hamar lebukunk, ha már megjelent hírügynökségi jelentések vagy cikkek bekopírozásával próbálkoznánk.

Azért annyiban maradjunk, hogy a Diggnek nem fog igazi konkurenciát jelenteni. Egyrészt a Digg nyilván egy sajátos térben mozog (IT), másrészt egy egészen másfajta, sokkal egyszerűbb hozzáállást igényel, mely sok szempontból közelebb áll a manapság oly népszerű webkettes mentalitáshoz. Persze a Newsvine-ra sokminden vár a szervertúlterhelődésen túl is a jövőben: szerzőjogi perek, vívás az igaz-hamis tartalmakkal, a spambloggerekkel és a Digg kommentelőivel, valamint a frisseség szinten tartásával Ezzel együtt akár még sikeres is lehet. Végülis az olvasók írják. Csak jobban tudják. Khm.

Mi is próbálkoztunk már blogunk könyvalakra gyúrásával (itt tölthető le), de már akkor is sejtettük, hogy ebben sokkal több van, mint egyszerűen pdf-fé alakítani bejegyzéseket. Mert azért lássuk be, az ember nem mindig a gép előtt szeretné olvasni kedvenc blogjait. Sőt, ha igényesen és szépen van kinyomtatva, egy megkapó könyvben, talán még pénzt is lehetne belőle csinálni. (Na jó, ez nem igaz, de..)

Aztán el is feledkeztünk erről az egészről, egészen a mai napig, mikor a New York Timesban bukkant fel a téma. A cikk a Blurb névre hallgató online szolgáltatást mutatja be. Sajnos a Blurb egyelőre béta állapotban van, ami annyit tesz, hogy csak a kiváltságosok tesztelhetik, a nyilvános alpha verzióra március végéig várni kell. A cikkből csak annyi derül ki, hogy flott sablonokat kapunk, melyek segítségével gyerekjáték lesz megszerkeszteni könyvünket. Állítólag.

A Blurbben persze nem az lesz a pláne, hogy szépen és könnyedén készíthetjük el egy online felületen a könyvtervünket, hanem az, hogy meg is rendelhetjük a saját kiadványunkat, különböző minőségben és darabszámban. (A legolcsóbb kiszerelés 30 dollár, tehát kábé 6 ezer forint lesz, amit max negyven oldalas, színes, keményfedeles könyvünkért kell leperkálni. Az NYT szerint terveznek paperback-verziót is, ami kábé 30 százalékkal lesz olcsóbb, viszont cserébe lehet farzsebbe gyömöszölni.) Tehát jó sok évre megvan a karácsonyi ajándék. És nem mellesleg végre a könyvpiac is fellazulhat, és már nem csak valóságshow-sok publikálhatják nyomtatot formában életük napjait (sic!). Már most jelezzük, hogy persze ki fogjuk próbálni, és amint lehet beszámolunk a történésekről.

Na, végre. Valami pörgés. Ha valaki egy éve megkérdezi, biztos, hogy nem a Népszava lesz a válaszunk arra a kérdésre, hogy ki fogja itt megpörgetni az online-t a választási kampányban. Mondjuk sanszos válasz lehetett volna az Index. Ami azért még mindig kitesz magáért persze (olvasni például még mindig a Turult a legérdemesebb, meg azért ez egy jól összedobott alrovat, a legfontosabbakkal), de most a Népszaváról akartunk írni.

Szóval mi már Déli Riporterről is azt gondoltuk, hogy a tűrt mezőnybe tartozik a Népszavánál, de még a Népszava Online-nál is. Már ott gyanút kellett volna fognunk, hogy egy ideje saját domainre költözött (ParlamentBlog), aminek nem csak szép dizájnja van, de lelkes szerzőgárdája is. Pont itt olvastam, hogy indul egy másik blog is, ahova meg politikusokat invitáltak meg egy kis webnaplózásra: Simon Gábor (MSZP), Fodor Gábor (SZDSZ), Csapody Miklós (MDF). "A Fideszt is ostromoljuk, de egyelőre kevés sikerrel" - olvasható a mentegetőzés a negyedik miatt.

(Pollner megelőzött ezegyszer, de ez nem csak azért van, mert ő a jobb, hanem azért is, mert mi csak ülünk és mesélünk, és hülye cikkeket olvasunk, meg nézzük a kínai állami tévét orrvérzésig, és próbálunk Wikipediát varázsolni az ipodunkra.)

Szóval, mielőtt még visszatérnénk a jobb- és baloldali politikusokat is felvonultató népszavás blogra (nem fogunk), nézzünk körbe még egyszer: a Népszava ugyanis ezt a blogot egy nagyobb választási vállalkozás keretében indította el. A neve 2006.hu, és kampányhőmérőtől kezdve - khm - pólóboltig minden van, ami egy releváns magyar újmédiumhoz csak kellhet. Nekünk tetszik a Szabályzó is, ahol a kevésbé beképzelt választópolgárok frissíthetik fel nem létező tudásukat a választási játékszabályokról. Pollner kollégával csak egyetérteni tudunk, mikor megnyugodva konstatáljuk, hogy olyan alapfunkciókról sem feledkeztek meg, mint az rss-csatorna vagy a politikai blog esetében a permalink és a hozzászólási lehetőség. (Az egész a Kuster Webdesign munkája egyébként.) More on!

Mivel nem vagyunk valami nagy Népszava-rajongók, így az is elkerülte a figyelmünket, hogy van egy NincsTöbbTitok nevű portáljuk is (ez is saját domainen, megáll az eszünk!), ahol meg ügynöközés folyik, de egy kicsit frissebben, mint a tetszhalottságig unalmasodó Political Capital-projekt esetében. Az ipod egyébként belefagyott a wikibe, kínaiul mégsem értünk, és a BBC-t kivettük a kedvencek közül. Majdnem.

A teljesség igénytelensége: Index választás 2006 - NOL Voks 2006 - Hírszerző Kampány 2006 - MNO Választás - Népszava 2006.hu - InfoRádió Választás 2006 - Origo Választás 2006 - Voks 2006

A fontolva haladás elég érthető hozzáállás, főleg ha jó és eladható online tartalmat készít valaki. A Washingtonpost.com magához mérten indult el a webkettes ösvényen: elsőként Technorati-linkeket helyezett el cikkei mellett, beemelve ezzel tartalmait a blogoszférába.

A Technorati-linkek ugyanis segítenek megmutatni, hogy milyen bloggerreakciók érkeztek az adott témára (a hivatkozások alapján). A Washingtonpost.com most kiegészítette ezt a szolgáltatását egy másik webkettessel: a del.icio.us-re lehet behúzni a cikket, ha épp tetszik nekünk, és el akarjuk tenni kedvenceink közé. Persze egy öntudatos del.icio.us-felhasználó Firefoxában már ott figyel a del.icio.us-kiterjesztés, melynek segítségével a világ legegyszerűbb dolgává vált linkeket kedvenceink közé felvenni és megosztani másokkal.

Egyébként ezt a két szolgáltatást bátran használhatná bármelyik magyar online kiadás is. Nem nagy fejlesztés, viszonylag érthető, egyszerű alkalmazásokról van szó, és egyben serkenti az olvasottságot, az adott cikkek vagy hírek elterjedését a neten. Persze a magyar online médiában inkább a del.icio.us-link működne, a technorati talán kevésbé, de ez már egyéni világlátás és bevállalás kérdése lenne.

A Mail2RSS egy egyszerű, mégis eredeti ötleten alapul: az RSS-t az e-mailezést társítja úgy, hogy az használható, de legalábbis érdekes. A lényeg, hogy egy szép ajaxos megoldással generálunk magunknak egy e-mail címet, amihez kapunk egy rss-csatornát is. (Egyben megfigyelhetjük az ajax vs. back/forward problematikát.)

Nos, ebbe az rss-csatornába az új tartalom úgy keletkezik, ha a megadott e-mail címre küldünk levelet. Mi például létrehoztuk a hirbehozo@Mail2RSS.org mailcímet, és az összes erre a címre érkező mail megjelenik ezen az rss-csatornán. (Az rss-csatornáról még mindig az ereszcsatorna jut eszünkbe. Nyelvújítók, segítsetek!) A Mail2RSS február 28-a óta létezik, tehát erősen béta.

Maga a fejlesztő, Zoran Juric elsősorban azoknak ajánlja a Mail2RSS-t, akik hírleveleiket, levlistáikat rss-ben szeretnék elolvasni. Hát mondjuk nem biztos, hogy a Mail2RSS-sel egyszerűbb ezt megvalósítani, mint mondjuk ránézni a levelesládánkra, de azért magáért az ötletért, vagyis az RSS és az e-mailek összekapcsolásáért a magunk részéről megszavazunk egy innovációs jópontot.

Szóval a Sony-Ericsson kijön az első kifejezetten bloggereknek szánt mobiljával. Hogy az meg milyen? Nyugi, csak ugratnak minket az Ericssonnál.
Pontosabban azért megvan a mézes madzag is a történetben. Azért hívhatják egyáltalán bloggertelefonoknak ezeket a készülékeket, mert állítólag a képkészítés és a postolás közt valami frenetikusan gördülékeny lesz az átmenet.

Vagyis elvileg ezekkel a telefonokkal moblogot kiválóan lehet majd készíteni. (Tényleg, sesék hogy csinálják? Laptoppal? PDA-vel? Gyorspostával?) A fent említett "fotózok és kiteszem a blogomra" folyamatot klassz Java-alkalmazások fogják segíteni egyébként. Persze, hogy méginkább lehűtsük a magyar bloggerek esetlegesen felpislákoló érdeklődését, a hírek szerint a bloggertelefonok elsősorban a Google Blogger-szolgáltatására lesznek optimalizálva, úgyhogy aki más blogszolgáltatónál van, az maradjon csak a hagyományos módszer(ek)nél.

Egyébként nagyon hiányoljuk ezekből az előzetes híradásokból a normál, vagyis szöveges blogolás megkönnyítéséről szóló bekezdéseket. (Hogyan írjunk gyorsan szöveget mobilon?) Mert nem mindenki hisz abban, hogy az egyhárommegapixeles, fényre nem nagyon érzékeny "képeket" érdemes blogokban nagy nyilvánosság elé tárni. Jó, azért lazán kipróbálnánk mégis.

Sokszor esik abba a hibába az ember, hogy felöltözteti a gépét, mint egy karácsonyfát, csüngenek rajta a csilivili alkalmazások, majd egy tiszta pillanatban ráeszmél: semmi értelme nem volt az egésznek. A feltelepített alkalmazásoknak csak töredékét használja. A felinstallált programok többsége meg a "jó lesz valamire", "nem baj ha ez is fent van" kategóriába tartozik.

Nos, így vagyunk a Firefox kiterjesztéseivel is. Az ember csak válogat és válogat a klasszabbnál klasszabb kiterjesztések között: ezt is installálom, meg még ezt is, meg ez is kell, meg még ez is belefér. Szóval szépen karácsonyfát csinálunk a böngészőnkből, és közben észre sem vesszük, hogy iparkodásunk nagyrészt értelmetlen.

A Splasho bloggere érdekes kísérletbe fogott. Azt mondta magának: ha már a Firefoxhoz összesen 1148 kiterjesztést lehet telepíteni, akkor miért ne próbálnám ki mindjárt az összeset? Végülis azért van, nem?! Nos, egy kis megszorítást azért tett:az azonos funkciót ellátó kiterjesztések közül csak egyet telepített a gépére, sőt, még így is túl nagy maradt a szám, így végül maradt a 100 legnépszerűbbnél. Ez lett a végeredménye. Don't try it at home.

Szóval körbe is kérdeztük néhány ismerősünket. A legenyhébb reakció is az volt, hogy "oh my godness". A gyengébb idegrendszerűek az "ez bazmeg nem normális"-vonalon mozogtak. Mellesleg összeszámoltuk: mi 12 FF-kiterjesztéssel operálunk otthoni gépünkön. Ennek kábé felét használjuk rendszeresen. Vajon mekkora az a kritikus tömeg, amit még értelmes feltelepíteni? 17? 31? 73? 3?

[update1] Mielőtt bárki megkérdezné, hogy miért csak írunk róla, és miért nem próbáljuk ki mi magunk is… Szóval kipróbáltuk, na. Hogy legyen benne valami sajátos is, mi a legnépszerűbb Firefox-kiterjesztések listájának utolsó darabjait pakoltuk csak fel. A lista legalján, az 1100-ik helytől visszafelé iszonytatóan szar kiterjesztéseken kell átverekednünk magunkat. Mindjárt egy VG Cats Forums Menu jön szembe. Nem hiába ez a legnépszerűtlenebb. Nem soroljuk végig a többit, nézzétek végig magatok. A lényeg, hogy sikerült szétbarmolnunk cirka 15 perc alatt a Firefoxot. Ha felveszitek a 30 legnépszerűtlenebb kiterjesztést, kicsit lassan fog újraindulni a Firefox, viszont így fogtok kinézni.

[update2] Eljutottunk 64 installált kiterjesztésig. Viszonylag könnyű volt megunni, mert sajnos a régi és szar kiterjesztések jelentős részét már nem támogatja az 1.5.0.1-es verzió, másrészt egyre lassabban indul el a brózer, harmadrészt, már alig látunk ki az ablakon, annyi itt a csilivili hülyeség. Negyedrészt könnyű halálra rémíszteni egy ilyen böngészőablakkal ismerőseinket. És végezetül: egyetlen hasznos kiterjesztést sem találtunk 64 installálást követően sem. Egyébként nagyon szimpatikus a Firefoxban, hogy 64 kiterjesztést egy rövid perc alatt le lehet takarítani. Ennyi.

Nos, következzen ismét egy olyan téma, amit talán sokan ismernek, de azért biztos vannak, akik még nem. Mi is a West Wing második évada közben lettünk figyelmesek a történetre, korábban nem hallottunk róla, pedig érdeklődünk a téma iránt, de valahogy elkerült ezidáig. Szóval a lényeg, hogy az amerikai sorozatban van egy rész, melyben egy térképészeti bizottság szerepel, akik azért harcolnak, hogy a régi Mercator-féle térkép helyett használják inkább az új, Peters-félét.

Hogy miért? Mert állításuk szerint a régi térkép imperialista szellemben készült: Európát és Észak-Amerikát sokkal nagyobbnak ábrázolja, mint amilyenek azok a valóságban, és Afrikát vagy Dél-Amerikát pedig jóval kisebbnek.

Bármilyen meglepő, a probléma valódi. Mert például a nagyon sokáig elfogadottnak tekintett Mercator-ábrázoláson Grönland és Afrika közel azonos méretű, holott a valóságban utóbbi 14-szer nagyobb területű. Ebből már kiderül, hogy ez a térkép nem mérettartó, és ebből bizony le lehet vonni következtetéseket az imperializmusra nézve is. Nos tehát, ha otthoni térképünk közel ugyanakkorának mutatja Afrikát és Grönlandot, biztosak lehetünk benne, hogy a térkép csal: nem a valós méreteket mutatja, és persze Afrika kárára fog tévedni.

Sokszor fel szokták hozni, hogy a Mercator-térképet hajózásra találták ki, és a hajósok/repülősök ma is jól tudják azt használni, merthogy nekik nem annyira a mérettartó-jelleg a mérvadó, hanem, hogy olyannak lássák a valóságban a szárazföld partvidékét, mint ahogyan azt a térkép mutatja. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a West Wing-ben is hivatkozott térkép, a Peters-féle, vajon pontosabb képet ad-e világunkról. Ez az elmúlt ötven évben nem annyira szakmai, mint inkább médiaesemény volt, ezért a vita is inkább a lelkes laikusok közt folyt.

Ugyanis a térképészek jól ismerik azt a problémát - amibe itt több ok miatt sem fogunk elmélyedni -, hogy egy vetület sohasem lehet tökéletes: vagy a méreten vagy a formákon kell csalni. És ebből már kitalálható, hogy a Peters-térkép - bár inkább mérettartó, mint elődje -, a szárazföldek formáit meglehetősen torzítja. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben kisebb mozgalom épült a Peters-vetület köré, és természetesen azok az országok, melyek - hogy úgy mondjuk - a Peters-térképpel járnak jobban, gyakran sokkal pozitívabban állnának a Peters-térkép általános elterjesztéséhez.

Erre példa a Times of India egyik cikke. Írója itt nem titkolt örömének ad hangot: mégiscsak India nagyobb Skandináviánál, holott az elterjedt térképeken nem így látszik. Szerencsére a Peters-vetület helyére tette India nagyságát - mindkét értelemben. Mint írtuk, szakmai körökben nem tartják egyik térképet sem jobbnak a másiknál: az egyik területileg torzít, a másik alakilag. Meg is néztük, hogy otthoni atlaszunk melyiket használja.

Csalódnunk kellett: úgy látszik az elmúlt évtizedekben a magyar kartográfia nem kívánt állást foglalni a "politikai kérdésben", és inkább az aranyközépútnak számító Robinson-vetületet alkalmazza. Bár azért itt megjegyeznénk, hogy amint jobban belelapozgattunk az atlaszba, észrevettük, hogy különböző országoknál különböző vetületet használ a kiadvány. Nyilván érdekes lett volna összevetni, hogy mely országok számára használ előnyös vetületet és mely országok számára előnytelent, de ennyi időnk nincs.

Akik még nem fáradtak bele ebbe a vasárnap esti bejegyzésbe, azoknak belengetnénk még egy - szintén a West Wing-ben is felhánytorgatott - problémát. Észak miért van a térkép ek tetején, és dél miért alul? Nos ez a teljesen jogos és érdekes felvetés valamennyire összekapcsolódik a Peters-hívők imperializmus-mániájával. Ugyanis általában ugyanők állítják azt, hogy imperialista okokból nézzük úgy a térképet, hogy a nyugati világ van felül. Persze mondjuk Ausztrália vagy Új-Záland délen van, de hát az imperializmus sem lehet tökéletes. Nos, ez a téma is annyira divatossá vált az elmúlt időszakban, hogy Amerikában például kifejezetten sok fogy a "What's up" elnevezésű térképekből.

Egyébként a Peters-féle "politikai" vetületfelfogásról az jutott eszünkbe, hogy ha mindenképpen politikailag korrekt vetületet akarunk kreálni, akkor mondjuk vehetnénk a "népességtartó", vagyis az adott ország népességét a területtel összevető térképet - természetesen a feje tetejére állítva. Tehát a mi megoldásunk ez. A Mercator- és társai térképeken nevelkedett generációk ugyan kicsit beleszédülnek, de majd ugyanúgy megszokják, mint a régit. Mindkettő ugyanolyan pontosan mutatja be a Földet, ahol élünk. Szemléletben és hangsúlyokban van csak különbség.

A webkettőblog továbbra is eltökélt abban, hogy elvégezzen egyfajta szántó-vető, felfedező munkát, ami egyrészt sosem annyira népszerű és érdekes, másrészt viszont nem árt néha erősíteni a marginalizálódott blogok táborát. Úgy is mondhatnánk, autonóm blog a webkettőblog, amit egyszerűen jó írni.

Az elmúlt fél hétben több ajaxos megoldással is foglalkoztunk odaát. Az egyik volt a MontRed kommentezőrendszere. E bejegyzés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy kaptunk egy emailt a szájt technológiai vezérigazgatójától. Nishit Shah azt kérte tőlünk, hogy fordítsuk le angolra a bejegyzést, mert érdekli őket, hogy hogyan vélekedünk egyébként nagyon komolyan vett fejlesztésükről. Ezek jó dolgok, örömmel le is fordítottuk nekik.

Aztán, ahogy haladtak előre a percek a hét második felében, a különböző counterbejegyzések hatására megpróbálkoztunk egy újabb elméleti megközelítéssel is, annak érdekében, hogy elsősorban a magunk számára világossá tegyük, hogy miért nem alakult még ki egy egységes webkettes paradigma már most a blogoszféra egy részében.  Majd, folytatva az ajaxos alkalmazások bemutatását, következett a Wufoo űrlapkitöltő alkalmazás bemutatása, de persze nem ez volt a félhét legfontosabb postja.

Laci írt ugyanis egy szerintünk világszinten is hiánypótló bejegyzést az AJAX/Flash és a Back/Forward/Bookmark funkció viszonyáról. Világos, érthető, alap!

Az előző félhét tartalmából...

A Sajtó részére rovatunk újabb közleménnyel gazdagodik. Részletek egy közleményből:

Először egy kis dögunalom: "A baromfiinfluenza elleni védekezésben betöltött fontos szerepe miatt február elején a fertőtlenítő- és tisztítószereket gyártó belga CID LINES cég Ieper városban lévő gyártóüzemében tett személyes látogatást Mr. Yves Leterme, flamand mezőgazdasági miniszter, a belga kormány miniszterelnök-helyettese. A kiemelt fontosságú rendezvényre a CID LINES vezérkarán kívül a nemzetközi cég legfontosabb viszonteladói is meghívást kaptak, részvételükkel másnap a baromfiinfluenza veszéllyel és a megelőzés lehetőségeivel foglalkozó szakmai konferenciát szervezett a CID LINES. A szakmai fórumon Magyarországot a Hat-Agro Kft. ügyvezető igazgatója, Pásztor Attila képviselte. (...)"

Egy kis bennfenteskedés: "Az innen érkező üzletemberek egymás után szólaltak fel, és osztották meg tapasztalataikat az egybegyűltekkel, hiszen a konferencia célja az volt, hogy a résztvevők nemzetközi tapasztalatokra tegyenek szert, majd azok összegzése után az egybegyűlt higiéniai szakemberek közös megoldást találjanak a felmerülő problémákra."

Majd jön az álságos rémhírek kivédése: "A konferencián elhangzott: sok laikus azt gondolja, hogy a járványveszély, vagy a fertőzések bekövetkezte jó üzlet a fertőtlenítőszerek forgalmazói számára. Akik ezt feltételezik, nem számolnak azonban azzal a mérhetetlen kárral, amit egy-egy fertőzés okoz az adott ország gazdaságában. Az elpusztított szárnyasok pótlása akár több hetet, hónapot is igénybe vesz, a gazdaságok ez alatt lényegesen kevesebb fertőtlenítőszert használnak. A fertőzés hírének hatására a baromfi termékek fogyasztása több hónapra jelentősen visszaesik, így nem csak a feldolgozóüzemeket, hanem a termelőket is nagy veszteség éri. Ugyanakkor az eladható baromfi termékek ára is jelentősen csökken, ami további veszteséget okoz. A 2005-ös romániai járvány idején a román-magyar határon ugyan megugrott a vegyszerfelhasználás, ez azonban elhanyagolható a máshol okozott kártétel mellett. Valamennyi jelenlévő egyetértett abban, hogy a járványveszély a világon senkinek sem jelent jó üzletet."

Korábban már több postban is foglalkoztunk a "saját hírportál"-alkalmazásokkal. A lényeg itt ugye, hogy rss-csatornáinkból egy Hírkereső-szerű saját hírgyűjtő szájtot állíthatunk össze magunknak. Miután ismertettünk néhány ilyen oldalt, te, olvasó leginkább a Netvibest szeretted, ezt bizonyítja, hogy ma már a legtöbb linkhivatkozás a HH-ra netvibesos oldalakról jön. (Persze azért a PageFlakes, a LinkedFeed vagy a ProtoPage se rossz.)

Nos, most akkor jöhet egy újabb saját hírportál bemutatása. A BozPage-ről van szó, melyet több dolog miatt is meg kell említenünk. Az egyik nagy előnye, hogy nem kell regisztrálni, a másik pedig, hogy különböző elrendezésekben nézhetjük meg az általunk összegereblyézett híreket. De kezdjük az elején. Amikor létrehozunk egy BozPage-oldalt, azt igazából egy random linkre teszik nekünk, és - sejthető abból, hogy nem kell regisztrálni - ezentúl mindenki meg is nézheti, szabadon. Vagyis publikus lesz.

Mi csináltunk is egy próbaoldalt, mely itt található. Látható, hogy az általunk felvett rss-csatornákból szép dobozokat generáltak nekünk, ahova sajnos fix számú friss hírt (dobozonként 8-at) pakol a BozPage. Ezt változtatni - mint például a Netvibes esetében - nem tudjuk. Viszont ha rákattintunk a CloudView menüpontra, azt láthatjuk, hogy friss híreinket címkefelhős dizájnban kapjuk vissza. Van egy másik nézet is, ez pedig a RiverView, mely blogos formában mutatja nekünk rss-csatornáink legfrissebbjeit. Sajnos, mint látható, a leválogatás logikája nem frisseség alapú, az rss-ek felvételének sorrendjére van tekintettel. Vagyis az először felvett rss legfrissebbjei jelennek meg legfelül, és lefelé a többi, szépen sorban.

Még egy funkciója van a BozPage-nek: saját hírportál-oldalunkat egyetlen gombnyomással áshatjuk be a del.icio.us-be. Ez nem olyan erős funkició, főleg, hogy egy csomó blogger Firefoxában már ott figyel a del.icio.us-kiterjesztés. Azért egy próbát megér. Még akkor is, ha ez a fejlesztés sem teljesíti korábbi legfontosabb elvárásunkat: a valós idejű, de legalábbis gyors frissülést. Viszont szép a mouse-overre megjelenő rss-ajánló (lásd a képen).

A bloggernek hajlama van arra, hogy magára öltse az - egyébként általa is megvetett - média öltözékét: naponta ötször vizslassa blogja látogatottságát, más blogokhoz írt hozzászólásokba gyömöszölje be linkjét, akkor is ha annak ott nincs szerepe, címlapokra, más blogokba kerüljön, hogy ömöljenek az olvasók...

Mi a fura ebben a mentalitásban? A média részéről semmi, hiszen önmaga népszerűsítése, a szenzációhajhász címadások és az erőltetett olvasottsággenerálás mind azt a célt szolgálja, hogy növelje bevételeit, és így - alapjáraton - fenn tudja tartani magát, urambocsá profitot termeljen. Mindez azonban nem érvényes a bloggerekre, akik a fent vázolt mentalitást csak azért vállalhatják fel, mert szeretnének visszaigazolást kapni arról, hogy amit írnak, az fontos, népszerű és jó.

Mi az ami itt elveszik? Mi az ami elveszik akkor, amikor a blogger már úgy és azért ír bejegyzéseket, címeket, hogy egyre több legyen a napi oldalletöltése, egyre több legyen a hozzászólása, és mondjuk kierőszakolja valahogy, hogy pl. kikerüljön bejegyzése a blogter címlapjára? Az autonómia.

Nem az a baj, ha valaki arra törekszik, hogy egyre többen olvassák blogját (ez természetes). Az autonómia ott kerül veszélybe, mikor a népszerűség generálása - vagyis egy esetleges külső kényszer - átveszi a hatalmat a blogger egyéni - eredendő - szándéka felett: "írni, amit gondolok".

A blogger autonómiája - a hivatalos médiával való szembeállításban - az, ami elsősorban érdekessé, erőssé teszi. A hivatalos média soha nem képes olyan fokú autonómiára, mint egy blog. A blogger önmaga rendelkezik saját tartalma (publikusnak szánt gondolatai) felett. Száz százalékos - sosem kevesebb - befolyása van arra, hogy mit és hogyan írjon, ha egyáltalán. Szigorúan véve nem kérhető számon rajta, hogy miért éppen erről ír és nem másról, hogy miért nem ír gyakrabban vagy miért ír gyengébbeket mostanában.

Ezek az elvárások ugyanis jogosak lehetnek egy profitért és így olvasókért küzdő hivatalos médium esetében, de értelmetlenek a blogger esetében, aki önmagát mutatja be saját webnaplójában, azzal, hogy egyes szám első személyben kommunikál. És ezzel kapcsolatban elvárásokat támasztani már tolakodásnak hathat, és sérti a blogger autonómiáját. Védekezzünk! Mondjuk ki magunkban, "ez a blog nem címlapoknak íródik", fújjuk ki a levegőt, és ne ijedjünk meg visszatérni oda, ahonnan elindultunk: írjunk blogot. Autonómia, önrendelkezés, öntudatosság, tudatosság, az egyén szabadságának fenntartása a külső kényszerek ellenében is - bárcsak lehetne erről kevésbé patetikusan... Ápoljuk kertjeinket!

Megváltozik a Yahoo logója - legalábbis több amerikai blogon arról lehet olvasni, illetve látni teaserképeket: az új embléma egy picit finomabb, egy picit barátságosabb lesz, mint a korábbi, blabla.

Nem olyannagyon látványos, hogy egy átlag júzer tudatosan rácsodálkozhasson, ám azért épp annyira feltűnő, hogy egy átlag júzer kellemesebbnek találja azt az oldalt - amin ugye tudatosan nem érzékeli a változást. Mert nem emlékszik, nem is emlékezhetik az előző logóra.  Permanent memory loss. (Pszichológusok véleményét várnánk elsősorban.)

A digg kommentelői ugyanakkor meglehetősen kétkedve fogadták a dizájnváltás hírét. (Nem véletlenül.) Van, aki egyenesen azt állítja, hogy egyszerűen Paintben lett megbuherálva a logó, avagy mediahackről van szó. Tényleg, milyen egyszerű is lenne ilyen álhírekből blogot csinálni. Mi már próbálkoztunk vele - de valószínűleg sikertelenül, mert a kutya sem emlékszik rá.

Azért nosztalgiából elővettük a régi Yahoo-nyitóoldalakat. (Be szép is volt tíz éve...) Íme:
 
1996 okt. - 1997 máj. - 1999 ápr. - 2000 okt. - 2002 jan. - 2003 dec. - 2004 jún.

Reggeli linkásás közben bukkantunk a következő alkalmazásra. Lényege, hogy 1 perc alatt generálhatunk magunknak webkettes szájtot. Na azért persze nem kell mindent komolyan venni. Inkább afféle fricskáról van itt szó. Bár...

Az alkalmazás készítője, Jon Paul Davies kétségtelenül némileg ironikusan látja a hájpolt, felkapott, divattá emelt webkettőt. Részben igaza is van. (Nagyobb részt nincs.) Nos, nézzük is, a Davies-elmélet szerint mi kell ahhoz, hogy oldalunkat webkettesként reklámozhassuk, s így házalhassunk potenciális hirdetőknél némi készpénzért.

Legyen a blog szegélye lekerekített, legyen a háttér mondjuk színáttűnéses, használjuk xhtml-t, riasztóan bántó színeket, trendi matricát a fejlécben, dobjunk rá egy Google Ads-dobozt, hagyjunk hatalmas üres helyek az oldalon, betűink legyenek ordítóan nagyok és bénák - ezt megsépkeled egy kis AJAX-szal, és máris ömlenek a dollárszázezrek.

Nos, a HH például így nézne ki, ha Davies-i felfogásban lenne webkettes. Ti is generálhattok magatoknak "webkettes" oldalt itt. Na, eddig a komoly dolgok. Most pedig reklám. A webkettőblogon írtam a Digg és a Del.icio.us házasításáról, és tényleg érdekelne a véleményetek. Holnap pedig egy elvetelmült webkettes keresőmotor lesz terítéken. Davies is megkönnyezné.

Talán véget érhet az utolsó nagy vesszőfutás. A szerb hírügyökségek szerint hamarosan elfogják Ratko Mladicot, akit egyből el is szállítottak Belgrádba. Bár a hírt a szerb kormány tagadja, azért egy helyi tévé váltig állítja, hogy mégiscsak igaz. Az AP amerikai hírügynökség pedig arról ír, hogy meghatározták Mladic helyét, és jelenleg tárgyalnak arról, hogy adja fel magát.

Mladic a délszláv háborúk egyik főbűnöse. Neve egybeforrt az etnikai tisztogatásokkal, többek közt az egyik legvéresebbel is. 1995-ben az ő vezetésével mészároltak le közel 8000 bosnyák férfit és fiút Srebrenicában, az ENSZ-békefenntartók szeme előtt. Tíz évet kellett várni arra, hogy elkapják. (Ha tényleg...) Ráadásul a korábbi mendemondákkal ellentétben otthon, azaz Boszniában bújkált állítólag.

[20:24] A szerb b92 - ahogy bejelentették az állítólagos körbekerítés hírét - szerveroldalon nem bírta a terhelést, és összeomlani látszott. Most, mikor újra elérhető, egy hosszabb anyag olvasható a legfrissebbekről. A b92 saját értesülései szerint elfogták Mladicot. A több forrásból, nem hivatalosan megerősített hírt ugyanakkor cáfolja a kormány. Srdjan Djuric, a szerb kormány kommunikációs hivatalából tagadta ezt az értesülést. Az mindenesetre érdekes, hogy a nemhivatalos értesülések szerint Mladic már útban van Hága felé, míg a kormány határozottan cáfol. Meglátjuk, kinek van igaza.

[22:05] A szerb kormány egyre határozottabban tagadja, hogy elkapták volna Mladicot. Djuric este egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a Mladic elfogásáról szóló hírek "manipluláltak, és téves információkon alapulnak, melyek károsak, s nem segítik elő a szerb kormány és Hága közeledését." Ugyancsak határozottan tagadta a hírt az EUFOR szóvivője. Na ez már eléggé úgy hangzik, hogy nem lesz ma este háborús főbűnös a tévéképernyőn.

Épp csengőhangot fabrikáltunk a mobilunkra, és azon gondolkodtunk volna, hogy ki a fene vesz még pénzért csengőhangot, ha egyszer már mp3, meg minden. A telefonhoz kaptunk is egy szoftvert, aminek segítségével szépen áthúzhatjuk a telefonra a kíválasztott hangfájlokat.

Majdnem sokáig tartott az örömünk, mire naívan és jóhiszeműen letöltöttük a gyártó által felajánlott frissítést. És mi történt? A második verzió már nem támogatja például az mp3 fájlok telefonra mozgatását. Viszont szépen felajánl nekünk egy fizetős verziót, amiben persze megint benne van - többek közt - az mp3-fogadás funkció is.

Na, fogtuk, eltávolítottuk a gépről az update-elt verziót, cédéről megint feltettük a régi, poros, ám mp3-at támogató eredetit, szépen elutasítottuk az ismét felajánlott frissítést, és kész. De miért raboltak el fél órát az életünkből? Van aki inkább megvesz egy deluxe verziót, miközben a korábbi verzió egyszer már tudta azokat a funkciókat? Ez komoly?

Mivel brutál tempóban születnek a bejegyzések a webkettőblogra, ezért összefoglalnánk itt az eddig történteket, koncentrálva a szerintünk legjobban sikerült bejegyzésekre. Első. Laci egyből megütötte az alaphangot ezzel a bejegyzésével, mely akár a blog preambuluma is lehetne. Avagy: miről is beszélünk ha AJAX-ról beszélünk? Akik az alapbejegyzés kapcsán is kicsit homályosnak érezték a témát, azoknak jött segítségül még egy bejegyzés, melyben részletesebben, és még egyszerűbben ugyanaz, kifejezetten - potenciális - felhasználóknak.

Majd Bálint következett az alig egy éves AJAX szabványosításának felvetésével. És ismét Bálint írt az előzményekről, pontosabban egy érdekes alapvetésből - átalakul a HTML szerepe - indul ki, megáll egy pillanatra az ActiveX, mely a fejlettebb felhasználói környezetre érkezett reakcióként, és ezzel párhuzamosan jelent meg az AJAX. Helyben vagyunk megint.

Aztán Laci újabb alapbejegyzést publikált. Itt az AJAX kapcsán az egyik legalapvetőbb dologról van szó: a szerver-gép közti szinkron és aszinkron kommunikációról. Végkicsengés: az aszinkronitás folyamatos felhasználói élmény lehetőségét hordozza magában, a szinkron kommunikáció pedig bullshit, mert ha rázúdul az alkalmazásra ötmillió júzer, akkor egy akadozó, szaggatott s így használhatatlan cuccot kap. Ezt az egész bejegyzést csak magunknak írtuk, hogy meglegyen összegyűjtve a kiindulópontnak számító néhány bejegyzés. Linkekre klikkelgetni nem ér. Már csak azért sem, mert 18+ tartalommal nem jó játszani. Éget, ugyanis. Mint a szárazság.

Korábban már írtunk a Grou.ps-ról. Azóta történtek változások a webkettes kezdeményezésnél. Mindenekelőtt nem tudta kiszolgálni szerverük a robbanásszerűen megnövekedett forgalmat - ami, hogy úgy mondjuk, kezd általános jelenséggé válni a menőbb webkettesek esetében. Gondoljunk csak a digg-re vagy a del.icio.us-re.

Az egyéb változások közt említésre méltó, hogy a Grou.ps-os profilokban most már lehetőség van a privát és publikus tartalmak elválasztására, immár lehet képeket és linkeket is feltölteni - vagyis már nem csak flickr- és del.icio.us-felhasználók oszthatják meg saját linkjeiket és képeiket a Grou.ps alatt. Csak saját felelősségre (sic!) ajánlják a PayPal-os modult, támogatják a Yahoo Groups-ot és más levlistákat. Van címkefelhő is.

Szóval a Grou.ps-nál valódi fejlesztések történtek, ez egyben nyilván azt is jelenti, hogy nagyon bíznak ebben a webkettes alkalmazásokat integráló projektben. Aki még nem próbálta, tegye meg.

HH a Gou.ps-on

Ma lecserélődött a NolBlog címlapja. A Blogter-engine alatt futó új blogportál egyben alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk a Blogter nyitóoldalával. Nos, első ránézésre a NOL-é a zavarosabb címlap, de második ránézésre már sokkal több jó pontot tudunk adni.

Először is nagyon hasznos, hogy a címlapon a bejegyzéseket, blogokat különféle automatizált toplistákban válogatják le. Ez egyrészt objektívvá teszi a "címlapozást" (lévén gépi), másrészt viszont nyomon tudjuk követni, hogy ki írt éppen friss bejegyzést, melyik blog a legnépszerűbb éppen, satöbbi. Ez pedig praktikus és hasznos.

A másik, ami második ránézésre is tetszett a blogkatalógus, mely csak elsőre béna és használhatatlan. Talán ez az első kezdeményezés itthon, mely megpróbálja megmutatni nekünk valamilyen tematika szerint az adott blogszolgáltató alatt születő összes blogot - legalább kezdőbetűk szerint. Ezt egyébként máris továbbgondolhatjuk. Mondjuk tehetnénk annyival interaktívabbá, hogy a leválogatás valós időben történik, miként ajaxos megoldásoknál, mikor az adatbázisból az éppen begépelt betűkkel szűkítjük a találatok körét. Sőt, nem csak blogcímekre, de címkékre, kategóriákra és szerzők nevére is lehetne bővíteni a keresés logikáját.

Ha már ajax, esetleg a blognév mellett - valami kis infóablakban - megjelenhetne az éppen aktuális bejegyzés és hozzászólás, kapcsolódó címkék, miegymás. Sőt, ha már itt tartunk a blogkatalógus lehetne maga a címlap is. A toplisták meg mehetnének a körítésnek, oldalhasábokba. Szóval feltaláltuk a következő generációs magyar blogportált: az okosan, több lépcsőben, több szempontból és interaktívan kereshető blogkatalógust - akár a blogteres, freeblogos és egyéb helyeken születő blogok együttes lefedésével. Metakatalógus, blogokból. A www.blogkatalogus.hu lehetne a címe. A domain egyébként még szabad. Vigyázz, kész, rajt.

Az egyik bejegyzésünknél heves vita alakult ki arról, hogy mennyiben és miért van értelme - ha egyáltalán - "webkettőről" beszélni, és persze felmerült az AJAX-probléma is. Új szemlélet? Új technológiák? Új megközelítés a weben? Lehet valami egyszerre régi és új? Egyszerűen "felhasználói élmény" vagy azért annál több? Online marketing és sales szempontból érdekes, megfontolandó vagy ellenzendő?

Szóval sok mindenről szó esett, és mivel a vita és a tapasztalatcsere feszegette a kommentelés határait, úgy döntöttünk, saját blogot nyitunk (webketto.blogter.hu) ennek a kezdeményezésnek. "B" és Laci mellett mi magunk, és ha minden igaz, a blogter AJAX-ban (is) advanced fejlesztője, Mr. Baker szintén csatlakozik a párbeszédhez, vitához, ismeretterjesztéshez. A blog teljesen ad hoc, így sem jövőképe, sem célja nincs. Kibeszélőblog.

Persze szívesen látunk mindenkit. Úgyhogy nézzetek be. Get involved.

Megújul és egyben elköltözik az Urban Legends. Van már egy teaser kémfotónk a megváltozott blogoldalról, azt láthatjátok itt. A színvilág még nem végleges, és a képek se kerültek fel a nyitóoldalra, de az új felfogást tükröző struktúra már látszik: az UL ellép a hagyományos blogfelépítéstől, és inkább a portálosodás felé veszi az irányt. Ezt nem tartjuk túl up-to-date-nek, de ez legyen a mi bajunk.

Lesz saját komment, komment rss, permalink (ez minek?), tematikus linkizé, és bloggerek szerinti keresés (???). Mivel UL-tól nem áll távol a fényképezés sem, így érthető, hogy galéria is lesz. De állítólag indul fórum is, ami meg már végképp portálos alkalmazás, és nem blogos. (Lehet, hogy lórumot mondott, csak félreértettük? Esetleg rerumot?)

A városi legendák a következő tematika szerint jelennek majd meg: Élővilág, Étel-Ital, Budapest, Cégek, Celeb, Dokumentumok, Egészség, Elmélet, Hoax, Internet, Képszüret, Kultúra, Média, Népek, Politika, Sport, Sztorik, Történelem, Tudomány. Láthatjuk, hogy a kategorizálás továbbra is hibrid: egyrészt vannak hagyományos, általános kategóriák, és vannak specifikus, egyediek is. Mondjuk mi nem emlékszünk, hogy utoljára mikor klikkeltünk egy "Politika" vagy "Kultúra" nevű rovatlinkre, de nyilván egyedül vagyunk ezzel.

A freeblogot tehát elhagyja az egyik legnépszerűbb blog (vezáráldozat), és inkább saját domain alatt, WordPress 2.0-val folytatja pályafutását. Ez egyrészt érthető, hiszen a freeblog sok szempontból már nem felel meg az egyre összetettebb bloggervágyálmoknak (csak mi tűrjük a megaláztatásokat itt), másrészt a saját domainnel az van, hogy az elszigetelődés veszélyét hordozza magában.

Bár talán az UL esetében ettől nem kell annyira tartani, hiszen hiánypótló, és a magyar médiában mindezidáig egyetlen városi legenda-térképező blog. Az új verzióra még várni kell néhány napot. Ha továbbiakat tudunk meg, ideírjuk nektek.

[offtopic: bevallás jelleggel: épp az urbanlegends miatt tévedtünk annó a freeblogra, és vertünk sátrat ezen a helyen, épp egy éve. good old days...]

Sztahanov talán nem is sejtette, hogy milyen jól "bevásárolt" azzal, hogy az iwiw-esek éppen nála, a blog.hu alatt nyitottak gépházblogot. A Statgépre mérő blogok közt egyből az élre ugrott, sőt, megdöntötte minden idők rekordját is. (Lazán leverve az eddig megdönthetetlen egyeduralkodót, milest. Akinek népszerűségét nem biztos, hogy értjük, de szívesen vennénk ezzek kapcsolatban egy kiokítást.)

Több mint 27 ezer heti látogatás, az összes látogatások száma 34 ezer fölött volt, és ami még ennél is pozitívabb: a legnépszerűbb keresőszó melynek segítségével eltaláltak a netezők az iwiw gépházblogjára, az éppen az "iwiw" volt. Vagyis az emberek azt találták, amire számítottak. Persze az iwiw önmagában is egy nagyon népszerű szolgáltatássá nőtte ki magát. Oly annyira, hogy talán nem is készültek fel megfelelően a rohamra.

Az iwiw jelenleg vitathatatlanul Magyarország legnépszerűbb webkettes szolgáltatása. A Webaudit szerint látogatottságuk már az Indexével vetekszik. Február 15-én például az Index volt a 4. legtöbb egyedi látogatóval rendelkező webauditos oldal (433 085), és az iwiw volt az ötödik, 287 047 egyedi látogatóval. Az első még mindig az origo (927 472 egyedi látogató).

Persze ha havi átlagot nézünk a kép kicsit árnyaltabb, de a sorrend nem sokat változik. Februárra: 1. origo (828 220), 2. Startlap (643 414), 3. Habostorta (415 277), 4. Index (386 969), 5. Mellesleg Network (249 691), 6. iwiw (205 244).

Nos, nézzünk egy viszonylag gyakran előforduló "szenzációfelvezető módszert", melyet kevésszer szoktak lekövetni, de mi most mégis megtesszük. A példát ehhez az Uno.hu fogja szolgáltatni. Szóval, már december vége, január eleje óta lehet tudni, hogy az új James Bond-film forgatása a női főszereplő nélkül fog megkezdődni. Az angol nyelvű sajtó tele is volt ezzel a hírrel, miként a magyar is.

Az Uno.hu ennek ellenére február elsején a következő címmel jelentetett meg írást: "Megvan az új Bond-lány!". A kérdéses színésznőről már akkor lehetett tudni, hogy nincs a legesélyesebbek közt, de ez az Unót egy csöppet sem zavarta. Leírhatták címben azt, amit még senki sem tud, de már nagyon szeretne tudni, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy aznap a Hírkereső tophírei közé kerüljön a "szenzációs" cikk.

Most, két héttel később az Uno újabb "szenzációs hírt közöl" a következő címmel: "Nem Thandie a Bond-lány!" Na miről is van szó? Arról, hogy van egy unalmas tény, nevezetesen hogy nem tudjuk, ki lesz a film női főszereplője, de egy kacsalap megírja, hogy márpedig XY lesz az. És az Uno kap az alkalmon, hogy a hírügynökségi jelentések ellenében azt írja, hogy megvan az új Bond-lány. Majd két héttel később leírják azt, amit már eddig is mindenki tudott: vagyis hogy nem tudni, ki lesz a film női főszereplője.

És közben a gyanútlan olvasó kétszer is meg lett vezetve. A szenzációéhség diktálta médiavilágban ez pedig már eredménynek számít.

Elindult Szőke András videóblogja. "Itt olyan üzeneteket szeretnék nektek küldeni mozgókép,fotó, vagy írott formában, amelyeket a falumban, vagy városokban láttam. Ezek néha egy tárgyról asszociált gondolatok, kérdések, hangulatok, vagy gyónások lesznek" - igéri Szőke András. Mindenesetre a blog szép, és az ötlet is új itthon. Szóval multimédia performansz, blogba gyúrva, hype.

A másik feljemény, hogy a T-Online valami osztályblog-jellegű dolgogban gondolkozik. Semmi részletet nem tudunk, és az is lehet, hogy kacsa. A LinkedFeed.com feje, Guillaume pedig átküldte nekünk legújabb posztját, amiből kiderül, hogy bevezették a tab-funkciót. Vagyis ezentúl saját linkedfeedes hírportálunkon fülekre rendezhetjük híreinket. Vagyis a LinkedFeed ezzel lelépte a Netvibest. Hajrá!

Aki mindezt unja, az csináljon címkefelhős pólót blogjából. És akkor: híreinket a szokásos vízállásjelentéssel zárjuk.

Az egész ugye ott kezdődött, hogy a Google be akarta cserkészni a legnagyobb szárazon hagyott piacot magának. Ez pedig Kína. A probléma csak az, hogy a kínai piacra való belépéshez le kellett feküdnie a kínai kormánynak. És ezt nem mindenki nézte jó szemmel. Itt van mindjárt a Free Tibet mozgalom, mely elsősorban persze azt sérelmezte, hogy a kínai Google-ban minden Tibetre vonatkozó találatot letiltanak.

Aztán jött a már valamivel szélesebb platformra vágyó No Luv 4 Google, mely Valentin-napra hirdetett Google-mentes napot. A kezdeményezés okos: a szerelem napját köti össze a Google-lal való szakítás szimbolikájával. Amúgy nem túl sikeresen, hiszen eddig mindössze 3692-en szakítottak a honlapon a Google-lal (ami egy klikkelést jelent egy törött rózsaszálra.) Aki klassz kis Gugliellenes buttonokat szeretne az oldalára tenni, az pedig klikkeljen ide. Ez is van olyan trendi, mint a szilikonkarkötő.

Az egész ügy kapcsán persze az jutott eszünkbe, hogy a netezőket milyen könnyen meg lehetett győzni azzal az érveléssel, hogy a Yahoo és a többi nagy is ott van Kínában, és a Google nem maradhat ki egy ekkora piacról. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Kínában finoman szólva sincs minden rendben demokráciával és szólásszabadsággal és egyéb állampolgári jogoknak nevezett dolgokkal. Még akkor sem, ha Sanghajban van McDonald's, még akkor sem, ha Zhang Ziyi klassz csaj, és még akkor sem, ha a következő olimpiát Pekingben rendezik. (A Nagy Kínai Tűzfal már majdhogynem semmiség ebben a "pro" felhozatalban.)

A probléma még ennél is összetettebb, hiszen van ennek az egész ügynek egy praktikus oldala is. Nevezetesen, hogy az internetezők zöme épphogy csak rászokott a Google-re máris valami "pimpf ügy" miatt kellene keresőmotort váltania. És ugyan mit használna? Sanomás Tangót? Egy fenét!

A történet ugye ott kezdődött, hogy az amerikai showman poénkodott azzal, hogy kiköpött úgy néz ki, mint a finn miniszterelnök-asszony, Tarja Halonen. Az ártatlan viccelődésből aztán kisebb botrányok is lettek. A finnek levelekkel bombázták O'Brient, a showman pedig nem győzött még pikírtebb viccekkel riposztozni. (A videókat lásd a bejegyzés végén.)

Egyébként egy másik amerikai showman, David Letterman is viccelődött a finnekkel. De korántsem olyan sikeresen, mint O'Brien.

Szóval ment az évődés, sőt, az utóbbi időben a finn kormányfővel való viccelődés a műsor egyik védjegyévé is vált. Aztán nemrégiben, a finn választások idején erősödött fel megint a téma. O'Brien kitalálta, hogy ha már ennyire hasonlítanak, kampányolni fog a politikus mellett. Csinált is egy kampányfilmet - nem kis nevetést generálva ismét az óceán két partján. A választást - hogy hogy nem - megint Molnen nyerte. O'Brien pedig azt mondta műsorában: csak azért nyerhetett a finn politikus, mert hasonlít rá. Na, ennyit a múltról, most pedig az ügy varázslatos fináléja.

Conan O'Brien elutazott Conelandiába (régi nevén: Finnország), és február 14-én, azaz Valentin-napon találkozott is a finn kormányfővel, megajándékozta "hasonmását". Az eseményre egyébként a helyszínen több ezren voltak kíváncsiak. Nem hiába, hiszen Finnországban az ügy miatt messze átlagon felüli az O'Brien Show nézettsége. Ja, egyébként O'Brien azt nem árulta el a sajtónak, hogy számon kérte-e a finn miniszterelnök-asszonytól korábbi kérését. A showman azt mondta, mivel "hathatós segítségével" nyert Halonen, cserébe kéri a női szaunákért felelős finn miniszteri posztot.

Részlet az O'Brien Show-ból 1. rész

Részlet az O'Brien Show-ból 2. rész

Gondolkodtak már azon, hogy mi a tetőcserépipar és a képzőművészet közös nevezője, valamint hogy hol tart a délvidéki avantgard? A Sajtó részére rovatunk újabb gyöngyszeme következik.

Vegyük észre, hogy míg az elején még "délvidéki és hazai" utazásokkal kecsegtetnek, addig a végén már "dél-olasz [sic!] illetve belföldi" utazásokra módosul a nyeremény. Esetleg Dél-Olaszország délvidéki? Vagy a Délvidék belföld? És az Adria parjta mióta délvidéki? Et cetera.

Hajlamosak vagyunk egyetérteni Sztahanovval. Szóval azért a GyurcsányBlog több szempontból is pozitív. Az egyik, hogy senki sem számított egy viszonylag jól megírt, kommentrendszerrel felszerelt blogra - főként nem egy választási kampány közepén. (És tudva azt, hogy például a Színes Bulvár Lap ilyen "sztárblogokkal" égeti magát. Amikre messziről sem tudnánk ráfogni, hogy "blogok", maximum a kifejezés - mindenféle komolyságtól, értelmességtől mentes - trendi lenyúlását érzékeljük a bulvárlap próbálkozásában.)

A másik, amiről már írtunk, hogy épp a miniszterelnök tette a legtöbbet eddig ebben az országban a "blog" mint jelenség népszerűsítésében. Gondolunk itt a plakátra, amin hatalmas betűkkel olvasható, hogy a miniszterelnöknek van blogja, valamint mostanában többször is sikerült bekerülnie a híradókba ennek a kifejezésnek. Sőt, amikor különböző sajtótermékek idézik Gyurcsány blogját, már lazán le merik írni a "blog" szót is a magyarázó "internetes napló" helyett. (Természetesen Gyurcsány első videopostját nem is említjük.)

Ezek tehát politikai hovatartozástól függetlenül pozitív fejlemények. Nagyon várjuk persze Orbán Viktor igazi webkettes ellencsapását. Biztos hogy lesz valami ilyesmi. Tanácsolnánk, hogy egy saját domain alatt (pl. orbanblog.hu, vagy: valtozas2006blog.hu) induljon be a félhivatalos fideszblog, ahol a miniszterelnök-jelölt félig publikus véleményeit, tapasztalatait, reakcióit olvashatjuk. De jónak tartanánk, ha Orbán az országjárása során fotózna, és a képeket osztaná meg az emberekkel, mondjuk néhány mondatos képalákkal felturbózva. Sőt, ha már úgy is belejött a kérdező riporter szerepébe, esetleg rövid interjúit kitehetné egy podcastban. Mi biztos, hogy követnénk: "Orbán kérdez, a nép válaszol". Az ötletek és a célok sokrétűek. Passzintani kell őket.

Nos, visszaszámlálásunk a mai napra mutatott: nem, nem a torinói téli olimpia miatt, és: nem, nem az új Harry Potter magyar megjelenése miatt, és: nem, nem Göncz Árpád szülinapját vezettük fel. Hanem.

Éppen egy éve indult a Hírbehozó, egy hasonlóan kedélyes délutánon. Miért indult? Jó lenne olyanokat írni, hogy valami misszó vagy benső késztetés, de nem. Arra gondoltunk, hogy van egy-két sztorink, amit leírunk, és miért ne a blog legyen a terep. Aztán fejlemény volt, hogy egyre többen olvasták, kialakult egy izé az egész körül. Szűk körben persze, de azért mégis.

Aztán jött a Golden Blog, ami után kicsit emelkedtünk és süllyedtünk egyszerre: lettek új olvasók, és lettek új fanyalgóink is. Persze ez nagyon is természetesen alakult. És jó is, hogy így alakult. Mi is átestünk többször a másokkal is megesett helyzeten: mikor egy-két pillanatra elbizonytalanodik az ember, hogy akkor most - mikor már szinte hivatászszerűen írja a posztokat - érdemes-e folytatni egyáltalán.

Merthogy blogot vezetni, mégha ilyet is, rendszeres elfoglaltság, mely valahogy beépül az ember mindennapjaiba. Jönnek az újabb és újabb témák, néha jó lenne mind az 50-et megírni egy nap alatt, máskor meg heti egy poszt is nehezen jött ki. Azért, mert megundorodtunk az egész kényszeres és emiatt sokszor lapos mechanizmustól. Amit mi választottunk.

Egy év pont arra volt elég, hogy kétszer-háromszor nagyobb irányváltásba fogjunk. Voltak ilyen korszakaink és olyanok. Ez nyilván a jövőben is így lesz. Úgy félúton szép számmal jelentek meg az új blogok, melyek legalább olyan színvonalon posztoltak, mint mi. Így okafogyottá vált egy csomó téma következetes figyelése. Mások jobban és alaposabban csinálják. És mi nem akartunk ráígérősdit játszani. Nem is tudtunk volna.

Azért sok fontos bejegyzés is született, nem csak az unalmasnak találtatott egyebek. Van is ennek egy egész rovata (Exkluzív fícsör). Voltak jó interjúk, megismerkedtünk olyan emberekkel, akik bizalommal voltak irántunk. Ismeretlenül is. És persze voltak egyéb tapasztalatok, amiket most gálánsan a múlt ködében hagyunk fortyogni. Volt hogy majdnem mentünk a freeblogról, de aztán valahogy mindig maradtunk. Mostohaszülőnkhöz, hűséggel.

Igen, ez a poszt elsősorban nekünk fontos. És ez igaz lesz a továbbiakra is. A HH nem újság, nem intézmény, amivel szemben minőségbiztosítás számon kérhető. A HH épp annyira nem hírblog, mint amennyire nem tematikus blog. Egy kedélyblog. És az is marad. Amíg...

Születésnap-paradoxon

Random Birthday Applet

Unhappy Birthday

Igen, ennek kapcsán az iwiw jutott eszünkbe. Múltkor egy kollégával beszélgettünk arról, hogy az iwiw-en sok ember szemrebbenés nélkül megosztja összes információját másokkal. Név, cím, születési dátum, telefonszám, IM-elérés, érdeklődési kör, iskola, satöbbi. Maga az iwiw környezete békés, semleges, és barátainkkal, ismerőseinkkel vagyunk körbevéve, így fel sem merül az átlag júzerben, hogy esetleg illetéktelenek, rosszakarók is rátévedhetnek profilunkra. Csak idő kérdése, hogy visszaélés történjen - vontunk konklúziót.

Alacsony a személyei adatainkkal kapcsolatos tudatosságunk, és maga a webkettes világ is arra tanít minket, hogy legyünk bizalommal, osszunk meg, fedjük fel, tegyük publikussá. A fenti idézet a Nemzetbiztonsági Hivatal egyik informátoráról származik, és az jutott eszünkbe, hogy az iwiw és a blogok úgy általában kiváló terepet nyújtanak számukra a keresett adatok megtalálásához, kapcsolatrendszerek feltérképezéséhez.

Az iwiw-en kiválóan fel lehet térképezni, hogy egy cégnél mely munkatársak tartják a kapcsolatot, mely konkurenseknél van ismerősük, kinek milyen ismerősei vannak általában, kinek van sok ismerőse, és kinek szorítkozik baráti köre a családjára. Ha egy csávónak sok jócsaj barátnője van, nyilván érdemes vele jóban lennie annak, aki csajozni szeretne. Ha megcsalásra gyanakszunk, csak vegyük elő kedvesünk kapcsolati hálóját, és máris indulhat a nyomozás, legózás a profilokkal.

Biztonság és kiszolgáltatottság egyszerre van jelen akkor, amikor chatszobákban okosan csak monogramunkat adjuk meg, gondolván, hogy ez épp elég jó rejtekhely, közben pedig észre sem vesszük, hogy a beszélgetés során pontosan meghatároztuk lakóhelyünket, szokásainkat, vagyoni helyzetünket, családi állapotunkat. A blog annyival másabb, hogy itt kérdezni sem kell. Mindenki varázsütésre vall bele az ismeretlenbe.